2015. március 14., szombat

Chapter 12. - Furcsaságok

 ~Hannah Walker szemszöge~
Hannah Walker ~ Candice Accola
Csak meredtem magam elé miközben a telefon mellettem sípolt szóval már letette. Én tudom, hogy nem érdemlem meg a boldogságot, de akkor se az bűnhődjön helyettem aki nem vétett semmit. Miért nem én bűnhődöm? Miért nem engem rabolt el? Miért? Itt vagyok, kész vagyok magam feladni csak ne bántsák a szeretteim. És különben is mi rosszat tettem? Nem tehettek róla, hogy terhes lettem Louistól és arról se tehetek, hogy nekem az első a kislányom. Az én szeretett kislányom aki szintén veszélybe van, mert ki tudja mire képes az a őrült.
Ha tényleg fontos nekem a lányom akkor nem futamodhatok meg, de veszélybe se sodorhatom. Nem megyek el a kérésére nem választom el Emmát Louistól hisz rettenetesen szeretik egymást. Sőt nem választom el Emmát a fiúktól se. És senkit se sodrok veszélybe. Én estem a gödörbe engem akar hát akkor állok elébe.
Hirtelen az ajtó felé kaptam a fejem és gyorsan megtöröltem kusza könnyeimet.
-Minden rendben? - dugta be a fejét Harry.
Harry? Mit érdekli Őt, hogy jól vagyok-e? Essen a fejemre egy zongora, mert tuti képzelődöm.
-Sírtál? Jól vagy? - térdelt le velem szembe.
A kezeit a térdemre tette úgy néztem bele zöld szemeibe. Eddig ellenszenves volt velem most meg hirtelen érdeklem hát ez logikátlan.
-Miért érdekel? - kérdeztem.
-Mert eléggé bunkó voltam veled amióta felbukkantál, de csak a legjobb barátomat akartam megvédeni a csalódástól pedig te semmi rosszat nem akarsz ezt ma bebizonyítottad így bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésem miatt - mondta Harry egyenesen a szemeimbe és láttam benne, hogy tényleg sajnálja a dolgokat.
Harry Styles bocsánatot kért tőlem. Csípjetek meg!
-Bocsánat kérés elfogadva! Nem vagyok haragtartó típus - mosolyogtam rá.
-Te vagy a legkedvesebb lány akivel eddig találkoztam - mosolygott rám kivillantva gödröcskéit.
-Te vagy az egyetlen aki bunkó volt velem és mégis bírtam már az eleje óta - mosolyogtam vissza.
-Bírtál? - húzta fel a szemöldökét.
-Nem úgy te vadbarom - löktem meg. -Barátilag mindig is bírtalak.
-Helyes, mert nincs kedvem nevelni Louis lányát - nevetett, de aztán eltűnt a mosoly az arcáról. -Amúgy miért sírtál?
-Nem sírtam - tiltakoztam.
-Kit akarsz becsapni? - kérdezte.
-Tényleg nem sírtam! Jól vagyok sőt boldog vagyok majd kiugrok a bőrömből - erőltettem magamra egy mosolyt.
-Tudod mit nem faggatlak nyilvánvaló, hogy hazudsz, de hidd el bízhatsz bennem én itt leszek neked, ha baj van - mondta Harry.
-Rendben - mondtam és felálltam. -Menjünk le a többiekhez!
-Menj csak - mosolygott Harry.
Kirohantam a szobából és próbáltam szép gondolatokra gondolni, hogy mosolyogjak aztán leszaladtam a lépcsőn ahonnan hangos kiabálást lehetett hallani. Ha Eleanor van itt kitépem a festett haját! Nincs kedvem egy idegesítő kurva banyára pazarolni az időm főleg most nem. Sokkal nagyobb gondjaim vannak, mint egy hisztis, féltékeny barátnő.
-Mi a fene folyik itt srácok? - rohantam be a nappaliba ahol számomra három ismeretlen nő volt a fiúkkal.
-Hannah jókor jöttél - mondta Liam mosolyogva. -Ő itt Sophia Smith a barátnőm.
-Szia - mosolygott rám Sophia.
-Szia Hannah Walker vagyok - mosolyogtam rá.
-Igen tudom - kuncogott.
-Ő meg itt a jegyesem Perrie Edwards - rántotta meg a karom Zayn.
-Szia nagyon rajongód vagyok - mosolyogtam.
-Szia én meg a lányod rajongója vagyok - nevetett.
-A lányom rohadt szerencsés - nevettem.
-Főleg, mert rád hasonlít külsőre nem Louisra - folytatta a nevetést Perrie.
-Hé én is itt vagyok - szólalt fel Louis.
-Tudom rájöttem, mert a nyakunkba lihegsz, mint egy pincsi kutya - fordult Perrie Louis felé.
-Zaynie bánt a barátnőd - borult Louis Zayn nyakába.
-Igaza van haver - veregette meg a vállát Zayn.
-Undokok vagytok! - mondta Louis és felvette Emmát. -Te legalább szeretsz.
Mindenki csak nevetett a cselekvéseken kész őrültek háza.
Perriet hamar megkedveltem eléggé Zaynes csaj. Sophieval sincs baj Ő is kedves, de Ő nekem olyan közömbös amíg nincs baj vele elviselem. Viszont maradt a harmadik lány aki ott állt és várta, hogy valaki bemutassa nekem.
A nagy szájú Perrie Edwards lépett.
-És Ő itt Daniella Peazer - mutatta be Perrie a barna hajú lányt. -Dani Ő itt Hannah Walker Louis exe akitől van Emma.
-Szia Daniella - mosolyogtam rá.
-Dani csak Dani - mondta mosolyogva. -Örülök, hogy megismerhetlek Hannah!
-Okés Dani csak Dani - kuncogtam mire Ő is nevetett. -Én is örülök, hogy megismerhetlek.
A bemutatkozások utána beszélgettünk és jóban megismertem a három lányt. Kétségkívül a leghangosabb az Perrie, és eszméletlen cukik együtt Zaynel, és felkértek koszorúslánynak engem és Emmát is. Emma igazi hercegnő lesz, de én rózsaszín habos-babos ruhába hát maximum én leszek a gonosz mostoha a mesébe. A legfurcsább lány az Sophia volt kedvesnek kedves, de nem tudom olyan furcsa nekem sőt az egész kapcsolatuk Liammel furcsa. Sophia kezdeményezi a csókot miközben Liamnek egyszer eszébe se jutna, de amikor kezdeményezi Sophia akkor visszacsókolja. Bár lehet csak most látom még furának és később meg legjobb barátok leszünk szóval lehet csak én kompenzálok túl mindent. Aztán ott van még Dani akit úgyanúgy, mint Perriet rögtön megkedveltem hisz barátságosak és kedvesek. Ők azok akikkel biztos jóba leszek sőt már jóba vagyok velük. Viszont Dani egész idő alatt nem vette le a szemét Liamről jó azt tudom, hogy régen több volt köztünk, mint barátság, de én úgy tudom szakítottak közös beleegyezésre erre Dani stíröli a volt barátját. Talán azért nem kedvelik egymást Sophiaval. Jó mondjuk én is szoktam bámulni Louist. Vagyis nem, de... na mindegy ebből már nem jövők ki jól!
Hirtelen amikor épp mentünk volna a konyhába keresni valamit akkor bukkant fel Harry. Ez hol volt idáig? Már mióta lent vagyok Ő meg azóta fenn volt. Már vacsora idő van ez furcsa.
-Mr. Szívtipró Beképzelt Styles hol volt maga? - nevetett Pezz.
-Mrs. Hisztis Malik vagyis Edwards nem a maga dolga - mosolygott Harry.
-Megszólal az aki reggelente hisztisen kell - vágott vissza Perrie.
-Mielőtt visszaszólsz Harry ne tedd nem kell Perrie kiabálós nap - szólt bele Liam.
-Hát nem is hisz egy gyerek alszik a karomba - mondta Louis és lenézett az alvó Emmára és elmosolyodott. -Hannah aludhat velem?
-Na, de Louis barátnőd van Hannah nem aludhat veled - kuncogott Niall.
-Emmára céloztam - szegezte a szőke fiúra a tekintetét Louis.
-Ja persze - habogtam.
-Köszi - mosolygott Louis és fel is ment az emeletre.
Amíg el nem tűnt a látótávolságomból addig figyeltem. Nem tehetek róla ez megszokás. Figyeld az ex pasid aki épp a közös gyereketekkel van. Ez nem furcsa, hanem szokás.
Amint eltűntek Niall jelent meg előttem és annyira megijedtem, hogy hátra ugrottam.
-Szívbajom lesz már biztos - raktam a kezem a szívemhez.
-Vagy csak rossz a lelkiismereted - mosolygott.
Csak megforgattam a szemem. -Mit akarsz szöszi?
-Vacsorát! Most! - vinnyogott.
-Úristen csak ne vinnyogj - fogtam be a fülem és már szaladtam is be a konyhába.
Gyorsan összeütöttem valami könnyebb fajta vacsorát Niallnak és a többieknek.
Amire kész lettem addigra az ebédlőbe már ment a visongás így kivittem a vacsorát ami spagetti volt, mert az volt tápszerbe is Emmának. Azt eszünk ami a kicsinek is van tápszerbe. Amint kiértem és letettem az asztalra az ételt Niall egyből neki is vágódott alig tudták a többiek visszafogni, hogy Ők is éhesek. Emmának is kihoztam a tápszerét, mert Ő is köztünk volt.
-Felkelt? - néztem Louisra.
-Fel - mosolygott.
Emmának kiszedtem a kis táljába egy kis ételt hát, ha eszik és utána magamnak is szedtem ami maradt.
-Egyedül is eszik? - kérdezte Harry.
-Szoktam engedni neki, hogy tanulja csak utána takarítani kell - mondtam.
-Mennyit eszik? - kérdezte Dani.
-Miből? Mert anyatejből mai napig enne 24 órába viszont tápszerből csak 1-2 falatot azt nem szereti - mosolyogtam.
-Szóval akkor neked volt tejed amikor megszületett és tudtad szoptatni na ez jó egészségesebb lesz - mondta Perrie.
-Egyszer kóstoltam az anyatejet meg mikor Theo cumisüvegéből ittam hát azt hittem elhányom magam. Az egyetlen étel, vagy mi ami borzasztó - fintorgott Niall és mind a négy fiú bólogatott.
-Pedig kicsiként ti is azt etettek megsúgom - nevetem.
-Akkor talán Niall azért eszik sokat, mert azzal akarja eltüntetni az anyatej ízét - nevetett Zayn.
-Ez jó indok köszi haver - mondta Niall és folytatta az étkezést.
Mindenki folytatta a vacsora elfogyasztását amikor én Emmára pillantottam.
-Aranyom alig ettél egyél még egy picit - fogtam meg a kanalát amire rápakoltam egy kevés ételt és próbáltam vonatozva a szájába találni, de Ő elhúzta. -Miért nem eszel? Tök finom.
-Hé prücsök és apa kedvéért eszel egy kicsit - próbálkozott Louis.
Emma felé szegezte a figyelmét és buksiját az aprócska tenyerébe tette úgy figyelte apukáját. Louis mindent bevetett, hogy egyen. Eljátszotta neki, hogy mit kéne tennie, de semmi helyette csak kinevette.  Nem értem miért eszik ilyen keveset belőle.
-Hé apuka rappeljünk neki - mondta Zayn mosolyogva.
-Mit? - értetlenkedett Louis.
-Hogy mi a jó az ételbe - mondta Liam.
-Niallnek ez könnyű, de mi nem rappelek vagyunk - nevetett Louis.
-Épp azért rappelünk, mert abba rosszak vagyunk és mosolyogni fog és talán enni is - magyarázta el Harry.
-Kéne egy jó szöveg - gondolkozott Niall teli szájjal.
-Hé kislány - ugrott Zayn Emma elé.
-Hallom korog a gyomrod - ment oda mellé Harry.
-Rád férne egy kis ham-ham - szállt be Liam.
-Ham-ham-ham - duruzsolta Niall és megfogta a hasát.
-Ham-ham? - szólalt meg Louis.
-Ham-ham - ordítottak rám.
-Oké -  egyezett bele Louis. -Hé kislány hidd el nekünk csak akkor leszel erős és nagy, ha megtömöd a pocakod. Ham-ham!
-Ez hol rap? És hol a rím vagy mi? Nem értek én se a rapphez, de ez se az - súgtam oda Daninak.
-Erre mindjárt mond valamit Pezz - mosolygott Dani.
És igaza lett Pezz rögtön felkiáltott:
-Ingyen cirkusz hurrá! - nevetett.
A fiúkat nem hatotta meg még párszor "elrappelték" Emmának a szöveget aminek se eleje, se vége és ríme sincs. Mi lányok legalább jókat nevettünk rajtunk, mert nem csak a szokatlan módú rappelésük volt a vicces, hanem mozgásuk is. És ennék az egésznek az áldozata Emma volt akit kicsit se zavart hisz jókat nevetett a majmokon, de kedves volt tőlük, hogy törődnek Emma étrendi szokásaival. Csak kár, hogy Emma tojik rá. Viszont, ha lehetne a fiúk maradjanak meg sima énekesként.
-Második megoldás - sóhajtott Zayn. -Beletömjük a kaját és kész!
-Vagy mivel tök jót rappeltettek ezért a konyhába is tarthatok egy koncertet a mosogatás közben - mosolyogtam rájuk. -Addig felviszem lemosdatom az áldozatot és leteszem aludni.
-Hé megígérted velem alszik - szólalt meg Louis.
-A te ágyadba teszem le aludni nyugi már - mosolyogtam rá. -Nyomás rappelő banda! Lányok segítettek?
-Természetesen - mondták egyszer.
Felmentünk az emeletre és megmutattam nekik, hogy Emmát fürdetni nem egy leány álom hisz ide-oda ficánkol és fröcsköl. Viszont a végére felváltva fürdették és nekem meg semmit se kellet csinálnom csak figyeltem Őket. Most helyettem a három lány volt csurom víz.  Amikor sikerült megfürdetniük Emmát akkor Pezz kivette Emmát és egy törölközőbe bugyolálta. Előkészítettem neki egy pizsamát és egy pelenkát aztán odaadtam nekik. És a három lány felöltöztette a kis hölgyet.
-Jó a fürdetést húzzuk ki egy életre - mondta Pezz.
-De az öltöztetés pipa - mosolygott Dani amikor hirtelen Sophia kivágódott a fürdőszobából.
-Ennek meg mi baja? - kérdeztem.
-Mindegy - legyintette Pezz.
Vállat vontam és nem foglalkoztam vele pedig nagyon is érdekelt.
-Köszönjetek el a hercegnőtől, mert most megy aludni - mondtam mosolyogva.
-Jó éjt kisasszony aludj jól és holnap akkorát játszunk - vette fel Dani először Emmát és egy puszit nyomott az arcéjára. -Jó éjt szépség!
-Huha a játék szó az tetszik neki - mosolyogtam.
-Gyere most Pezz néni is elköszön - vette át Pezz Emmát. -Jó éjt bogyóka és reggel Dani néni idegeire megyünk ígérem.
Egy puszit még nyomott a feje búbjára és átadta nekem.
-És Dani néni fejbe kólintja Pezz nénit - nevettet Dani.
-Emma vigyáznod kell rájuk, mert butuskák - nevetettem. -Jó éjt lányok!
Elmentem Louis szobájáig ott meg némi habozás után benyitottam. A látvány szép volt tetszett. Louis egy száll törölközőbe törölte a haját.
-Mosogattatok vagy a mosogatógép dolgozott? - kérdeztem.
Rám emelte tekintettét és elmosolyodott. -Tudod az úgy volt, hogy...
-Hogy lusták vagytok értem - nevettem. -Hol alszik Emma?
-Mellettem ott a tér fele már kész, hogy ne essen le meg ott a takarója és a plüsse - bólintott oda a fejével.
Odaléptem az ágynak arra a részére és egy puszit nyomtam kislányom arcára és letettem az ágyra. Gondosan betakartam Ő meg magához szorította a plüssét.
-Jó éjt prücsök - nyomtam a homlokára egy puszit. -Jó éjt Louis!
-Jó éjt Hannah - mondta.
Már nyomtam volna le a kilincset amikor visszafordultam és Louishoz rohantam, hogy az arcára adjak egy puszit. Nem tudom ezt minek szántam, de megérdemli. Köszönet puszi.
Louis az arcára tette az egyik kezét és úgy nézett rám. Hirtelen nem tudtam mi mást tenni csak kirohantam a szobából, de még hallottam ahogy Louis kijön utánam a szobájából és utánam kiabál, de nem fordultam meg. Berontottam a vendégszobába ahol én alszok és bezárkóztam.
Ez mi volt Hannah? Ezt miért csináltad? Mit akarsz ezzel elérni? Miért Hannah, miért? Kérdések ezrei cikáztak a fejembe, de semmi válaszra nem leltem. Összezavarodtam és magam se értettem saját magam cselekedetét. Maradjunk amit az elején mondtam, hogy ez egy köszönet puszi volt hisz annyit mindent tett Emmára és ezt köszöntem meg neki csak hát ott vannak az érzéseim amik teljesen mást mondanak nekem és amiket el akarok egy kis fekete lyukba rejteni, mert haszontalan hülye érzések.

 ~Louis Tomlinson szemszöge~
Én, mint Louis Tomlinson aki szinte nőkkel nőtt fel nem érti a nőket.  Túl bonyolultak. És mégis van egy lányom akit szintén nem fogok majd megérteni. Van nő tanfolyam? Beiratkoznék!
Ez a helyzet egy kicsit lesokkolt én elsőnek azt hittem megcsókol úgy közeledett felém aztán hirtelen csak az arcomat érte az édes szája. És egy kérdés: Ez mit jelenet? Miért kaptam? Jó Emma, a húgaim vagy Lux is állandóan puszilgatja a csodálatos arcom - ego kinyilvánítás -, de ez akkor is más volt. Mintha nem is az arcomra akarna puszit nyomni. Jaj Louis ezt felejtsd el!
Én szeretem Hannaht, de nem úgy ahogy régen szeretem, hanem úgy szeretem, mint egy barát vagy, mint a közös gyerekünknek az anyját. Hannah már egy fontos személy az életembe és Emmáéba is, de nem vagyok belé szerelmes. Hannah a volt barátnőm és a gyermekem anyja ami kicsit bizarr, de ez az igazság. Nekem még mindig Eleanor a szívem választottja és remélem Hannah se érezz semmit irántam, mert nem szeretném megbántani.
Felvettem a pizsama alsóm és próbáltam elterelni a gondolataim és nem Hannahra gondolni és az előbbi csók puszira. Majd holnap beszélek vele, de most nem akarok ezen gondolkozni lehet, hogy valami más oka volt rá majd Ő megmagyarázza.
Befészkeltem magam az ágyba és kislányom felé fordultam aki már régen aludt. Figyeltem ahogy édesdeden szuszog és eszembe jutott az a alkalom amikor együtt voltam Hannahval és Ő is ugyanígy szuszogott mellettem. Annyira cuki volt!
Okés elég legyen nem ábrándozhatok a volt barátnőmön akivel van egy közös gyerekem, de akkor se ábrándozhatok róla, mert én Eleanort szeretem. Szóval, ha még egyszer Hannahra merek gondolni akkor kiugrok az ablakon.
Az éjjeli szekrényem felé fordultam ahonnan levettem a telefonom és a fényképező alkalmazásra kattintottam. Visszafordultam Emma felé és hang nélkül lefotóztam aztán azonnal beállítottam háttérképemnek.
-Gyönyörű vagy angyalkám - simítottam meg az arcát és egy puszit nyomtam neki.
Mocorogni kezdett és a hasára fordult. Hé ne lopj, mert én is hason alszok! Ez a kislány kis lopós.
Az egyik kezem a hátára tettem és behunytam a szemem. Próbáltam olyan dolgokra gondolni ami lesz a jövőbe és ez be is vált. Ő lesz a világ legszebb ifjú hölgye ahogy az anyja is, de igazság szerint azért is, mert a vérem folyik az ereibe.
Nem emlékszem rá mikor aludtam el teljesen, de arra emlékszem, hogy hajnali háromkor váratlan vendégemre felébredtem ahogy Emma is.
-Emma kicsim alukálj alszik a napocska... - kezdtem el neki énekelni csukott szemmel.
Emma csöndben maradt pedig ilyenkor csak akkor marad csendben, ha karban veszem. Lehet felvette a váratlan támadóm.
-Bárki is vagy hagyj aludni - húztam a fejemre a párnát.
-Keljél már fel te vadbarom - morogta a zaklatom és ráült a hátamra.
-Fenn vagyok - mormoltam.
-Fel is ülnél? - kérdezte.
-Rajtam ülsz - morogtam és hirtelen eltűnt a hátamról a súly így szembe nézhettem a támadómmal.
Zayn? Zayn Malik hajnalok hajnalán fenn van? Csípjetek meg most álmodom biztos!
-Zaynie beteg vagy? Reggel nem tudsz felkelni, de fenn vagy hajnali háromkor ez érdekes - mondtam.
-Mi a baja Hannahnak? Mit csináltál? - kérdezte.
-Semmit szavamra esküszöm - tettem a kezem a szívemhez. -Miért? Mi a baj?
-A vendégszobából csak szipogást lehet hallani és Perrie meg Dani van benn nála szóval tuti lelkiznek - adta az információkat.
-Én nem csináltam semmit tényleg - mondtam.
-Lehet te nem, de valami történt - mondta.
-Beszélek vele - vettem ki Emmát Zayn kezéből. -Reggel!
Emmát visszahelyeztem a helyére és egyből újra elfogadta az álom. Zayn vállat vont és vissza csoszogott Ő is aludni. Mi történhetett vele?
Egész végig ezen gondolkoztam így alig tudtam visszaaludni csak akkor aludtam el nagy nehezen amikor ránéztem az alvó Emmára és akkor kidőltem. Nem tehetek róla, ha ránézek egy alvóra én is nyomban elalszom.

Sziasztok gyerekek! Louis szemszöge egy kicsit rövidre sikeredett, mert hát tudjátok ez úgy volt, hogy szeretem volna még egy szemszögből írni és nem gondoltam át, hogy mit is fogok írni. Így ez egy spontán Louis szemszög lett. Attól függetlenül szerintetek jó lett Louis szemszöge?
Na Hannah szemszögét meg párszor átírtam szóval az már sokkal összeszedettebb lett, mint eleve Louisé. 
Úgy alapjában véve milyen lett ez a rész? Tetszett? Utáltad? Vagy micsoda? Mond el a véleményed kommentettbe, mert érdekel. Kíváncsian várom, hogy találtok e ebbe a fejezetbe egy-két frappáns beszélgetést.:D
Na nem húzom tovább a szót várom a véleményeket!