2015. május 30., szombat

Chapter 19. - Búcsú az emlékektől

Christina Aguilera - Hurt
A búcsú egy fontos személytől olyan, mintha a fél életedet kitörölnéd az emlékeidből. Azokat az emlékeket amit vele töltöttél amikor boldogan mosolyogtatok együtt. És most ez hamuvá vált többé már nem fogsz vele mosolyogni, mert többé már nincs itt akinek a gondod-bajod elmondod. Tudtam, hogy nem élünk örökre, de azt hittem, hogy azért az Ő élete tovább fog tartani, mint mondjuk az enyém. Azt hittem jobban fogom viselni, hogy elment, de tévedtem. Többé nincs velem. Nincsen. Elvesztettem azt az embert az életemből aki meghallgatott, vigasztalt és elhalmozott jobbnál-jobb tanácsokkal. Kinek fogom kiönteni a szívem? Ki fog vigyázni Emmára, ha újra elkezdek dolgozni? És a legfontosabb kit fogok én majd anyának hívni? Anya. Mond, hogy ez csak egy rossz álom és nem is haltál meg. Kérlek mond!
A napok rohamosan haladtak el mellettük és elérkeztünk a búcsú napjához. A házunknál gyülekezett az összes rokonunk így mi apával próbáltunk jól lenni többé kevés sikerrel.
-És Hannah, hogy van az a tündéri kislányod? Emma ugye? - kérdezte Judy néni ismét.
-Igen, Emma - mondtam ki újra drága kislányom nevét. -Remekül van minden idejét az apjával tölti most is ott van.
-Oh, de kár pedig kíváncsi lettem volna rá - szontyolodott el.
-Lehet el hozza Louis - mondtam.
-Remek - mosolyodott el.
Hirtelen a nagyi jelent meg előttem kisírt szemekkel és szorosan megölelt. A nagyim az anyai ágról akinek meghalt a lánya. Szorosan magamhoz öleltem édes nagymamámat aki csak úgy zokogott.
-Jól vagy, kincsem? - húzódott el és simogattam meg az arcom.
-Jól leszek - sóhajtottam és megfogtam a kezét aztán arra egy puszit nyomtam. -Anya nem akarná azt látni, hogy sírsz.
-Olyan bölcs vagy, drágám - mondta könnyes mosollyal. -Olyan vagy, mint az anyád!
Ez nem igaz. Anya sokkal jobb ember sose leszek olyan, mint Ő. Anya gyönyörű, okos, intelligens és a legjobb anya a világon míg én egy lúzer, senki vagyok aki csak titkolózik a barátai előtt.
Nagyi adott még egy puszit és odament apához aki csak ült  a kanapén és egy képet nézett. Nem akarom tudni milyen képet.
Végig néztem magamon vagyis az öltözékemen. Egy fekete egybe ruha, fekete baba cipő és egy fekete blézer a nyakamba meg ott csüngött egy "anya" feliratú nyaklánc és a gyűrűs ujjamon meg ott csillogott a szüleim eljegyzési gyűrűje amit nekem adott anya vagyis Emmának. A rózsaszín kő az ami csak úgy ragyog rajtam és elüt a fekete öltözékemtől, de nem érdekel, mert ez az egyetlen dolog ami velem marad anyától. Örökké rajtam marad.
Hirtelen a csöngőszóra lettem figyelmes így elindultam kinyitni az ajtót, hogy újra beengedjek még több rokont akik felteszik a rettegett kérdést amire nincs jó válasz.
Meglepetésemre a fiúk, Pezz, Lexy és Sophia volt az ajtóba mind feketébe. Louis a kezébe tartotta az alvó kislányt.
-Köszönöm, hogy eljöttetek - suttogtam.
-Ez természetesen - mondta Pezz megsimítva a karom.
-Mindjárt indulunk - mondtam mire beljebb léptek és Pezz szorosan magához ölelt. -Köszönöm.
-Minden rendben lesz - suttogta Pezz.
-Tudom csak... csak olyan nehéz - mondtam szipogva és megtöröltem a szemem.
A fiúk egyesével öleltek magukhoz kivéve Louis aki csak félig tudott megölelni, mert kislányunk aludt a karjába.
-Őt is elvisszük? - bökött Louis a fejével Emmára. -El kell neki is búcsúznia a nagymamájától.
-De még olyan kicsi - néztem kislányomra és az arcából eltűrtem egy kósza tincset.
-Mama - nyitotta fel a szemét Emma.
-Tökmag - vettem át Louistól Emmát és szorosan magamhoz öleltem. Egy puszit nyomtam a kis fejére és csak öleltem magamhoz míg Ő kapaszkodott szorosan belém.
Visszasétáltunk  a nappaliba ahol mindenki rám kapta a tekintett aztán minden szem apára szegeződött.
-Köszönöm még egyszer, hogy mindenki eljött - mondta apa. -Ideje elindulnunk.
Mindenki tudta hova sőt nekem a hátamon az összes szőr égnek állt. Megvártam míg minden vendég beül a kocsiba aztán apával és Emmával elindultam és beültünk Louis kocsijába mivel Ő fuvarozz minket. Emmát beültettem a gyerekülésbe és beültem mellé míg apa beült az anyósülésre aztán Louis indította be a járműt.
Végig kifelé bámultam az ablakon és elmélyedtem a gondolataimba, vagy inkább az emlékeimbe. Az emlékek amiket többé nem élhetek át. Az emlékek amiktől pár perc múlva búcsút kell intenem, mert azok az emlékek kulcs fontossági szereplője sose jön többé vissza. Elment. Itt hagyott minket örökké.
Amikor megérkeztünk apa kinyitotta nekem az ajtót és kisegített a kocsiból és a bele kapaszkodtam a karjába. Megvártuk a többieket és elindultunk a helyre ahol el kell búcsúznunk Tőle. Louis hozta Emmát és a többiek mellette sétáltak, előttünk meg az vendég sereg akik egyszer-egyszer ránk pillantottak.
Amikor megpillantottam sírt amire rá volt írva a neve akkor újra elkapott a sírógörcs és erősen kapaszkodtam édesapám karjába.
"Kiváló feleség, fantasztikus anya és a legjobb ember a világon."

Emlékszem amikor apával gondolkoztunk a sírfeliraton az összes jó dolog eszünk be jutott róla, mert neki csak az volt. Sajnos mindent nem tudtunk ráírni így maradtak a töredék szavak. Lauren Lucy Morgens az én anyukám örökkön-örökké. Emlékszem mennyi minden emlék fűz anyához. Amikor megtanított apa biciklizni, de elestem és anya kezelte le a lábam amit szépen felsértettem. Amikor először mentem félve iskolába és Ő öntötte belém a lelket, hogy minden rendben lesz és úgyis volt. Amikor először lettem szerelmes és neki öntöttem ki a szívem. És amikor Louis szakított velem akkor is Ő vigasztalt. Vagy amikor megtudtam, hogy terhes vagyok tőle Ő és apa mindenbe segítettek na meg persze Lexy. Van egy nagyon régi emlékem; még alig értem fel a konyhapultot, de akkor is segítettem neki főzni és nem szidott le amikor az egész konyha csupa piszok volt, hanem csak büszkén mosolygott a lányára aki tiszta lisztes volt. Nem tudom elengedni az emlékeim, nem tudok elbúcsúzni se Tőle, se az emlékeimtől. Nem megy és nem is akarok!
Szorosan apához bújtam aki még szorosabban ölelt meg és elkezdett csitítgatni, de mind hiába, ha én elkezdem nincs vissza út.
A pap megköszörülte a torkát így elhúzódtam apától és megtöröltem a szemem. Suttogva megkérdezte apa, hogy jól vagyok e mire csak bólintottam és a pap felé fordultam.
Elkezdte a szent beszédét és amikor eljutottunk odáig, hogy a virágokat tegyük a sírra akkor ledermedtem, mert tudtam, hogy itt a búcsú ideje.
-És most Lauren kislányát hívom ide magam mellé, hogy letegye a virágját édesanyja sírjára és elbúcsúzzon Tőle -szólított meg a pap. Miféle idióta felkonferálás.
Apa a kezembe adta a vörös rózsát ami anya kedvence volt mire én nagyot sóhajtottam és elindultam a sír felé. A sír előtt leguggoltam és ismét elolvastam a sír feliratot. Fantasztikus anya. Több, mint fantasztikus. 1965-2015 ez így nem jó a 2015-ös évszám helyett egy örökké jelölő bigyót kellet volna írni, mert nem Ő nem halt meg hisz Ő nem halhat meg!
-Anya - szólítottam meg halkan. -Tudom, hogy hallasz, de lehet, hogy csak magamhoz beszélek. Köszönök mindent amit tettél értem, apáért és az unokádért. Köszönjük. Tudom, hogy ezt szívedből tetted, de meg kell köszönnöm hisz mindig mellettünk voltál és csak a javunkat akartad. Na nem is csevegek itt neked csak annyit akarok mondani, hogy szeretlek anya. Örökkön-örökké az édesanyám maradsz akit szeretni fogok és majd elmesélem Emmának is milyen nagyszerű nagymamája van. Már most hiányzol!
Amint kimondtam az utolsó mondatot a számra kaptam a kezem és a földre rogytam és csak sírtam, sírtam és sírtam.
Hirtelen egy erős kar húzott fel és magához húzott. Belekapaszkodtam a fekete öltönyébe és csak zokogtam tovább. Amikor felnéztem rá Louis kék szemei ragyogtak rám, de most más is ragyogott a szemébe amit könnynek hívnak. Sír. Persze, hogy sír hisz ismerte az anyámat és második anyának tekintette.
Arrébb álltunk, de egyszer se engedtem el. A pap tovább folytatta a blablabla szövegét. Csodálatos dolgokat mondott az anyámról amik mind igazak voltak. Őt mindenki szerette. Amikor apa térdelt a sír elé csak letette a rózsát és valamit mormolt anyának amit nem értettem biztos azt mondhatta, hogy mennyire szereti. Apa visszajött mellénk és megtörölte a szemét aztán átvette az unokáját az egyik fiútól és Őt szorongatta. Amikor a pap kimondta a végszót Louis elengedett és a fiúkkal együtt meg a lányokkal Ők mentek a sírhoz és szintúgy egy rózsát tettek a sírra.
-Köszönöm - suttogtam amikor visszajöttek.
-Ez természetes - suttogta Louis.
-Mama - szólalt meg apa kezébe Emma.
Apa odavitte a sírhoz és letette mire a kislány elindult a sírkő felé és megérintette aztán szorosan megölelte.
-Szeretlek - mondta mosolyogva Emma.
És én még nem akartam elhozni, mert nem való ilyen helyre erre jobban viseli, mint én. Talán azért, mert nem fogta fel mit is jelent ez, de nem úgy látszik, mintha nem fogta volna fel. Emma okos kislány többet tud, mint bárki más. Emma visszatipegett a nagyapja felé aki egyből felkapta és az arcára egy nagy puszit nyomott.
-A mama is szeret téged - mondta apa Emmára mosolyogva. -És a papa is.
-És az apa is - tette hozzá mosolyogva Louis.
-És Zayn bácsikád is  - mosolygott Zayn.
-És Liam nagybátyád is - mondta Liam mosolyogva.
-Harry bácsi is - mondta a göndörke mosolyogva.
-És ne felejtsük el Niall bácsikádat se - mosolygott Niall.
-Emma téged mindenki szeret, de legjobban Perrie nénéd - mondta Pezz.
-Ne aggódj Sophia nénéd se marad ki - mosolygott Soph.
-Én is szeretlek - mondta Lexy. Lehet rám nem emlékszik, de örülök, hogy Emmára halványan emlékszik.
-Szerintem azt nem kell mondani, hogy anya is szeret, mert azt tudod te magad is - szólalok meg én is magamra erőltetve egy mosolyt. -Ennyi nagynéni és nagybácsi között el is tűnik az édesanyád.
-Sose tűnsz el számára - mosolygott rám apa.
-Ahogy számomra se tűnik el sose anya - mondtam.
-Az emlékek örökké megmaradnak csak Ő nem jön vissza már sose - mondta apa csendesen.
-Tudom - sóhajtottam.
Azzal tisztába vagyok, hogy az emlékeim között örökké élni fog meg minden, de én nem tudom Őt elengedni pedig most volt alkalmam volt rá, hogy elbúcsúzzak Tőle és elengedjem még se tettem. Az emlékek számomra nem elegek. Elkellet volna engednem, hogy tovább tudjam élni a sivár, unalmas életemet a kislányommal, az apámmal és a barátaimmal, de mégse tettem.
Arra eszméltem fel, hogy Louis tartsa előttem a karját, hogy belekaroljak.
-Jössz? - kérdezte.
-Még van egy dolgom, de mindjárt megyek utánatok - mondtam halkan.
-Rendben - mondta apa és biztatóan rám mosolygott.
Ahogy távolodott el az alakjuk és minden rokon eltűnt visszafordultam a sír felé és csak bámultam. Most Hannah képes vagy rá csak engedd el!  Biztatott a vállamon pihenő kis angyal, de hirtelen megjelent a másik vállamon a kis ördög is. Hannah ne légy hülye nem engedheted el hisz Ő az anyád! Elég jól érvelt a kis ördög is biztos tanult a kis angyaltól. De most a kis angyalra kell hallgatnom el kell Őt engednem bármennyire is szeretem. El kellet Őt engednem hisz anya is azt akarná, hogy boldog legyek vagyis boldogok legyünk. Mindig lehetetlen dolgot kért, de ezt meg kell neki tennem hisz, ha szomorúnak lát akkor Ő is szomorú lesz amit nem szeretnék.
A sírkőhöz sétáltam és az mellé leültem.  A fejemet a sírkőre hajtottam és éreztem ahogy a szememből elindulnak a sós könnyeim.
-Jaj, de édes mindjárt sírnom kell - szólalt meg mögöttem egy gúnyos hang akinek a hangja egészen az eszemig belemélyedt. Tudtam ki Ő.
Megtöröltem a szemem és felé fordultam. Ott állt mögöttem karba tett kézzel és ott bujkált az arcán a jellegzetes gúnyos mosoly. Nincs benne annyi tisztelet, hogy ebbe az időben nem kínozz a jelenlétével?
-Mit akarsz? - kérdeztem remegő hangon. Bármennyire is akartam keményen, durván kérdezni ez most nem sikerült.
-Beszélgetni, fenyegetni és megölni - mondta és a végén előhúzott a nadrágjából egy fekete pisztolyt. -Legalább anyucid mellett lehetsz!
-Tessék? Miért? Max... - nyeltem egy nagyot ahogy vég futott a pillantásom a fekete pisztolyon.
-Ez az új parancsom, hogy távolítsalak el - mosolygott rám gúnyosan. -Bár van egy jobb módszer is rá hisz van neked egy szeretett kislányod is akivel történhetnek véletlennek. Tudod véletlen baleset.
-Ha hozzányúlsz megesküszöm rá, hogy az a pisztoly vége a szíved felé fog mutatni - ugrottam talpra.
-Az anyai ösztön, de édes - morogta és a pisztolyt elhelyezte a kezébe. -Kár, hogy nálam van a pisztoly.
-Hagyd békén a lányomat - mondtam szépen lassan távolodva hátrafelé.
-Az nem rajtam múlik szívi - mondta. -Eleanor kezébe vannak a dolgok.
-Okés akkor mond meg a boszorkányodnak, hogy hagyja békén a lányomat - mondtam határozottan mégis remegő hangon.
-A "boszorkányom" aminek te illeted Őt most elég pipa rád is meg a kis fattyúdra is szóval megállíthatatlan csak nehogy aztán úgy járjon szegényke, mint Lexy. Szegény lány! Még mindig nem emlékszik rád? Elég rossz most neked szerintem hisz a legjobb barátnőd azt se tudja ki vagy, a másik legjobb barátnőd messze van, az anyád meghalt és egyedül vagy velem itt  miközben egy pisztoly van előtted - mosolygott rám.
Így ahogy hangosan kimondta ezeket a dolgokat rosszabb, mint átélni. Főleg, hogy Lexyt Ő bántotta és most is Ő fenyeget pisztollyal. Azon csodálkozok, hogy nem Ő ölte meg az anyámat. Na, ha Ő ölte volna meg akkor minden félelmem és gyávaságomat hátra lökném.
-Kössünk alkut szívi - lépett felém közelebb míg én csak hátráltam addig ameddig egy sírkőbe nem ütköztem. -Te velem jössz!
-Mi? - kerekedett ki a szemem, de amint rárakott valamit a számra minden elsötétült.

***

Azt mondják, hogy a halál előtti perceidbe lepereg előtted az életed na ez nekem mind meg volt, de mást is láttam. Amikor azt hittem meghalok az utolsó kép amit láttam az Louis aggódó arca volt. És hallottam Emma sírását is. 
Óvatosan nyitottam ki a szemem és próbáltam kitalálni hol is vagyok. Fehér fal, fehér plafon és fehér ágynemű húzat. Kórházba vagyok. De mit keressek itt? Mi történt velem?
Feljebb tornáztam magam amikor hirtelen a fejembe nyílalt valami szúrós érzés. Fájt a fejem szinte szúrt. Gyorsan a fejemhez kaptam ahol egy kötés díszelgett vagyis ennek mondhattam, mert valami ilyesmit tapintottam. Okés mi történt velem? 
-Fenn vagy? - kukucskált be az ajtón Louis.
-Látod - mondtam rekedt hangon mire Louis beljebb jött és leült a székre amit közel húzott hozzám. -Jól vagy?
-Nem - mondtam ki kerek-perec. -Mi történt velem?
-Hát elég csúnyán beverted a fejed amikor visszamentem a temetőbe akkor a sír mellett feküdtél és a fejed vérzett - mesélte el, de én erre nem emlékszem. -Mi történt?
Mi történt? Fogalmam sincs. Sírtam aztán hirtelen megjelent Max egy pisztollyal és fenyegetett és megakart ölni aztán közeledett felém és valamit mondott aztán hirtelen minden elsötétült. Mit csinált velem? 
-Nem tudom nem emlékszem - fogtam meg a homlokom. -Emma hol van?
-Otthon, de mindvégig téged hívogat - mondta.
-Haza akarok menni hozzá - mondtam.
-Hülye vagy? Csúnyán beverted a fejed hisz vér is ömlött belőle és csak most keltél fel - nézett rám furán.
-Nem érdekel jól vagyok és a lányomnak meg apának szüksége van rám - ültem fel aztán a lábamat a padlóra helyeztem. -És most én haza megyek!
-Tedd vissza  csinos kis popsid az ágyra, vagy oda kötlek - állt fel Louis is így szembekerültem vele. 
-Nem - mondtam határozottan.
-Nem? - kérdezte vissza mire megráztam a fejem és felemelt aztán szépen lassan visszatett az ágyba. -Ott maradsz! Hívom a dokit és megbeszéled vele a gondjaid.
-Rendben - forgattam meg a szemeim.
Louis elment és itt maradtam egyedül azzal a paranccsal, hogy maradjak a helyemen.  A fehér falak csak azt sugallták felém, hogy meneküljek most azonnal erről a helyről, de a fejem meg azt üzenete maradjak a helyemen. A fejemre hallgattam most, mert amint megmozdultam egy picit is a fejemből az egész testemre árad a szúró érzés. Inkább pihennek, hogy szembe szálljak a dokival.
Hamar vissza is ért Louis a dokival együtt így kicsit feljebb tornáztam magam óvatosan.
-Hogy tetszik lenni kisasszony? - kérdezte mosolyogva a doki.
Őszintén? Annyira szúr a fejem, hogy mindjárt letépem a nyakamról, de amúgy tök jól vagyok.
-Jól vagyok - mosolyogtam rá biztatóan. Utálom ezt a két szót kimondani, mert nem mindig igaz! -Haza mehetek?
-Biztos haza kíván menni? Még a mai nap jobb lenne, ha bent maradna - aggódott a doktor.
-Biztos! Várnak rám és saját felelősségre haza szeretnék menni - mondtam magabiztosan mire Louis megköszörülte a torkát. -És persze Louis felelősségére.
-Uram? - fordult a doktor Louis felé.
-Vigyázok rá és amint van valami magam ráncigálom vissza a kórházba - mondta Louis bólintva.
-Rendben akkor alá kéne írniuk itt - mutatta Louis felé a dossziét ahol alá is írta. -Rendben akkor mehetnek is, ha gondolják.
Óvatosan felálltam az ágyról és próbáltam kizárni a fejemből lévő fájdalmat többé kevés sikerrel.
-A kötést 1-2 napig hagyja magán - tette hozzá még az orvos. -Viszlát!
Mi is elköszöntünk a doktortól és belekaroltam Louis karjában aki eltámogatott az ajtóig aztán végig a hosszú folyóson. Egész végig nem szólt hozzám csak néma csendben vonszolt a kocsiig ahol beültetett és Ő is beült a vezető ülésbe. Az út alatt se sokat beszélgettünk, de már nem bírtam tovább.
-Mi bajod?
-Mi bajom? A titkolózásod a bajom! Oké megértem, hogy az exek vagyunk egymásnak, de kérlek szépen Hannah van egy lányunk és azt hittem emiatt legalább baráti viszonyba vagyunk erre tévedtem. Miért titkoltad el anyukádat? Sőt mit történt valójában veled a temetőbe? És ne mond azt, hogy elestél és beverted a fejed, mert tudom, hogy ennyire még béna te se vagy - akadt ki Louis teljesen jogosan.
-Louis... én... sajnálom - mondtam bűnbánóan.
-Ha ennyire sajnálod mond el a többi titkod! Mit titkolsz még? - kérdezte Louis.
Épp akkor állította le a motort ami annyit jelentett itthon vagyunk.
-Sajnálom - nyitottam ki az ajtót és egyenesen a ház felé vettem az irányt.
Beszaladtam a nappaliba ahol mindenki kérdő szemekkel néztek rám, de én csak szememmel kislányomat kerestem.
-Emma? Manócska hol vagy? - kiáltottam el magam.
Semmi választ nem kaptam így a többiekre néztem akik csak megrázták a vállukat persze mosolyogva szóval tudnak valamit csak nem mondják el. Na szép!
-Valaki engem keresett? - hallottam meg mögülem kislányom hangját így egyből arra kaptam a fejem. Emma mosolygott rám miközben megigazította vállán a szoknyáját.
-Manó - kaptam fel rögtön. -Sajnálom.
-Mit? - tolt el magától.
-Mindegy - öleltem ismét magához Emmát aki végig csak nevetgélt a kezembe.
-Kicsim jól vagy? - jelent meg apa előttem. -A fejed?
-Jól vagyok - mosolyogtam rá biztatóan. Ez a két szavú válasz két értelmű volt mivel arra is értette apa, hogy hogyan vagyok lelkileg és hogyan vagyok testileg. És ismét nem őszintén válaszoltam. Mikor fogom egyszer ezt a két szót őszintén kimondani? Mert eddig sose sikerült.
Lelkileg össze vagyok zavarodva és összeestem olyan mélyre estem, hogy onnan nehezen lehet engem felrángatni már, ha valaki fel akarna rángatni. Testileg meg a fejem szúr ami eléggé kellemetlen dolog, de próbálok nem arra figyelni ami sose sikerül.
-Hannah amúgy mi történt? - szólított vissza a valóságba Harry hangja így felé kaptam a fejem.
-Összeestem a szomorúságtól és bevertem a sírkőbe a fejem - hazudtam.
-Hát oké - mondta, de láttam rajta, hogy Ő se hitte el. Ha így folytatom lefogok bukni.
Letettem a kislányomat aki egyből rohant is a kanapéhoz ahova felmászott és onnan folytatta a mesét. Hátat fordítottam a társaságnak, de épp időbe, mert egy mellkasba ütköztem. Kék szemek ragyogtak rám és hirtelen sütöttem le a szemeimet és kikerülve ott hagytam. Nem tudok a szemébe hazudni ahogy senkinek se. Nem bírom tovább! Max és Eleanor nyert végleg tönkre tettek.
Berohantam a szobámba és egyből az ágyamra feküdtem hanyatt aztán a hátamra feküdtem és az ujjamon lévő gyűrűvel játszottam. Most olyan jó lenne, ha itt lenne akinek kiönthetném a szívem és aki segítene igaz le is szidna, de jogosan és nem ítélne el. Szükségem van rá és nem tudok elbúcsúzni Tőle. Talán sose leszek rá képes, de még most biztos nem.
"Itt nyugszik Lauren Lucy Morgens. Kiváló feleség, tökéletes anya és a legjobb ember a világon."
Ez a két mondat szinte beleégett a fejembe amikor a végén mondta a pap. Mindig azt akarta, hogy találjam meg a boldogságot és legyek boldog, de nélküle olyan lehetetlenek tűnik főleg, hogy még meg is akarnak ölni. Vagy a lányommal fenyegetőznek, de azt megígérem aki egy rossz kézzel hozzá nyúl annak eltöröm a karját! Engem bánhatnak, de Őt, a családom és a barátaimat senki sem.
-Bejöhetek? - kukucskált be Liam az ajtón mire felültem az ágyon és bólintottam.
Becsukta maga után az ajtót míg én a lábaimat felhúztam törökülésbe és megvártam amíg lehuppan mellém.
-Jól vagy? - kérdezte egy kis csend után.
-Kérlek ne ezt ne - kértem mire megszokásból a fejemhez kaptam, de még mindig ott díszelgett a kötés. Max egy életre megpecsételt, mert igaz, hogy nem emlékszem, de biztos vagyok benne, hogy Ő tehet róla.
-Hannah minden rendben lesz csak engedd el - simította meg a karom.
-Nem megy Liam! Próbáltam nem is egyszer a mai nap folyamán, de még nem állok rá készen, hogy elengedjen még erősen kapaszkodik a szívem abba, hogy ez csak egy tréfa és egyszer visszajön hozzám. Tudom hülyeség, de Ő az anyám aki mindig mellettem volt - mondtam és éreztem ahogy ismét elindul a szememből egy könnycsepp. Túl sokat sírok? Igen minden bizonnyal.
-Ő is azt akarná, hogy boldog légy tudom most nehéz, de el kell Őt engedned, mert nem szeretné az anyád se azt, hogy örökké csak várd és szomorkodj miattad - törölte meg a szemem.
-Igazad van mindenkinek igaz van - bólintottam.
-Amúgy tényleg az történt ami történt? Mármint a fejeddel - tért a lényegre. Tudtam, hogy Őt is ez érdekli.
-Igen az történt - töröltem meg a szemem. -Csak béna voltam.
-Csak, mert Louis nagyon kételkedik és Harry is mármint a két összenőtt idióta - mondta mosolyogva. -Niall és én elhiszem, de Zayn és Perrie is nagyon furcsa, mintha Ők titkolnának valamit.
-Köszönöm, hogy ti elhiszitek! Louis és Harry csak aggódik hagyd rájuk - legyintettem egy fél mosoly kíséretébe. -A zerrie páros? Lehet csak az esküvőről tartanak meg egy-két titkot, de majd kiszedem belőlük.
-Ez már egy fél mosoly volt most kérek egy igazi nagy Hannah mosolyt, hogy anyukád is mosolyogjon - mosolygott rám mire rámosolyogtam és a karjaiba zárt. -Végre, de remélem meg is tartod!
-Miattatok, apa miatt, Emma miatt és anya miatt - mosolyogtam rá.
-Anyukád csak örül, hogy mosolyogva lát - mondta mosolyogva.
-Tudom és itt az idő, hogy elengedjem - sóhajtottam. -Elengedjem a legfontosabb személyt az életemből aki többé nem tér vissza, de a szívembe zártam örökké ahonnan sose menekülhet. Igaz már nem tud megölelni, se tanácsokat adni, de itt van és vigyázz ránk, mert Ő mindig is vigyázott ránk.
-Ez szép búcsú szöveg volt - mosolygott rám és a karjaiba zárt.
-Köszönöm - öleltem vissza. Igaz a szememből hullottak a könnycseppek, de közben mosolyogtam, mert mégis fájt elengedni, de tudom, hogy így a legjobb. Neki.
-És most gyere - állt fel és húzott magával mire kérdően néztem rá. -A barátaiddal, az apáddal és a lányoddal kell lenned.
-Igazad van - adom be a derekam és épp mentünk kifelé az ajtón amikor gyorsan megöleltem. -Köszönöm Liam, hogy a legjobb barátom vagy!
-Szívesen a barátaimért bármit - mosolygott rám.
-Üdv a klubba - mosolyogtam rá.
Lesétáltunk a lépcsőn és egyből a nappaliba mentünk, de senki se volt ott így kisétáltunk a kertbe ahol mindenki jelen volt. Niall, Louis, Harry és Zayn focizott Emmával míg Pezz, Sophia és apa figyelték Őket és próbálták eljátszani a jó szurkolókat. Oda sétáltunk hozzájuk mire mindannyian rám mosolyogtak. Liam beállt focizni a többiekhez én meg maradtam a helyemen.
-Apa te miért nem focizol? - bököm meg édes apukámat mosolyogva.
-Csak lealáznám Őket - nevetett és feltűrte az inge ujját. -Jobb inkább nézni a fiatal nemzedéket.
-Pedig tanulhatnának tőled - dőltem a vállára mire megpuszilta a fejem búbját.
-Dani hívott - mosolygott Pezz mire felé kaptam a figyelmem. -Jól van, de rettentően hiányzunk neki és már haza akarna jönni, de még van egy-két fotózás.
Míg Pezz mondta és mondta lelkesen a hírt addig Soph csak a szemét forgatta. Valamennyire megértem is meg nem is.
-És elmondtad neki? - kérdeztem ami legjobban érdekelt.
-Nem - mondta. -Megtudta volna hazáig futott volna, hogy  megtépjen, mert nem mondtad el neki és különben is nem telefon téma és neked kell elmondani hisz a legjobb barátnőd.
-Tudom, de az én legjobb barátnőim ti vagytok mármint Lexy, Dani, Soph és te - mosolyogtam rá. -Majd, ha hazajön elmondom neki is.
-Helyes gondolat - mosolygott Pezz.
-Amúgy hol van Lex? - néztem körül.
-Itt vagyok - jelent meg mosolyogva és csatlakozott hozzánk.
-Teljes a csapat - mosolyodott el Pezz.
Hirtelen a labda pattant az ölembe mire a fiúk felnevetek és még a kislányom is.
-Köszi nem kellet volna - mosolyogtam rájuk.
-Hé - szóltak rám szinte egyszerre.
-Gyere játszani, ha ennyire hozzád nőtt a labda - szólalt meg Niall.
-Okés - álltam fel és megindultam feléjük mire Louis felkapott és vissza vitt a többiekhez. -Hé! Ezt most miért?
-Nem focizol amíg meg nem gyógyulsz - mondta és a labdával együtt visszaindult a többiekhez.
-Igaza van - mondta mellettem apa.
-Persze mindig neki van igaza - fontam össze a karjaimat mosolyogva.
-Emma kettő - nevetett Pezz mire kinyújtottam rá a nyelvem amire mindenki hangosan felnevetett.

~Zayn Malik szemszöge~
Egy temetés. Egy baleset. És most egy kis foci a srácokkal és a kis Emmával. Kemény napon vagyunk túl! Tudtam, hogy nem lesz könnyű a temetés, de arra nem számítottam, hogy valaki megsérül a temetőbe főleg, hogy Hannah és valami az súgja, hogy nem az történt amit elmond. És az én drága szerelmem szerint se szóval nem vagyok egyedül ebbe és, ha a megérzésem nem csal akkor ebbe az egészbe a drágalátos Eleanor is benne van bár állítólag Ő Rómába van szóval akkor egy ember lehetett. Max. Az a srác akinek még a szeme se áll jól! Biztos vagyok benne, hogy Ő van a dolgok mögött és persze Eleanor.
De most gondoljunk a jó dolgokra például arra, hogy Hannah jól van és sikerült elengedni az anyukáját kisebb-nagyobb nehézséggel. És foglalkozunk inkább azzal, hogy a csapatom vesztésre áll a fociba.
-Zaynie nem álltok fényesen - nevetett Louis mire összepacsizott Hazzaval.
-Majd megnézzük kinyer a végén - vettem el a Tőle a labdát és egyenesen a kapuba lőttem ahol Liam állt. Persze betalált így összepacsiztam Niallel. -Mit is mondtál Tomlinson?
-Enyém - szólalt meg Emma és a kezébe vette a labdát és csak úgy besétált vele a kapuba. Nem kell mondanom, hogy a labda nagyobb volt nála így elég érdekesen nézett ki. -Gól!
-Emma áll nyerésre bárhogy is számolom - mosolygott Liam és felvette a kislányt.
-Louis levert a lányod fociba amibe állítólag jó vagy - nevetett Niall.
-Te mondod Horan? Miért te botlábú vagy fociból? Téged is levert egy 2 éves - mosolygott Louis.
-Akkor hivatalos; egy 2 éves jobban focizik, mint mi - szólalt meg Harry mire egyetértően bólintottunk.
-Bénák - mosolygott Emma mire felé néztünk és elkezdtünk felé közeledni lassan.
-Mond újra - kértem mosolyogva.
-Bénák - mondta még mindig mosolyogva és hirtelen rátámadtunk és ki csikiztük belőle a szuszt is míg belőle egy édes nevető hang jött ki.
Igazi Tomlinson arról semmi kétségem, de az is nagyon látszik, hogy azért még benne Walker vér is folyik hisz nagyon erős kislány. Ha el is esik akkor is a szerettei miatt képes felállni, mintha Hannah. Bár a kitartóságát nem tudom kitől örökölte, mert Hannah se kitartó és Louis se szerintem ezt a postástól örökölte.
-Na jó elég legyen - szólt közbe Hannah ás átvette a lányát. -Ideje vacsorázni és lefeküdni.
-Ne - szomorodott el Emma.
-Haha - nevetett Niall.
-Neked is Niall - mosolygott rá Hannah.
-Haha - nevetett Emma mire Hannah letette és befutott a házba Niall meg utána.
-Megfürdetitek megint ti? - kérdezte Hannah.
-Természetesen gyakorolni kell - mosolygott Hazz.
-Okés addig én nem tudom mit csinálok, mert kitúrtak a konyhából - mondta Hannah.
-Beszélsz velem - ragadtam meg a karját és egyenesen a házba húztam onnan is az emeletre a szobájába.
Amint beértünk a szobájába bezártam az ajtót míg Ő kirántotta a kezét a kezemből.
-Mi van? - kérdezte.
-Első kérdésem; Jól vagy? - tértem rá.
-Zayn... kérlek - mondta, de végig a földet nézte.
-Okés mindegy ezt majd később - legyintettem mire Ő kérdően nézett rám. -Max bántott, vagy fenyegetett már meg? Vagy éppen Eleanor?
-Mi? Te ezt... Nem, dehogyis - dadogott szóval igen.
-Hannah ne tagadd hallottam Eleanor telefon beszélgetését és valami nem stimmel velük na meg ez a kis "baleseted" se véletlen volt - döntöttem oldalra a fejem. -Pezz és én gyanakodunk arra a kettőre. Szóval?
-Mi Pezz is tudja? Basszus örülhetek, hogy még élek azt hittem, ha Ő megtudja kinyír - huppant le az ágyra és a fejét a kezébe temette.
-Legalább már nem tagadod - ültem le mellém.
-És mivel jobb, hogy tudjátok? Csak veszélybe kerültettek ti is - nézett fel rám.
-Hannah... - kezdtem.
-Zayn ezzel, hogy ti tudjátok a fele sztorit így ti nektek is az életetek katasztrófa lesz és azt én elviselem, ha az enyém olyan, de ezt akartam elkerülni, hogy titeket védjelek - vágott bele a szavamba. -Ha Max arra képes volt, hogy Lexyt bántsa akkor bármire képes.
A végén a szájához kapott. Szóval Max bántotta Lexyt aki most nem emlékszik Hannahra. Kezdenek a képek összeállni a fejembe.
-Ezt nem kellet volna tudnod - rázta a fejét. -Zayn ígérd meg, hogy senkinek nem mondasz el semmit cserébe mindent elmondok amire kíváncsi vagyok, de hallgatnod kell róla!
-Hannah nem tudom eltitkolni szólnunk kell főleg Louisnak, ha megtudja milyen Eleanor... - tiltakoztam.
-Nem! Főleg Louisnak nem mondhatod el, mert bármire képesek. Emmáért tedd meg kérlek - kérte.
-Rendben - egyeztem bele. -Cserébe most mond el mindent!
-Ugye nem mondod el senkinek se? - kérdezett rá mire megráztam a fejem. -Az úgy kezdődött, hogy...
Elmesélte az egész történetet amin nagyon megdöbbentem. Tudtam, hogy Eleanor és Max ilyen rosszak, gonoszak vagy ahogy Hannah szólítsa Eleanor boszorkány. Ha Max arra képes volt, hogy így elintézze Lexyt akkor vajon mire képes még? Hannah elmondása szerint ma a temetőbe rátámadt és megakarta ölni, de azt mondta többre nem emlékszik és elhiszem neki.  Nem szeretek titkolózni, de mivel megígértem Hannahnak nem mondom el a titkát senkinek még Pezznek se pedig előtte tényleg nem titkolózom, de biztonságba kell tartanom.
-Ígérem megőrzöm a titkot és mindenbe számíthatsz rám - simítottam meg a karját.
-Nem Zayn ezt te nem érted neked se szabad tudnod így most elmondtam neked, de úgy kell tenned, hogy semmit se tudsz, mert csak veszélybe sodorlak amit nem akarok. Jól vagyok Zayn és el viselem értetek - tiltakozott Hannah.
-Nem tudom végig nézni ahogy bántanak - mondtam a fejemet rázva.
-Muszáj lesz, de jól leszek értetek - mosolygott rám halványan.
-Rendben - egyeztem bele mosolyogva. Persze nem igaz védeni fogom még akkor is, ha megsérülök, de nem hagyom magára Hannaht Ő is védd minket így kötelességemnek védeni Őt. Nem árulóm el a titkát, de a tudta nélkül védeni fogom! -És most gyere velem.
-Már megint hova? - állt fel és lehúztam a nappaliba.
Mindenki elvolt foglalva Lexy épp terített, Pezz és Sophia csinálta a vacsorát és a fiúk fürdetik a kis hercegnőt. Míg Hannah apja gondolom fenn az emeleten gyászolta a feleségét. Annyira látszik rajta, hogy szerette és olyan rossz látni pedig alig ismerem.
Kihúztam a kertbe és a nagy fához vittem ahova felszoktam mászni, ha épp valami nyomja a lelkem.
-Minek jöttünk ide, Zayn? - kérdezte Hannah unottan.
-Fára mászunk - mosolyogtam rá.
-Mi,de miért? - kerekedett ki a szeme.
-Ne kérdezz csak gyere - mondtam mosolyogva.
Felmásztunk a fára és az ágra felültünk ahol lógattunk le a lábunkat.
-És most mond - kértem.
-Mit? - kérdezte vissza.
-Ne játszd a hülyét - mosolyogtam rá.
-Nem játszom Zayn tényleg nem tudom - mondta ártatlanul Hannah.
Sóhajtottam és elkezdtem. -Itt nyuszik Hannah Walker egy nagyszerű ember és legjobb barát - mondtam mosolyogva és letéptem a fáról egy pár levelet és elengedtem a levegőbe. -Búcsú idő van Hannah.
A kezébe adtam egy pár levelet míg Ő sóhajtott és lenézett.
-Itt nyugszik Lauran Lucy Morgens legjobb feleség és nagyszerű anya - engedtem le a levelet.
-Sikerült - mosolyogtam rá.
-Köszönöm - mondta mosolyogva és a szeméből elindult egy könnycsepp.
-Hé nincs sírás - töröltem meg a szemét.
-Mindent köszönök Zayn azt hiszem ez kellet nekem, hogy kimondjak mindent - mosolygott rám szipogva és tudtam, hogy most nem erre érti.
-Melletted leszek Hannah már a barátaim közé tartozol a legjobbak közél és te is megteszed értünk - mosolyogtam rá és átöleltem a vállánál.
Hirtelen egy hangos sikoly térített vissza a valóságba ami a fürdőszobából jött, mert résnyire ki volt nyitva az ablak és ez a sikoly csak Louis Tomlinson sikolya lehet. Hangosan felnevetünk és lemásztunk a fáról.
-Menj segíts a lányoknak én megnézem Őket - mosolyogtam rá.
-De én is látni akarom Őket - nevetett.
-Az én barátaim - mondtam.
-Az én lányom és az én lányom apja - érvelt.
-Ez kétségtelenül igaz - nevettem.
Visszamentünk a házba ahol senkit se találtunk. Felsétáltunk az emeletre és ott volt mindenki. Sophia, Lexy, Hannah apja és az én szerelmem. Mögé sétáltam és nyakát kezdtem el csókolgatni mire felkuncogott.
-Megborotválkozhatnál - kuncogott.
-Nem, mert akkor nem kuncogsz - mondtam rá mosolyogva és az orra hegyére egy puszit hintettem.
-Mert nevetni jobb főleg rajtuk - bökött Perrie a fürdőszoba felél mire bekukucskáltam én is.
Amikor megláttam Őket elkapott engem is a röhögőgörcs és azon agyaltam, hogy tegnap én is ilyen hülyén néztem ki, mint Ők. Persze most volt változás. Emma a kád előtt állt meztelenül, de vizesen míg Niall és Harry a teli kádba ült ruhába és mellette Liam feküdt a földön míg a Tomlinson apuka a föld ült vizesen, de mosolyogva.
-Okés ez érdekel, hogy hogyan jött össze - nevettem.
-Engem is - mondta Hannah bólintva és a többiek is bólintottak.
-Mi próbálkoztunk, de Emma nem érti a fürdés szót - mondta Louis.
-És belelökte Harryt és Niallt a kádba - tette hozzá Liam felülve.
-És mi lettünk azok akit fürdetnek - mondta Niall.
-Pedig Emmának kéne itt bent ülni - mondta Harry Emmára nézve.
-Nem - mondta Emma ránézve és kisétált a fürdőszobából.
-Akkor azt hiszem most kell azt mondani, hogy jó fürdést - nevetett szerelmem.
-Sziasztok - mondtam és ott hagytuk mindannyian Őket.
-Hé - kiáltottak.
-Megyek Emmát felöltöztettem - mondta Hannah mosolyogva.
-Majd én - jelentkeztem.
-Rendben - mondta. -Remélem te veled minden oké lesz és nem te kerülsz a rózsaszín pizsamába.
-Miért? Cuki lenne benne - kuncogott szerelmem mire megböktem.
Nevetve ott hagytam Őket és elindultam Emma szobájába.Nem szeretek Pezz előtt titkolózni így gyorsan leráztam szerelmemet, hogy addig se kelljen a szemébe néznem. Muszáj megtartanom egy ideig Hannah titkát maximum addig amíg végre el nem mondja mindenkinek, hogy kicsoda Eleanor Calder és Max Hurd.
Beléptem Emma szobájába és a kislány meztelenül játszott a szobájába.
-Emma gyere bújj a pizsamába - vettem ki az ágyából a pizsamát.
-Nem - mondta felém fordulva.
-Nem? Komolyan Emma újra - mosolyogtam rá és elindultam felé.
-Apa - kiabált Emma mosolyogva mire Louis esett be az ajtón vizesen.
-Elcsúsztam idáig mi van életem? - kérdezte lihegve Louis. Kinézem belőle, hogy elcsúszkál idáig.
-Zayn bácsi piszkál - mondta szomorúan Emma.
-Nem is - mondtam.
-De is - mondta Emma.
-Louis ne higgy neki - fordultam barátom felé.
-Zayn Ő a kislányom - mondta Louis. -Persze, hogy hiszek neki.
-Hehe - mosolygott Emma mire kinyújtotta rám a nyelvét. Ördögi kis Tomlinson.
-De.. - kezdte Louis. -Tudom milyen az én kislányom és valami azt súgja nem akarja felvenni a pizsamát.
Louis felkapta Emmát és a hasába fújt bele és megcsikizte. Amint kicsikizte belőle a szuszt is átadta nekem és Louissal feladtuk rá a pizsamát.
-Nyertünk - mosolyogtam a kislányra.
-Csalók! - mondta durcásan. -Mami!
-Emma ne! Ne szólj anyának - szaladt utána kétségbeesetten Louis.
Nevetve követtem Őket az ebédlőbe ahol elfoglaltuk a helyünket és neki álltunk vacsorázni. Hannahra pillantottam és csak biztatóan rá mosolyogtam aztán az asztal alatt szorosan megszorítottam szerelmem kezét és rákaptam a tekintettem. A vacsorák egyre hangosabbak amióta van egy gyerek is a házba bár így is volt kettő, de már három is van. Louis, Niall és a kis Tomlinson. A három gyerek!
Miközben ettem a vacsorát a falra szegeztem a pillantásom ahol képek lógtak szinte az egész ház tele van képekkel. Az egyik képen Eleanor és Louis van majd nem ráköptem, de azért na én rendes srác vagyok. A másik képen az én szerelmem és Danielle van már csak Hannah és Lexy hiányzik mellőlük. És a harmadik képen egy csoport kép van rólunk, de nem éppen mai szerintem kéne új. Új amin már rajta van Emma, Lexy és Hannah.
-Apa tessék - nyomta Emma Louis arcába az egyik szendvicsét.
-Köszönöm kicsim - mosolygott rá Louis tiszta vajasan.
-Louis ez haladás előbb vizes voltál most már vajas - mosolygott rá Hannah.
-Következő produkció? - nevetett Liam.
-Viccesek vagytok - forgatta meg a szemét mosolyogva.
Igen így tökéletes a csapat már csak Danielle hiányzik és teljes a csapatunk.
Szerelmemre mosolyogtam aki a fejét a vállamra döntötte és egy puszit nyomtam a homlokára. Mindennél jobban szeretem Őt!

Sziasztok bogyókáim!<3
Happy birthday to me.....:))
Igen ez volt az első legfontosabb, hogy tudassam, hogy ma szülinapom van. Igen tudom enyhez egoizmus. A lényegébe ezt a részt későbbre terveztem vagyis nem, mert mivel szülinapom is van és gyereknap is ezért gondoltam, hogy titeket ezzel ajándékozlak meg. Ez a gyereknapi ajándékom nektek cuncik.:))
Remélem mindenkinek jól telt a múlt heti pár napja és most már kitartóan küzd a nyári szünetért ami hamarosan beköszönt. Gondoljatok bele még 2 hét amiből, ha a hétvégét levesszük az csak 11 tanítási nap. És csak 1 hetet kell kibírni, mert nincs olyan szemét tanár aki még az utolsó héten íratna. Maximum aki javítani szeretne az még utolsó héten javít. De nyugalom már csak 11 nap.:P
Remélem azért tetszett a rész, ha tetszett akkor pipáld, vagy kommentálj! Ja és már vészesen közelítünk az évadzáró felé szóval vigyázz.:D

2015. május 24., vasárnap

Chapter 18. - Ellenállhatatlan szükségérzet

 ~Hannah Walker szemszöge~
Simple Plan - Gone Too Soon
Nem kertelek, de amikor Eleanor közölte velem, hogy Danielle legjobb barátnője és együtt is mennek Rómába hát az egy kicsit - nagyon - rosszul esett. Akkor abba a pillanatban átvertnek éreztem meg hisz Danielle a legjobb barátnőm lett aki mindenbe segített és mindig meghallgatott persze Perrievel együtt, de Dani volt az aki életben tartott engem is és Perriet is így elég rosszul esett amikor Eleanor azt a arcomba köpte, hogy Ők legjobb barátnők és Rómába is együtt mennek. Igaz mindez csak nagy maszlag volt hisz Danielle és Eleanor igen legjobb barátnők voltak múlt időben, mert Eleanor Calder csak kihasználta Dani barátságát! Dani mindent elmondott nekem és Perrienek így kiderült nem csak én utálom a boszorkány Eleanor Caldert. 
Na, de nem érdekel Eleanor nem akarok arra a boszorkányra gondolni. Új napra ébredtünk csak hát ez a nap a búcsúzás napja.
-Hiányozni fogsz - borultam Dani vállára.
-Siess vissza - szipogott Pezz.
-Ígérem hamar elmegy az a pár hónap - hallottam meg Danielle hangját és elengedtük. -Pezz vigyázz Hannahra és Hannah vigyázz Emmára és a fiúkra!
-Meg lesz - tettem a kezem a homlokomra félig mosolyogva, félig sírva.
-Minden rendben lesz itthon csak siess - mondta Pezz.
-Ezt már nyolcról elmondtátok, hogy siessek - kuncogott Dani. -Siettek ígérem! De most már indulnom kell.
Dani mindegyik fiút megölelte viszont egyedül Liamet nem ölelte meg csak eltátogott neki egy "szia"-át és néztek egymás szemeibe. Sophia ellenséges szemmel figyelte végig Danit és közelebb húzódott Liamhez. Dani leguggolt Emmához és jó szorosan megölelgette és megpuszilgatta.
-Vigyázz magadra tökmag és a többiekre is, mert eléggé szétszórt társaság - suttogta Emmának Danielle.
Emma mosolyogva bólintott és megpuszilta Danielle arcát aztán megölelte. Amikor Emmától is elköszönt felállt és a csomagjait megfogva elindult az ajtó irányába és onnan nézett vissza ránk. 
-Hiányozni fogtok srácok - mondta Dani és az Ő szemei is megteltek könnyekkel. -Sziasztok!
Integettet és elindult a taxi irányába. A sofőr bepakolta a cuccait a csomagtartóba míg Ő beült hátra és onnan integetett nekünk mivel mi már kint az ajtóba álltunk és integettünk neki. Addig-addig integettünk amíg a taxi el nem tűnt az utcából aztán én és Pezz leültünk a ház előtti lépcsőre és onnan figyeltük azt a helyet ahol előbb még a taxi állt.
-Nem jöttök be csajok? - hallottam meg mögülem Harry hangját.
-Még maradnánk - mondta Pezz.
Csak ültünk kinn néma csendben és egyszerre se pillantottunk egymásra. Amikor meghallottam Pezz szipogását magamhoz húztam aki szorosan ölelt magához. Ha egy olyan ember sír a környezetembe aki fontos számomra akkor nekem is sírhatnékom van csak az a baj ezzel, hogy alapból sírhatnékom van most. Igaz nem ismertem annyira jól én Danit, de akkor is fontos volt számomra a legjobb barátnőm lett.
Elhúzódott Perrie és megtörölte a szemét aztán halkan felnevetett.
-Nekem kéne rád vigyáznom és téged kéne vigasztalnom erre hely cserés támadás ment most végbe.
-Ígérem visszafoglalhatod a helyem - töröltem meg a szemem mosolyogva.
-Nincs ki tartsa bennünk a lelket - mondta a földet nézve.
Igaza volt.
-Bu - jelent meg az ajtóba mosolyogva Emma.
-Azt hiszem meg van Danielle helyettese - mosolyogtam kislányomra és az ölembe húztam. 
-Meg bizony - értett egyet könnyes szemmel Pezz.
-Egy időre - emeltem fel az ujjam mosolyogva.
-Egy időre - bólintott mosolyogva.
-Egy... i...dőre? - döntötte oldalra a fejét Emma.
-Egy időre - mondtuk egyszerre és felnevettünk.
Emma oda ment Perriehez is akit szintén jobb kedvre derített. Már csak egy valaki hiányzik innen illetve kettő, de az egyik jelen van csak nem emlékszik rám vagyis legjobb barátnőjére. A másik meg a repülőn ül és bambul ki a fejéből miközben Rómába tart. Pedig milyen jó lenne, ha Lexy, Dani, Pezz, Emma és én csak itt kinn ülnénk és nevetgélnénk. Azt kell mondjam, hogy az élet kegyetlen!
Hirtelen felkaptam a fejem, mert egy fekete autó parkolt a ház elé, de ezt az autót bárhonnan megismerem mivel ebbe az autóba már egy milliószor hánytam egész kiskoromtól kezdve.
-Apa? - egyenesedtem fel.
-Hannah - jött felém és szorosan a karjaiba zárt. Sírt sőt most is sír ami annyit jelenet bekövetkezett.
Az én könnyeimnek is utat eresztettem és még szorosabban öleltem apát magamhoz. Az előbb búcsúztam el az egyik legjobb barátnőmtől és most meg még elbúcsúzni se tudtam az édesanyámtól. Talán, ha nem mentem volna el otthonról... talán akkor.
-Meghalt? - suttogta szipogva mikor elengedett mire bólintott. Újra megöleltem és mellkasába fúrtam az arcom és a könnyeim megállás nélkül ömlöttek a szememből.
A nő aki felnevelt, a nő aki mindig mellettem állt még akkor is amikor is amikor hülyeséget csináltam. Mindig megvédett és mindenbe segített. Miért mindig a jó emberek mennek el? Miért? Ez a Sors újabb játéka, vagy mi a szösz?
-Kicsim - húzódott el tőlem apa és megfogta a vállam. -Erősnek kell maradnunk! Ezért nem akart tőled elbúcsúzni és ezért nem búcsúzott el tőlem se. Mosolyogva akar látni minket! Tudom most ez lehetetlen, de ez volt az Ő utolsó kívánsága.
-De te vele lehettél utolsó napjaiba míg én messze voltam tőle - szipogtam.
-Azt hiszed jó volt látni, hogy napról napra gyengül? Mert nem volt jó látni. Igen én vele voltam, de amiket túléltem a halála előtti napjaiba azt senkinek se kívánom és amikor meghalt életem legrosszabb percei voltak - mondta apa.
-Hogyan...? - kérdeztem sírva. -Hogyan halt meg?
-Nem, kicsim ezt nem - mondta szipogva apa.
-Tudni akarom mi volt az utolsó szava és, hogy hogyan halt meg - mondtam.
-Rendben - adta meg magát. -Beszélgettünk. Rólad és Emmáról. Amikor hirtelen elakart kezdeni egy mondatot és akkor a mondanivalója vége eltűnt. Még be se tudta fejezni amit akart.
Apa a mondandó után lehajtotta a fejét és hangosan felsírt. Utoljára akkor láttam apát ilyennek amikor meghalt nagypapa pedig akkor még csak 8 éves volt.
-Apa - emeltem fel a fejét és a borostás arcára egy puszit hintettem. -Minden rendben lesz. Ígérem!
-Nélküle nem - mondta.
Hirtelen Emma lökte odébb a lábaimat és apa lábait fogta össze.
-Papa - nézett fel a nagypapájára.
Apa felemelte az unokáját és szorosan magához ölelte. Pezz is felállt a helyéről és betessékelt engem és apát is az ajtón ahol a fiúk álltak szóval szinte mindent hallottak. Beléptünk a házba és egyből a nappaliba mentünk ahol leültünk a kanapéra és csak meredtem magam elé. Nem bírom felfogni, hogy elment olyan, mintha csak elutazott volna még legbelül azt várom, hogy becsöngessen és azt mondja, hogy megjöttem, de ez csak maszlag. Elment.
Nem! Én ezt nem bírom feldolgozni. Nekem ez túl sok! Felpattantattam a helyemről és azonnal felszaladtam az emeletre és a szobámba zárkóztam. Nem mehetett el! Nem teheti! Ki fog rám szólni, ha hangosan trappolva megyek le a  lépcsőn? Ki fog betegen nekem finom teát készíteni? Ki lesz az aki segíteni fog minden anyai teendőkbe? És legfőképp ki lesz ott mellettem Emma anyák napi műsorán? Még nem állok készen egyedül a padlón állni még kell egy segítő kéz aki biztonságosan tart, hogy ne essek el. Késő, elestem!
Az éjjeli szekrényem fiókjából elővettem azt a gyűrűt amit abba a dobozba volt amibe a levelet adta át nekem anya. Erre a gyűrűre emlékszem ez a családunk ereklyéje vagyis ezt a gyűrűt adta apa anyának ez az eljegyzési gyűrűjük. És anya rám hagyta, hogy majd adjam tovább Emmának. Anya... kinek fogom én már ezt mondani?  És Emma kinek fogja mondani azt, hogy nagymama? Elvesztettem az anyámat, a teremtőmet, a támaszomat és a lelkemet.
Lerogyadoztam a földre és még jobban zokogtam miközben a gyűrűt szorongattam a kezembe. Nem ez nem lehet igaz ez csak egy rossz álom mindjárt arra fogok kelni, hogy Emma rajtam ül és anya nyit be a szobámba nevetve aztán leugrálok Emmával a konyhába ahol anya tevékenykedik és apa meg mormolja az újságot. Igen újra átakarom ezeket élni!
-Hannah? Úristen jól vagy? - hallottam egy hangot és egyenesen rákaptam a tekintettem, de a könnyes szemem miatt alig láttam az illetőt, de amint felhúzott a földről és beszívtam az illatát rájöttem ki Ő. A megmentőm!
Kezeimet a mellkasa köré fontam és az arcom a mellkasába temettem, mert tudtam, hogy a karjaiba biztonságba vagyok. Kezeivel simogatta a hátamat és a fejem búbját megpuszilta megnyugtatáskép, de még ez se segített.
Elhúzottam tőle és  hassal az ágyra feküdtem az arcomat belenyomva a párnába.
-Akarsz róla beszélni? - kérdezte és éreztem, hogy besüppedt az ágy. Szóval leült.
-Nem - motyogtam a párnába. -Csak egyedül akarok lenni.
-Az apádnak szüksége van rád neki csak te maradtál már - mondta halkan.
Igaza volt. Apának a legnehezebb mégis önzőn itt hisztizzek.
-Mindjárt lemegyek, de most egyedül szeretnék lenni - mondtam még mindig nem nézve rá.
-Rendben - mondta és felállt az ágyról vagyis gondolom felállt.
Az ajtó kattanása jelentette, hogy elment így a hátamra fordultam és bambán bámultam a plafont. Most mi lesz velünk? Mármint apával, Emmával és velem? Az tény, hogy úgy nem tudunk élni, hogy ne gondolnánk rá!
Behunytam a szemem és felidéztem magamba azt a napot amikor kiderült, hogy terhes vagyok:

"Sietős léptekkel hagytam el ezt a mocsok helyet amit mások kórháznak hívnak. Utálom a kórházakat olyan nyomasztóak! Elfutottam a kocsimig és gyorsan bepattantam az anyós ülésre és csak meredtem magam elé. Lesz egy gyerekem! Lesz egy gyerekem Louis Tomlinsontól a volt barátomtól akit még mai napig nem tudok elfelejteni. Azon az éjszakán amikor ez a kis apróság fogant akkor épp vitatkoztunk és a végére csak azt vettük észre, hogy már nem vitatkozunk. Másnapra viszont szakítottunk és azóta nem láttam. És most itt ülők a kocsimba és fogom a hasamat ahol egy élet növekszik bennem. Ha a szüleim megtudják tuti kitekerik a nyakam!
A szüleim basszus... apa biztos felakarja majd keresni Louist, hogy megverve azért, mert a szarba hagyott miközben Ő tisztába se van azzal, hogy terhes vagyok és a védekezés meg mindkettőnk hibája szóval apa nem lehet mérges Louisra. Bár nem tudok apa logikával gondolkozni. Remélem azért anya megértőbb lesz bár Ő mindig megértőbb Ő az aki lenyugtatja apát is meg engem is a krízis helyzetekbe. 
Elindítottam az  autómat és egyenesen haza vettem az irányt. Direkt lassan mentem, de szerencsémre egyetlen egy piros lámpánál se kellet megállnom. Ilyen az én szerencsém! Így egész hamar hazaértem. Remek.
Kiszálltam az autóból amit egyből le is zártam és elindultam az ajtó felé ahol már a végzetem vár. Csendesen benyitottam, de mégse lehettem nagyon csendes, mert az ajtóba már anya és apa várt. Becsuktam magam mögött az ajtót és a szemükbe néztem. Apa karba tett kézzel állt előttem és a szeméből semmit nem tudtam kiolvasni, de várja a mondanivalóm. Anya a konyharuhával a kezébe elég nyugodtan állt és a szemébe a kíváncsiságot véltem felfedezni. Akkor essünk neki!
-Mi volt? - kérdezte anya mosolyogva.
-Én... terhes... vagyok - dadogtam.
-Hogy mi? - kérdezte ledöbbenve apa.
-Jaj kicsim gratulálok - ölel magához anya. -Unokám lesz!
Hát nem ezt vártam, de örülök, hogy anya is örül. Már csak apa hiányzik.
-Kitől? - kérdezte apa.
-Louis - motyogtam halkan.
-Micsoda? - kerekedett ki mindkét ősöm szeme. 
-Hogy lehettek ekkora felelőtlenek - morogta apa.
-Drágám fiatalok - csitította anya apát. -Inkább örülj, hogy unokánk lesz!
-Örülök meg minden, de még van egy kérdésem - sóhajtott apa. -Elmondod neki?
-Nem vagyis nem tudom már. Hiszem már a reptéren van és Londonba utazik - mondtam kicsit letörten.
-Ha sietsz eléred - mosolygott anya.
-De... - kezdtem.
-Semmi,de! Egy férfinek az a álma, hogy gyereke szülessen és tudnia kell róla hidd el utána minden megváltozik amit megtudja a hírt - mosolygott apa. -Tudod mit elviszlek, hogy ne vezess terhesen!
Hirtelen az ajtó vágódott ki és majd nem eltalálta a hátamat, ha nem húzom el időbe. 
-Hello krumplik - kiabált Lexy a legjobb barátnőm.
-Terhes vagyok - fordulok felé.
-Wao miről maradtam le? - lepődött meg.
-Elmeséli,ha kiviszed a reptére - mondta apa.
-Reptér? Azt a hova megyünk? - mosolygott tovább Lexy.
-Na, de sicc nem értek oda - mondta anya mosolyogva. 
Beültem a kocsimba csak most az anyósülésre és Lexy ült a vezetőülésbe amit igazából utálok, mert úgy vezet, mint egy állat. Félek amikor Ő vezet!
Az út közben mindent elmeséltem neki, de azon nem lepődött meg, hogy Louistól van a gyerek sőt örült is neki. Már elkezdte felsorolni a baba neveket és azt is eldöntötte, hogy Ő lesz a keresztanyja jó mondjuk ez alap, de Ő döntötte el. 
Amint odaértünk kitessékelt a kocsiból.
-Fuss - kiabálta Lexy.
Neki iramodtam és rögtön megkerestem azt a kaput ami London felé megy. Igaz, hogy kisebb veszekedésem a pult mögötti nővel kicsit feltartott, de amint elmondtam neki félig a történetet megértően beengedett és utána már csak a szerencsémen múlott. [író megj.: Itt még Hannahék Doncastherbe laktak és később költöztek fel Londonba.]
Amikor odaértem már csak az anyukája állt ott kisírt szemekkel.
-Louis? - kérdeztem amikor odaértem. Az ablak felé bökött ahol éppen szállt fel a gép. 
Az ablakhoz sétáltam és neki döntöttem a fejemet az üvegnek és hasammal meg fogtam a pocakom ami még alig látszik.
-Én megpróbáltam - motyogtam halkan. -De a sors nem akarta, hogy megismerd az apukád!
Jayel visszasétáltam a kocsiig ahol elbúcsúztunk így én is bepattantam az autóból ahol Lexy már rögtön bombázott a kérdéseivel mire én megráztam a fejem és egész úton nem szólaltam meg. Amint haza érkeztünk kipattantam a kocsiból és sietős léptekkel indultam az ajtó felé onnan is rögtön fel a szobámba. Magamra zártam az ajtót és ledőltem az ágyamra. Mekkora buta liba vagy Hannah Walker!
-Jól vagy, kicsim? - kukucskált be az ajtón anya.
-Nem - motyogtam és felültem az ágyamra.
Anya leguggolt elém és a kezét a térdemre helyezte.
-Nem sikerült? - kérdezte mire megráztam a fejem. -Semmibaj kincsem lesz még alkalmad rá.
-De mi van akkor, ha ez egy jel? Egy jel arra, hogy Louisnak nem kéne elmondanom - mondtam.
-Egyszer el kell neki mondanod - mondta.
-De én nem akarom! És nem akarok gyereket se hisz csak kicseszek ezzel a gyerekkel - mondtam szipogva.
-Oh szóval itt van a róka elásva - ült fel mellém az ágyra. -Félsz az anyaságtól.
-Igen félek, mert te és apa rendesen felnevelt, de én csak elrontanám ennek a babának az életét. Pocsék anya lennék neki - mondtam szipogva.
-Sose leszel neki pocsék anya. Igen lesznek hibáid, de Ő szeretni fog téged ahogy te szeretsz engem - simította meg a karom. -És mi itt leszünk melletted, hogy segítsünk neked, mint nagyszülők sőt Lexy is itt lesz neked, mint keresztanyja. Ez a gyerek örülhet, hogy te leszel az anyukája
-Köszönöm anya - mondtam és megöleltem. -Szeretlek!
-Én is szeretlek angyalkám - puszilta meg a fejem búbját. -Viszont el kell költöznünk.
-Mi miért? - kerekedett ki a szemem.
-Apád munkája miatt - mondta szomorúan, mert imádtuk ezt a házat. -Haragszol? Tudom, hogy imádod ezt a házat!
-Rád és apára sose tudok haragudni - mosolyogtam rá. -Örökké szeretni foglak titeket!
-Mi is kincsem - mosolygott rám."

Felpattantam az ágyon. Emlékszem erre a nap minden kis zeg-zúgára és emlékszem még az ehhez hasonló napokra is. Ha anya nem lett volna akkor Emma se lenne. Ha anya nem tart nekem az nap egy gyönyörű beszédet akkor most valószínűleg a szobámba begubózva feküdnék Emma nélkül és a többiek nélkül.
Felálltam az ágyról és egyenesen lerohantam a nappaliba ahol érdeklődő tekintettek fogadtak. Apa felállt a helyéről és egyenesen a karjaiba rohantam. Most már csak Ő van nekem és szüksége van rám ahogy nekem is szükségem van rá.
-Szükségem van rád - suttogtam.
-Mindig veled leszek kicsim - mondta halkan.
-Szeretlek - mosolyogtam rá kisírt szemekkel.
-Én is szeretlek - mondta és egy puszit hintett a homlokomra. -És örökké velünk marad a szívünkbe.
-Ne aggódj, légy boldog - hallottuk meg Emma édes kis hangját és egyből rákaptuk a tekintettünket. A földön ülve játszott miközben minket nézett.
-Ez a gyerek tud valamit - szólalt meg Zayn.
-Louis megkérdőjelezem, hogy ez a tiéd - mondta Pezz egy mosolyt villantva a büszke apukára.
-Miért? Okos, mint az apja - húzta ki magát mosolyogva Louis mire mindannyian elnevettük magunkat.
-És gyönyörű, mint az anyukája - mondta apa mosolyogva mire ránéztem.
-Na ez igaz - mondtam mosolyogva és újra édesapám ölelő karjai közé bújtam. Apa a nehéz fejét az én fejemre helyezte és onnan figyeltük a többieket. Tényleg be se mutattam apának a bandát... elhúzódtam tőle és a többiek felé intettem. -Liam Payne, Sophia Smith, Perrie Edwards, Zayn Malik, Niall Horan, Harry Styles és Louist már ismered.
-Ööö... már mindegyiket ismerem mivel amíg fenn voltál megtörtént a bemutatkozás - mondta mosolyogva apa mire én a fejemre csaptam.
-Akkor inkább semmit se mondtam - mondtam a fejemet fogva.
-Semmibaj kicsim akkor bizonyult benned az igazság, hogy örökké elment és természetes volt, hogy így reagáltál - mondta apa megsimítva a karom.
-Ne... ezt ne! Anya örökké velünk marad csak... Csak nem tudom megfogalmazni, hogy most hol van, de itt van - mondtam és éreztem ahogy az arcomon újból lefolyik egy könnycsepp.
-Igazad van - húzott magához és egy puszit nyomott a fejem búbjára.
Még pár percig csak apa ölelő karjaiba nyugodtam meg aztán csak elhúzódtam tőle és megtöröltem a szemem aztán magamra erőltettem egy mosolyt és Emmához léptem. Felvettem és elhelyeztem a karomba a kislányt aki elkezdte az arcomat tanulmányozni.
Leültünk mindannyian a kanapéra vagyis aki elfért ott, mert valakik a fotelbe telepedtek le. Emmát elhelyeztem az ölembe, de izgett-mozgott, mint egy kis sajt kukac így játszottam vele, hogy halljam azt az édes kis nevetést.
-Amúgy még valamit meg kéne beszélnünk - köszörülte meg mellettem apa a torkát mire felé kaptam a fejem és Emma átmászott az ölébe. -A temetést.
A kórházon kívül a másik hely amit utálok na az a temető és mivel a temetőt utálom akkor a temetést se szeretem. Nyolc évesen voltam elsőként temetésen és annyira rosszul érintett papa halála, hogy emiatt pszichológushoz kellet járnom pár évig.
-Mikor lesz? - kérdeztem nyugodtan.
-Szombaton már megbeszéltem mindenkivel a családból - mondta miközben Emma köröket rajzolt az arcára és kuncogott.
Vagyis holnapután mivel ma csütörtök van. Két napom van rá, hogy felkészüljek rá és elbúcsúzzak anyától. És szembe kell néznem még a rokonokkal is akiknek rögtön ez első kérdése az lesz, hogy jól vagyok-e és, hogy hogyan viselem ezt az egészet. Nem szeretek ezekre a kérdésekre válaszolni, mert nincs jó válasz rá hisz, ha azt mondom jól vagyok azt senki se hiszi el és, ha az ellenkezőjét mondom akkor meg elkezdenek sajnálni amitől megint nem lesz jobb a dolog.
-Rendben - nyeltem egy nagyot elrejtve ezzel a könnyeimet. -Apa itt alszol?
-Nem. Én... otthon alszok - mondta nehezen.
-Nem, apa te itt alszol - mondtam határozottan.
-Miért? - kérdezte.
-Mert tudom milyen nehéz neked és mégis haza akarnál menni abba a szobába ahol anyával aludtál. Nem, nem mész haza - magyaráztam el.
-Ezt azért ne te döntsd el csillagom különben se tiéd a ház és nincs egy szabad szoba se - mondta mosolyogva.
-Fiúk? - fordultam a többiek felé.
-Felőlünk oké - mondta Liam mosolyogva.
-Igaza van a lányának Mr.Walker tényleg jobb lenne, ha ma itt aludna - mondta Louis.
-És az én szobámba alszol - mondtam apának mosolyogva.
-És te hol alszol? - kérdezte oldalra fordítva a fejét apa.
-Majd Emma szobájába, vagy itt a kanapén, de az mindegy én hol alszok - legyintek a kezemmel.
-Nem akarlak kitúrni - mondta apa miközben Emma ugrált az ölébe.
-Nem tűrsz ki - mosolygok rá.
-Köszönöm angyalkám - mosolyog rám aztán a  fiúk felé fordul. -Nektek is köszönöm.
A nap további részébe apa és én próbáltuk a legkevesebbszer sírni így mindig Emma közelébe voltunk, mert Ő megmosolyogtatott mindkettőnket, de amikor lefektettem aludni akkor meg próbáltunk nem azon gondolkozni, hogy nincs többé, hanem inkább beszélgettünk másról. A másról az konkrétan rólam szól és Emmáról, és persze Louisról szólt. Apa mindenre kíváncsi volt kicsit, mintha átvette volna anya szerepét, de jó volt látni apát mosolyogni és én is próbáltam mosolyogni.
Amikor beszélget az ember és nevetgél akkor mindig gyorsabban megy az idő így amikor Emma felkelt már nem sokára a vacsorához kellet készülni mivel szerencsére sokat aludt a kis manó. Így megcsináltam a vacsorát a kis társaságnak ami most sima szendvicsek voltak különböző szalámikkal és zöldséggel.  Niall volt az első aki belekezdett a lakmározásba és miután Emmát is belehelyeztem a székébe és a tányérjára tettem a szendvicset Ő is elkezdte Niall után a lakmározást és csak utána kezdtük el mi. Miután befejeztük a vacsorát Pezz felajánlotta, hogy mosogat így a fiúk elvitték fürödni Emmát. Én addig bekísértem apát a szobámba és megmutattam neki a fürdőm és kifutottam a kocsihoz, hogy behozzam apa utazó táskáját.
-Köszönöm drágám nagyon sokat segítesz amit meg se érdemlek - mondta  mosolyogva apa.
-De megérdemled és most már csak te vagy nekem akire most szükségem van - mosolygok rá.
-Bevallom nekem is szükségem van rád - mondta  mosolyogva apa és magához húzott.
-De most pihenj - mosolyogtam fel rá és egy puszit nyomtam borostás arcára. -Jó éjt apa.
-Minden rendben lesz kicsim - mondta mosolyogva és egy puszit nyomott a fejemre. -Jó éjt kicsim!
Kimentem a szobából, hogy nyugodtan elmenjen fürödni és utána pihenjen, de mielőtt kimentem visszanéztem az ajtóból és láttam mennyire feszült és szomorú. Sóhajtottam és kiléptem a szobából, de mielőtt becsuktam volna rám szólt, hogy ne, mert még jó éjt akar kívánni az unokájától. Rámosolyogtam még utoljára elindultam a lépcső felé, de hirtelen megtorpantam a közös fürdőszoba előtt ahol hangokat hallottam így muszáj volt benéznem. Félig kinyitottam az ajtót és már akkor csurgott felém a víz.
-Okés ki fürdetett kit? - kérdeztem mosolyogva az ajtót ölelve.
-Emma megfürdet minket - mondta Niall egy habbal a fején.
-Pedig mi mondtuk neki, hogy most Ő fürdik, de nem vette a lapot - mondta Louis csurom vizesen.
-Egy 2 éves átvette az irányítást öt felnőtt férfi felett ez elég érdekesen hangzik - kuncogtam mire előkaptam a telefonom és rögtön be is léptem a fényképezőgép menübe. -Mondjátok azt, hogy dinkák vagytok!
Lefotóztam az öt szerencsétlent és a kis áldozatot aki a kádba ülve pancsolt mosolyogva míg az öt dinka a kád mellett ült ruhába, de csurom vizesen.  El is mentettem a többi képhez és újra eltettem a mobilom a zsebembe.
-Kell segítség, vagy megoldjátok? - kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Á meg vagyunk ennél rosszabb már nem lehet - legyintett Zayn és próbált felállni.
-Okés, ha kell valami kiáltsatok - mondtam mosolyogva és magukra hagytam.
Már a lépcsőn mentem le amikor kiáltást hallatom a fürdőből, de utána meg Liam kiabálta, hogy jól vannak én meg nyugodtan, de nevetve mentem tovább a lépcsőn. A nappaliba már a kanapé meg volt ágyazva valaki gondolom gondolt rám és az a valaki a legjobb barátnőm.
-Lexy megágyazott neked - szólalt meg mögöttem Pezz mire összerezzentem. -Bocsi.
-Semmibaj - mosolyogtam rá. -De nem értem. Lexy? Emlékszik rám?
-Nem, de Ő is hallotta a mai nap cselekvését és megsajnált - mosolygott rám. -Hidd el újra visszakapja az emlékeit Lexy.
-Remélem, de Ő most hol van? - kérdeztem.
-Harry szobájába gondolom fürdik és alszik - mondta.
-Az Ő szobájába lakik most? - döntöttem oldalra a fejem.
-Lexy benne bízik meg a legjobban most Harry áll hozzá a legközelebb - mosolygott Pezz.
-Akkor Harry azért boldog, mert legalább van egy nőnemű az ágya másik felén - kuncogtam.
-Ja lehet - mosolygott, de hirtelen elkomorodott. -Amúgy te jól vagy?
-Pezz ezt ne... Kérlek - kértem könyörögve.
-Miért nem mondtad el előbb? - kérdezte.
-Mert nem lett volna jobb csak sajnáltatok volna amivel semmi se lesz jobb. Jobb volt így ahogy volt amíg nem tudtátok - mondtam.
-Jaj te, ha Dani itt lenne leszidna és nekem is ahhoz lenne kedvem most, de nem teszem, mert most nem vagy abba a lelkiállapotba hisz hiába mutatod, hogy jól vagy nem hiszem el - mondta.
-Igazad van nem vagyok jól! De apa miatt és Emma miatt, és persze miattatok jól leszek hisz anya is ezt akarná - motyogtam.
-Mi mindig melletted leszünk - mondta és átölelt.
-Köszönöm, hogy mellettem vagy - mondtam.
-A legjobb barátnőm vagy ez a minimum - mosolygott. -Na, de pihenj egy kicsit. Jó éjt Hannah!
-Jó éjt Pezz és ne hangosan - kuncogtam mire mosolyogva megforgatta a szemeit. Komolyan rosszabb leszek, mint Harry.
Elmentem a lenti fürdőszobába ahol egyből lekapkodtam magamról a ruháim és a tus alá álltam. A bőrömet égette a meleg víz így a meleg vízhez megnyitottam egy kis hideget így langyos víz folyt végig a bőrömön ami már sokkal jobban tetszett. Megmostam a hajamat és minden testrészemet jó alaposan átmostam aztán elzártam a vizet és kiléptem a kabinból, de gyorsan magamra csavartam a törölközőt. A másik törölközőt a hajamra csavartam és úgy álltam be a tükör elé. Szörnyű látványt mutattam. Körbe néztem és akkor tudatosult bennem, hogy elfelejtettem lehozni a pizsamám így a szárító tetején megláttam egy hosszú pólót és azt kaptam magamra. A tiszta ruhák között még megakadt a szemem egy bokszeren amit fogalmam sincs kié, de megtetszett hisz nyulak és répák voltak rajta. Louisé. Azt is felkaptam magamra. Megtöröltem a hajamat aztán szépen kifésültem a vizes, kócos lóboncom és mielőtt újra belenéztem volna a tükörbe kirohantam a fürdőből.
Elfeküdtem a kanapén nyakig betakarózva és csak bámultam a plafont. Anya miért hagytál itt minket? Miért? Még nem állunk rá készen, hogy nélküled éljünk hisz szükségünk van rád! Szüksége van rád apának, nekem és a kis Emmának is. Kérlek mond azt, hogy ez csak egy vicc és még élsz. Kérlek mond azt! Mindig a jó emberek mennek el és a rosszak maradnak. De miért? Miért csak a jó embereket viszi el a Sors? Miért jó ez neki? Miért? Ezernyi kérdés cikázott a fejembe és minden anyához vezetett. Rettenetesen hiányzik.
Amikor láttam, hogy az emeleti villany le van kapcsolva akkor tudtam, hogy már mindenki alszik. Vagyis gondolom. Felkeltem a kanapéról és az emelet felé vettem az irányt. Óvatosan lépkedtem a vak sötétbe. A vak sötétbe elvezettem magam a szobámig ahova csak bekukucskáltam és apa már horkolt így békén hagytam. Utána megkerestem Emma ajtaját ami nem volt nehéz, mert az ajtajára egy nagy maci van téve így hamar oda találtam. Bekukucskáltam és kicsit beljebb is mentem, hogy meglessem a kiságyba az édesdeden alvó kislányom. Lassan kinövi a kiságyat is a kis manó. Egy puszit nyomtam a homlokára és kisétáltam a szobából, de az ajtóba véletlen egy mellkasnak ütköztem. Felnéztem a támadómra és sötétbe világító kék szemei árulták el ki Ő.
-Louis? Miért nem alszol? - suttogtam és kitessékeltem a szobából.
-Emmát szeretem volna ellenőrizni - suttogta. -A kérdés te miért nem alszol?
-Feljöttem megnézni apát és Emmát - mondtam halkan. -Menj aludni, Louis!
-Előbb te - mondta halkan.
-Ne vitatkozz - morogtam suttogva.
-Aludnod kell - mondta.
-Neked is - mondtam.
-Ha te nem mész... - kezdte el és hirtelen felkapott a karjaiba, de nem a lépcső felé vitt pedig én a nappaliba alszok.
A szobájába vitt ahol még égett a villany így teljesen jól láttam Louist. Kócos haj, fehér póló és szürke gatya. Még így is szexi!
-Jó a felsőd - mosolygott rám miközben letett az ágyra. -És az a én bokszerem? A kedvencem!
-Bocsi elfelejtettem levinni a pizsim és a szárítón ezt találtam - mondtam a takaróval játszva. -Na, de én a nappaliba alszom.
-Ott nem lehet jót aludni és különben is elférsz az ágyamon - mosolygott rám.
-De... - kezdtem volna mire az ujját a számra tette. Belenéztem a gyönyörű szép kék íriszeibe és csak bámultam míg a szemem lejjebb tévedt az ajkaira.
-Ne veszekedj jobb lesz itt legalább nem lesz hát fájásod - mondta még mindig mosolyogva. Ellépett tőlem így az ujjai eltűntek az ajkamról és lekapcsolta a villanyt aztán Ő is befeküdt mellém az ágyba. Magát is meg engem is betakarta én meg csak lefeküdtem a párnára.
-Köszönöm - fordultam felé.
-Ugyan mit? - kérdezte.
-Hogy figyelsz rám - mondtam.
-Ez a dolgom hisz a lányom anyja vagy - mondta és még így is láttam ahogy elmosolyodott. -Jó éjt Hannah!
-Jó éjt Louis - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára és nyakamig felhúztam a takarót és behunytam a szemem.

***

Álmosan dörzsöltem meg a szemeimet és óvatosan nyitottam fel Őket amikor hirtelen szinte kipattantak amikor Louis arcát láttam közel magamhoz. A mellkasán feküdtem és egész jókat aludhattam rajta. Tudtam, hogy nem kellet volna mellette aludnom.
-Mit csináltok? - szólalt meg mögöttem egy cincogó lágy hang. A hang felé irányítottam a fejem és az ágy végébe ült Emma mosolyogva. A kis szőke haja kócos volt és még pizsibe volt szóval most kelt ki, de egy kérdés mereng bennem; ki vette ki a kiságyból?
-Prücsök - ültem fel ágyra és az ölembe húztam a kislányt. -Kivett ki a kiságyból? 
-Senki - mosolygott. Micsoda? Mi? Mi van? Én tegnap említettem magamba, hogy kifogja nőni a kiságyat, de arra nem gondoltam, hogy másnapra már kimászik egyedül. 
-És jól vagy manó? - kérdeztem kétségbe esve és minden kis testrészét rendesen átvizsgáltam míg Ő csak kuncogott.  Hát pedig ez nem vicc bármi baja eshetett volna erre Ő csak kimászik mi lett volna, ha kibukik a kiságyból és senki se veszi észre, mert senkinek nem szólt, hogy ki akar jönni. -Prücsök nem szabad egyedül kimászni a kiságyból bajod is eshetett volna!
-Rendben - rázta a fejét mosolyogva.
-Jaj te anya sose tud rád haragudni - öleltem magamhoz és egy nagy cuppanós puszit nyomta az arcára. -És most keltsd fel apát is és rá is hozd a frászt.
Átültettem Louis hasára és Emma elkezdte simogatni apukája arcát aztán közelebb hajolt hozzá és megharapta az orrát. Louisnak felpattantak a szemei és egyből felült.
-Emma? Mit keresel itt? Ki vett ki? - tért magához Louis.
-Senki nem vette ki kimászott - mondtam. -De nyugi már átnéztem a testrészeit és kutya baja, de leszidtam.
-Oh hála az égnek - sóhajtott Louis és a kis szőkeségre meredtem. -Emma ma nagyon rossz kislány volt.
-Nem - tiltakozott a kislány.
-Nem? - kérdezte Louis.
-Nem - mondta újra  mosolyogva.
Louis magához húzta Emmát és feldobta a levegőbe aztán halálra csikizte szegény kislányt. Louis felfedte Emma kis pocakját és egy hatalmasat belefújt mire a kislány egyre hangosabban nevetgélt. 
Amikor befejezték a harcot Emma elkényelmesedett az ágyba köztem és Louist közt.
-Kell egy új ágy neki - sóhajtottam.
-Megrendelem - vágta rá.
-Új ágy? Nem kell - motyogta Emma a fejét rázva.
-De bizony kell - mosolygok rá mire a kislány összefonta a kezeit és durcásan nézett ránk. Magamhoz húztam a kis durcit és a buksijára egy puszit nyomtam.
-Éhes vagyok - mondta Louis mire Emma is bólintott.
-Megyek - mondtam és felálltam az ágyról és elindultam az ajtó irányába. Mielőtt kiléptem volna hátrapillantottam és a két Tomlinson csak lazsált az ágyba mire csak rájuk mosolyogtam és kiléptem a szobából és pont akkor lépett ki a másik szobából Harry és Lexy.
-Csini a pizsid - kuncogott Harry. -Vad éjszaka volt?
-Neked is jó reggelt Styles - mosolygok rá.
-Te neked nem a nappaliba kellet volna aludnod? - szólalt meg Lexy.
-De csak a kanapé túl kényelmetlen volt és Louis ragaszkodott hozzá, hogy aludjak a szobájába - mondtam a lehető leghihetőbb alibi ami mondhatni igaz is csak a részletekbe ne menjünk bele.
-Értem - bólintott Lexy.
Lesétáltunk némán a lépcsőn és én egyből a konyhába indultam ahol már Liam épp ügyködött valamin. 
-Rossz nézni amit csinálsz - dőlök neki az ajtó félfának mosolyogva.
-Azt mondod rossz szakács vagyok? - fordul felém.
-Eszembe sincs, de a palacsinta sütő nem áll jól a kezedbe a kötény jobban mutatna - mosolygok rá és elveszem tőle a palacsinta sütőt. -Teríts meg és szólj mindenkinek kész a reggeli! Kérlek.
Liam kivette pont annyi tányért amennyien vagyunk és vitt magával villákat is bár azért odaszóltam neki, hogy óvatosan, de a fülén ült. Amire megsütöttem az össze palacsintát és kivettem az éhes társasághoz mindenki már az asztalnál ült és várta a reggelit. Elsőnek is Emmának szedtem akinek kentem rá egy kis dzsemet és utána a többiek szolgálták ki magukat. Leültem apa mellé és rámosolyogtam.
-Hogy aludtál? - fordultam felé.
-Jól a körülményekhez képest - erőltettet magára egy mosolyt mire én átöleltem.
-Minden rendben lesz apa - nyomtam egy puszit az arcára és hagytam reggelizni.
Én is ettem egy-két palacsintát na jó igazából csak kettőt ettem, de azért ettem. Amikor kész lettem és láttam Emma is befalta a reggelit megtöröltem a maszatos száját aztán kiemeltem a helyéről és a többiektől elnézést kérve felmentünk a szobájába. Letettem a földre a kislányt aki egyből a játékait húzta elő míg én a szekrényébe kotorásztam. Amikor kivettem a szekrényből a ruhákat leguggoltam Emmához és levettem róla a pizsijét és a kiságyba dobtam aztán ráadtam a mostani ruháját. Már majd nem kész volt már csak a pulcsi lett volna mikor kivette a kezemből.
-Majd én - mondta.
-Rendben - mondtam és leültem a földre elé.
Emma megpróbálta felvenni eléggé sikertelenül, de olyan édes volt ahogy próbálkozott. Az egyik keze a helyén volt viszont a másik a feje mellett volt. Aranyosan nézett rám és várta, hogy segítsek.
-Segíts - kérte.
Segítettem neki a pulcsiba és amint felvette kihúzta magát és hátra dobta az összekötött szőke haját és kiment a szobából. Csak mosolyogtam rajta és én is átmentem az én szobámba. Kiválogattam valami jó szettet mára.  A felsőt még anyával vettük így imádom ezt a felsőmet. Amikor felvettem a ruhát bementem a fürdőbe és kifésültem szőke lóboncom és a virág mintás hajpántot illesztettem bele a hajamba. Megmostam az arcomat és a fogamat aztán még egy utolsó pillantást vetettem magamra és elhagytam a fürdőszobát. Megkerestem azt a gyűrűt amit anyától kaptam és felhelyeztem a  gyűrűs ujjamra. Amikor kész lettem megfogtam Louis felsőjét és bokszerjét, és elindultam a szobája felé.
Amikor épp kinyitottam az ajtót épp húzta le magáról a pizsama felsőt így megláttam a kidolgozott mellkasát amit oly rég nem láttam már. Zavaromba a kezemet a szememre emeltem.
-Csak a cuccaidat hoztam át - mondtam zavartan.
-Ne légy már zavarba - kuncogott. -Már láttál pucéran is.
-Jó,de akkor is - motyogtam és elvette tőlem a ruháit. 
-És én is láttalak már téged meztelen - mondta Louis és elvette a kezem a szememről így megláttam mosolygós arcát.  -Különben is az éjszaka ezen a mellkason elég jót aludtál.
-Kényelmes párnák - mosolyogtam rá.
-Ha kell többször használhatod - lépett hozzám még közelebb mire összeszorult a gyomrom.
-Louis - tettem a kezem a mellkasára és éreztem a mellkasán dübörgő szíve ritmusát.
Hirtelen ajkait az ajkaimon éreztem, de ez túl hamar véget ért, mint egy rendes csók. Csak egy puszit hintett telt ajkai az én ajkaimra és amikor visszaállt az eredeti helyére rám mosolygott én meg álltam ott ledöbbenve. Louis elfordult és az ágyához ment ahol ki volt téve egy póló amit áthúzott a feje felett így már el is tűnt a gyönyörű látvány. Visszatérve az előbbire cselekedetre még mindig nem értem. Nem csókolt meg - aminek örülnöm kéne -, de mégse tűnt ártatlan szájra puszinak ez az egész dolog. 
-Azt hiszem én megyek - makogtam.
-Én érek le előbb - futott el mellettem nevetve Louis.
Okés Őt nem annyira érdekli ez az előbbi puszis jelenet. Örülök neki, hogy Ő ilyen jól kezeli a helyzetet!
Kiléptem a szobából és épp akkor lépett ki a saját szobájából Emma.
-Hol a mami? - nézett fel rám ártatlan arc kifejezéssel.
Leguggoltam mellé és megsimítottam a kis arcát ahonnan kicsordult egy könnycsepp. Szegénykém most mit is kéne neki mondanom? 
-A mami... -kezdtem el, de hirtelen több szó nem jött ki a számon ahogy néztem az ártatlan kislányt aki semmit se ért. Magamhoz öleltem és legördült az első könnycsepp a szememből. Simogattam Emma kis szőke haját amikor eltávolodott tőlem és oldalra döntötte a kis fejét.
-Miért sír? - kérdezte édes hangon.[helyesen:Miért sírsz? De most egy 2 éves fejével gondolkoztam]
-A sírás jó angyalom - mosolygok rá. -Na, de menj játszani már biztos várnak.
-Te is - nyújtott felém a kis kezét amit azonnal elfogadtam.
Lesétáltunk a nappaliba persze közben Emma énekelt a Sétáltunk,sétáltunk c. dalt így egy-egy alkalomkor lekellet ülnöm. Amint beértünk a nappaliba Louis árgus szemekkel bámult rám aztán elvette a tekintetét rólam és a kislányára figyelt. Ott hagytam a kis csapatot és kimentem a kertbe sétálni. Levegőre van szükségem. És egyedüllétre. Tudom egyedül lenni nyomasztó és az életemet nem tudom elképzelni egyedül, de most akkor is csak azt súgja a szívem, hogy nekem egyedül kell lennem ki kell szellőztetnem a fejem.
Leültem a hintaágyba és a lábammal kicsit meglöktem és csak bámultam magam elé. Most szinte minden összedőlt körülöttem és én leszek a következő aki csak úgy eldől majd, mint egy krumplis zsák. Egy nagy krumplis zsák. De vajon ki fog újra talpra állítani? Ki lesz mellettem? Vagy inkább kik lesznek mellettem? Mindig azt mondogattam egy egyedül fogok meghalni vagyis inkább 9 macskával és 10 kutyával, mert az állatok voltak mindig is a legjobb barátaim, de Ők is elmentek. Aztán jött Lexy és értelmet leltem a legjobb barátnő kifejezésre, de most Ő sincs velem. Amikor Louis jött az életembe akkor azt hittem örökké vele leszek mármint úgy örökké, hogy a házunk teraszán fogunk ülni 80 évesen és kártyázni fogunk azt hittem örökké együtt leszünk. Mostanra rájöttem semmi se tart örökké. Magányosan kezded aztán párba végzed és a legvégére újra magányos leszel. És ugyanez a helyzet mindennel.
Hirtelen egy kezet éreztem a szemem előtt és nem láttam semmit. Már épp sikoltani akartam amikor a számat is befogta az illető. Magatehetetlen lettem. Azt se tudom ki a támadóm, de még segítségért se tudok kiáltani így csak vártam mit fog velem tenni. Megfog ölni? Elfog rabolni? Vagy mi a szöszt akarhat pont tőlem? És a legfontosabb kérdés; ki Ő? Ebbe a pillanatba ellenállhatatlan szükségérzetet éreztem a szívembe Louis iránt. Azt akartam, hogy Ő itt legyen és megvédjen a támadómtól, de nincs itt. Egyedül vagyok.

Sziasztok életeim!
Hát íme túléltem a múlt hetet és egész jól túléltem kicsit büszke vagyok magamra. Remélem ti is túléltétek és most itt vagytok és olvassátok ezeket a sorokat amiket nektek írtam.:)
Szóval hagytam egy pár elvarratlan szálat. Tudom emiatt szörnyeteg vagyok, de hát na én ilyen vagyok. Már az is elvarratlan száll nálam, hogy Hannahék nem Londonba éltek a kezdetekbe, hanem Doncesterbe laktak. É studom most kérdezitek, hogy ha Hannahék elköltöztek akkor mi a helyzte Lexy szüleivel? Hm ez igen jó kérdés, de egy jó barátság mindenhova követi a másikat. A másik elvarratlan száll ami a következő részbe se fog kiderül az a legvégén van, hogy ki lehet Hannah támadója. Na igen ez annyira fő és titkos dolog, hogy a következő részbe se lesz róla szó. Majd talán egyszer erre is fény derül!:)
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett kommenteket és pipákat! Imádlak titeket!<3

2015. május 15., péntek

Chapter 17. - Az ördög nem jár egyedül

~Eleanor Calder szemszöge~
Az a kis cafka a fél életemet nem akarja még ellopni, mert komolyan mondom, mintha arra készülne. Bár most büszke vagyok magamra, hogy megsirattam hisz eljátszani azt, hogy még Dani a legjobb barátnőm jó ötletet volt, mert szegény kicsi lány összetört amikor megtudta, hogy újdonsült legjobb barátnője az legjobb barátnőm volt. Szóval büszke vagyok magamra szenvedjen csak a kis drága!
Igen Danielle a legjobb barátnőm volt, mert cserben hagytam szegényt amikor Liammel szakított, de szakítottak így a barátságunk a süllyesztőbe ment. Új legjobb barátnőm Sophia Smith na Ő jobban illik Liamhez. Danielle ugyanolyan kis cafka, mint Hannah sőt Perrie se különb azt nem értem, hogy Perrie és Zayn miért nem szakítottak még hisz nem illenek össze. Bár Perrievel is egy ideig jóba voltam csak aztán rájöttem, hogy túl kedves meg minden és Ő meg rájött én milyen vagyok így inkább kerülöm, de úgy látom Perrie és Danielle jól megtalálták egymást sőt már Hannah is benne van a csapatba.
-El? - térített vissza a jelenbe Louis hangja. -Mi folyik körülötted?
Most jöjjön egy jó nagy hazugság amit Louis azonnal elhisz, mert megbízik bennem és szeret ahogy én is szeretem Őt csak nem bízok meg benne.
-Danival összevesztünk és kiakartam vele békülni, de nem sikerült - mondtam szomorúan. -De talán amíg Rómába leszünk kibékülünk hisz Ő is jön.
-Rómába mentek? - kérdezi meglepődve. Ja neki még nem is mondtam.
-Igen fotózásra kell mennem egy pár hónapig tartóra, mert fotósorozatok készülnek rólunk - mondtam izgatottan.
-Örülök, hogy örülsz, de szörnyen fogsz hiányozni - húz közelebb magához.
-Tudom nekem is hiányozni fogsz - mondtam és egy csókot nyomtam az ajkaira.
-És min vesztettek össze Danival? - húzódott el.
-Már nem nagyon emlékszem régen volt - gondolkoztam el pedig nagyon is jól tudtam.
-Remélem kibékültek hisz legjobb barátnők voltatok - mondta mosolyogva Louis.
-Én is remélem - mosolyogtam rá.
Összekulcsolt kezekkel sétáltunk be a nappaliba a többiekhez. A nappaliba mindenki olyan aki számomra fontos jelen volt szóval Liam, Sophia, Zayn, Niall és Harry na meg Hannah idegesítő kis porontya. Utálom ezt a kis porontyot, mert Ő is segédkezik az anyjának, hogy elvegye tőlem Louist sőt ez a kis törpe a jelenlétével megváltoztatja Louist és Ő utána csak a lányával lesz elfoglalva. Idegesítő kis fattyú!
Leültünk a kanapéra a Sophiam páros mellé amikor hirtelen Emma jelent meg előttem és a kezeit a combomra tette. Remek csupa kosz lesz  gatyám!
-Azt akarja vedd az öledbe - mondta Niall.
-Na gyere szépség - mondtam és felültettem az ölembe.
Emma az ölembe elhelyezkedett, de nem maradt nyugton és tovább vándorolt Louishoz. Hála az égnek! Louisnál viszont egész végig el volt és már megint Louis teljesen elfelejtette, hogy itt vagyok csak a kis ízével törődött.
A kis cafka lánya kézről kézre járt és minden fiú csak vele foglalkozott. Komolyan nem értem Őket! Főképp Harryt hisz utálta Hannaht erre hirtelen a fattyával játszik és megbékélt vele tiszta ostoba.  Aztán ott van Niall aki csak csorgatja a nyálát Emma és Hannah után a kis ír fiú irigykedik Louisra annyira idióta! Mondjuk, ha idiótákról beszélünk az első helyen Zayn áll hisz én már rég ott hagytam volna Perriet erre megkéri a kezét pedig szemmel látható, hogy Perrie csak kihasználja Zaynt. Liam okos volt, mert Ő dobta a másik szajhát, de most úgy viselkedik, mint a filmekbe a nyálas apuka. Fúj! Az egész banda egy nyálas apuka lett és undorító ahogy megbíznak ennyire Hannahba nem is ismerek rájuk.
Sophiara pillantottam és már Ő is a kis kölökkel játszott. Na remek már egy ép eszű lény sincs ebbe a házba.
Elővettem a telefonomat és kikerestem egy ép eszű ember telefonszámát és a konyhába mentem a telefonnal a kezembe. Amire felvette már a konyhapultnak dőlve álltam.
-Neked nem a pasiddal kéne törődnöd? - kérdezte nevetve.
-Neked nem a pasim exével kéne lenned? - kérdezem vissza.
-Jogos kérdés - nevetett. -Na,de komolyan mi van? Hannah bekavart?
-Nem most kivételesen Ő az emeleten van a másik kettővel, de az a kis fattyú igen - morogtam.
-Ej El egy 2 évest nem tudsz legyőzni ez szégyen - nevetett Max.
-Ez nem vicces! Ez komoly dolog. Ahányszor Louis közelébe van a kis kölök Ő teljesen megváltozik és velem nem is foglalkozik Ő se és a többiek se - forgattam meg a szemeit amit persze Ő nem láthatott.
-Szülj gyereket - mondta teli szájjal. Már megint mit zabál? [írói megj.:épp csokit ettem amikor ezt írtam :D]
-Hülye vagy? És hízzak meg? Egy kutyának több esze van, mint egy gyereknek! Nekem sose kell gyerek - morogtam.
-Pedig csak azzal foghatod meg a szerelmed, ha bejelented, hogy terhes vagy tőle és akkor a tenyeredből fog enni sőt lehet meg is kéri a kezed - magyarázta Max. Végülis nem is rossz ötlet, de nem akarok terhes lenni az nem én vagyok sőt ott a többi macera. Egy gyerek első éveibe eszik, alszik és rengeteg sír. Emiatt utálom a gyerekeket!
-Tudod mit Max majd este találkozunk - mondtam egy kis idő után. -Szia!
A hívás megszakadt. Szeretek Maxel beszélni, de néha már idegesít a hülye ötleteivel. Jó most nem mondott hülyeséget. Vagyis, de hisz én nem akarok sose gyereket, mert utálom a nyálzó gépeket! Bár a színházi képességem az egekbe van. Talán menne nekem a játék.
Épp mentem volna vissza a nappaliba amikor az ajtóba megtorpantam, mert az ajtó félfának támaszkodva állt a fekete hajú srác akit csak úgy hívunk, hogy Zayn.
-Emma nem fattyú! És ezt Louis tudja, hogy te sose akarsz gyereket hisz Ő él hal értük? És ne tagadj semmit Eleanor eleget hallottam - mondta szemrehányóan.
-Ez nem a te dolgod Zayn! Most nem akarok még - morogtam.
-Nem te mondtad előbb, hogy neked sose kell gyerek? De te mondtad! És most ne jöjj nekem azzal, hogy MOST nem kell, mert nem veszem be csak kihátrálsz, de most eleget hallottam ahhoz, hogy rájöjjek, hogy csak kábítod Louist - mondta.
-Na, mert Perrie téged nem kábít? Egy olcsó kurva a barátnőd! Ja bocs a jegyesed - vágtam rá idegesen mire egy kezet éreztem az arcomon.
-Perriet ne keverd bele a piszkos ügyeidbe! Különben is a fő szajha te vagy ebbe a házba - morogta.
-Még egyszer megütsz rosszul jársz Zaynie - vigyorogtam rá, mert már a fejembe kiterveltem, hogy hogyan is járatnám le.
-Nem félek tőled!
-Pedig kéne - mosolyogtam rá. -Na, de mentem drága.
Kikerültem és visszaindultam a nappaliba a többiekhez. Meglepődtem, hogy a kis fattyú nem volt a szobába viszont a három kis összenőtt társaság is letotyogott hozzánk. Persze Lexy is ott volt aki Harry és Niall között ült néma csendben és bámult ki a fejéből. Szegény lány már kezdem sajnálni, de örülhet megszabadítottam egy hamis baráttól Hannahtól.
Beleültem Louis ölébe és egy csókot intettem édes ajkaira miközben belépett a nappaliba Zayn is utánam aki rossz szemmel méregetett engem. Nem az én hibám, hogy hallgatózott, ha nem tette volna nem lenne baja!
Louis belecsókolt a nyakamba mire kuncogva fordultam felé.
-Hol a kis törpe? - kérdeztem mosolyogva.
-Alszik - mondta mosolyogva.
Hurrá.
-Akkor majd, ha föl kell az enyém lesz - mondtam mosolyogva.
-Hé asszonyom nem lophatja el a lányom - mosolygott Louis.
-Uram eszembe sincs csak kölcsön venném - nevettem, mert elkezdett csikizni.
Louis a karjaiba emelt menyasszony fogásba és szaladva futott fel az emeleten és rögtön a szobájába futott velem. Ott ledobott az ágyra és felém kerekedett. Csak bámultam bele a kék íriszeibe és csak mosolyogtam rá. Na ez már jobban tetszik!
-Alig várom a közös gyerekeinket - puszilja meg az orrom.
Én nem, de alig várom, hogy összeházasodjunk.
-Én is - mosolygok rá és megfogtam a pólóját, hogy jobban magamra húzzam. -Elkezdhetnénk a baba projektet.
-Nem most - húzódott el és felült az ágyra mire én is fel ültem és hátulról átöleltem. -Még túl korai és még Emma is kicsi így elég egy!
Kit érdekel Emma? Engem nem! Bár gyereket se akarok, de amiről Louis nem tud...
-Megértelek baby - csókoltam meg a nyakát.
-Ezért is szeretlek - fordul felém és hosszadalmasan és szenvedélyesen megcsókolt.
-Én is szeretlek - mondtam mosolyogva amikor elhúzódtunk.


~Perrie Edwards szemszöge~
Emlékszem amikor összejöttem Zaynel és bekerültem a fiúkhoz akkor még Danielle - aki mára már a legjobb barátnőm - élete szerelmével volt együtt Liam Paynel. Persze az elején valahogy nem voltunk annyira jóba hisz Dani mindig Eleanorral volt és engem meg mindig kihagytak mindenből. Aztán a Payzer párosnak vége lett és akkor én segítettem át Danit a nehéz időszakon, mert drága kis Eleanorunk szó szerint leszarta mi van vele. Akkor lettünk Danival legeslegjobb barátnők és azóta csak benne bíztam meg, de ez megint változott hisz most már Hannah is közénk tartozik. És persze Lexy is amint visszaáll neki minden kép a fejébe.
Viszont az a tudat, hogy az egyik legjobb barátnőm elmegy hónapokra megrémiszt ahogy Hannaht is. Dani az aki tartja bennünk a lelket a legrosszabb időkbe is Ő az aki segít nekünk mindig és most elmegy. Pedig most neki terveznie kéne az esküvőm hisz ahhoz nagyon ért. Most rám hárul minden felelősség hisz nem csak magamba kell tartanom a lelket, hanem egy nálam törékenyebb emberbe is aki nem más, mint Hannah Walker. Képes leszek rá? Nem, mert ehhez Dani ért, de Ő nem lesz itt!
-Pezz - lökött meg Hannah kuncogva és leestem a kanapéról. -Bocsi.
-Mi van? - állok fel mosolyogva.
-A lovagod azt üzenni menj ki a kertbe beszélni akar veled - mondta mosolyogva végig a mondanivalót. -Ha az esküvőről lesz szó kérek híreket.
-Nyugi mindent elmondok - mosolyogtam rá.
-Én is - kapálózott Dani. 
-Úristen te is kapsz információt - kuncogtam.
Elindultam az ajtó felé ami a kert hátuljába visz ott ült a hintaágyba az én jegyesem. Oda tipegtem hozzá és váratlanul leültem mellé mosolyogva.
-Mi az? - dőltem neki a vállának. -Ugye nem mondod le az esküvőt?
-Isten ments! - mondta mosolyogva. -Csak el kell mondanom valamit amiről senkinek nem beszélhetsz főleg Hannahnak!
-Megijesztesz Zayn mi van? - fordultam felé.
-Eleanor... Max... ők... - dadogott.
-Együtt vannak? Az képtelenség hisz Max Hannahval van és Eleanor meg Louissal - mondtam a fejemet rázva.
-Nem nincsenek együtt csak... hát tudod olyan, mintha terveznének valamit ami rossz - mondta komoly arccal.
-Rossz? Mit? Mi van? - kérdeztem.
-Eleanor fattyúnak nevezte Emmát - bökte ki mire én nekem leesett. Eleanor utálja Emmát! Képek peregtek le előttem ahol Eleanor próbálja elkerülni Emma érintését és közeledését miközben az arcán egy tipikus Eleanor fintor ült. -És sose akar gyereket és olyan furcsán beszélgettek Maxxal telefonon, mintha valamit titkolnának valami rosszat.
-Eleanor tönkre akarja tenni Hannah - esett le az egész történet. Nem is vagyok én ennyire szőke! -És Max meg a legjobb barátja így Ő is segít neki.
-Miért akarná tönkre tenni? - értetlenkedett a lovagom. Tetszik ez a becenév amit Hannah mondott.
-Nem világos? Amióta Hannah felbukkant Emmával azóta Louis és Eleanor keveset vannak együtt és emiatt utálja Eleanor Hannaht így tönkre akarja tenni Őt is meg Emmát is.
-Basszus - kapott a szájához. -Hannah tudja?
-Fogalmam sincs mi tud Hannah hisz titkolózik - mondtam.
-Sose kedveltem Eleanort - morogta.
-Üdv a klubba édes - dőltem a mellkasára. -Mondott még valamit?
-Nem - mondta, de láttam kicsit elgondolkozik és ahelyett, hogy elmondta volna min gondolkozik megcsókolt. -Szeretlek Perrie Edwards!
-Szeretlek  Zain Jawadd Malik - mosolyogtam rá. -És nem sokára  a férjem leszel.
-Te meg a feleségem - mosolyog rám.
-Ez hihetetlen - ült fel mosolyogva. -Nem sokára összekötjük az életünket.
-És családot alapítunk - mondta büszkén.
-Héhéhé kis apám álljunk meg - kuncogtam mire értetlenül nézett. -Ne érts félre szeretnék gyereket, de előbb éljük a házas életünket egy kicsit ne szaladjunk előre, mint Louis.
-Bocsánat főnök asszony - kuncogott. Újra közeledett felém és ismét megcsókolt, de most már sokkal szenvedélyesebben. Leterített a hintaágyra és csak csókolóztunk vadul, kiéhezve.
Már a nyakamnál járt amikor egy kuncogó hangot hallatunk. Emma állt a hintaágy előtt teljesen ledöbbenve, hogy mi mit is csinálunk, de az arcán ott volt az a jellegzetes Tomlinson huncut mosoly. Szóval mi most mit is csináltunk Zaynnel? Vagyis mit is akartunk csinálni? Hogy magyarázzuk el egy két évesnek? A csúnya fekete maci bekergette a málnásba a gyönyörű szőke macit. Nem rossz.
-Emma mit keresel itt? Nem aludnod kéne? Ki vett ki a kis ágyból? - guggolt le Zayn Emma elé mire Emma megfogta az orrát mosolyogva.
-Atya - motyogta a kislány mosolyogva. Más néven apa, ha valaki nem értené.
-Üdvözlöm az atyádat - forgatta meg a szemét Zayn.
Én is leguggoltam Emma elé és a kis apró kislány egyik kezét Zayn nyakára a másikat az én nyakamra tette és megölelt minket. Hogy lehet egy ekkora kislányba ennyi szeretett?
-Szeret - motyogta halkan bólintva.
-Igen Emma szeretünk téged - mosolyogtam rá.
Emma a lovagomra - tetszetős becenév - és rám mutatott mosolyogva.
-Igen Emma mi szeretjük egymást - értette meg elsőnek Zayn mosolyogva mire Emma helyeselve bólintott.
Emma hátra dobta a lófarkát aztán hátat fordítva nekünk visszament a házba.
-Okés ezt kitől tanulta? - kuncogtam.
-Tomlinson - mosolygott Zayn és magához húzott.
Hátradőltem Zayn mellkasára és csak figyeltem a távolodó kis Tomlinson járását. Annyira ügyetlenül jár-kel még, de akkor is próbál úgy menni, mint a nagyok. Azt hiszem tinédzserkorába lesz sok baja Louisnak Emmával, de semmi komoly csak a tipikus apa-lánya viták lesznek elkerülhetetlenek.
Élveztem a jó időt - ami már nem sokáig marad így - Zayn mellkasán és csak a mi jövőnkön gondolkoztunk. És aztán eszembe jutott Eleanor és Max akik Hannah életét akarják tönkretenni. Nem értem Hannaht miért ilyen titoktartós sokkal jobb lenne, ha kiöntené a lelkét és segítenénk neki erre Ő csak magába hagyja. Ha ez így marad tovább akkor a két ördög - legkedvesebb szó amit rájuk tudok mondani - tönkre fogják tenni lelkileg már biztos, de testileg is. Főleg Max annak a  férfinak még a szeme se áll jól.
Hirtelen elkezdett zuhogni az eső.
-Be kéne mennünk - álltam fel a kényelmes kanapémról amit Zayn mellkasának hívok.
Zayn is felállt és közel húzott magához.
-Jól nézel ki csurom vizesen - mosolyog rám.
-Te már kevésbé - kuncogtam.
-Ez gonosz volt - mondta és hirtelen az esőbe a szánk összeért.
Itt a hátsó kertbe a zuhogó esőbe megcsókolt és ez életem legjobb csókja. Amikor elváltak az ajkain kezeimmel végig simítottam vizes arcát és csak mosolyogtam rá. Homlokát a homlokomnak döntötte és csak úgy álltunk ott vizesen, mint valami ázott verebek.
-Szeretlek - mosolygok rá.
-Én is szeretlek lefolyt szemfestékkel, vizes hajjal és még hisztisen is - mosolyog rám.
-Most az esküdből idéztél? - kérdeztem nevetve.
-Nem - mondta. -Az esküm más lesz hidd el neked azon is elfog folyni a szemfestéked.
-Hallottál már a víz álló sminkről? - mosolygok rá.
-Hallottad már, hogy smink nélkül is jól nézel ki? - puszilja meg az orrom hegyét.
-Azt kötve hiszem - mondtam mosolyogva.
-Pedig hidd el - mondta és újra megcsókolt.
Csókunk levegő hiány miatt most is kudarcba fulladt, de amire elváltak ajkaink nevetve terítette rám a pulcsiját és húzott be a házba. Amikor beértünk a házba állt a bál. Alig értettem mit kiabál mindenki, mert mindenki kiabált így érteni se lehetett, hogy mit kiabálnak. Zayn felé fordultam aki szintén értetlenkedve nézte a nappaliba csődült embereket. Hirtelen észrevettem, hogy a nappali közepén, ha jól látom Dani és Sophia verekszik. Húh ezekbe mi ütött? És akkor fogtam fel, hogy mindenki nekik kiabálnak miközben próbálják Őket lefogni sikertelenül. Főleg, hogy Louis már csak ült a fotelbe és fogdosta az ágyékát gondolom valaki eltalálta pont ott.
Perrie Edwards vedd elő a hangod!
-Mi a fene folyik itt? - sikítottam olyan hangosan, hogy mindenki abbahagyta amit eddig csinált és rám kapta a tekintettét. -Okés csend van most már elmagyarázhatjátok.
-Történt egy kis félre értés - jött oda Hannah mellém.
-Micsoda? - kérdeztem.
-Felelsz, vagy merszeztünk  - kezdte el Harry és most próbáltam nem arra gondolni, hogy megint kihagytak a játékból inkább próbáltam Harryre figyelni. -És Dani mert és én azt kértem tőle csókolja meg azt a fiút aki közel áll hozzá és Liamet csókolta meg amin Sophia kiakadt és neki esett.
-És valaki eltalálta a varázspálcám - szomorkodott Louis.
-És Emma előtt? Vagy Ő hol van? - kérdeztem rá, mert a kis töpörtyű bejött a házba miután kint lerendezett minket.
Amikor viszont kiejtettem a nevét előbukkant a fotel mögül.
-Bu - mosolygott édesen apjára hozva a frászt.
-Emma - sikoltott Louis mire ölébe tette a kislányát persze óvatosan nehogy lánya is beletérdeljen a "varázspálcájába".
-Szóval egy gyerek előtt veszekedtetek, verekedtettek - elemezte Zayn. -Szép.
-Sajnálom Emma - fordult Dani Emma felé.
-Sajnálom Emma, hogy nem öltem meg ezt a... - fordult Sophia is Emma felé, de mielőtt befejezte volna közbe szóltam.
-Sophia! - kiáltottam rá.
-Bocsi csak nem bírom elviselni ahogy még mindig nyomul a pasimra - morogta Soph.
-Nem... - kezdte volna el Dani. -Tudod mit nem érdekel inkább örülök, hogy egy ideig nem látom a képed!
Amikor befejezte felrohant az emeletre. Nem rohantam se én, se Hannah utána, mert most egyedüllétre van szüksége, hogy átgondoljon mindent. Még hazudni se tud Dani, mert igaza volt Sophianak próbál Liam közelébe lenni, mert még mindig szereti. Liam felé néztem aki a lépcsőt bámulta ahol előbb rohant fel Dani. Talán Liam is érez valamit iránta? Egy csók mindent megtud változtatni.
-Játszunk még? - kérdezte egy kis csend után Harry.
-Hogy még egyszer verekedés legyen? Nem! - mondta Liam és felrontott az emeletre.
-Liam - futott utána Sophia kétségbe eseten.
-Szeretem a csaj bunyót - mosolygott Harry.
-Én tudod mit szeretek? - tettem a kezem Harry vállára mire kíváncsian nézett rám. -Azt a játékot ahol Harold Edwards Stylesnak adunk pofont!
-Ez gonosz volt - mondta durcásan Harry és levágta magát a kanapéra.
-Akkor filmet nézünk - mondta Hannah és leült a fotel elé ahol Louis és Emma ült.
-Mit? - kérdeztem és mi is leültünk Zaynnel.
-Life as we know it - mosolygott tovább mire mindegyik fiú felhorkantott. -Olyan édes a kisbaba van benne bár Emmánál nincs cukibb.
-Van benne perverz jelenet? - kérdezte perverz mosollyal Harry.
-Hát a két főszereplő egymásnak fog esni... - kezdte Hannah elgondolkozva.
-Nézzük - kiabálta Niall, Louis, Harry és az én Zayn macim.
Nevetve betettem a filmet és utána elhelyezkedtem Zayn ölébe. És elkezdődött az esti film nézés a vita után! Mondhatjuk, hogy a vihar tovább állt amíg Sophia újra el nem kezdi, vagy meg nem érkezik maga az ördög aki Eleanor Calder és hű pincsi kutyája Max Hurd.  Pedig azt hittem, hogy Sophia rendes mekkorát tévedtem...


Sziasztok drágáim!<3
Na eljött a várva várt rész viszonylag elég  korán. Ugye? Vagy késtem? Á én sose kések *haj hátradobás* :))
Remélem túléltétek ezt a szörnyen hosszú hetet. Nem titok már elkezdtem a következő részek történését viszont azt nem tudom mikor tudom kitenni mivel jövőhéten csak 4 napot megyünk suliba, de mind a 4 nap lesz valamilyen dolgozat szóval ja a jövőhét az a sátáni hetem.:/ Csak legyek már túl rajta! Viszont ígérem igyekszem a résszel és most hétvégén - esténként - próbálok mindig kicsit írni. És egy díjjal is elmaradásba vagyok, de ígérem hamarosan azt is kiteszem.:))
Ha tetszett a rész pipáld! Vagy amit én szeretek kommentálj!:))
Majd még találkozunk remélem nem sokára!