Chapter 21. - Az új ágy

The Shins - Simple song

Másnap reggel, mint tegnapeste elterveztem korán keltem így a napomat egy zuhannyal kezdtem. Amikor kész lettem minden reggeli teendőmmel a telefonomat magamhoz vettem és egyből tárcsáztam apa számát. Csörgött.. csörgött.. csörgött.. és csörgött amikor hirtelen letette és egy SMSem érkezett. Tudtam, hogy apa az így rögtön megnyitottam. "Majd visszahívlak! Puszi. Szeretlek." Olvastam fel magamba ami az üzenetbe állt. Remek. Apánál a majd visszahívlak egy-két napba telik. Bár megértem össze van törve és a nagyit is ápolnia kell szóval bármennyire is fáj, hogy nem vette fel megértem.
Felálltam az ágyról és leszökdeltem a nappaliba mivel a karórám szerint elég sokat szöszmötöltem kora reggel.  Amikor leértem a nappaliba a fiúk ültek a szőnyegen és valamit nagyon szereltek.
-Ti meg mit csináltok? - kérdeztem mosolyogva.
-Emma ágyát próbáljuk összerakni - nézett fel Louis.
-Megjött? - csillantak fel a szemeim. -És milyen?
-Fogalmunk sincs ez ilyen rakd össze és lepődj meg ágy - mondta Niall.
-Hát, ha ti rakjátok össze örülök, ha Emma 18. születésnapjára kész lesz - nevettem.
-Köszönjük kedvességed - mondta grimaszolva Harry.
-Ugyan már nektek bármit - legyintettem a kezemmel és mosolyogva tovább álltam.
A lányok szerintem a konyhába lesznek és amikor beléptem igazam lett a konyhába tettek-vettek gondolom a reggelit csinálták. Amikor épp beléptem egy nagyon komoly beszélgetési témába voltak.
-Hol van Sophia? - kérdezte Danielle.
-Ööö... - mondta Pezz elgondolkozva, hogy most mit kéne mondani.
-Liam szakította vele - vágta rá Lex.
-Mi? - kerekedett ki Dani szeme. -De hát szerették egymást sőt Liam halálosan szerelmes volt belé és dobta? Ez hihetetlen és fáj, hogy nem mondta hisz barátok vagyunk segítettem volna neki túl jutni ezen.
Majd nem rávágtam, hogy szerintem azért dobta Liam Sophiat, mert szereti Danit, de inkább csöndben maradtam, mert ez csak az én elméletem.
-Szerintem ez bonyolultabb dolog és Liam azért nem mondta el - gondolkozott Pezz, de láttam rajta, hogy ugyanarra gondol, mint én.
-Téma terelés - szólalt fel ismét Lexy. -Dani mi van köztettel Georgal? Valami komoly szaftos részlet?
-Na ez engem is érdekel - mondtam mosolyogva.
-Igazából Rómába találkozgattunk aztán elhívott egyik este randira és most itt vagyunk - mosolygott.
-Tetszik? Vagy csak...? - szándékosan nem mondtam ki a másik elméletemet, mert így is érti.
-Elsőnek annak indult, hogy elfelejtsem, de most már másról is szól. Az érzelmeimről - mondta Dani.
-És Liam? Végre szakított Sophiaval ezt vártad - világosította fel Pezz.
-Boldog vagyok ez a lényeg eleget futottam már utána nincs kedvem újra a csapdába esni - motyogta halkan Danielle. 
-Érthető - bólintottam. -De...
-Semmi, de jól vagyok és boldog is ez a lényeg - erőltetett magára egy fél mosolyt. -Na és veletek mi van? Lexy?
-Miért én? - kérdezte Lex.
-Mert te állsz nagyon közel egy bizonyos Harold Edward Stylehoz - mosolygott Pezz.
-Én.. nem is - tiltakozott.
-Lex - szóltam rá mosolyogva.
-Na jó talán, de ez csak barátság ami köztünk van semmi több - hadarta el. -Szoba társak vagyunk ami tudom abszurd, de megegyeztünk, hogy csak barátok.
-Extrákkal - nevetett Dani.
-Ez csúnya volt - duzzogott Lexy mire mi elnevettük magunkat.
-Szerencse, hogy mi vagyunk Zaynel a tökéletes pár és nem tudtok rajtunk csámcsogni - húzta ki magát büszkén Pezz. -De még van egy szingli a körünkbe.
-Nem vagyok szingli - vágtam rá. Valójában, de igen szingli vagyok, de a másik esetbe együtt vagyok egy pszichopata vadállattal. Igen én most Max Hurdról beszéltem!
-Igaz Maxel együtt vagy - bólintott Pezz. -De mikor láttad utoljára?
A temetésen amikor megakart ölni és majd nem sikerült neki.
-Több hónapja - fontam össze a karom a melleim alatt.
-Szerintem elfelejthetnéd és ráhajthatnál apucira - mosolygott Lex.
-Nem vagyok szerelmes Louisba - vágtam rá. -Ő a gyerekem apja és ennyi semmi több!
-Persze - mosolygott mind a három lány.
-Tudjátok nektek elment a maradék józan eszetek inkább segítek a fiúknak összerakni az ágyat - mondtam és elindultam az ajtó felé.
-Fiúk néven Louist érted - kiabálta Dani.
Miért nem tudják elhinni, hogy nem vagyok szerelmes Louisba? Jó igen eléggé összezavart ez idő alatt, de nem vagyok belé szerelmes! Amit érzek iránta az olyan kapcsolat amit két külön élő szülő érezz egymás iránt mármint csak barátság, ha hívhatjuk így. Olyanok vagyunk, mint az elvált szülők akik együtt nevelnek egy gyereket csak a különbség az, hogy mi nem is voltunk házasok.
-Hé húgi - karolt át hirtelen George. -Beszéltél apával?
-Nem - dobom le a kezét a vállamról.
-Még mindig megvetsz? - fordult felém.
-Nem tudok hinni neked - mondtam.
-Megértem, mert szörnyű ember voltam, de remélem egyszer hinni fogsz nekem - mondta.
-Ha mondjuk 1 évig tiszta maradsz akkor mondjuk hinni fogok neked - mosolyogtam rá.
-Áll az alku - nyújtotta a kezét mire én elfogadtam és ez a kis kéz fogás kísértetiesen emlékeztet arra az időre amikor kicsik voltunk és mindig fogadtunk. -Megpróbálunk azért kulturáltak lenni egymással, vagy az se fér bele?
-Megteszem ami tőlem telik - kuncogtam.
-És elfogod venni tőlem Emmát, ha játszok vele? Hisz Ő az unokahúgom - mosolygott rám.
-Nem, mert te lehetsz Emma hatodik keresztapja - mondtam.
-Köszönöm - mondta és szorosan a karjaiba zárt. -Szeretlek húgi és sajnálok mindent!
Igaz hangosan sose vallanám be, de hiányzott a bátyám ölelése és akármennyi kárt tett amikkel megbántott én is szeretem, mert a testvérem és ez ellen nem tehetek semmit. Ő a bátyám aki egy örök bunkó, de azt hiszem most komolyan gondolja a megváltozást.
Elengedett és a fiúk felé sandítottam.
-Még mindig bajlódnak vele?
-Igen, de már Emma is segít nekik szóval van ész - nevetett.
-És te miért nem segítesz nekik? - tettem csípőre a kezem. -A munka vár segítsünk az idiótáknak. Walkerok vagyunk, vagy mi a fene.
-Ez igaz a Walkerok mindenhez értenek - mondta.
Oda mentünk a fiúkhoz és leültünk melléjük eléggé szerencsétlenkedtek, de hát énekesek nem értenek az ilyen barkácsoláshoz.
-Add azt ide - vettem el Zayntől a kalapácsot.
-Vigyázz Hannah azt, ha lefejeled szörnyet halsz - nevetett Niall.
-Te inkább tartsd a  szöget - utasítottam.
-És, ha rácsapsz az ujjamra? - kérdezte aggodalmasan. -Inkább Louis tartsa!
-Biztos, hogy nem - adta át a szöget Liamnek.
A szög tovább vándorolt Harryre majd Zaynre és után én magam kaptam ki a kezükből és a bátyám kezébe adta. Ő teljesen megbízott bennem és odatartotta a szöget nekem míg én belekalapáltam óvatosan, hogy nehogy szétrepedjen a fa. Ezt többször ismételtük meg és a fiúk meglepődtek amikor végeztem és nem tettem kárt se magamba, se a bátyámba.
-Anyuci okos - tapsikolt Emma mire magamhoz húztam és belepusziltam a hajába. Emma kis kezével a fiúkra mutatott. -Ők meg buták!
-Hé - háborodtak fel.
-Még a gyerek is jobban tudja, mint ti pedig csak 2 éves - nevet George.
-Én intéztem el neked a csodálatos ágyad és ezt érdemlem na szép - duzzogott Louis.
-Apucit szeretem - mosolygott Emma és megölelte Louist.
-Én is szeretlek prücsök - mosolygott rá Louis és megpuszilta kis arcát.
Ezt a kis jelenetet maga az ördög zavarta meg.
-Eleanor - ugrott fel Louis Emmával együtt.
Gyors léptekkel szaladt felé és amikor odaért megcsókolta elégé szenvedélyesen, ha azt mondhatom.
-Hiányoztál - suttogta Louis, de nem épp suttogás volt.
-Nekem is - mosolygott rá Eleanor.
Nekem nem! Ja, hogy ezt senki se kérdezte na hát ezért tartom meg magamba ezt a dolgot. Visszafordultam az ágy felé és a fiúkra is rászóltam így inkább folytattam a munkát nincs kedvem hányni. Louis letette Emmát az ölembe és egyből felmentek Eleanorral az emeletre. Hú,de izgi vajon mit csinálnak? Ja nem érdekel!
-Jöttünk nézni - jelent meg Pezz és Dani.
Pez rögtön beleült Zayn ölébe és ugyanígy tett Dani is aki George ölébe ült bele. Hol van Lex? Ugye megint nincs baj? Nem élném túl, ha megint baja lenne a legjobb barátnőmnek.
-Hol van Lex? - kérdezte Harry. Tuti gondolatolvasó!
-Azt mondta találkozik valakivel - vonta meg a vállát Pezz mire Zaynre néztem. -Valami munka dolog.
Egy kicsit megnyugodtam, hogy tudom, hogy csak munkaügybe ment valahova.
Hirtelen Louis futott le egy száll alsóba a felső teste égette a szemem és próbáltam a munkára koncentrálni, de valahogy nem sikerült. Aj akkor sem szeretem! Viaskodhatok magamba örökké, de akkor se fogom szeretni!
-Zayn hol találom a gumit? - kérdezte halkan Louis, de nem épp sikerült halkra. Ebbe a házba senki nem tud suttogni!
-Jé tud védekezni - nevetett Liam mire én is elmosolyodtam, mert tudtam mire érti. Miért ne tudtam volna?
-Éjjeli szekrényem első fiókjába haver - veregette meg Zayn Louis vállát. -Felnőttél fiam.
Louis csak megforgatta a szemét és egyből fel is futott az emeletre. És akkor most már végre elfelejtsük Louist és a munkára koncentrálhatunk nem pedig Louis állati jó testére amik nem is jók. Elég nagy ütés érhette a feje, ha már magammal veszekszem!
-Szerintetek mikor lesz kész az ágyikó? - kérdezte elgondolkozva Niall.
-Ha segítenél előbb - dobtam hozzá valamilyen szerszámot. Azért én se tudhatom minden szerszám nevét! -És, ha Dani és Pezz is segítene még előbb!
-Add azt a micsodát - forgatta meg a szemeit Pezz.
-Az egy kalapács Pezza - nevetett Dani.
-Meló van - csapta össze a tenyereit George és mindenki a kezébe vett valamit ami segéd eszköz lehet.
Emma a nyakamon lógott amikor már engem megunt, mert rájött most semmi hatása nem lesz nálam rájött ki tud idegesíteni. Na kit? A fiúkat! Emma sorba piszkálta nagybátyjait addig míg meg nem unták és Emmára nem támadtak. Szegény kislányom, de magának okozta a baj és élvezte, mert közben hangosan kacagott. Dani megfogta a kamerát és levideózta Őket.
-Dani? - szólítottam meg. -Eddig mit videóztál?
Mivel legtöbbször amikor vicces esemény van akkor mindig kamera van a kezében.
-Minden fontos esemény levideóztam azt is amikor az életünkbe jöttetek - mosolygott Dani.
-Érdekel az a videó - mosolyogtam rá.
-Sajnálom, de erre várhatsz ez Emma 18. szülinapjára készül - mondta Pezz.
-És én nem láthatom előbb? Ki tudja mi van még rajta - kuncogtam a végén.
-Szemtelen - lökött meg Pezz nevetve mire én visszalöktem.
Ez így ment addig míg észre nem vettem, hogy Dani minket videóz így befejeztünk és felültünk úgy, mint egy érett felnőtt nő. Persze rögtön elnevettük magunkat.
-Ne minket, hanem Őket na - fordítottam a fiúk felé a kamerát.
-Mindent látnia kell Emmának - nevetett Dani.
-Szemtelen - kántáltuk egyszerre Pezzel.
Dani csak mosolygott és amikor befejezték a fiúk is meg Emma is a jelenetet neki álltunk ismét az ágynak, mert ez az ágy nem készül el magától és, ha ilyen tempóba haladunk jövőre se lesz kész.A végére már a fiúk is belejöttek és Niall különösen élvezte a kalapálást, mert miközben kalapált hangosan kacagott, mint a rossz ovisok. Niallnak venni kell egy gumi kalapácsot, mert nagyon beleszeretett abba a nyomorult kalapácsba sőt szerintem arra pályázott, hogy valaki ujjára rácsap. Kitelik a szösziből.
Már a végénél jártunk mire megjelent az Elounor társaság.
-Hogy álltok? - huppant le mellém Louis és az ölébe Eleanor.
-Már mindjárt kész vagyunk - mosolyogtam büszkén.
-Sok mindent kihagytatok amíg ti kamatyoltatok - bólogatott Liam.
-Sokat - bólogattunk.
-De meg van minden a videón amit majd csak Emma 18.szülinapján fogsz látni - mosolygott Dani.
-És el se mesélitek addig? - kérdezte szomorúan Louis. Annyira édesen nézett ki tudna neki nemet mondani?
-Nem- vágtam rá. Ja igen én tudok neki nemet mondani, mert ismerem elég jól.
-Na Hannah - tette le Eleanort az öléből és Louis átült hirtelen az én ölembe. Ilyen közel utoljára akkor volt hozzám amikor utolsó éjszaka együtt voltunk. Amikor Emma fogant. A szemei ugyanúgy csillogtak, de szíve másképp vert. Most ütemes, mint egy normális szív, de azon az estén szaggatott volt és a homlokán jelen voltak az izzadság cseppek ahogy felém tornyosult. Sose tudom elfelejteni azt az estét.  -Hannah figyelsz? Meséld el!
-Ja.. igen.. persze - rázom meg a fejem. -Nem! Majd megtudod.
Rámosolyogtam és lelöktem az ölemből, de későn, mert a csuklóm eltudta kapni így magával húzott a földre és pont a mellkasára estem. Ott feküdtem a mellkasán míg Ő csak rámosolygott mire én megforgattam a szemem és a mellkasára könyököltem fel.
-Semmit nem változtál Tomlinson - ültem fel az öléből mosolyogva.
-Te se Walker - ült fel Louis mellém mosolyogva.
Eleanorra tekintettem aki mérgesen pillantott rám aztán Louisra kapta a tekintettét.
-Mennem kell - mondta a boszorkány.
-Máris? - fogta meg Louis Eleanor mindkét kezét.
-Van egy kis dolgom - mondta és szemével rám nézett. Valamire készül... -Holnap jövők macim!
-Rendben, de már most hiányzol - csókolta meg Louis barátnőjét.
Amikor elváltak Eleanor felhuppant és meg egy puszit nyomott Lou arcára aztán mindenkinek integetett és el is szaladt. 
Valami rosszra készül érzem a zsigereimbe és félek halálosan félek, hogy valaki olyanba tesz kárt aki közel áll a szívemhez. Pedig ez nem is az én hibám volt, mert Louis kezdte és mégis engem bűntett. Mit kellett volna tennem? Bunkóznom kellett volna? Én arra nem vagyok képes! Csak azzal tudok bunkózni akivel cseppet se vagyok jóba, de Louissal nem tudok bunkózni és ezt el kell fogadnia. Úgy néz ki nem tudja és megbüntet. Csak ne Emmát, Lexyt, Danit, Pezzt, Apát, Georgeot vagy a fiúkat bántsa. Csak Őket hagyja ki inkább engem bántson.
-Fejezzük be - csapta össze a tenyereit mellettem Lou.
Felé kaptam a fejem és próbáltam kiűzni a gondolataimból a rosszat és rájuk figyelni többé kevés sikerrel.
Már épp kezdtük volna el amikor a bejárati ajtó felé kaptuk a tekintettünket ahol Lex rontott be. Rögtön az emeletre futott fel meg se állva. Mi történt? Csak nem...? Nem Eleanor és Max gonosz, de ennyire nem gyors. Lehet csak a munka miatt akadt ki.
-Utána megyek - álltam fel mire Harry leintett.
-Előbb én - mondta Hazz.
-De... - mondtam aztán eszembe jutott valami és rámosolyogtam. -Rendben.
-Mi ez a mosoly? - kérdezte Hazz.
-Semmi hős szerelmes, semmi - mosolyogtam rá mire mindenki egy "uu" szót húzott el.
-Nem vagyok szerelmes na - duzzogott Hazza és felrohant az emeltre.
-Szerelmes - mondtam a többieknek mosolyogva.
-Pussz, pussz - mutatott Emma a Zerrie párra.
-Ez már nem - kuncogott Louis és magához húzta az aprócska kislányt és egy puszit nyomott az arcára. -Ez a puszi.
-Pussz - mosolygott Emma apjára.
-Anyának is pussz - tartottam Emma elé az arcom mire egy puszit nyomott oda. Elvettem Louistól a kislányt és a karomba fogtam. -Imádlak. Ugye tudod?
Emma bólintott és egy puszit nyomtam az arcára aztán édesapja nyakába tettem és visszaültem eredeti helyemre.
-Fejezzük be ennek a nagylánynak ezt a gyönyörű ágyikót - fogtam a kezembe a kalapácsot és a többiekre mosolyogtam.
-Kalapács - nyafogott Niall.
-Tessék - adtam a kezébe és elkezdtük ismét a munkát, vagyis befejeztük.
Már csak egy kérdés mereng bennem; hogy a fenébe visszük fel a szobába? 
Hirtelen a szemem levándorolt a kezemre ahol a gyűrű ragyogott és ismét feltörtek bennem az emlékek a boldog emlékek, melyek már többé nem jönnek vissza. A szememből kicsordultak ismét a könnyeim csodálkozom is azon, hogy hogyan lehetnek még könnyeim is már rég ki kellet volna száradnia. Nem értem miért sírok hisz már elengedtem és próbálok tovább lépni, de valahogy nem megy. Nincs olyan nap amikor ne jutna eszembe anya mosolygós arca. Hiányzik. Pedig én mindig is apás kislány voltam, de a tudat, hogy anya nincs velem megrémiszt. De el kell engedne és már el is engedtem már csak szabályoznom kéne a könnycsatornámat.
Megtöröltem a szemem és úgy néztem fel a többiekre.
-Jól vagy? - kérdezte Louis.
-Igen - bólintottam. -Csak szükségem van a fájdalom elmúlására.
-Elfog múlni hidd el - simogatta meg a hátamat Liam.
-Tudom csak nehéz - mondtam remegő hangon.
-Mami miért sír? - hallottam Emma aggódó hangját.
-Nem sírok kicsim - fordultam felé és megfogtam a két kis kezét. -Csak a sírás erősebbé tesz azt jelenti, hogy érzel.
-Mit érzel? - kérdezte Emma.
-Azt nem tudom elmondani prücsök - húztam az ölembe és elkezdtem simogatni a haját.
Emma felém fordult az ölembe és szorosan megölelt. Egy jó dolog amit Louis jól csinálta az életbe na az ez a kislány. Emma külsőleg tiszta apja, de belsőleg meg a kettőnk keveréke csupa jó szándékú, aranyos, vicces és nagyszájú kislány. És most, hogy jobban nézem Emmát megleltem benne anyát is. Milyen büszke lenne most anya az unokájára, de vajon rám is büszke lenne? Kétlem. Tuti leszidna a titkolózásaim miatt és igaza lenne, de elviselném a leszidását, mert itt lenne velem és akármennyire is haragudna segítene nekem.
Talpra kell állnom egyedül és egyedül kell megtanulnom járni a életbe. Emma miatt, a fiúk miatt, a lányok miatt, a bátyám miatt és legfőképpen apa miatt aki reggel óta nem hív vissza. Biztos a nagyit ápolja és próbál tovább lépni amibe nekem kéne segítenem neki, de helyette nem kér a segítségemből. Apa egy kőszikla aki egyedül is képes felállni. Én miért nem örököltem ezt el Tőle?

~Alexandra Peters szemszöge~

Remekül ébredtem kezd minden a fejembe összeállni ami remek hír azt tervezzem, hogy ma elmondom Hannahnak a jó hírt hisz az emlékeimbe Ő az úgynevezett legjobb barátnőm. De majd ezt este tervezem amikor már kész leszek életem első modellkedésemen. Danielle ajánlotta én meg egyből bele, mert jobb munkát magamnak sehol se találnék és ehhez nem kell sok minden.
Senkinek se szóltam a munkáról egyedül Dani tud róla aki hallgat róla, mert nem akarom, hogy tudjanak a kis munkámról. Még nem, mert meglepetést szeretnék neki! Meglepetés; van munkám. Meglepő fejek jelennek meg előttem aztán felugranak és megölelnek, mert miért ne? Az ölelés jó főleg akkor, ha egy bizonyos személy ölel meg. Okés miért gondoltam Harryre bizonyos személyként? Meghülyültem.
Befutottam a hatalmas épületbe ahol rögtön már egy nő fogadott. Illedelmesen bemutatkoztam neki mire Ő is elhadarta a nevét amit megjegyezni se tudtam és elvezetett a fotózás helyszínére. Egy szobába vitt, mely hófehér volt és a szoba közepén egy paraván meg lámpák álltak. A fotós épp kattogtatta a kameráját egy fiatal embert fotózott aki velem egykorú lehet, de elég ismerős. Max? Hannah pasija? Modell? Hát oké.
-Alexandra - állt le a fotós és felém fordult, hogy kezet rázzunk.
-Lexy - mosolyogtam rád.
-Lexy - mosolygott rám. -Feltudnád venni a kikészített ruhákat? És akkor lövünk rólad és Max Hurdról is pár képet.
-Persze - bólintottam és az öltöző felé néztem ahova mutatott.
Felvettem magamra a kikészítette ruhákat aztán egy sminkes és fodrász elkészítette a sminkem és a hajam. Fura látványt mutattam és furin érzetem magam a ruhába, mintha nem idevaló volnék. Talán nem is az én világom ez a modellség.  De kell a pénz és nem akarok másokon megélni!
Amikor a paraván elé álltam rám emelte tekintettét Max és a kezét nyújtotta:
-Max Hurd - mosolygott rám.
-Alexandra Peters, de csak Lexy - mosolyogtam rá.
-Tudom ismerlek te vagy Hannah Walker legjobb barátnője aki az én csajom - mondta.
-Én is ismerlek - mondtam sejtelmesen és a hangja olyan volt, mintha egyszer már hallottam volna valahol.
"Hülye ribanc" - suttogta a sötétbe az el rablóm. Ez az egy mondata szinte beleégett a fejembe és olyan volt a hangja, mint most Maxnek. Mintha.. nem az hülyeség Max jó, nem Ő rabolt el!
-Te ide állj - fogott meg a fotós és elhelyezte aztán Maxhez fordult. -Te meg ide!
Visszaállt a helyére és már el is kezdett kattogni a fényképezőgéppel. Az első kép sorozatok ugyanazok lettek míg a többi már változó.Be volt kapcsolva az a giga ventilátor így csak szállt a hajam a fotók közben. Egy szabály volt a fotózás alatt, hogy nem szabad mosolyogni. Ezen a fotó sorozaton egyetlen egyszer se mosolyoghatunk így úgy néztünk ki, mint valami gyilkosok. Főleg Max akiknek a haja már tiszta kócos volt.
Amikor kész lettünk az összes képpel megköszönte a fotós a részvételünket míg mi is megköszöntünk, hogy minket választott aztán visszamentünk átöltözni.
Épp kiléptem az öltözőmből amikor Eleanor Calder jelent meg előttem életnagyságba.
-Maxi - ugrott a mellettem lévő Max nyakába.
-Eli - ölelte magához Max a lányát.
Megköszörültem a torkom mire elengedték egymást és felém fordultak. Nem tudtam nem észrevenni Eleanor mosolyába azt a titokzatosságot és, mintha készülne valamire.
-Lexy - mosolygott rám. Félek tőle! -Örülök, hogy itt vagy és belevágtál te is! Jól választottál.
-Kétlem, de köszönöm - mosolyogtam rá félénken.
-Most nekünk mennünk kell van egy kis elintézni valónk - nézett El Maxre mire Ő bólintott. -Remélem még összefutunk!
Bólintottam és elköszöntem tőlük. Olyan furcsa érzés kerített magába, mintha már hallottam volna mindkettőjük hangját máskor is. Basszus persze, hogy hallottam hisz Eleanor már volt sokszor a fiúknál és onnan ismerem és Maxel is találkoztam már. Hirtelen egy újabb mondat víz hangzott a fejembe:
"Nem nyúlhatsz addig hozzá amíg én engedélyt nem adok rá! De kínozhatod egy picikét." - A hang annyira hasonlított Eleanor hangjához főleg amikor elhúzta a picikét szót. De ez képtelenség hisz Ő nem lehetett ott amikor elraboltak, mert Ő nem lehetett. Csak beképzelem.
Megráztam a fejem és én is elindultam kifelé az épületből. Gyalogoltam, mert semmi kedvem nem volt felhívni valamelyik fiút, vagy taxira, vagy netán buszra költeni a kis pénzem. Leginkább gyalogolnék most, hogy kitisztítsam a fejem és akkor talán az emlékeim és útnak törnek. A fejembe még mindig Max hangját hasonlítottam össze azzal a férfiéval aki bántott és egyre jobban hasonlított a hangjuk. Kár, hogy nem emlékszem a támadom arcára pedig emlékszem egyszer letépték rólam a kendőt, de nem emlékszem az arcára. Ha emlékeznék rá akkor már minden gondom meg lenne oldva és nem tapogatóznék sötétbe hisz akkor már végre tudnám kitette ezt velem és ki volt a társa aki egész biztos nő volt. És annak a nőnek kísértetéjesen hasonlít a hangja Eleanor hangjához.
Emlékeznem kell az arcukra sürgősen!
A nagy elmélkedésem hirtelen kudarcba fulladt, mert megérkeztem. Berontottam az ajtón és rögtön felrohantam az emeltre. Most nem szeretnék társaságba lenni így nem, hogy a hangok kísértetiesen víz hangoznak a fejembe.
Pár percbe se telt bele amikor Harry kukucskált be az ajtón. Intettem neki, hogy jöjjön be mire beljebb jött, de gondosan becsukta az ajtót és leült mellém az ágyra. Csak bámult rám árgus szemekkel és nem szólalt meg már majd nem én kérdeztem meg mi van amikor hirtelen Ő támadott le.
-Mi történt?
-Semmi csak az emlékek - legyintettem a kezemmel, mintha ez olyan természetesen lenne.
-Visszatértek? Vagy mi van velük? - kezdte el örülni.
-Épp ez az, hogy semmi olyan emlékem nincs az elrablásomról csak hangok vannak, de emlékképek nem és ebbe én beleörülök. Hallom a hangjukat, de nem tudok kik Ők és félek - éreztem, hogy a szememből kicsordul az első könnycsepp mikor ezt Harry is meglátta magához húzott.
A fejemet belefúrtam Harry mellkasába és már zokogtam mire Ő elkezdte a hajamat simogatni és még közelebb húzott magához. Amikor felnéztem rá elég közel kerültünk egymáshoz és épp közeledett volna felém amikor hirtelen megállt. Pedig már felkészültem rá, hogy megcsókol így alsó ajkaimba haraptam és elhúzottam tőle.
-Sajnálom Lex - mondta a fejét az ágyra szegezve.
-Mit? - döntöttem oldalra a fejem.
-Azt - mondta.
-A majdnem csókot? Komolyan Harold Edwards Styles bocsánatot kér, hogy nem csókolt meg egy lányt? Megfordult a világ, vagy mi? - keltem ki magamból.
-Lex te csodálatos lány vagy és szeretettelek volna megcsókolni ne tud meg mennyire, de nem szeretnélek kihasználni a leggyengébb pillanatodba. Nem a legjobb idő most elkezdeni ezt Lex sajnálom... - próbált magyarázkodni, de ha Mohamed nem megy a hegyhez akkor a hegy megy Mohamedhez. Így van a mondás? Mindegy a lényeg, hogy megfogtam a nyakánál és magamhoz húztam.
Egy percig se hezitált egyből visszacsókolt csak akkor állt meg amikor majd nem másra fordultak a dolgok, de már előtte megállt.
-Nincs jó alkalom - mosolyogtam rá.
-Igaz - mosolygott rám. -De ne tegyük nyilvánossá egy ideig.
-Ezt én is akartam kérni - kuncogtam.
Felém hajolt még egy csókra mire azonnal visszacsókoltam csak ezt a csókunkat tönkretette egy hangos puffanás és a mellé érkező kiabálás. Egyből felpattantunk és rohantunk a hangforrás felé ami jelen esetbe a lépcső volt ahol próbálták a fiúk mondom próbálták felhozni az emeletre Emma új ágyát.
Harry odarohant segíteni és nagy nehezen, de felhozták a lépcsőn már csak Emma szobájáig kell eljutniuk. Sikeresen elértek, de az ajtó kifogott rajtuk.
-Döntsétek oldalra - mondta Hannah.
A fiúk tették amit mondott és úgy vitték be az ágyat és a kiságy helyére tették.
-Emma búcsúzz el a kiságyadtól, mert most már nagylány vagy - guggol le hozzá Hannah.

-Nagylány - bólintott mosolyogva Emma és felugrott az ágyára.  Elkezdett rajta ugrálni miközben nevetgélt. -Tetszik.

-Hé - fogta meg Louis a levegőbe. -Nincs ugri-bugri az ágyon.
-Okés - mondta szomorúan Emma mire Louis adott az arcára egy cuppanós puszit. -És most ismerkedj az új ággyal és szólj, ha kell valami. Menjünk!
Kimentünk a szobából és épp, hogy 1 percre becsuktuk az ajtót újra benyitottunk amire épp hirtelen ugrott Emma egyet és hirtelen leült.
-Valaki ugrált? - indultak felé a fiúk.
-Ki? Én? - mosolygott Emma mire mindegyik fiú rávetette magát.
Emma csak nevetgélt míg a fiúk élvezték a kislány kínzását.
-Hé - szólt oda mosolyogva Hannah mire mindenki megállt. -Bocsi, hogy megzavarom ezt a cuki pillantott, de ez Emma nagylány ágya és ne ti hemperegjetek benne!
-Jogos. Ti mondjátok Emmának ne ugráljon, de ti ráugrotok az ágyra - mosolyogtam.
-Szemtelenek - duzzogtak a fiúk és felültek az ágyon.
-Sicc az ágyamból - lökdöste Őket Emma.
-Már is kipaterol minket mi lesz később? - állt fel Louis és vele együtt a többiek.
-Drogok.. - mondta Hazza.
-Pia.. - folytatta Liam.
-Tatto.. - mondta Zayn.
-És a legrosszabb a pasik - fejezte be Niall mire mindegyik fiú a szájához kapott. Ezek hülyék!
-Na jó inkább gyertek kifelé és hagyjuk magára ezt a nagylányt - lökdöste ki Pezz és Dani Őket.
-Nyugi az ajtó nyitva marad - puszilta meg Hannah Emma fejét és Ő is kiment a szobából.
-Jó légy nagylány -  mosolyogtam rá mire Ő tisztelgett aztán Hannah bátyára néztem. -Te jössz?
-Maradok ezzel a nagylánnyal - mosolygott George és Emmára nézett mire én bólintva kiléptem a szobából.
Leballagtunk a lépcsőn és lehuppantunk a kanapéra kivéve Dani és Hannah akik elment összeütni valami vacsorát.  Épp elkényelmesedtem a kanapén amikor hirtelen megszólalt a bébi figyelő és mindenki arra kapta a tekintetét.
-...Emma valami nem stimmel vele és sose engedte, hogy segítsek neki - hallottam meg George hangját. -Ő olyan titokzatos senkinek nem mond el semmit ami nem jó, mert bármi baja eshet. És lehet, hogy csak nem rég jöttem vissza, de már látom, hogy valami baj van vele...
Folytatta volna, de hirtelen Zayn kikapcsolta a bébi figyelőt.
-Nem illik hallgatózni - mondta.
-De... - kezdtünk volna el egyszerre mire közben szólt.
-Semmi, de - mondta és visszadőlt a kanapéra.
Ez szemétség volt Tőle, de igaza volt. Visszadőltem a kanapéra és Harryre pillantottam aki a fotelbe ült és engem figyelt. Amikor észrevette, hogy figyelem elmosolyodott mire én is rámosolyogtam és csak táplálkozunk egymás nézéséből, mert nekünk ennyi is elég volt, hogy boldogok legyünk. Az érzelmek nem az én szakterületeim, de azt hiszem szeretem Őt. Szeretem a zöld szemeit amikkel rám néz, szeretem a gödröcskés mosolyát, szeretem a göndör haját amit mindig hátrafésül a kezével és szeretem csókjai ízét és kedvességét. Nem tudnám magam elképzelni nélküle hisz annyi mindenbe segített és mindig mellettem volt. Igazából már arra is gondoltam, hogy amit érzek iránta az csak valamiféle hála amit tett értem, de nem hisz ez nem hála, hanem teljesen más ez egy olyan érzés amit csak különleges személyek éreznek egymás iránt. Már csak egy kérdés van; mi különleges személyek vagyunk Harryvel?

Sziasztok babák!
Tudtam, hogy az előző részhez egy komment se érkezik, mert jómagam tudtam, hogy pocsék rész lett. Ezzel se vagyok megelégedve, de sok mindent megtudunk benne szóval valamennyire jobb ez a rész, mint az előbbi. És ez az évadzáró előtti rész! A következő résszel lezárjuk az évadot ami annyit jelent vége az első évadnak.:) Én örülök neki remélem ti is.
Próbáltam kérdőjeleket hagyni a fejetekbe, hogy izgatottan várjátok a történéseket és ez nagyjából sikerült is. 
Elkészítettem nektek egy kis promót az évadzáróhoz, de tényleg picikét csak szóval annyira ne örüljetek. :D 

Most már mindenki teljesen benne van a nyári szünetbe és már valakiknél már meg volt az utolsó tanítási nap, de akiknek kell még menni hétfőn azok ne aggódjanak nekem még 3 hét gyakorlatom lesz.:D Bár az jó nekem. 

Kellemes nyarat mindenkinek!

Chapter 20. - Következmény

Byran Lanning - This is home

Eltitkolta azt is, hogy az anyja haldoklik mivel az apja elmondta, hogy Lauren megírta neki levélbe és még se mondta el pedig tudja, hogy sokat jelent nekem a családja szinte a második családom a Walker család. Furcsa ezt az exem családjára mondani, de így van nekem az a család nagyon sokat segített. És tudom, hogy még van olyan titka amit nem oszt meg se velem, se senkivel. Hannah mindig is titkolózott ami miatt mindig is veszekedtünk, de aztán rájöttem, hogy mindig jót tett azzal nekem, hogy eltitkolta azt a valamit. Akármennyire is titkolózós Hannah mindig is mások érdekeit nézi és emiatt szeretem sőt most is szeretem, mint barát vagy, mint a lányom anyját.
Kicsit korán keltem, mert még senki nem volt fenn, de egyszerűen nem tudtam aludni. Hannah inkább Dani szobájába aludt így teljesen egyedül feküdtem az ágyba este. Olyan nyomasztó volt így reggel korán amint besütöttek az ablakomon az első napsugarak lejöttem a nappaliba és leültem a kanapéra. Itt se jobb, de valamivel jobb.
Hirtelen a dohányzó asztalon lévő bébifigyelő szólalt meg.
-Fenn vagyok - hallottam meg kislányom hangját.
Felkeltem a kanapéról és elindultam az emeletre a szobája felé. Amikor beléptem a macis ajtón akkor már a kiságyába állt a kis szőke kislány.
-Jó reggelt angyalka - mosolyogtam rá.
Mutogatta a kis kezével, hogy vegyem ki és tettem is kérését és a kezembe vettem. Persze rögtön feltűrtem a pizsama felsőjét és belefújtam a pocakjába aztán meg elkezdtem csikizni. A kislány heves tiltakozásba kezdet, de azért nevetgélt a karomba. Bár amikor elkezdte az arcomat marni eltartottam magamtól.
-Hé nem durvulunk, kisasszony - szidtam meg aztán újra kezdtem a csikizését. -Csak finoman.
Amikor már eléggé kifárasztottam abba a hagytam a kínzását és magamhoz öleltem. A kis fejét a vállamra hajtotta aztán felnézett rám és csak mosolygott és jobban a közelembe férkőzött.
-Gyere öltözzünk fel - szólaltam meg egy kis csend után és elkezdtem a szekrényébe nézelődni.
-Ezt - mutatott egy kék ruhára.
-Ilyen szépbe akarsz lenni? És, ha leeszed? - kérdeztem.
-Hercegnő vagyok - húzta ki magát és csípőre tette a kezét.
-Az bizony - nyomtam az arcára egy nagy puszit.
Kivettem a szekrényből neki a ruhát és segítettem felvenni neki aztán lementünk a nappaliba. A nappaliba érve már a fél brigád fenn volt és ült a tévé előtt valami hülye reggeli műsort néztek amibe a híreket is leadják. Már mindenki fel volt öltözve, de a fejük még mindig reggeli fáradtsággal volt teli. Gondolom nem ittak még kávét és nem reggeliztek bár én se akkor talán én is...? Nem én mindig jóképű vagyok! Louis Tomlinson az a ember aki mindig jól néz ki.
-Louis felemás zokni van rajtad - mutattam Liam a lábaimra nevetve mire rögtön arra kapom a figyelmem.
-Új divat - vonom meg a vállam és lehuppanok a kanapéra én is.
Körülnéztem, mert valaki hiányzott a társaságból és nem Dani az, mert Ő róla tudom, hogy nincs itt és hiányzik a csapatból, ha nem valaki más. Pezz, Zayn, Harry, Hannah, Lexy, Niall, Liam, Emma és hol van Hannah apja na meg Sophia?
-Jól vagy? - kérdezte Hannah, mert gondolom észrevette ahogy ide-oda nézegettek és hajolgatok.
-Nem - mondtam. -Hol az apád?
-Elment - mondta Hannah szomorúan. -A nagyiékhoz költözik egy időre és nem engedte, hogy vele menjek sőt azt mondta majd jön csak én ne menjek.
-Sajnálom - mondtam.
-Én is - mondta és elkezdett játszadozni a kezeivel. Szomorú és ideges. Nagyon jól ismerem ezt a testhelyzetét!
-Amúgy Leeroy drága barátom hol az asszonyod? - fordultam Liam felé a kis csend után.
-Ez minket is érdekel - mondta Pezz Zayn öléből.
-Szakítottunk vagyis én szakítottam vele - mondta egy rezzenéssel az arcán.
-Miért? De hát szeretitek egymást! Hülyék vagytok - mondta Hazz és Emmához fordult. -Emma ezek hülyék?
-Nem - mosolygott Emma édesen. -Te vagy!
-Szemtelen - mosolygott Harry és megcsikizte a kislányt.
Elvettem a pillantásom a kislányom felől és Payne barátom felé fordultam. 
-Mi történt? - kérdeztem.
-Valakit mást szeretek - sóhajtott, de a szája sarkába mosolygott. Remélem az akire gondolok! -Sok év kellett hozzá, hogy rájöjjek mindig is Őt fogom keresni minden lányba.
-Vártam mikor jössz rá - mosolyogtam rá.
-Te is rájöhetnél - mondta halkan Zayn vagyis gondolom halkan akarta.
-Hogy mondod? - fordultam a Zerrie pár felé.
-Dani hív - pattant fel Pezz és rohant is a konyhába.
Liamre pillantottam akinek az arcán egy nagy mosoly jelent meg. Örültem, hogy végre felnyílt a szeme és örültem, hogy boldog. A pillantásom viszont hamar visszatámadt Zaynre.
-Meg magyaráznád az előbbi mondatod - kértem újra.
-Emma nem megyünk ki kicsit a kertbe? - állt fel és felvette Emmát. -De igen!
Elindultak a kert felé mire én is felpattantam.
-Ezzel nem végeztünk Malik - kiáltottam utána.
-Dehogynem Tomlinson - kiabálta vissza.
Visszaültem az előbbi helyemre és elkezdtem a tévét bámulni amikor hirtelen Pezz ugrált vissza mosolyogva és amikor visítva elkezdett beszélni befogtuk a fülünket. Ha megjöttek az esküvői meghívok és ez miatt visong megölöm, mert már azt hallottuk sőt a menyasszonyi ruha kitörésébe is volt már részünk. Különben is mi ez a visongás a lányoknál?
-Pezz nyugi - fogta le Hannah mosolyogva. -És most mond el szépen, lassan és tagolva mi van!
-Dani hazajön - ugrált tovább mosolyogva mire Hannahból is kitört a visongás és már együtt ugrált csak a szememet forgattam amikor hirtelen Payno ugrott fel.
-Mikor? - támadta le egyből a két lányt. -Miért?
-Ma délután száll le a gépe és különösen megkért minket, hogy Hannah menjen kiérte - mosolygott Pezz. -Tegnap fejezték be a munkát és azt mondta van egy meglepetése!
A végét már megint visongva mondta.
-Áááá vajon mi lehet az - ugrált Hannah mosolyogva. -Lehet neked talált valami ruhát!
-Én is erre gondoltam elsőnek, de azt mondta nem - mondta szomorúan. -De hazajön!
-Igen és ez a legfontosabb tőlem hozhat haza egy pasit is a lényeg itthon lesz - mosolygott Hannah. Pasi már van itthon aki várja szóval azért azt ne hozzon haza!
-Remélem füldugót és ragasztószalagot hozz haza - mosolyogtam rájuk idétlenül mire kérdően néztek rám. -Füldugó nekünk, hogy ne süketeljünk meg és a ragasztó a csinos kis szátokra.
-Szemét - mondta gúnyosan mosollyal Pezz és hozzám vágott egy párnát amit azonnal elkaptam.
-Há - mondtam mosolyogva és visszadobtam, de Hannaht találtam el.
-Igen Louis megdobtál? Tudom mi a gyenge pontod szóval vigyázz - mosolygott rám gonoszan Hannah, de valahogy neki sose sikerül gonosz arcot vágni, de azért megijedtem tőle hisz tényleg tudja a gyenge pontom.
-Igen is asszonyom - húztam meg magam.
A lányok elnevették magukat és Ők is leültek a helyükre. Mindenki összegyűlt a nappaliba és a lányok velük is közölték a jó hírt aztán kitaláltuk, hogy ma tartsunk kerti partit Dani érkezésére meg persze Eleanor érkezésére és szerintem meghívhatnánk Eleanor legjobb barátját is aki állítólag Hannahval jár azt a Maxet is. De ez a szervező bizottságtól függ aki nem én vagyok.
Mindenki felöltözött már aki még pizsamába volt és kimentünk a kertbe, mert nagyon jó időnk volt.
Még van időnk szervezkedni szóval Hannah, Pezz és Lexy kifeküdtek a napra és napoztak.
-Hol van Emma? - nézettem körül mire Hannah erre felkapta a fejét és körül nézett.
Hirtelen Zayn jelent meg.
-Emma gyere - kiabált Zayn.

Hirtelen Emma száguldott mellém egy kis fekete motoron és teljesen úgy nézett ki, mint egy vad motoros. Fekete hajgumival fel kötve édes kis szőke haja, fekete bőrdzseki ami nagy volt rá kicsit,  fekete cicanadrág és egy fehér póló a dzseki alatt. És persze ott díszelgett az édes kis arcán egy fekete napszemüveg. Hova tűnt a kis hercegnő?
Kikerekedett szemekkel néztem kislányomra aki leszállt a járműről és Zayn mellé állt.
-Na mizu? - kérdezte felnézve Zaynre.
-Zayn mit tettél a lányommal? - szólaltam meg. -Előbb még egy cuki hercegnős ruhába volt most meg úgy néz ki....mint... mint..., mint te!
-És mi a baj az én stílusommal? - döntötte oldalra a fejét.
-Semmi csak hát tudod Ő kislány - emeltem ki a végét.
-Kislány aki menő - mosolygott Zayn.
-Inkább cuki legyen - mondtam és leguggoltam Emma elé. -Hol a szép ruhád hercegnő?
-Nem vagyok hercegnő - mondta és leemelte az arcáról a szemüveget aztán mosolyogva folytatta. -Rocksztár vagyok!
Felemelkedtem és Zaynre néztem aki csak mosolygott. Amikor Hannah jelent meg mellettünk beleütött Zayn vállába.
-Szemét megváltoztattad a kis hercegnőm - mondta és felemelte Emmát.
-Mindenki engem hibáztat, de Ő akarta - mondta Zayn.
-Nem is - mosolygott a szőke kislány anya karjai közt.
-De is - szállt szembe vele Zayn.
Még eljátszották párszor mire Zayn közelebb ment felé és átvette Hannahtól a kislányt és megcsikizte. Emma hangosan felnevetett míg én, mint apja csak mosolyogtam rájuk aztán összeakadt a tekintettem Hannahval. Zavartan nézett rám, de szája sarkába láttam ahogy mosolyog így én is mutattam felé egy mosolyt amitől a mosolya még nagyobb lett. Viszont láttam a szemébe még mindig a szomorúságot és a zavartságot így megszüntettem a köztünk lévő távolságot és szorosan a karjaimba zártam. A fejét a mellkasomba fúrta és éreztem aprócska kezeit ahogy szorosan öleli át a derekamat míg az én kezem feljebb csúszott és elkezdtem a haját simogatni. Tudtam, hogy próbálja visszatartani a könnyeit, de inkább adja ki magából, mert akkor jobb lesz!
Hirtelen a fiúk krákogása zavartak meg így elhúzódtunk egymástól.
-El kéne kezdeni az előkészületeket - mondta Hazza.
-Tényleg a parti - törölte meg a szemét Hannah. -Mikor kell menni Daniért?
-Délután felé - mondta Pezz. -Addig meg kéne csinálni a kaját!
-Grill húsokat kisütjük mi a fiúkkal - mondtam.
-Inkább Liamra bíznám, mert ma még enni akarunk - mondta Pezz.
-Rendben akkor mi segítünk neki - forgattam meg a szemem mosolyogva. -Amúgy Hannah meghívod a barátod?
-Kit? - kérdezte Hannah értetlenül. Nem tudja ki a barátja? -Ja Maxet! Ő nem hiszem, hogy ráér.
-Már azt hittem elfeledkeztél a pasidról - nevetett Niall.
-Jó lenne róla elfeledkezni - motyogta halkan Zayn, de megint nem sikerült halkra.
-Ezt mire értetted? - kérdeztem értetlenül és mindannyian ránéztük mire Hannah beleütött Zayn hasába.
-Csak eszembe jutott teljesen más dolog amúgy bírom Maxet - hadarta el Zayn.
Egyetértően bólintottunk míg Pezz kiadta a parancsokat mindannyiunknak. Én és Niall megcsináljuk a tűzet estére míg Liam előkészíti a grillt. Addig Pezz és Lexy  bepácolja a húsokat és Harry meg Zayn lemossa a padokat és az asztalt. Persze Hannah segít Pezznek és Lexynek, és egyedül Emmának nincs semmi dolga. Elkezdtük a feladatukat és amikor ketyegett az óra, hogy ideje elindulni Daniért akkor Hannah kiválasztott egy fiút akivel kimegy a reptére és a választása Zayn lett így elindultak míg mi folytattuk a dolgunkat. Elég jóba lettek mostanság és Zayn is furcsa nekem valamit titkolnak ami nem az, hogy mit pácolnak a lányok. Valami van a levegőbe és nem a grillből jön a finom hús illat. Valami más.. valami amit nem tudok megmagyarázni.
Hirtelen Emma édes kis hangja rántott vissza a valóságba.
-Dolgozzatok legények.. - énekelte Emma mosolyogva.
-Hé rocksztár már kész vagyunk - dicsekedett Harry.
-Már csak a husikát süti Liam bácsi - mosolyogtam rá. 
-Husika - tapsikolt Emma mire felkaptam és megcsikiztem aztán elhelyeztem a kezembe.
-Hé Liam van még hely a grillbe én különleges husikát akarok - szólítottam meg Paynot aki egyből rám kapta a tekintetét. -Emma húsit kérek.
-Bocsi Loui, de az Emma húsi túl nagy, hogy itt elférjen - mosolygott Liam.
-Oh a fenébe - morgolódtam mosolyogva. -Tűz felett kell akkor megsütnöm a bébi húsit.
-Nem, nem - rázta a fejét mosolyogva Emma.
-Így van, mert az enyém Emma húsa - szólalt meg Niall és elkezdte rágcsálni Emma kezét. -Kicsit rágós!
-Szakadj le róla Niall Ő az én kajám - mordultam rá.
-Hé - szólalt meg a kezembe Emma és addig-addig ficánkolt míg le nem tettem. -Sziasztok.
Elsétált mellettünk míg mi utána vetettük magunkat és halálra puszilgattunk és csikiztünk a fűbe.
Már mindenki kinn ült a padon sőt valakik a fűbe ültek és várták, hogy megérkezzenek a többiek és együnk már, mert nem telt el olyan 1 perc amikor egyikünk hasa meg nem korgott. Már-már idegesen vártuk, hogy visszajöjjenek, mert az éhség elviselhetetlen volt mivel szinte nem ettünk semmit egész nap persze kivétel Emma aki megevett két pudingot és egy joghurtot meg evett gyümölcsöket meg még ki tudja mit. Na jó még a haspók se bírta ki szóval sunyiba mentek Emmával enni egész nap.
Hirtelen felkaptuk a fejünket amikor ajtó csapódást hallottunk és Hannah rontott ki a kertbe. Oké ebbe mi ütött? Hannaht nehéz felhúzni, de most valakinek nagyon sikerült.
Sorba megjöttek a többiek is élén Zaynnel és amikor Dani lépett be mindenki felugrott sőt Liam már rögtön előtte termett, de nem jött egyedül. Ettől féltem! De várjunk csak Őt ismerem... Ő George Walker más néven Hannah bátyja. 
-Sziasztok - mosolygott Dani mindenkire és az összekulcsolt kezükre néztem. -Ő itt George..
-Walker - fejeztem be. -Mármint Hannah bátyja.
-Ő nem a bátyám Ő csak egy szemét... fhúúú... - szólt bele Hannah.
-Szia Louis - fogott velem kezet George nem törődve a húga állításával.
George mindenkinek bemutatkozott és kezet fogtak vele. Emma is megpillantotta a nagybátyját és a karjaiba vette magát. Hannah felállt és lehámozta róla kislányát és leültette a padra mellé.
-Érdekes napnak nézünk elé - mondtam mosolyogva és én is helyet foglaltam.
-Jobb is lehetett volna - mondta Liam csalódottan.
-Hát ja - morogta Pezz aki szintén csalódott volt, de Ő amiatt, mert nem így tervezte ezt a kerti partit bár Liam se így tervezte.
Csendbe ettük a grillezett húst  mindannyiunk hasa elégedett lehetett, mert annyit ettünk, hogy szerintünk híztunk tíznél több kilót. Emma is sokat evett mivel egy milliószor kért még és milliószor vágta fel neki Hannah a húsit.
-Amúgy Eleanor hol van? - kérdeztem Danitól.
-Jé azt hittem már észre se vesztek, hogy itt vagyok - mosolyodik el Dani. -Azt mondta majd este benézz, de nem mondta biztosra, mert fáradt és ki kell pakolnia.
-Remélem addigra jobb lesz a légkör - morogta Hannah.
-Én is örülök, hogy látlak húgi - szólalt meg George.
-Én nem - vágta rá Hannah.
-Amúgy Pezz ezt az egészet jól megtervezted - mosolygott Dani. -Kaja után mi lesz? Ha jól látom este sütögetünk még?
-Megérdemled hisz végre hazataláltál - mosolygott Pezz alias Mrs.Malik. -Arra gondoltam kaja után leterítünk a fűre plédet és beszélgetünk sőt a fiúk focizhatnak. És igen terveztem este sütögetést.
-Ja csak nem számítottunk arra, hogy ilyen a meglepetésed még egy kutyának is jobban örültem volna - mosolygott Hannah.
-Kutyus - tapsikolt Emma.
-Emma is annak örült volna - mondta és átölelte kislányát.
-Hannah kérlek ne légy Danira dühös Ő nem tudta - szólalt meg Liam.
-Rá nem vagyok dühös csak a másik illetőre - morogta.
-Én vagyok a másik illető - mutatott magára George.
-Ding-ding - mosolyogtam hát, ha fokozom a hangulatot, de mind hiába.
Befejeztük az evést és mi fiúk bevittük a tányérokat a konyhába.
-Louis te ismered a bátyját - szólalt meg Zayn. -Miért haragszik Hannah rá?
-Fogalmam sincs mindig jó testvérek voltak imádták egymást szóval nem értem mi történhetett velük - tártam szét a kezem.
-Kérdezd meg - lökött meg Niall. -Mármint ne Hannaht, mert Ő semmit se mond el, de Georgeot megkérdezhetted!
-Ez az hisz nem lehettek rosszba - mondta Hazza.
-Jóba voltunk, de nem akarok beleavatkozni persze érdekelne, de majd elmondják, ha akarják - mondtam. -Amúgy is lehet köze a temetéshez hisz nem láttam a temetésen.
-Nem jött volna el az anyja temetésére? - kerekedett ki Zayn szeme. -Bunkó!
-Mi jót csináltok? - jelent meg a konyhába mosolyogva Lexy.
-Elemzünk - mondta Harry és átölelte a nyakánál a lányt. Van köztük valami?
-Georgeról és Hannahról? - kérdezte mire bólintottunk. -Ja az nem nagy dolog hisz George cserben hagyta Hannaht anno, vagy valami ilyesmi.
Hirtelen mindannyian rámeredtünk, mert ez már jelent valamit.
-Lexy te emlékszel valamire? - kérdeztem.
-Nem is mondta Harry a jó hírt? - kérdezte mosolyogva mire Harry néztünk és megráztuk a fejünket. -Az este folyamán felkeltem sokszor, mert kezdenek visszajönni az emlékek.
A lány annyira örült, hogy már ugrált örömébe. Ez annyit jelent, hogy Hannah is boldog lesz és talán rájövünk mi történt Lexyvel.
-Hannahnak elmondtad? - kérdezte Niall.
-Nem - rázta a fejét. -Amíg nem minden jön vissza nem akarok semmit se elmondani meglepetést szeretnék. Szóval kussoltok!
-Értettük asszonyom - tettük a kezünket a homlokunkra mosolyogva.
-Köszönöm - mondta Lexy és mindegyikünk arcára nyomott egy puszit és tovább állt. Az igazi Lexy nem jött még vissza, de örülök, hogy kezd emlékezni.
-Akkor mi legyen a testvérrel? - kérdezte Zayn.
-Semmi várunk amíg ki nem törnek - mondtam és Liam felé fordultam. -Jól vagy amúgy?
-Szerinted? - kérdezte semlegesen és kirohant a konyhából.
-Miért szívás az élet? - tettem fel a költői kérdést.
-Mert ez az Élet - válaszolt Zayn.
Visszamentünk a többiekhez akik már a pokrócon ültek így mi is letelepedtünk melléjük és elkezdtük a beszélgetést. Az elején Danielle mesélt el minden egyes dolgot ami történt vele aztán mi mondtuk el neki mik történtek ami nem sok minden, mert nem volt távol sokáig Dani. A hangulat még mindig rémes volt és hiába próbálta Emma vagy én, vagy Niall fokozni a hangulatot nem lehetett a Walker testvérek miatt akik mindvégig ellenségesen néztek egymásra. Hosszú esténk lesz, ha George itt is alszik! És aki legjobban megszívta az Liam Payne.
-Fáj a fejem - fogta meg Hannah a fejét és most veszem észre, hogy levette a kötést.
-Hol a kötésed? - mordultam rá.
-Levettem, mert melege volt a fejemnek, de nem látod semmi baja - mutogatta a fejét.
-Mégis fáj - forgattam a szemem.
-Mi történt? - kérdezte aggodalmasan Dani.
-Semmi - legyintett Hannah.
-Semmi??? Ez hülye - mondta Zayn.
-Olyan csúnyán beverte a fejét a temetésen az anyja temetésén, hogy vérzett a feje és elvesztette az eszméletét is - állapította meg Liam, de kiemelte az "anyja" szót hát, ha marja a bűntudat Georget.
-Úristen - kapott a szájához Dani. -Jól vagy?
-Jól vagyok csak úgy fáj a fejem, mint egy normális emberek lehet csak napszúrást kaptam - mondta Hannah magára erőltetve egy mosolyt.
-Az orvosnak azt mondtam, ha panaszod van, vagy ha rosszul érzed magad viszlek szóval... - kezdtem.
-Szóval maradok, mert jól vagyok - vágott bele Hannah.
-Veszekednék, de nem érdemes - morogtam.
Hannah nem szólt vissza csak megforgatta a szemét és inkább Dani, Pezz és Lexy felé fordult és elkezdtek beszélgetni. Hirtelen Emma hajolt a fejembe.
-Foci? - kérdezte a nagy kék szemeivel.
-Fiúk? - néztem a többiekre.
Mindenki felugrott kivéve George.
-Te is jöhetsz a nagybátyja vagy, ha tetszik neki, ha nem - mondtam.
-Köszi - mondta és felállt.
Felkapta Emmát és a nyakába ültettem. Felosztottuk a csapatokat és egy valakit beküldtünk a kapuba kapusnak. Most Zayn lett a kapus és Harry, Niall és George egy csapat míg én az édes kislányommal és Liammel vagyok. Lexyt megkértük, hogy legyen bíró míg a többi három lány számolta a gólokat a két csapatnak. És elkezdődött az érdekesnél érdekesebb játékunk amin mi magunk is akik játszottunk nevettünk főleg Emma góljain aki csak besétált a labdával a kapuba Zayn lábai alatt. Az én kislányom.

~Hannah Walker szemszöge~

A bátyám akin mindig próbáltam segíteni, ha bajba került még akkor is amikor anyáék nem bírtak vele én akkor is vele voltam és segítettem neki aztán Ő elhajított magától és elment. Emma keresztelőén még megjelent, de utána megint csak úgy eltűnt és én már akkor belefáradtam utána menni és felkeresni, mert akkor már anyai felelősségeim voltak. Pedig Ő a bátyám akit mindig szerettem, akire felnéztem még akkor is amikor hülyeségeket követett el és a legfontosabb mindig is szeretettem, mert a testvérem. Most már nem tudok rá testvéremként tekinteni hisz édesanyánk temetésére Őt hívtam meg elsőnek mégse jelent meg. Nincs rá jó magyarázta miért nem volt képes oda tolni a képét a temetésre hisz George - a bátyám - rajongott anyuért köztük mindig volt az anya-fia kapcsolat míg apu mindig csak szidta a bátyámat miért lett olyan amilyen. Amikor már anya is sokat idegeskedett a bátyámért és kezdte feladni a reményt, hogy megjavul én voltam a bátyám mellett aki próbálta menteni a menthetőt, de mind hiába.
Most meg újra felbukkant és fogalmam sincs mit akar, de az biztos, hogy nem tekintem többé bátyámnak mivel aki nem jön el az anyám temetésére az nem a testvérem.
-Hannah min gondolkozol? - bökött meg Pezz.
-Semmin - erőltettem magamra egy mosolyt.
-Fáj még a fejed? - kérdezte Dani aggodalmasan.
-Nem - ráztam meg a fejem hevesen. Még az kéne, hogy Louis visszaráncigáljon a kórházba.
-Mérges vagyok rád, mert hazudtál nekünk anyukádról és azért is, mert nem mondtad el a "kis" baleseted - mondta Danielle.
-A kis balesetemet el akartam mondani - emeltem fel az ujjamat. -Azt anyámat meg én se hittem el, hogy...
-Semmibaj - ölelt magához Dani.
-Örülök, hogy itt vagy - öleltem magamhoz.
Pezzt és Lexyt is belehúztuk az ölelésbe a végén már és Lexy mosolyogva ölelt vissza minket. Bárcsak emlékezne irám, de ennek is örülök, mert ez már haladás.
-Na mi van itt csajok? Csoportölelés - rontott bele a képbe Niall vigyorogva.
-Hess, vagy kiállítunk - mondta Lexy.
-Bezzeg minket kihagytok - mondta és visszament lehajtott fejjel a többiekhez.
Csak elnevettük magunkat Niall duzzogásán, mert tudtuk, hogy alapjáraton nincs megsértődve. Tudtam mit kell tennem így felálltam a helyemről és Niall után eredtem, és amint beértem ráugrottam a hátára.
-Ki vagyok? - fogtam be a szemét.
-Csikizi a nyakamat a szőke hajad - nevetett Niall. -Te tuti Shakira vagy!
-Nem, te mafla - kuncogok.
-Taylor Swift? - kérdezi még mindig mosolyogva.
-Felsorolhatod az össze szőke hajú hírességet, de mindegyikre nemet mondok - mondtam a fülébe.
-Akkor nem híressége vagy! Á tudom már te vagy Louis húga Lottie - mutatta fel az ujját.
-Mit keresne Ő itt? - ugrok le róla és állok vele szembe. -Te idióta.
-Hannah hát te voltál az - ölel magához és megpörgetett a levegőbe. -Nem jutott volna az eszembe.
-Jól van Horan ezt megjegyeztem - mosolyogtam rá mikor elengedett.
-Tudod, hogy imádlak szöszi - mosolygott rám és egy puszit nyomott a fejemre. -Na,de meccs van sicc!
-Én is szeretlek szöszi - mondtam és még adtam egy puszit az arcára és visszafutottam a többiekhez.
Mire visszafutottam Pezz hirtelen talpra ugrott ahogy Lexy és Dani is. Megfogták a pokrócot és a padokhoz vitték ahol ettünk.
-Fiúk! Játék vége! Tűz köré - kiabálta el magát Pezz.
-Nyertem - dobta hátra Emma a haját és csípőre tett kézzel elindult.
-Hé ez nem igaz - indult meg utána Harry és felkapta. -Én nyertem.
-Nem - mondta mosolyogva. -Én.
-Mi - tette hozzá Louis és átlopta Emmát. -Ugye?
-Nem - mondta mosolyogva. -Apuci vesztett.
-Szemtelen - mondta Louis és megcsikizte a kislányt.
-Louis gyertek már - mondta Pezz türelmetlenül.
A tűz köré tettük a padokat és aki nem fért el a padon az hozott magának egy horgász széket és azon ült. Mi lányok már előre elkészítettük a sütögetéshez való húst és zöldséget amit fel is tettünk a botra amit mindenki kezébe nyomtunk. Pezz megkért, hogy mindenkinek osszam ki és amikor Georgenek kellet adnom a nyársat akkor csak a kezébe dobtam és mérgesen néztem rá. Mindenki elfoglalta a helyét a tűz körül míg Pezz és Lexy is akik hoztak poharakat amibe tölthetünk magunknak üdítőt, vagy szeszes italt. Hát nekem inkább most szeszes ital kell.
-Inni -nézett rám Emma.
-Hozom édesem - mosolyogtam rá és átadtam Louisnak a nyársom míg töltöttem Emmának a poharába alma levet és odaadtam a kislány kezébe. -Tessék angyalka.
-Köszönöm - mosolygott rám és elégedetten kortyolgatott a poharából.
Visszaültem mellé és visszavettem a nyársom és elkezdtük sütni. Persze Emma is szerette volna sütni így Louis segített neki tartani így közösen sütötték a nyársukat. Miközben sütöttük a nyársunkat beszélgettünk és nevetgéltünk a tűz körül.  Hirtelen a szememmel Liamet vettem észre aki meg se szólalt már mióta és csak egy valakit nézett végig és az a személy Danielle. Feltűnően nézte Őt és a mellette ülő bátyámat. Miatta szakított Sophiaval? Liam szereti Danit? Azt tudom, hogy Danielle szereti, vagy szerette Liamet, de ez nekem új, hogy Liam hirtelen viszonozza a szerelmét. Szerintem nagyon szépek lennének együtt, mert Dani és a bátyám aki nem a bátyám borzalmasak együtt.
A szemem átvándorolt a következő személyre az meg a legjobb barátnőm aki Harryvel sütögettek együtt. Lexy Harry és Niall között ült és mindkét fiúval nevetgélt nagyon jó társaságot alkottak Ők így hárman. Harryvel lakik egy szobába és benne bízik meg ami már alapból nagyon abszurd, de Niallel meg olyan mások, mint két testvér akik mindig hülyéskednek egymással.
A szemem tovább vándorolt a Zerrie párosra akik elég cuki pózt vettek fel hát igen Ők maguk a tökéletességek. Mindig egymás mellette vannak jóban, rosszba, betegségbe míg a halál el nem válassza Őket. A kis csapatunk legtökéletesebb párja.
A Zerrie pár mellette ült Louis aki egész végig a lányának magyarázott valamit és nagyon édesek voltak együtt ahogy csak ültek és Louis tanította Emmát nyárson sütni. Emma mellett én ültem és a másik oldalamon a nem bátyám és Danielle ült. Befejeztem a kört a csapatunk közt.
-Enyém kész - mondtam és odasétáltam az asztalhoz és tányérra tettem.
-Az enyém is - szaladt Emma fogva a nyársát. Rátettem neki is tányérra és felszeleteltem neki a húst amihez mellé egy kenyeret adtam és futott vissza a tűzhöz.
Én is visszamentem a tűzhöz és már mindenki ment a tányérért, mert ha tovább sütik szénné ég igaz Harryé közel állt már hozzá, de valaki így valaki úgy szereti.
-Ugye ma már nem kell fürödnöm? - kérdezte Emma teli szájjal.
-Ha nagyon fáradt vagy nem - mosolyogtam rá.
-Nagyon fáradt vagyok - bólogatott mosolyogva.
-Hát akkor kisasszony ideje letenni a tányért - vette el Louis Emmától a tányért és felkapta. -Ideje aludni! Fiúk esti dal jön!
A fiúk el is futottak Louis után míg mi lányok kérdően ott maradtunk. Pezz végszóként felállt és összeszedtük a tányérokat és a maradékot amiket bevittük a konyhába és a kószos tányérokat, poharakat a mosogatóba tettük, de egyikünk se volt ereje elmosogatni így holnapra hagytuk. A maradékokat letakarva a hűtőbe helyeztük. A pokrócot összehajtottuk és behoztuk a nappaliba aztán amikor minden létfontosságú dolgot behoztunk felmentünk az emeletre meglesni a fiúkat. Épp énekelték Emmának a Full house c. sorozatból a Teddy bear c. számot. Igaz Emma még a kiságyba ült, mert az ágya csak holnap érkezik meg így még egy napot ki kell bírnia a kényelmetlen kiságyba, de érdeklődve nézte a fiúkat. És, ha nem látok rosszul a fiúk rá tudták adni a pizsamáját.
Amint befejezték a számot elköszöntek tőle és egy puszit nyomtak a fejére, és kitértek a szobából.
-Hallgatózni csúnya dolog - szidott le Louis amikor bezárta az ajtót.
-Otthagyni a cuccokkal csúnya dolog - vágtam rá és hátat fordítva nekik indultam meg a szobámba. Persze előtte elköszöntem mindenkit és Danit jó szorosan megölelgette, és úgy indultam el a szobám felé.
Nekem se volt nagy kedvem lefürödni így eldöntöttem, hogy reggel korán kelek és lezuhanyzok igen ez tökéletes terv. Átvettem a pizsamám ami egy nagy póló volt és egy bokszer alsó. Amikor kész lettem leültem az ágyam szélére és elvettem az éjjeli szekrényem tetejéről a hajgumim amivel összekötöttem kócos szőke hajam és megállapodott a szemem egy gyerekkori képen amit fogalmam sincs mikor vettem ki az éjjeli szekrényem fiókjából.

A kezembe vettem a képet és csak bámultam a képre. Ez akkor készült amikor hazahoztak a kórházból és az a kisfiú a képen aki a nyakamon lógott az a bátyám. Emlékszem amikor mindig veszekedtünk anyáék meg elmesélték mennyire várt engem George a bátyám és azt is mondták, hogy nap hosszat ott ült a kiságyam mellett és engem nézett sőt énekelt nekem. Szeretet és amennyire Ő szeretett engem annyira szeretem én Őt, mert anyáék azt is elmesélték, hogy már kicsi korom óta órákat tudtam nézni a bátyámat és Ő nevetett meg elsőnek.
Ezektől az emlékektől hirtelen a szememből elindultak a könnyeim. Szükségem lett volna rá Emma születésekor és szükségem lett volna rá a temetésen sőt apának is szüksége volt rá. Kit álltatok egész életembe próbáltam magamnak mondogatni, hogy letehetek a bátyámról, mert nekem nincs miközben mindvégig azt vártam, hogy hazajöjjön és a karjaiba zárjon, mert hiányzott. Hiányzott a bátyám!
-Hé? - emeltem fel a fejem az ajtó irányába. -Beszélhetünk?
-Veled nem - töröltem meg a szemem és erősebben szorongattam a képet. -Vagy, ha nagyon szeretnél beszélgetni kezd azzal miért hagytál cserben! Sőt miért nem jöttél el édesanyánk temetésére? Ne mond azt, hogy nem tudtad, mert téged hívtunk meg elsőnek míg te tojtál a fejünkre! Szóval mond mi a legújabb a hazugságod drága bátyám!
Beljebb lépett és gondosan becsukta az ajtót aztán leült az ágyra velem szembe és kifújta a levegőt.
-Előnyös kép - bökött a kép felé.
-Itt még volt egy bátyám akire felnéztem - szipogtam.
-Hannah... én nagyon sajnálom - mondta és láttam a szemeibe komolyan gondolja. -Nem volt olyan nap amikor nem gondoltam rád, anyára, apára vagy épp a kis keresztlányomra. Csak tudod bonyolult volt az életem és nem akartalak titeket belekeverni.
-Emma keresztapjai a fiúk nem te - vágtam rá. -És mi változott? Csak azt ne mond, hogy rendben jött a kis életed és most már visszatérsz a családodhoz akik kerestek! Kerestünk igen. Anya éjszakánkért miattad imádkozott, hogy ne legyen bajod sőt sírt is. Én mindig kimentettelek a bajtól és mégis ellöktél magadtól napokig, hetekig és hónapokig sírtam sőt az idő alatt visszatért a pánikrohamom is ami miatt pszichológushoz jártam. Hol voltál? És még volt képed eljönni Emma keresztelőjére, de akkor is amikor beszélni akartam veled eltűntél. Miért? Miért nem hívtál? Mi változott, hogy most itt vagy?
-Sok minden változott húgi amiket úgyse értenél meg - sóhajtott. -És igazából már a temetésre akartam jönni, de megakadályoztak pedig te is tudod mennyit jelentett nekem anya és amikor megtudtam nincs többé rohanni akartam ide hozzád és apához, de nem tudtam amit nagyon sajnálok.
-Ki és mi akadályozott meg, hogy ne gyere el az édesanyád temetésére? - álltam fel. -Megint a "barátocskáid"? Tudod, hogy Ők mindig kihasználtak és a bajba vittek?
-Hannah nem a barátocskáim Ők a múlté most már tényleg - mondta. -A múltamat leakarom zárni és új életet kezdeni. Rendben  akarom hozni amit elrontottam jó báty akarok lenni neked, jó keresztapa akarok lenni Emmának és olyan gyerek akarok lenni akire apa büszke. Tudom ezzel elkéstem, mert mindent elrontottam, de hinned kell bennem Hannah, mert megakarok változni. Kérlek higgy nekem!
Tényleg azt mondta amit már évek óta vártam, hogy ki mondja? Remélem komolyan gondolja, mert most tényleg nagyon szükségem lenne rá. Megbocsájtani, vagy elküldeni? Mindennek következménye van Hannah ezt tanuld meg!
-Tegyük fel hiszek neked - sóhajtottam. -De nem tudom elfelejteni a dolgokat és nem velem kell beszélned még, hanem apával aki a nagyiéknál van. És, ha most megkérlek kimennél a szobámból fáradt vagyok.
-Sajnálok mindent - mondta és egy puszit nyomot a fejemre. -Jó éjt húgi. Szeretlek!
-Jó éjt - motyogtam.
Bármennyire is szeretnék hinni neki nem megy. Mi van akkor, ha most ezt mondja és később megint itt hagyj minket? Nem, nem akarom újra átélni azt a időszakot! Holnap beszélnem kell apával Georgeról és erről a megváltozni akarok elméletéről. Ha igazat mond a bátyám és tényleg meg akar változni én leszek a legboldogabb, de nem tudok még neki hinni túl sok mindent tett és túl sok minden történt sőt érdekel miért nem tudott eljönni a temetésre. Ki nem engedte? Mibe keveredett? Ezernyi kérdés cikázott a fejembe ami miatt nehézkesen, de álomra hunytam a szemeim, de rettenetes álmok gyötörtek. Valóságosak voltak és...

Sziasztok manócskák!
Remélem mindenkinek sikerült túlélnie a múlthetet és még sikerült javítania egy kicsit hisz a következő hét már  finale hét lesz ahol már csak egy kis lehetőség van a javításra. El se hiszem, hogy már csak 1 hét és vége a sulinak annyira gyorsan teltek a napok. Jó nekem még kezdődik a három hetes gyakorlatom, de az easy lesz és addig beszeretném fejezni a történetbe ezt az évadot amiből már csak két rész van hátra, de abból a két részből már az egyik az évadzáró.
A résszel kapcsolatba kijelenthettem, hogy számomra ez lett életem legunalmasabb része így nem is reménykedem kommentekbe sőt pipákba se, mert ezt nem tartom annyira hú, de jó résznek. Majd az évadzáró lesz a kedvenc részem.:D
Lelkileg készüljetek fel az utolsó hétre és számolgassatok már vissza a szünetig, mert akkor gyorsabban telik! Nálam bevált ez a dolog.:)
Azért remélem valamennyire bele tudtad magad képzelni a történetbe, ha nem is lesz a kedvenc részed azért remélem beleképzelted magad! 

U.i.: Az évadzáró részhez elkészítettem egy promo féleséget amit majd a következő rész végére teszek ki!