2015. július 24., péntek

Season 2 Chapter 2 - Hazaérkezés

Elérkeztünk a szombat reggelhez és Emma már kora reggel óta fenn van és várja a fiúkat. Mi többiek megegyeztünk, hogy addig nem köszöntsük fel a kis szülinapost amíg haza nem érnek a fiúk persze én ezt megszegtem még tegnap este amikor éjfélkor átosontam a szobájába és egy puszit nyomtam az arcára és azt mondtam neki "boldog születésnapot prücsök", de hát én vagyok az anyja nem tehetek róla és különben se tudja, mert aludt.
Felöltöztem valami hétköznapi ruhába és a nagy keresésbe megtaláltam a lila koronát amit minden szülinapkor felveszek ez amolyan hagyomány. Emma első születésnapjába is ebbe voltam és ezért kapta Emma az Ő kis koronáját így ahányszor szülinap van ez a kis anya-lánya hagyományt tartjuk.  Igaz, hogy tavaly ezt kihagytuk, de a tavalyi szülinap az más téma idén jobb lesz!
Épp léptem ki a szobámból amikor megpillantottam a szülinapost, hogy az ajtaja előtt ül és szomorkodik. Odasétáltam mellé és lekuporodtam elé, de nem figyelt egyszer se.
-Mit szomorkodik a legszebb szülinapos? - kérdeztem és rám pillantott.
-Nem jöttek el - mondta. -Elfelejtettek!
-Dehogy felejtettek el nem tudnak egy ilyen édes kislányt elfelejteni - mosolyogtam rá. -Itt lesznek ígérem.
-Mikor? - kérdezte bűnbánatos arccal.
-Nem sokára csak tudod nem a szomszédból jönnek - mondtam és felálltam aztán Őt is felemeltem. -Gyere nézzük meg mi folyik ott lent hátha eljött a Szülinapi tündéred.
Bólintott és lementünk a lépcsőn. A nappali tele volt lufikkal és a felirat is a helyén volt ami annyit tükrözött, hogy "Boldog Születésnapot Emma" természetesen színes betűkkel. A konyha felé mentünk ahol a többiek lehettek. Amikor beértünk a konyhába mindenki előugrott valahonnan a fejükön olyan szülinapi csákó és a szájukba duda volt. Szép ebből is kihagytak bár ezt így terveztük.
-Boldog születésnapot Emma - kiabálták egyszerre.
A kislány örömébe kificánkolt a karjaimból és a többiek felé rohant.
-Köszönöm - ölelte meg őket egyszerre mosolyogva. Mikor elhúzódott tőlünk felváltva nézett mindenkire. -Hol az ajándékom?
Felnevettünk és George leguggolt elé.
-Én vagyok az ajándékod csak masni nélkül - mosolygott unokahúgára.
-Azt kötve hiszem - rázta kuncogva a fejét Emma.
Odaléptem Danielle mellé.
-Hol vannak a fiúk? - suttogtam.
-Nem tudom, nem beszéltem velük - mondta halkan és visszafordult a kislányom felé. Azt mondta elfelejtette Liamet, de azért még nem azok a kebel pajtik.
Perrie felé fordultam aki rám tekintett érdeklődve.
-Hol vannak a fiúk? - kérdeztem szintén suttogva.
-Késett 5 percet a gépük, de mindjárt itt lesznek ne aggódj - mosolygott rám egy aprót.
-Én nem aggódok - csattanok fel halkan. -Csak Emma miatt aggódóm.
-Nyugi már minden a legnagyobb rendben lesz - mosolygott rám.
-Han van egy kis probléma - kopogtatta meg a vállam Lex.
-Csak kicsi - hangsúlyozta ki Pezz.
-Mond - legyintettem.
-Késik a torta - mondta Lex mire Pezzel szinte egyszerre akadtunk ki.
-Mi van? - kiáltottuk Pezzel mire mindenki ránk nézett.
-Mi a baj? - kérdezte Emma.
-Semmi prücsök minden a legnagyobb rendben van - mosolyogtam rá aztán Lex felé fordultam és a következőket ismét csak suttogtam. -Magyarázd meg!
-Még nem lettek kész vele, de csak 5 percet késik tökéletesre akarják - nyugtatott meg Lex.
-Utálom az 5 perceket - morogtam.
-Amire a fiúk ide érnek a torta is itt lesz - mondta Lexy.
-Remélem is, mert... - kezdtem, de közbe vágtak.
-Tudjuk tökéletes szülinapot szeretnél a lányodnak - mondta Pezz, Lex és Dani egyszerre.
-Betanultátok - nevetettem.
Mire rám néztek egy ilyen "csodálkozol?" fejjel mikor megszólalt a csengő. Emma csapot-papot ott hagyva és rohanta  a hang irányába és mi meg utána. Épp jókor értünk oda, mert Emma állt ott kitárt karokkal az ajtóba meg a fiúk elől Louis.
-Megjöttél - tárta a szét a karját Emma. -Maradj ott!
-Kis angyal - mosolygott Louis.
-Nagy fiú - mosolygott Emma és már édesapja karjaiba volt.
Louis felkapta Emmát és halálra puszilgatta míg a kislány hangosan kuncogott. Ezt a megható apa-lánya találkozást semmi se tehette tönkre. Olyan édesek volt, hogy az én szemem is könnybe lábadt. Éreztem, hogy bátyám átölel a vállamnál és magához húzz. Tudta kire gondolok most. Az én apámra akiről 1 éve semmit se tudunk csak annyit, hogy a nagyinál van.
A fiúkra néztem akik végig mosolyogva nézték a  jelenetet, de amikor már nagyon unták elkezdtek köhécselni.
-Hé mi is itt vagyunk - nevetett Nialler.
Louis leállt a puszilgatással és a csikizéssel és elhelyezte a karjába a kislányát aztán a barátaira nézett.
-Szülj magadnak gyereket - nevetett Louis aztán Emmára nézett. -Hogy van az én kis hercegnőm?
-Hiányoztál - ölelte át Emma Louist.
-Nekem is tökmag, nekem is - simogatta a haját amibe ott volt a kis korona is. Mondtam, hogy hagyomány!
-Na elég volt köszi puszi apuci, de Niall bácsi is kér ölelést - vetette ki Niall  a kezéből Emmát.
-Az én lányom - vitatkozott vele Louis.
Niall elrohant a sikoltozó Emmával és végig futották a fél házat.
Mi is köszöntünk a fiúknak egyesével, de én rá voltam pörögve az ajándékukra.
-Most már áruljátok el - toporzékoltam ezzel jól utánozva a lányomat.
-Aki kíváncsi az hamar megöregszik - ölelt át Louis mosolyogva. Nem éppen zavart a keze a vállamon sőt nagyon jó helye volt ott.
-Ha pókot, gyíkot vagy valami gusztustalant hoztatok neki ti lesztek öregek - mordultam rájuk. Mivel az utóbbi időkbe Emma minden mozgó kisállatot behozott a házba amitől a frászt kaptam.
-Fenébe pedig giga keresztespók van a kocsiba - bosszankodott Harry.
-Harold - mordultam rá.
-Nyugi  nincs pók a kocsiba hisz, ha ott lenne Harry be se szállt volna - nevetett Zayn.
-Elárultak - szomorodott el Hazz mire Lexy magához ölelte. -Ez jobban tetszik, mint a pók!
-Nekem is hiányoztál - nevetett Lex barátjára nézve
-Na, de mivel kezdünk? - vette el Louis a kezét a vállamról. Na ez nem tetszik! -Torta, vagy ajándék?
-Ezzel - ütötte meg George Louist.
-George - kiabálta mindenki.
-Hé - szóltam bátyámra.
-Sajnálom húgi, de ezt megérdemelte - akadt ki George.
-Megígérted, hogy nem Emma szülinapján csinálsz jelenetet - mordultam rá mérgesen.
-Most mi van? - kérdezte Louis aki az arcát fogta. Bár ne kérdezte volna meg!
-Még van képed megkérdezni - indult meg a bátyám felé mire a fiúk visszafogták. -Megígérted, hogy vigyázol a húgomra! Vigyáztál rá? Rohadtul nem!
-Louis kérlek ne válaszolj - fordultam Louis felé könyörögve. -Emma szülinapja van! A lányod három éves ne itt, ne most csináljátok a balhét!
-Itt a torta - futott a nappaliba Niall Emmával. Pont jó kor jött ez életmentő volt!
-Végre - kiáltottam fel és Niallhoz léptem ahol kivettem a kezéből a lányomat és elindultam a konyha felé ahol egy fehér ruhás alak várt.
-Meghoztuk a tortát - mormolta.
-Köszönjük - mosolyogtam rá, de olyan furcsa volt nekem.
-Boldog születésnapozást kívánunk - mondta mosolyogva és elment még meg se bírtam köszönni.
A többiek is befáradtak a konyhába így leültettem Emmát a magasított székre a torta elé míg Louis leszedte a tortáról a tetejét. Zayn - mivel nála van öngyújtó - meggyújtotta a gyertyát és elkezdtünk énekelni Emmának.
A dal végezetével megpusziltam Emma arcát és így tette Louis is így pont egyszerre pusziltuk meg a lányunkat csak Ő a másik oldalán. A többiek is sorba megpuszilták Emmát aztán Dani hozta a kamerát.
-Várj Dani előbb egy képet - mosolygott Pezz. -A két szülővel előbb aztán egy csoport kép.
Odaálltunk Emma két oldalára míg Pezz lőtt egy képet rólunk aztán beállította a kép idejét és mindenki Emma köré állt persze a csoport képen senkinek se lett tökéletes a feje, mert mindenki elmozdult amire végre fotózott a gép. Nem babráltunk vele így Dani bekapcsolta a a videót.
-És most fújhatod - mondta Dani mire Emma elfújta a tortát és azzal egy időbe a torta felrobbant. Mindent elöntött Emma csokis tortája sőt mindenkit.  Ez, hogy történhetett? Nem robbanó tortát kértem!
-Prücsök jól vagy? - töröltem le az arcáról a csokit mivel az kapta a legtöbb tortát aki közel volt hozzá vagyis Emma, de azért mi is kaptunk.
-Igen meglehetősen finom - mosolygott és megnyalta az ujjacskáit.
-Mi történt? - kérdeztem a többiekkel.
-Finom a torta - mosolygott Niall aki lepacsizott Emmával.
-Nem arra értem - morogtam. -Tökéletes szülinapot szerettem volna Emmának erre megint nem sikerült! Ki tette ezt?
-Hannah ne húzd fel magad - mondta Zayn.
-Hogyne húzzam fel magam, ha megint tönkretették a terveim? Miért? Miért kell valakinek beleszólnia az életembe? - akadtam ki és indulni akartam volna amikor hirtelen elcsúsztam a töltelékbe. -Gondolhattam volna!
-Hé hé hé jól vagy? - segített fel Louis.
-Jé most törődsz vele eddig nem tetted - forgatta meg a szemeit a bátyám.
-Több éve volt az a ígéret az idő alatt sok dolog megváltozott - morogta Louis.
-Oh tényleg nem mondod? - lepődött meg kiabálva George.
-Elég legyen - ordítottam.
-Jól vagy mami? - szólított meg Emma.
-Igen jól vagyok - indultam meg felé és felkaptam. -Sajnálom a szülinapodat.
-Semmibaj - legyintett a kezével mosolyogva. -Legjobb szülinapom hisz láthatlak titeket csoki mázba.
-Prücsök - mosolyogtam rá és megpusziltam a buksiját.
-Beszélgessünk az ajándékról is most már - kuncogott Emma a karomba.
-Ti kezditek - mordult Dani, Pezz és Lex a fiúkra.
-Lányoké az elsőbbség - nevetett Liam Danira.
-Ez az agyonütött szabály - morgolódott Pezz.
Besétáltunk a nappaliba és a kanapéra leültünk míg Emma a lufikkal játszott.
-Amúgy ki tesz rendet a konyhába? - kérdezte Lex mire mindenki Niallra nézett.
-Életembe egyszer várom a takarítást - dörzsölte össze a tenyereit Niall mosolyogva.
Bárki tette azt a tortával nem sikerült neki tönkretennie a szülinapot. Pezz elment az ajándékért és amikor megjelent a triciklin ült és egy nagyot dudált.
-Leszakad - nevetett George mire Pezz felmutatta a középső ujját.
-Az mit jelent? - kérdezte Emma.
-Semmit - rázta a fejét Pezz.
Mi lányok és a bátyám felálltunk és a triciklihez léptünk Pezz mellé.
-Boldog szülinapot Emma - kiabáltuk egyszerre.
-A legelső biciklid - tapsikoltam mosolyogva.
Emma a háromkerekű felé rohant és rögtön fel is ült rá.
-Fő a biztonság - adta oda Emma kezébe Dani a sisakot.
-Rózsaszín - mosolygott Emma. -Köszönöm!
Emmát elkápráztatta a tricikli és csak szelte vele a köröket a lakásba míg mi csak mosolyogva figyeltük. Ezt múlják felül a fiúk na ahhoz sok sikert nekik.
-Hé tökmag - állt Louis mosolyogva bicikli elé. -A házba nincs biciklizés.
-És különben is még van ajándékod a fiúktól - krákogtam nevetve.
-Fiúk gyerünk - indult meg mindegyik a kocsi felé mire mi érdeklődve figyeltük Őket.
Míg vártunk Emma leült a kanapéra nekem meg rezegni kezdett a telefonom. Tudtam, hogy a fiókba kellett volna hagynom, de inkább magamnál van hisz a bátyám bármikor ki lesheti.  Gyorsan belepillantottam és amikor megláttam megint ismeretlen félelem futott át rajtam.
"Sose jön össze egy tökéletes szülinap mindig van aki elrontja! De kár pedig drukkoltam.:( Bár ez csak ízelítő volt hisz amire képes vagyok sokkal rosszabb!"
Biztos vagyok már benne, hogy ez az ismeretlen sms küldő Eleanor hisz ki más lehetne, ha nem Ő. De mit akarhat? Bosszút állni azért, mert a barátja börtönbe van? Ha az lenne akkor már megtette volna a bosszút amíg a fiúk turnén voltak. Nem értem Eleanor logikáját!
Hirtelen a fiúk érkeztek vissza a kezükbe az ajándékkal mire a szemem kikerekedett és Emma futott sikítva hozzájuk. Ez most egy vicc ugye?

~Louis Tomlinson szemszöge~
Beléptünk az ajtón kezünkbe a kutyákkal mire mindannyian árgus szemekkel néztek ránk. Igaz csak egy kutyust szerettünk volna, de nem volt szívünk elválasztani Őket egymástól hisz testvérek és kölyök kutyák. Emma amint meglátta  kutyákat rohant felénk, hogy hadd simogassa meg Őket. Örült a kutyáknak sőt nagyon is örül neki. Nevük még nincs, mert Emmára bíztuk bár Niall kutyájának már van neve mivel azt közösen elneveztük Haminak, mert állandóan eszik és Hami tudjátok, mint a Hami.
A többiekre tekintettük akik meglepett arccal néztek vissza sőt felfedeztem egy-két dühös arc tekintetett. Ki találjátok ki dühös, vagy rájöttök magatoktól?
-Fiúk beszélhetnénk egy kicsit a konyhába - állt fel Hannah vele együtt a többiek.
-Most - parancsolta Pezz.
Letettük a kutyákat mire Emma elkezdett velük játszani. George és Lexy a nappaliba maradt Emmával még mi a konyhába mentünk a lányok után.
-Na mi van? - mosolyogtam rájuk.
-Kiskutya? Ráadásul öt? Mit kezdünk velük? - támadott le Hannah.
-Etessük őket, gondoskodunk róluk, játszunk velük és soroljam még? - hátráltam meg.
-Louis - morgott Hannah ilyenkor ijesztő.
-Ti is itt vagytok és plusz még öt szőrcsomó ez briliáns - háborodott fel Pezz.
Hirtelen az egyik kiskutya csavargott a konyhába be és Zayn felkapta és odavitt Perriehez. A kiskutya megnyalta az arcát mire Pezz csak mosolygott.
-Látod milyen cuki? - kérdezte Zayn kedvesétől.
-Okés tényleg nagyon cuki - mosolygott Pezz és megpuszilta a kutya buksiját. -Miért is nem maradhatnak?
-Mi is ezt kérdezzük - tárja szét Nialler a karját.
-Mert nem fogunk még plusz öt éhező szájat etetni és, mert egy kutya felelősséggel jár - mondta Hannah. -Sőt itt nem egyről van szó!
-Jaj Hannah ne légy már ennyire földhöz ragadt - szóltam rá. -Kockáztass!
-Micsoda? Én földhöz ragadt? Kockáztatok - akadt ki.
-Oh igen mondj egy példát? - kérdezte Hazza.
-Hát... - kezdte volna amikor inkább elhallgatott és a kezével legyintett. -Semmi.
Ez mi volt? Összenéztünk kérdően aztán Hannahra néztük aki elfordította a fejét. Valami történt érzem amiről nem akar beszélni. Valami nagy szar van Hannah körül már elég régóta amiről senki se tud vagyis talán pár ember és nem értem nekem miért nem mondja el hisz a barátja vagyok. Ismer már ezer éve! És bennem mégse bízik ez fáj rohadtul fáj.
-Na mi lesz a kiskutyákkal? - kérdezte Pezz a semmiből miközben a kiskutya már a kezébe volt.
-Hannah, Dani? - fordultam feléjük.
-Felőlem oké - vonta meg a vállát mosolyogva Dani.
-Ez az - kiáltott fel vigyorogva Payne barátom és megölelte a göndör hajú volt barátnőjét a semmiből. Danielle furcsán fogadta a hirtelen ölelést, de azonnal visszaölelte Liam barátom.
Hosszas ölelésük kínossá igyekezett így elváltak egymással kerülve a szemkontaktust.
-Hannah? - fordultam felé mire habozott aztán Pezz a kezébe adta a kis szőrmókot.
-Ígérd meg nem pisilsz, szarsz a lakásba - nézett Hannah a kiskutyára mire Ő megnyalta az arcát. -És a fiúk cipőjét rágod szét!
-Maradhat? - kérdezte Nialler.
-Maradhat - mosolygott ránk mire felugrottunk a fiúkkal egyszerre és megöleltük a lányom édesanyát.
-Maradhat - szaladt be vigyorogva Emma és hozzánk futott.
Felkaptam a kislányt és Őt is bevontam az ölelésbe. Hannah megpuszilta kislánya arcát mire Emma is viszonozta és átölelte anyukáját aztán egyik kezemet a vállamra tette a másikat meg Hannah vállára tette át.
-Ti vagytok a legjobbak - húzott magához Emma mire összefonódott a tekintettem Hannahval és csak rámosolyogtam mire Ő is rám. -Ti is puszilkodni fogtok?
Hirtelen feltett kérdésen elkomorodtam és csak úgy néztük fel kislányomra aztán újra egymásra néztünk és kacsintottam Hannahra. Hannah értette és pont egyszerre pusziltuk meg lányunkat csak Ő másik pofiját.
-Jaj ne - ficánkolt vigyorogva Emma.
Halálra puszilgattuk kislányunkat aztán hirtelen kificánkolt  a karomból a szám Hannah szájához ért. Hannah a kezét a nyakam köré fonta és megcsókoltam nem tudom miért tettem talán csak véletlen volt, de amikor újra éreztem az ajkait az ajkaimon furcsa érzés fogott el. Az emlékek ezreivel járták át a testem, de a csupa jó emlékek amikor együtt voltunk, amikor csókolóztunk és amikor lefeküdtünk.  Nem gondolhatok erre hisz Hannah csak a lányom anyja ami alapból abszurd hisz nem vagyunk együtt mivel én Eleanorral vagyok. Jézusom mit csinálok megcsalom a barátnőm!
Elhúzódtam tőle és Ő a szájára kapta a kezét.
-Bocsi - suttogta.
Megráztam a fejem és visszamentem a nappaliba ahol meglepő látvány fogadott azonkívül, hogy a kutyák elfoglalták a kanapét.
-Eleanor? - kerekedett ki a szemem.
-Lou - szaladt hozzám mindent eldobva és megcsókolt.
Zavartan, de visszacsókoltam, de mindvégig azon kattogott az agyam, hogy előbb még az ex barátnőmmel csókolóztam. Eleanor csókja nem olyan volt, mint Hannahé. Hannah csókja édes volt, mint a méz míg Eleanoré.... Megzakkantam!
-Valami baj van? - kérdezte ártatlanul El.
-Dehogyis semmi - ráztam meg a fejem.
-Hello - jelentek meg a többiek elég érdekes arc kifejezéssel.
-Mit keresel itt? - kérdezte meg gúnyosan Emma. Sose kertel ami a szívén az a száján.
-Emma - szólt rá Hannah.
-Ez az én szülinapom - toporgott kislányom.
-Boldog szülinapot nagy lány - guggolt le El Emmához. -Hol a tortád?
-Köszi, de a tortám felrobbant - mondta vigyorogva Emma. Örülök, hogy neki tetszett bár vicces volt az tény, de Hannah nagyon csalódott volt.
-Oh sajnálattal hallom - tette El a kezére, de a hangjába volt valami furcsa amit nem tudtam hova tenni.
-Chh - szólalt meg tökéletesen egyszerre Hannah és Pezz.
-Mi van? - állt fel Eleanor.
-Semmi á semmi - legyintett e kezével tökéletesen egyszerre a két szőke lány.
Valami itt bűzlik és nem kutya szart érzek.
-Em mi lesz a neve a kutyusoknak? - guggoltak le a fiúk Emma elé.
-Hm - kopogtatta meg kezével a kis állát. -Niall bácsi kutyusa Hami az biztos.
-És a többi négy? - kérdezte Liam.
-Megkérdem tőlük - futott Emma a kiskutyákhoz és fülét oda tette a kiskutyák elé. -Aha. Értem.
Ahogy elnéztem a kislányomat a kiskutyákkal a mosoly az arcomról levakarhatatlan volt örültem, hogy örül. Odamentem hozzá és leguggoltam mögé. Hátal állt nekem így sikeresen megcsikiztem mire megugrott nevetgélve.
-Na mit mondtak? - mosolyogtam rá.
-Nem mondták el - szomorodott el.
-Akkor neked kell megálmodnod - mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam kis orrára.
-Szeretlek apuci - karolta át a nyakam és megölelt.
-Én is tökmag, én is - öleltem át és egy puszit nyomtam a fejére.
-Buli van - rúgott bele Niall a lufiba mire ránéztünk.
-Buli - kólintott fejbe Emma egy lufival.
-Hé - dobta vissza neki mosolyogva.
Elkezdtünk a lufikkal játszani, mint az ovisok, de csak egy 3 éves kislány véget. Vagy magunktól is játszanánk? A vége felé remek egy kis bulit szerveztek Emmának igaz a torta nem úgy sült el ahogy Hannah gondolta, de ez így volt tökéletes. Bár kíváncsi vagyok mi történt a tortával, hogy miért robbant fel. Ki tehette?

Estére Emma kifeküdt a kanapéra a kutyák mellé és nem volt szívünk otthagyni és bementünk a konyhába. Eleanor hazament kipakolni míg a többiek is eltűntek így kettesbe maradtam Hannahval a konyhába amúgy is beszélnünk kell. Hannah mindvégig takarította a torta maradványokat
-Hé remek buli volt - állítottam meg.
-Lehetett volna jobb is, ha a torta... - kezdte, de a kezem a szájára tettem.
-Így volt vicces és Emmának tetszett - mosolyogtam rá és elengedtem a száját.
-Nem baj jövőre én sütöm a tortát - makacskodott mire elnevettem kijelentésén. -Mi van? Tudok sütni!
-Oh igen mikor sütöttél utoljára? - kérdeztem vigyorogva.
-Nem most - vágta rá durcásan.
Hannah az a lány aki remekül süt sütit, de nem az a háziasszony aki egész nap eltud lenni a konyhába sőt benne van a lustaság is. Félreértés ne essék, mert bármikor főzz és jól főzz meg sütni is remekül süt ami miatt már Niall tűkön ült, de nem az a háziasszony figura.
-A csók - szólalt meg Hannah és meglepett a téma váltás, de én is akartam erről beszélni.
-Tekintsük meg se történtnek - szólaltam meg mire bólintott.
-Amúgy is csak véletlen volt és neked ott van Eleanor - magyarázta Hannah.
-Neked meg Max - mondtam.
-Szakítottam Maxel - mondta mire meglepetten néztem rá. Szakítottak? De miért?
-Miért? - kérdeztem.
-Nem illetünk össze és - kezdte aztán inkább befogta a száját.
-És? - döntöttem oldalra a fejem.
-Nem hallottad a hírekbe? - lepődött meg mire megráztam a fejem. -Börtönbe van!
Tessék? Mégis miért? Hisz Eleanor legjobb barátja és Ő se említette bár nem igen bírtam az alakot hisz túl sokat forog a barátnőm közelébe, de akkor se értem mit csinálhatott, hogy oda került.
-Miért? - kérdeztem.
Hannah sóhajtott aztán gondolkozott mit is mondjon. Bármit is fog mondani az messze lesz az igazságtól érzem.
-Miattad - motyogta. 

Sziasztok édeseim! :) <3
Örülök az előző részhez érkezett véleményeknek és miattatok érdemes írni meg még egy két nagy rajongó miatt akik fbn zaklatnak engem. Képzeljétek el én nekem milyen sorsom van hisz két rajongó állandóan zaklat fbn. Borzalmasak. :D 
Mivel tombol a nyár és én is örülök, ha este letudok ülni - már amikor nem vagyok fáradt - írni így most megint előbb hoztam a részt mivel a napjaim, jövőhetem komplikált lesz sőt jövőhét hétvégén meg abszolút nem leszek elérhető, mert leánybúcsún leszek ami szombaton kezdődik és vasárnap lesz vége, de ki tudja milyen lesz. :) Így fogalmam sincs mikor fogom tudni a 2.évad 3.részt írni, de próbálok esténként írni, de nem ígérek semmit. A szeptembert meg még hadjuk az messze van, de az is gáz lesz. 
Rajta leszek a részene ígérem és augusztus 8.-a  előtt próbálok kitenni egy részt mivel 8.-án esküvőn vagyok hivatalos így az megint csúszik. Aztán utána meg minden becsődül szóval húzós lesz az írás. Na, de ne beszéljünk már erről, mert még támadtok vas villával, hogy írjam gyorsan a kövit. :D

U.I.: Most Louis részéhez raktam a zenét, mert Hannah részéhez semmi zene ötletem nem volt.:/ Ha nektek van ötleteket Hannah részéhez szívesen elfogadom.:)


2015. július 13., hétfő

Season 2 Chapter 1 ~ Ez történt eddig

The Fray - You found me
Egy év elteltével most már hangosan is kimondhatom, hogy boldog vagyok. Max 2 év börtönbüntetést kapott és utána még egy 1 évig közmunkán lesz és igaz már csak 1 éve van hátra, de azt az időt is kiélvezem. Eleanor már jó ideje felszívódott egyetlen egyszer keresett fel, hogy annyit mondjon, hogy ezt még visszakapom, de azóta semmit se hallottam felőle és ez is már több hónapja volt. Még hónapokkal ezelőtt kiderült, hogy kimentett meg amin nagyon meglepődtem, de most hogy már tudom biztos vagyok benne, hogy jó útra tévedt és mindent megbánt. Sose gondoltam volna, hogy egyszer a bátyám fogja megmenteni a szűrőm és pedig Ő mentett meg. Minden rossz cselekedete egy 180 fokos fordulatot fordult a jó dolgok irányába.
A fiúk szabadidejükbe hol itt voltak, hol a családjuknál szóval nem panaszkodhattunk, mert szinte itt voltak velünk. Persze a nyáron folyamán mi lányok elvittük Emmát nyaralni aki nem sokára 3 éves lesz és szeptembertől elkezdi az óvodát. Kész kis hölgy lett! Pontosabban a fiúk Emma szülinapjára jönnek haza ami hétvégére nyúlik és ma már csütörtök van.
Beléptem a konyhába ahol épp Pezz guggolt Emma előtt.
-Na Emma még hány nap van a szülinapodig? - kérdezte mosolyogva Pezz a kislánytól míg a konyhapultra felakasztott kis tortácskákra nézett amit mindennap levesszünk ezzel számon tartva, hogy hány nap van még hátra.
-Hmm... - ütögette kis ujjával az állát. -Egy?
-Emma nem pénteken lesz - kuncogott Pezz.
-Akkor nem tudom - tárta szét a kezét a kislány.
-Dehogynem tudod tegnap is tudtad - vitatkozott vele Pezz.
-Hagyd már szerencsétlen kislányt majd eljön a nap, ha eljön - kapta fel a bátyám unokahúgát. -Jól mondom törpi?
-Pontosan - bólogatott mosolyogva Emma.
-George ne szólj bele már mindenbe - ütött a vállába Pezz.
-Pezz te meg tanulj meg számolni, mert Emma még kicsi ehhez - nevetett pimaszul a bátyám.
-Szemét - ütötte meg Pezz újra játékosan.
-Már megint vitatkoztok? - szólaltam meg nevetve. -És kérlek tanuljátok meg, hogy nem verekszünk, ha gyerek van valaki kezébe!
-Pezz kezdte - mutogatott George Pezzre aztán megbökte Emmát és Ő is Pezzre mutatott.
-Áruló - puszilta meg Pezza Emmát.
-Tök mindegy kikezdte - mosolyogtam rájuk. -Hol van Dani és Lex?
-Bolt - dalolta el Pezza.
-Kérlek ne énekelj - vágta rá George.
Pezza kivette a kezéből Emmát akit letett a földre és megütötte jó erősen.
-Így jó? - fordult felém.
-Tökéletes - nevettem.
-Anyuci mikor jön haza apa? - ráncigálta a karom Emma.
-Szülinapodra - guggoltam le hozzá. -Még kétszer alszol egy nagyot és itthon lesz.
-Sokáig? - nézett rám reménykedve.
-Sokáig - pusziltam meg a buksiját mire Ő szorosan megölelt.
-Megjöttünk - hallottuk meg Dani és Lexy kiabálást.
-Csoki, csoki, csoki - futott Emma a hang irányába.
-Remek egy csokiért lepasszol - kuncogtam.
Az ajtóhoz sétáltunk ahol már Emma pakolta ki a táskákat és kereste az édességet. Danielle leguggolt mellé és segített neki megkeresnie nehogy szétdobálja a többi cuccot. Én odamentem addig Lexyhez.
-Megvetettétek? - suttogtam.
-Meg  bizony Emma elfog ájulni örömébe - suttogta mosolyogva.
-Azért azt ne - nevettem.
-Nyugi csak túloztam - nevetett.
Emma hangosan felkiáltott amikor meg lett a csokija és azonnal fel is rohant vele a szobájába csak azért, hogy ne keljen osztozkodnia senkivel, ha csokiról, vagy jégkrémről van szó ilyen ezen már nem is csodálkozom. Él, hal értük!
Dani összeszedte azokat az élelmiszereket amiket Emma kiszedett és bevitték a szatyrokat a konyhába míg mi Pezzel elpakoltuk Őket.
-George felmennél vigyázni Emmára egy percre? - kérdezte Lex.
-Miért? - kérdezte a bátyám.
-Mert itt van Emma ajándéka és megakarjuk mutatni Hannahnak és Pezznek, de Emma nem láthatja és utána elakarjuk tenni - magyarázta el Lex.
-De én is látni akarom - nyafogott.
-Menj már - utasította Lexy mire duzzogva felment Emma után.
Miután tiszta lett a levegő kiosontunk a garázs elé ahol az autó állt és Dani kivette a csomagtartóból Emma ajándékát ami egy rózsaszín tricikli volt.
-Tökéletes - mosolyogtam rájuk.
-A legjobb - vette ki még a csomagtartóból Lexy a hozzávaló bukósisakot. -Nehogy megsérüljön!
-És a duda - emelte fel Dani a másik tartozékot.
-Zseniálisak vagytok - mosolyogtam rájuk. -Mi lenne velem nélkületek?
-Te ötleted volt mi csak megvettük - mondta Lex mosolyogva.
-Köszönök nektek mindent - öleltem meg Őket.
-Elrejthettem én? - ugrált előttem Pezz.
-Feltételek - emeltem magasba a kezem. -Olyan helyre tetted ahol megtalálod és ahol Emma nem éri el és nem látja meg szombatig!
-Okés okés  - mosolygott Pezz és kikapta Dani és Lexy kezéből az ajándékot.
-Utána megyek - szaladt utána Lex.
-Megnézem Emmát - mosolygott Dani és Ő is elment.
Bezártam a csomagtartót és én is visszasétáltam mosolyogva a házba. El sem hiszem, hogy szombaton Emma 3 éves lesz olyan gyorsan megy az idő. Olyan nagy lány lett emlékszem amikor még elsőnek tartottam a kezembe és emlékszem az első éjszakaira amikor végig bömbölt. Hova lettek azok az évek? Szóval ilyen érzés anyának lenni ezt mesélte mindig anya. Anya.. még mindig bekönnyesedik a szemem amikor rágondolok pedig  1 év telt el, de azóta se tudom elhinni, hogy nincs többé. Vajon most büszke lenne rám?
Megtöröltem a szemem és próbáltam a szombatra gondolni. A fiúk hazajönnek és Emma szülinapja lesz már ez boldogsággal tölti el a szívem. Megbeszéltem még a fiúkkal az ajándék témát, de Ők nem árult el semmit az Ő ajándékukról a kis szemetek. Ismerem Louist és tuti valami nagyon nagy ajándékkal bukkan fel, mert amíg távol voltak napi szinten hívta Emmát, hogy hallja a hangját. Elválaszthatatlanok.
Hirtelen rezgetett egyet a telefonom ami annyit jelzett, hogy SMS-em érkezett. Boldogan megnéztem, de egy ismeretlen küldte.
"Hiányoztam? Gondoltam közeleg Emma szülinapja így felbukkanok, hogy felköszöntsem a gyönyörű kislányod aki 3 éves lett. Húha szép kor ilyenkor vannak veszélybe, nem?"
Eleanor? Max nem lehet, mert börtönbe van, de Eleanor nincs börtönbe. Nyeltem egy nagyot és visszatartottam a könnyeimnek. De hát Eleanor is több hónapja nem keresett nem értem miért keresne fel újra? Ugye nem akarja tönkre tenni Emma szülinapját? Nem, azt nem hagyom! Nem engedem, hogy az a boszorkány jelen legyen Emma szülinapján és, ha kell Louis szemébe is megmondom ezt.
-Anyuci - rohant a karjaimba Emma mire azonnal felemeltem. -Dani néni és George bácsi megint azt csinálják! Puszilkodnak.
-Csak szeretik egymást angyalkám - mosolyogtam rá.
-De olyan gusztustalanok - mondta Emma. Na igen még a kislány is tudja!
-Majd egyszer nem gondolod annak amikor te csinálod egy fiúval - pusziltam meg a feje búbját.
-Az nem ma lesz - rázta meg a fejét. Helyes, mert se én, se Louis nem engedném!
-Na ennek a kijelentésnek apád örülne - nevettem.
-Hiányzik - biggyesztette le az ajkát.
-Pár nap prücsök, pár nap - öleltem magamhoz.
Pár percig csak ölelgettem míg aztán letettem és leguggoltam elé.
-Most akkor mi legyen a szobába puszilkodókkal? - kérdezte.
-Küld ki Őket felhatalmazlak rá - mosolyogtam rá.
-Igen is főnök asszony - tisztelgett mosolyogva és futott is fel az emeletre.
Én is felmentem utána a telefonomat szorongatva és amint beértem a szobámba az éjjeli szekrényem legalsó fiókjába rejtettem a telefonom. Nem akarok se Eleanorra, se Maxra gondolni! Miután ezt megtettem kiléptem a szobámból és pont akkor dobta ki Emma a szobájából Danit és Georget.
-Kidobott az unokahúgom - duzzogott George.
-Lehet oka volt - vontam meg a vállam mosolyogva.
Akármennyire is mutatják mennyire szeretik egymást nem tudom elhinni hisz Danielle egy éve még őrülten szerelmes volt Liambe aki miatt sokat szenvedett és igen sikerült neki tovább lépnie, de nem felejthette el örökre. Főleg, hogy végre Liamnak is felnyílt a szeme. George meg a bátyám akit szeretek meg minden, de nem illik össze Danival. Én tényleg azt akarom, hogy mindkettő boldog legyen, de én még mindig azon a párton állok, hogy Danielle csak Liammel lehet igazán boldog és George meg azzal a lánnyal aki még nem érkezett meg, de amint betoppan az életünkbe elfogja varázsolni a bátyám fejét. Csak kár, hogy ezt csak én látom így hisz Danielle és George 1 év alatt egyszer se szakítottak sőt nem is veszekedtek. Fel kell nyitnom elsőként is Dani szívét! Ez lesz idén az első teendőm.
Lementem a lépcsőn amikor a vezetékes telefon - igen ilyen is van a házba - megszólalt. Oh komolyan? Mára már elegem van a telefonokból! Bár inkább az sms-ekből.
Felvettem és öt fiú kiabált a telefonba egyszerre.
-Hé egyszerre egy - nevettem, mert felismertem a hangjukat.
-Hogy van Emma? - kérdezte elsőként Louis.
-Jól van már nagyon vár haza téged főképp, de a fiúkat is - mosolyogtam bár ezt Ő nem látja.
-Én már azonnal futnék hozzá - mondta Louis és biztos voltam benne, hogy most Ő is mosolyog.
-Amúgy mit vesztek neki? - kérdeztem kíváncsian.
-Aki kíváncsi hamar megöregszik - hallottam meg Liam nevető hangját.
-Szemét - duzzogtam nevetve.
-Amúgy még együtt vannak? - kérdezte Liam elkomorodva. Tudtam kire érti és minden egyes telefon beszélgetéskor ez volt az első kérdése. Nagyon szenved pont, mint Dani régen.
-Igen - néztem a két szerelmes párra akik épp falták egymás, de nem bírtam sokáig nézni így inkább hátat fordítottam nekik. Tényleg gusztustalanok!
-Remek - sóhajtott Liam.
-Nagyon szenved - mondta Zayn.
-Dani is szenvedett régen miatta - mondtam halkan.
-Téma váltás - visított Niall. -Veled mi van szöszi?
-Semmi szöszi - mosolyogtam. -Veled szöszi?
-Semmi várom a szombatot, hogy újra főzz rám - tudtam, hogy most mosolyog, mert ha nem mosolyogna akkor nem Niall lenne.
-Álmodjál csak - nevettem.
-Apuci - rohant le Emma a lépcsőn.
-És a fiúk is a vonalba vannak - mondtam mosolyogva kislányomnak aztán a további mondandóm a fiúknak mondtam. -Valaki beszélni akar veletek.
Emma már nagyon ágaskodott a telefonért így elköszöntem tőlük és a kis kezébe adtam a telefont.
-Sziasztok - mosolyodott és már ugrált a boldogságtól.
Mosolyogva figyeltem ahogy telefonál aztán ott hagytam Őket és a konyhába vettem az irányt ahol Lexy és Pezz beszélgetett.
-Mrs. Malik és Mrs. Styles a férjük a vonalba van - nevetettem. -De elfoglalt, mert egy másik lánnyal beszélgetnek!
-Micsoda? Kivel csal meg? - háborodott fel Pezz.
-Alacsony, szőke hajú, kék szemű és azt hiszem Tomlinson a vezeték neve - kuncogtam.
-Ez nem volt vicces - nézett rám szúrósan Pezz, de láttam, hogy mosolyog. -Na jó csak egy kicsit.
-Na, de te miért nem háborodtál fel? Valami baj van köztettek? - löktem meg Lexyt.
-Jól vagyunk, jól vagyunk - legyintett Lex.
-Még egy és elhiszem - mondtam.
-Jól vagyunk - mosolygott Lexy.
-Megbántott - vágta rá Pezz.
-Nem - rázta meg a fejét Lexy. -Minden a legnagyobb rendben és most elmegyek és felhívom!
Lexy felrohant az emeletre mire mi furán néztünk.
-Valami nagyon nincs rendben  - csóváltuk a fejünket.
-Kiderítem - rohant is Pezz utána. A szombathoz közeledve meglehetősen sokat pörög.
Kivettem a hűtőből a szokásos 100%-os narancslevet amit kitöltöttem a kedvenc bögrémbe  és amikor tettem vissza a hűtőbe a narancslevet és megfordultam a bátyámmal találtam magam szembe.
-Ki írta az sms-t? - támadott le.
-Te kutakodtál? - meredtem rá.
-Megígérted, hogy mindent elmondsz, ha bajba vagy és ezt elfelejtetted - mondta.
-Ma kaptam az sms-t, de fogalmam sincs kiírta - ittam bele a narancslevembe.
-Max? - kérdezte.
-Börtönbe - ráztam a fejem.
-Eleanor? - kérdezte és amikor látta nem reagálok a pupillái kitágultak. -Ő volt? Mikor kereset utoljára? Mit akar? Megölöm azt a ribancot!
-Hé nyugi még valaki meghallja attól, mert te tudod nem kell másnak megtudnia - próbáltam meg lenyugtatni, de hajthatatlan volt utoljára akkor láttam ilyenek amikor mindent elmondtam neki. Amikor megmentett. -Több hónapja nem keresett nem értem miért keresne most!
-Nem kell értelmet keresni csak megtette - dühöngőt.
-Megnyugodnál? Nem lesz semmibajom csak írt egy bugyuta sms-t - mondtam.
-Bugyuta? Szinte már kiabálta az sms, hogy figyelj Emmára, mert megöli! Ez neked bugyuta? - háborodott fel. Igaza volt a rohadt életbe mindig igaza van!
-Eddig is vigyáztam Emmára és most is fogok nem fog a közelébe jutni - próbáltam nyugodt maradni miközben tudtam neki van igaza.
-Szerintem a rendőrséget kéne hívni rá is - ajánlotta.
-Nem lehet egy kivágná magát, hogy Ő nem csinál ilyet és kettő semmi bizonyíték nincs a markunkba csak egy sms amit bárki írhatott - hadartam el.
-Le kell buktatni - gondolkozott hangosan.
-Az a tervünk, nem? - kérdeztem rá.
-De - mondta és megölelt.
-Walker testvérek összetartanak - mosolyogtam rá amikor elengedett.
-A Walkerok megállíthatatlanok - nevetett aztán hirtelen elkomorodott. -Mi van Louissal?
-Hogy érted? - döntöttem oldalra a fejem.
-Ő és Eleanor... tudod - makogott.
-Lebuktatjuk és Ő is rájön kicsoda valójában Eleanor Calder - mondtam.
-Egy kérdés mereng benne már régóta - mondta mire én érdeklődve vártam a kérdést. -Ugye már nem szereted?
A kérdés amire magam se tudom a választ. Egy évvel ezelőtt még rávágtam volna, hogy nem, de most itt vagyok és nem tudok ráfelelni. Egy részem örökké kötődni fog Louishoz Emma miatt, de a másik részem meg nem lát tisztán.
-Louis a gyerekem apja persze, hogy szeretem csak... nem úgy - hablatyoltam.
-Értem - bólintott aztán magához ölelt. -Örökké vigyázok rád húgi, ha már Ő nem tette meg.
Nem értettem a végét így kérdően néztem rá amikor elengedett. Mire értette?
-Hát nem érted? - kérdezte mire hevesen ráztam a fejem. -Megígérte, hogy vigyázz rád és nem tartotta be a szavát!
-George az ezer éve volt - esett le a tantusz. -Ezért nem lehetsz rá mérges!
-Sajnálom húgocskám az vagyok és nem Emma szülinapját teszem tönkre, de rákérdezek erre - morogta.
-Csak ne legyen se vita, se bunyó - kértem.
-Nem lesz - mosolygott rám. -Megnézem az én kis unokahúgocskám!
-Más néven Daniellet - nevettem.
Felültem a konyhapultra és békésen iszogattam a narancslevem miközben az elkövetkező napokon gondolkozom. Hazajönnek a fiúk, tartunk egy rohadt nagy szülinapi zsúrt Emmának és boldogan élünk amíg meg nem halunk. Bár így menne ez az életbe is csak kár, hogy a 'boldogan élek amíg meg nem halok' szöveg a valóságba nem ér semmit mivel nem is létezik, de azért a gyerekeknek ezt ültetjük a fejükbe, hogy később felnőtt korukba csalódjanak, de csak azért mondjuk ezt a gyerekeknek, hogy ne féljenek, mert mi mindig mellettünk maradunk. És én örökké a kislányom mellett fogok maradni és örökké Őt fogom védelmezni az életem árán is, de ezt már nem egyszer bebizonyítottam.
Na jó inkább gondoljunk másra mondjuk a fiúkra és Emmára attól mindig jó kedvem lesz. Elképzeltem ahogy szombat reggel Emma pizsamába és a kócos szőke hajával fut le a lépcsőn és az apja karjaiba rohan aztán utána megölelgeti persze a többi fiút is. Louis remek apa semmi kételkedésem nincs már efelől. Még követ el hibákat, de melyik szülő nem? Nincs tökéletes szülő erre rákellet jönnöm, de olyan szülő van aki mindent megtesz gyermekéért és az Louis. Talán ezért is van zűrzavar a szívembe,mert olyan amilyen és Őt megéri szeretni. Talán ezért szeretem még mindig. Nem ezt nem én mondtam! Louis jobbat érdemel nálam és Ő csak a gyerekem apja ami felkavarja az érzéseim, de visszafogom állítani azokat a rendes kerékvágásba.
-Anya - szakította meg a gondolkodásom az én édes kislányom.
Leugrottam a pultról a bögrémet a mosogatóba tettem és felkaptam Emmát. A levegőbe megpörgettem és vártam milyen ötlettel áll elő, hogy megtudja mit kap születésnapjára.


Sziasztok drágák!
Győzelmi zászló végre befejeztem ezt a kis elemző részt amit úgy könyveltem el, hogy  a 2. évad 1. része. Tudjátok mennyit bajlódtam ezzel a résszel? Nagyon sokat! De sikerült és valamennyire elégedett is vagyok vele, de nem teljes mértékbe csak valamennyire. Próbáltam több elméleti dolgot írni és kevesebbet párbeszédet remélem az sikerült. És mivel végre valahára ezt befejeztem elkezdtem az izgalmasabbnál izgalmasabb részeket.*-* 
Tudtátok, hogy én nem mindig szeretem a fenékig tejfel és habos mázos történeteket? Mivel erősen gondolkozom azon, hogy nem lesz a 3.évad, de akkor viszont happy end se lesz, mert a 2.évad befejező része nem éppen happy endre fog sikerülni a gondolataimba. De nyugi ez még egészen nem biztos lehet, hogy lesz 3.évad és akkor happy end lesz a vége.
Ti mit gondoltok, hogy képzelitek el ennek a blognak a végét? Happy end, vagy sad end?
Várom a kommenteket, mert tudjátok azzal nagyon sok erőt adtok nekem az írásba! :) 

U.i.: Kis reklámozás jön... Mesivel van egy közös blogunk szóval akit érdekel a blog címére:

2015. július 9., csütörtök

Múltbeli visszaemlékezés 2.0

*Hannah Walker szemszöge*

Hangos kiabálás zavarta meg édes álmaimat így lassan felnyitottam a szemem és akit elsőnek megpillantottam az Louis volt aki édesdeden aludt szorongatva a plüss répáját. Olyan édes alszik kár, hogy mindjárt Ő is felriad, de amíg nem addig tudom titokba lesni amíg alszik.
-Édes drága kisfiam miért kell neked mindig kikészíteni édesanyád – hallottam meg apa kiabálást. Már megint mit csinált az a idióta?
Igen ez az idióta kifejezés a bátyámra értetendő, mert amióta elment az egyetemre azóta csak a baj van vele. A végére kirúgták az egyetemről és próbáltam könyörögni az igazgatónak azt se hatotta meg. Iszik, drogozik, cigizik, bulizik és bekerült egy rossz társaságba akik csak a rosszba viszik. Múlt éjszaka egy rendőr hívott fel, hogy a bátyám börtönbe van és persze mivel a testvérem kihoztam, de anyáék előtt nem tudunk titkolózni. Hova lett az édes törődő bátyám? A válasz egészen egyszerű meghalt.
-Mi ez a kiabálás? - emelte fel Louis a fejét.
-Csak George – legyintettem a kezemmel.
-Apád megtudta, hogy börtönbe volt? – kérdezte.
-Ding-ding – mondtam. -És most szépen leszúrja az összes bűne miatt.
-Megérdemli – simította meg az arcom Louis.
-Nem, nem érdemli meg – tiltakoztam. -Ő a bátyám meg kell védenem!
-Hannah eleget védted már és sose tanult a hibáiból el kell engedned – mondta.
-Louis nem tehetem Ő az egyetlen édes testvérem – mondtam.
-De nem érdemli meg, hogy segíts neki csak kihasználja a kedvességed – fogta meg a két kezem.
-Te cserben hagynád a húgaid? - kérdeztem.
-Hannah dehogyis Ők a legfontosabbak nekem... - kezdte el.
-Na látod nekem a bátyám a legfontosabb – vágtam bele a szavába.
-De ez nem ugyanaz az én húgaim és a te bátyád mások – mondta. -Az első az én húgaim kicsik még akik nem tudnak még semmit az életről, hogy zajlik és én, mint nagy testvér segítek nekik. De a te esetedbe te vagy a kis testvér neked kéne segítenie nem fordítva hisz Ő az idősebb neki egyedül kell megoldani a problémáit.
-Nem érted Louis – rázom meg a fejem. -Kötelességemnek érzem, hogy segítsek neki, mert Ő a testvérem!
-Mindig másoknak segítesz és ezt szeretem benned, de magadra is gondolnod kéne – csókolta meg a homlokom.
-Mi értelme az életnek, ha nem segítek másokon? Semmi – mosolyogtam rá.
-Szeretlek – csókolt meg.
-Szeretlek – mosolyogtam rá.
Hosszasan megcsókolt egyenesen leterített az ágyra és úgy tornyosult fölém, és amikor eltávolodott szánk csak vigyorgott rám kajánul.
-Szó sem lehet róla már kaptál este – vigyorgok rá.
-Ne már Hannah nem látod mennyire szenvedek – kéri kis kutya szemekkel.
-Nem érdekel este megkaptad amit akartál és megmondtam karácsonyig csitt van – löktem le magamról mosolyogva.
-Ez csúnya volt – mondta durcásan.
-Jaj te – öleltem át hátulról. -Tudod, hogy szeretlek.
Végig csókolgattam a nyakát aztán magam felé fordítottam és megcsókoltam.
-Miért tudsz te kiengesztelni ilyen egyszerűen? - kérdezi mikor elváltak az ajkaink.
-Mert imádsz és én is téged – fonom össze a nyaka körül a kezem.
Meg egy puszit nyomtam az ajkaira és felpattantam az ágyról.
-Öltözz – vágtam hozzá a pólóját.
-Vetkőzz – vágta rá mosolyogva.
Nem foglalkoztam vele csak a szekrényemhez léptem és kivettem egy spagetti pántos felsőt amin az volt ráírva, hogy „I'm unicorn” a kedvenc felsőm, mert Louistól kaptam ami furi, mert eltalálta a méretem. Kivettem a szekrényből még egy rövid nadrágot és a másik szekrényből kivettem a fehérneműt. Nem érdekelt Louis kémlelő tekintette csak simán átöltöztem előtte, mert nincs mit szégyelnem előtte már többször látott így. Amikor felöltöztem bevonultam a fürdőszobámba, de az ajtót nem zártam be és a tükör elé álltam. Kifésültem szőke lóboncomat és megmostam az arcom. Az oldal fufrumat egy hullám csattal feljebb igazítottam és visszamentem Louishoz aki már rég felöltözött.
Felé nyújtottam a kezem mire Ő lerántott az ágyra egyenesen magára. Felkönyököltem a mellkasára és rámosolygottam.
-Nem ezért nyújtottam a kezem!
-De nekem ehhez van kedvem – mosolygott és magához húzott egy csókra. -Szeretlek.
-Utállak – mondtam mosolyogva. -Utállak, hogy ennyire szeretlek!
Nagy nehezen felálltunk az ágyról és lementünk a nappaliba kéz a kézben. Már nem hallottunk kiabáló hangot ami azt jelenti, hogy anya lenyugtatta apát. Amikor leértünk a konyhába néztem és anya csak a fejével jelzett, hogy fenn van. Visszarohantam az emeletre, de most nem az én szobámba mentem, hanem a bátyám szobájába. Kopogtam, de semmi és ez ugyanígy volt mind az öt alkalommal így benyitottam. A szobája tök üres volt és amikor beljebb mentem, és megláttam a fürdőszobába megijedtem. Ott feküdt és, ha jól látom nem volt magánál vagyis nem volt tiszta állapotába.
Felsegítettem a földről és az ágyáig eltoloncoltam aztán oda befektettem és a nyakáig húztam a takarót. Tudom, hogy nem érdemli meg a szeretettem, de Ő a bátyám akit szeretek és muszáj rajta segítenem, mert ha nem tenném marna a bűntudat. És akármilyen is szeretem Őt!
-Miért vagy hozzám még mindig kedves? - hallottam meg lassú hangját.
-Mert a bátyám vagy te ütődött – mondtam és leültem mellé az ágyra.
-Én vagyok az idősebb nekem kéne rád vigyáznom hisz a húgom vagy – mondta.
-De neked nagyobb szükséged van a segítségemre – simítottam meg a fejét.
-Nem nekem nincs szükségem senki segítségére – kelt ki magából. -Nem veszed észre, hogy azért csinálom már ezeket, hogy le kopj rólam? Nem kell a segítséged Hannah! Nincs szükségem rád! Elég szánalmas vagy, hogy még mindig törődsz velem miközben csupa rosszat követtem el. Egyszer az életbe hagyjál már békén élni!
Ebbe meg mi ütött? Én mindig csak segítettem rajta, hogy ne kerüljön börtönbe és Ő meg egyszer se hálálta meg mégis segítettem neki mindig, mert a testvérem. Most meg kioktatott, hogy hagyjam Őt békén, mert „élni” akar. Képzelem, hogy akar élni...
-George – csuklott el a hangom. -A bátyám vagy akit szeretek nem akarlak elveszíteni.
-Jaj Hannah ne játszd meg magad tudom te is ugyanolyan vagy, mint apa vagy anya – forgatta a szemét.
-Ez nem igaz! Ki mentett meg milliószor a börtöntől? Ki tusolta el minden bajaidat, hogy ne tudják meg? Ki vállalt magára mindent? - törtem ki.
-És kérte valaki? Nem! Én szeretek így élni szóval most már le is szállhatsz rólam – morogta.
-Én mindezt azért tettem, mert szeretlek! Szeretem az én bajkeverő bátyám – szipogtam.
-Én meg ezt az életet szeretem szóval.. - vonta meg a vállát.
-Miért löksz el magadtól? Nem szereted a kishúgod? - kérdeztem már sírva.
-Igen tudod mit így van nem szeretem az én drága jó kis húgomat! Én senkit se szeretek – morogta.
Nem szóltam semmit csak kirohantam a szobájából egyenesen át az én szobámba ahol Louis várt és rögtön a karjaiba rohantam. Belefúrtam a mellkasába a fejem és csak zokogtam. A bátyám... Hogy volt képesek ezeket mind kimondani? Hisz mindent megtettem érte többet is amit egy kishúg megtud tenni a bátyáért. Különben is általában mindig úgy van, hogy a nagy testvérik védik a kis testvért és én mégis védtem pedig kis testvér vagyok és Ő engem sose védett.
Amikor felnéztem Louisra az ajkaival letörölte a könnycseppjeim.
-Kérlek ne sírj – csititgatott. -Egy könnyet se érdemel!
-Hallottad? - szipogtam.
-Nem vagyok büszke magamra, de igen – bólintott.
-A bátyám... egy szörnyeteg – kaptam a számhoz.
-Ezért se foglalkozz vele! Felejtsd el és gondoskodj inkább magadról és azokról akik viszont szeretnek – mondta.
-De nem tudom elfelejteni hisz a testvérem – szipogtam.
-Idővel sikerülni fog csak ne gondolj rá, hanem gondolj apukád szülinapjára inkább – mondta.
-Tényleg apa szülinapja – csaptam magam fejbe. -El is felejtettem.
-Mert helyette a bátyádat védted aki meg se érdemli – mondta.
-Igazad van a bátyám miatt elfelejtem a fontos napokat, de ezentúl többé nem! Nem foglalkozom azzal mit csinál és mit nem csinál – mondtam és letöröltem a szemem. -És nem adom meg neki azt a boldogságot, hogy miatta sírok!
-Szeretlek – csókolt meg.
-Én is szeretlek és köszönöm, hogy vagy nekem – mosolyogtam rá amikor elváltak ajkaink.
-Na, de gyere menjünk le – fogta meg a kezem és elkezdett húzni.
Nyeltem egy nagyot és lesétáltam vele ismét a nappaliba ahol a bátyám állt a sport táskájával.
-Kisfiam ne menj el – borult anya a bátyám vállára.
-Anya nincs más választásom egyedül akarok lenni – fogta meg anyánk vállát. -Ígérem hívlak majd mindennap!
-Szörnyen fogsz hiányozni – szipogott anyu.
-Bármennyire is hihetetlen, de nekem is hiányozni fogsz anya – ölelte meg édesanyánkat aztán amikor elengedte apánk elé állt. -Apa.
-Fiam – mondta apa és kezet fogott vele.
-Hannah – fordult felém.
-George – mondtam.
-Vigyázz rá Louis – fogott Louissal kezet.
-Vigyázni fogok rá – mondta Louis és egy puszit nyomott a fejem tetejére.
-Sziasztok – mondta és még visszaintett aztán becsapta maga után az ajtót.
Most már hivatalos, hogy nincs bátyám amiket mondott már akkor tudtam, de ezzel az egész búcsúzással biztosra vettem. Kilépett az ajtón úgy, hogy még meg se ölelt és előtte ki is oktatott miért védem Őt ennyire. Én többé leveszem róla a kezeimet tőlem azt csinál már amit akar, mert a mai naptól kezdve nincs bátyám.
Anya bement a konyhába míg apa követte és hátulról átölelte nyugtatás képen. Olyan festményhez illően néztek ki, akik bármire képesek egymásért. Még ilyen sok éve házasság után is ennyire szeretik egymást. Róluk mindig az jut eszembe, hogy vajon Louissal mi is ilyennek leszünk hisz még fiatalok vagyunk. Nem, mi ilyen szép pár sose leszünk, mint anyáék hisz Ők festményre illők. Gyakran ölel át Louis engem is hátulról, de mi nem nézhetünk ki ennyire jól, mint Ők.
Leültünk Louissal a kanapéra persze Ő rögtön az ölébe húzott így a mellkasára dőltem és onnan figyeltem a híradót.
-Ez unalmas – kapcsolta át Louis a tévét egy tehetségkutató adásra. -Na ez jó!
-Énekes pacsirtám – mosolyogtam rá.
-Nem is tudok énekelni, de pacsirta vagyok logikád az van édes – kuncogott Louis.
-Ha te nem tudsz énekelni akkor én meg nem szeretlek! Látod ez a két dolog hazugság – fordultam felé.
-Úgyse vallom be hangosan, hogy jó a hangom – nyújtotta ki a nyelvét.
-Leharapom – mosolyogtam rá. -Amúgy az előbb vallottad be szóval há!
-Megbabonáztál Walker – nyomott egy csókot az ajkaimra.
-Te mondod Tomlinson – kuncogok az ölébe.
 Elkezdett csikizni míg én hangosan kuncogtam aztán leterített a kanapéra és csak mosolygott rám huncutul.
-Gyönyörű vagy amikor mosolyogsz – mondta.
-Te meg szerencsés vagy amióta ismersz – mosolyogtam rá.
-Te vagy az én szerencse malacom – hajolt le hozzám és megcsókolt.
A csókunk egyre szenvedélyesebb lett és egyre messzebb mentünk el amikor hirtelen köhécselő hangot hallottunk mire Louis felpattant és felsegített engem is. Anya és apa állt a kanapé mögött karba tett kézzel és már vártam a legrosszabbra amit tőlük várni szoktam, de amikor megláttam anya szája sarkába a mosolyt tudtam, hogy Ő nem haragszik már csak apára vártam. Hirtelen apából is kitört a röhögőgörcs és leült közénk.
-Fiamként szeretlek Louis, de azért a szobába rendezzétek le ezt – karolta át apa Louis nyakát. Louist meglepte apám kijelentése, de csak rámosolygott.
-Apámként nézzek rá és sajnálom, hogy ezt látnia kellet – mondta Louis.
-Semmibaj ez még csak az első figyelmeztetőd – legyintett apa.
-Na ez, hogy lehet? Nekem van, vagy 10 figyelmeztetőm míg én a lányod vagyok és Louisnak kiszúrod a szemét eggyel – néztem rá értetlenül. 
-Te a kislányom vagy és Louis meg a jövendőbeli sógorom – mosolygott rám apa.
Anya átkarolta hátulról a nyakam.
-Ne is törődj vele az apád már csak ilyen – mondta anya mosolyogva.
-Köszi anyu – mosolyogtam rá.
-Na, de gyere hagyjuk magukra a fiatalokat – nyomott még anya a fejemre egy puszit aztán apa kezét megfogta és elkezdte húzni.
-Aztán óvatosan és... - mondta mire anya elhúzta.
-Védekezni – fejezte be anya.
Amire végre elmentek közelebb férkőztem Louishol és a karjaiba bújtam.
-Imádom Őket – mondta Louis.
-Ne lopd a szüleim – néztem rá figyelmeztetően, de persze mosolyogtam.
-Eszem ágába sincs asszony – mosolygott rám.
-Helyes, vagy ellopom a húgaid – mosolyogtam rá gonoszul.

Sziasztok drágáim!
Hát ez most nem éppen egy új rész, de a jó hír, hogy már elkezdtem a 2.évad 1.részét ami azt jelenti, hogy valamikor majd be is fejezzem, hogy mikor azt még nem tudom, de igyekszem. Ez a kis visszaemlékezés már az évadzáró előtt volt csak féltem kitenni, mert szerintem nagyon nyálas lett és haszontalan.  Cáfoljatok meg, ha nem igaz!
A lényeg a lényegbe, hogy már elkezdtem a 2.évadot és eddig elégedett vagyok vele, hogy meddig leszek vele elégedett az még bizonytalan. 
Ha tetszett ez a kis haszontalan visszaemlékezés várom a kommented és, ha nem tetszett azt is írd meg, hogy lepacsizzak veled!  

2015. július 1., szerda

Chapter 22. ~ Ne felejts el [Season finale]


Wiz Khalifa - See you again
Még tegnap este a fiúkkal próbára kellett menni mivel a ma este folyamán indul a turné és ezt  még be kell adagolnom Emmának és Hannahnak is na meg Eleanornak bár Ő tudja. Nem szeretném itt hagyni a kislányom, de azt se várhatom el, hogy Hannah hozza velem, mert tudom, hogy nem ilyen életet szán a kicsinek. Ő nekik nem kell rivalda fénybe élniük elég csak annyit tudni Emmáról, hogy a lányom.
-Louis elmondtad már nekik? - bökött meg Liam.
-Szerinted? Egész éjszaka amikor hazaértünk azon gondolkoztam, hogy mondjam el nekik, de semmi jóra nem jutottam - temettem az arcom a kezembe. -Nem akarom itt hagyni Emmát!
-De? - kérdezte Harry.
-De a turnét se szeretném kihagyni - böktem ki. -És ne hozzátok fel, hogy jöjjenek velünk, mert azt Hannah se akarja, se én. Bármennyire is fog hiányozni nekem a kislány Ő nem fog ilyen életet élni.
-Nem akartuk ezt a tervet felhozni - mondta Liam. -A lányokkal marad itt Hannah és Emma szóval biztonságba lesznek.
-Meg George is itt lesz - mondta Niall.
-Csak Emma... az én drága kis hercegnőm aki az én lányom... - motyogtam. -Még csak nem rég ismertük meg egymást és ismét elszakadunk.
-Hihetetlen mennyit változtatott rajtad egy 2 éves - mosolygott Zayn.
-Felnőttél - bólogatott Harry.
-Hol az a vicces, tökkel ütött Lou? - kérdezte Niall.
-Még a helyén van, de már létezik a világon egy kislány akinek én vagyok az apukája - mosolyogtam rájuk.
-Csípjetek meg Louis értelmeset mondott - ijedt meg nevetve Liam.
-Hahaha - nevettem.
-Mi a téma? - rontottak be a lányok és persze George akinek a kezébe ott csüngött Emma.
A fiúk rám néztek és bólintottak, hogy itt az ideje kibökni, hogy ma este elmegyek. És, ha majd csak este mondanám meg amikor már megyek? Á az szemét lenne tőlem!
-Prücsök - vettem el Georgetól a kislányt. -Mondanom kell neked és anyukádnak valamit.
-Mi a baj Lou? - kérdezte Hannah.
-Ma kezdődik a turné... - nyeltem egyet mire folytattam. -... ami azt jelenti, hogy ma este indulunk.
-Miért? - kérdezte édesen Emma.
-Mert ez a munkám - simítottam meg a buksiját. 
-Mi is megyünk? - kérdezte édesen Emma.
-Nem - ráztam a fejem szomorúan.
-Mennyi időre mentek el? - kérdezte Hannah.
-Egy év - mondta.
-Nem, apa nem - sírta el magát Emma és felállt az ágyról aztán kifutott a szobából.
-Utána megyek - mondta Hannah.
-Ne majd én - fogtam meg a vállát. -Két éves, de nem hülye el kell neki magyaráznom a dolgokat.
Hannah bólintott aztán a többiekre néztem és egy nagyot sóhajtottam aztán elindultam Emma szobája felé. A szoba ajtó csukva volt és elsőnek csak bekopogtam, de amikor nem kaptam választ bedugtam a fejem és Emma ült az ágyán lehajtott fejjel. Beljebb mentem és leguggoltam elé mire Ő felnézett rám, de amikor megláttam a kislány könnyes szemeit a szívem darabokba tört. Emlékszem amikor először megpillantottam nem hittem a szememnek és képtelen voltam elhinni, hogy Ő az én lányom az én vérem, az én húsom. Emlékszem amikor rácuppant a lábamra és csak szorongatta én meg hülye voltam és fel se  akartam venni, mert hülye voltam.
"Ez egy síró kisbaba" - emlékszem amikor elsőként megláttuk a kicsit Niall kijelentése mindent vitt. Ez a mondata örökké belevésődött a fejembe és most már nem kisbaba, hanem egy kis nagy lány lett Emmából hisz már 2 éves és okosabb, mint egy felnőtt.
Amikor Hannah közölte velem, hogy az a kis törpe aki szorongatja a lába az én lányom emlékszem úgy kidőltem, mint valami hulla. Sose gondoltam volna, hogy fordítva csinálok mindent én azt hittem, hogy eljegyzés, házasság és aztán a baba erre nekem a babával kezdődött. De amióta mellettem van Emma már nem tudnám elképzelni az életem nélküle.
Megráztam a fejem és Emmára néztem aki szomorú tekintettel nézett engem.
-Prücsök - szólaltam meg.
-Miért hagysz el engem? - kérdezte szipogva.
-Én nem... én nem hagylak el - ráztam a fejem. -Eszem ágába sincs téged elhagyni te vagy nekem a mindenem a csillag az égen. Sose lennék képes elhagyni téged, mert amióta tudom, hogy a lányom vagy egy percre se mozdultam tőled! Csak tudod vannak kötelességeink és nekem ilyen a turné.
-És én miért nem mehetek veled? - kérdezte.
-Mert kicsi vagy még és halálra unnád magad meg egyedül is lennél. És persze egy csepp nyugodt életed nem lenne angyalkám ezért is jobb neked itthon - mondtam.
-De hazajössz? - kérdezte.
-Amint lesz pár nap szünetünk futtok hozzád - tettem a kezem a szívemre. -És sose foglak elfelejteni, mert nem is tudnálak!
-Anyát se felejted el? - kérdezte.
-Anyát se fogom elfelejteni. Ti már az életem részei vagytok - mosolyogtam rá. És ez igaz Hannah ugyanannyira fontos nekem, mint Emma, mert Ő a lányom édesanyja.
-Szeretlek apa - mondta és megölelt.
-Én is szeretlek prücsök - pusziltam meg a feje búbját.
-Aww... búcsú szex - hallottam meg mögülem Harry hangját mire egyből ránéztünk.
-Mi az a szex? - kérdezte Emma oldalra döntve a fejét.
-Hát az tudod olyan dolog amikor.... - kezdte volna el magyarázni Harry mire hozzávágtam egy párnát.
-Ezt majd 18 éves korodba megvitatjuk prücsök - mosolyogtam Emmára.
-De én tudni akarom most - mondta.
-Van jégkrém - jutott eszembe valami figyelem elterelés.
-Jégkrém! Jégkrém! Jégkrém! - futott Emma ki a szobából.
-Ne szólj semmit Styles - forgattam meg a szemem.
-Emlékeztess, hogy Emma 18. szülinapján videóra vegyem a felvilágosító órád - nevette Hazza mire hasba vágtam.
Megkerestük a többieket és mindenki kint a teraszon ült. A csomagjaink már az ajtó előtt sorakoztak már csak Pault vártuk, hogy induljunk, de még van pár óránk. Előkaptam a zsebemből a telefonom és tárcsáztam is Eleanor számát ami a telefonkönyvembe "Szerelmem" címen van megtalálható. Hosszas kicsörgés után vette fel.
-Igen szerelmem? - hallottam meg mosolygós hangját.
-Ma indulok a turnéra nem jössz át? Tudod elbúcsúzni - mondtam.
-Jaj sajnos nem tudok, mert fontos elintézni valóm vannak - szomorodott el. -De majd valahol csatlakozom hozzátok amit elintéztem a kis dolgom.
-Milyen kis dolgot kell elintézned El? - kérdeztem.
-Az mindegy - mondta. Elég furcsa nekem eddig minden egyes apróságot elmondott nekem sőt mi olyan pár voltunk akik még azt is elmondták egymásnak, hogy mikor voltunk vécén és, hogy mennyit szartunk. Igen ez nálunk szokás volt mindig!
-Értem - szomorodtam el. -Akkor majd találkozzunk remélem. Hiányzol életem!
-Nekem is hiányzol szerelmem - mondta és hallottam a hangján, hogy szomorú aztán egy lövés hangot hallottam.
-Ez mi volt? - kérdeztem a lövésre értve.
-A tévé - vágta rá túl gyorsan. -Na, de leteszlek szerelmem, hogy eltudj búcsúzni a kislányodtól és mindenkitől. Ígérem, hogy hamarosan találkozunk!
-Remélem is - mondtam. -Szeretlek!
-Én is szeretlek - mondta és a vonal megszakadt. Na igen ez se szokványos nálunk hisz mi 1 óráig képes vagyunk búcsúzkodni most meg már tök hamar letudjuk. Vagy öregszünk, vagy valami fura dolog van a levegőbe.
Eltettem a telefonom a farmer zsebembe és kisétáltam a teraszra a többiekhez.
-Paul hívott - mondta Liam. -Egy órát késik!
Bólintottam és leültem az egyik székbe ahol Emma ült, de persze onnan felemeltem és az ölembe ültettem. A fejemet megtámasztottam a vállán.
A fűben ott heverte a foci labda amivel mindig játszunk és amihez annyi emlék köt. Kedvencem amikor Emma a kezébe fogja a labdát ami nagyobb nála és becipeli a kapuba. Most is szívesen fociznák, de nem azzal akarom tölteni az utolsó napom, hogy focizgatok, mintha ugyanolyan nap lenne, mint a többi.
-Apa - fordult felém Emma. -Kapok egy kiskutyát?
-Már van háziállatod életem - mondtam mire kérdően nézett rám. -Nézz körbe és megpillantasz egy egész állatkertet. Liam az engedelmes kiskutyád, Harry a göndör majmod, Zayn a házi medvéd és Niall a sokat zabáló kutyád. Kell ennél több állat?
-Te meg a pacim vagy - mosolygott Emma.
-Így van szóval neked nem kell egy kis kutya hisz egész állatkerted van - pusziltam meg az arcát.
-Meg egy kutya nagy felelősség manó - mondta Hannah mosolyogva. -Bekakil, bepisil, megeszi a játékaid és a többi..
-Meggyőztettek - tette fel Emma a kezét.
Emma leugrott az ölemből és a labdához futott amivel a fűbe játszott. Ennyi energia egy gyerekbe lehetetlenség, hogy lehet. Néztük miként játszik a fűbe és mosolyogtunk rá. Hihetetlen, hogy egy ideig nem látom az én angyalkámat mosolyogni, nevetgélni. Hiányozni fog a szőke kis fürtjei amit édesanyától örökölt és hiányozni fog a huncut természete amit kétségkívül tőlem örökölt. De tudom, hogy jó kezekbe lesz az anyával aki mindig vigyázott rá. Hannah egy igazi anya tigrissé vált az évek során bár ez nem meglepő, mert már régebben tudtam, hogy Ő igazán jó anya lesz és nem tévedtem hisz Ő a legjobb anya. És Ő volt az a lány aki gyermeket szült nekem akit már nem tudok magamtól elengedni emiatt örökké hálás leszek Hannahnak.
Valaki hirtelen megkocogtatta a vállam mire ránéztem Zaynre.
-Itt van! - Láttam, hogy Zayn se örül neki hisz Ő a jegyesét hagyja hátra.
-Emma gyere - állt fel Hannah mire Emma rögtön a karjaiba vette magát és Hannah felemelte. A kislány belefúrta édesanyja mellkasába a fejét és már majd nem pityergett.
-Sose felejts el - pusziltam meg a homlokát.
-Hiányozni fogsz apa - suttogta Emma. Sose fogom megszokni ezt az apa szót akármennyire is jól hangzik. Egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy így fognak hívni.
-Nekem is angyalka, nekem is - mondtam és megöleltem Hannahát, és persze a kezébe pihenő Emmát, de a következő szavakat Hannah fülébe suttogtam. -Kérlek vigyázz rá helyettem is!
-Vigyázok tudod, hogy mindig vigyázok rá - mondta Hannah amikor elengedtük egymást és láttam a szemébe, hogy már Ő is küszköd a könnyeivel. -Vigyázz magadra, Lou!
Újra a karjaiba zártam Őket és mikor elengedtem Hannaht a homlokára egy puszit nyomtam aztán Emma felé fordultam és a kis piros arcára egy puszit nyomtam. Elindultam a fiúk után akik már az ajtóba álltak a csomagokkal és Ők is búcsúzkodtak a többi lánytól és Georgetól, de amint megjelent Hannah és Emma mindenki hozzájuk is odament köszönni. A fiúk nagyon megkedvelték a kislányomat és Hannaht aminek nagyon örülök, mert Ők az örök keresztapák. Durva, hogy Georgeal együtt 6 keresztapja van a lányomnak, de legalább többen tudnak rá vigyázni. Több bébiszitter.
Amikor mindenkitől elbúcsúztunk megálltunk az ajtó előtt és onnan néztünk vissza a többiekre. Pezz aki mindig elrejti a könnyeit most csak zokog, Dani küzd a könnyeivel tudjuk miért míg Hannah arcán mosoly van, de a szemébe a könnyek gyülekezzenek mivel büszke ránk, de hiányozni fogunk neki. Emma aki a fejét anyja mellkasába fúrta teljesen amitől  a szívem darabokba tört. George aki szomorú tekintettel állt ott, mint valami fa, de Ő is mondhatni, hogy barátom csak nem annyira a múltja miatt. És legutolsó sorba Lex aki próbálja elrejteni a könnyeit és végig az én göndör barátomat nézi miközben George átöleli. Igen Lexy nem szereti kimutatni az érzéseit, mert azt hiszi, hogy a sírás a gyengeség jelen pedig nem. A sírás azt jelenti, hogy érzel.
Most amit legszívesebben tennék az az lenne, hogy ledobnám a cuccom, kikapnám Hannah kezéből a lányom és feldobnám a magasba azt kiabálva, hogy maradok, de persze ezt nem tehetem a banda miatt. Hátat kell nekik fordítanom, mert a turnézás a munkám akár van gyerek, akár nincs.

~Hannah Walker szemszöge~
Ránéztem kislányomra aki csak szipogott a karomba és a fiúkra néztem akik épp akkor fordítottak hátat nekünk. Átadtam Daninak a kislányomat nagy nehezen mivel erősen kapaszkodott belém, de amint sikerült elindultam futva a fiúk után akik már szálltak fel a buszra. Utánuk szóltam mire egyszerre fordultak felém. Megálltam előttük és végig néztem mindegyik fiún, de a szemem az a gyerekem apján állapodott meg pedig Niall dilinyos viselkedése, Liam komolysága, Zayn vagánysága és Harry huncutsága is hiányozni fog. 
-Hannah mennünk kell - mondta Louis.
-Elfelejtettem valamit átadni nektek - szólaltam meg egy kis idő után mire mindannyian rám néztek érdeklődve. Előhúztam a zsebemből egy képet amin a fiúk, mi lányok és Emma van. -Tessék, hogy sose felejtsetek el minket!
A kép elégé béna lett, mert senki se nézz a kamerába mivel mindenki mással van elfoglalva. A  Zerrie párosítás éppen falták egymást, Liam és Sophia egymással épp farkas szemeztek, Harry épp vitatkozott Lexyvel, Louis Emmával játszott míg Niall engem piszkált és Danielle meg rajtunk nevetett így ez a kép mindenkiről a legelőnyösebb és legrosszabb kép.
-De ez a tiéd - adta vissza Liam.
-Ez csak egy másolat - mosolyogtam rájuk. -Különben is, ha nem lesz rólunk képetek még elfelejtettek és amikor hazajöttök teljesen ismeretlen emberekkel jöttök haza!
-Buta vagy - ölelt át Niall. -Sose cserélünk le titeket!
-Helyes - nyomtam egy puszit az arcárral.
-Fiúk! Induljunk - szólt ki a buszból Paul.
-Sziasztok - öleltem meg a fiúkat. -Ne felejtsetek el minket!
-Ti se felejtsetek el minket - mondta Louis.
Intettek aztán épp szálltak fel a buszra és amikor épp Louis szállt fel utána szóltam:
-Louis használj óvszert már van gyereked!
Visszanézett durcásan mire a többiek elkezdtek nevetni. Nagy nehezen, de Paul felcibálta Őket a buszra és elindultak persze mi mindvégig kint álltunk amíg el nem hajtott a busz aztán visszasétáltunk a házba és leültünk a kanapéra. Emma még mindig szomorú volt így az ölembe ültettem és szorosan ölelgettem magamhoz.
-Hé törpi nem megyünk játszani? - guggolt le Emma elé George mire Emma rám nézett mire mosolyogva bólintottam neki.
-Menjünk - csúszott le az ölemből és megfogta nagybátyja kezét, és felmentek a szobába.
Amikor már túl voltak a hallótávolságon Dani szólalt meg.
-Nagyon ki van a kicsi lány - mondta szomorúan.
-Két éves és az apja elment. Csodálkozol? - kérdezte Pezz.
-Épp ez az, hogy nem - mondta Dani.
-Ki kell bírnia és könnyebb lesz neki csak most nehéz - mondtam.
Bólintottak és ismét beállt a néma csend. Később Dani, Pezz és Lexy elmentek a konyhába csinálni teát míg én a telefonomra lettem figyelmes ami csörgött. Amikor megláttam kikeress kirázott a hideg és gyorsan felszaladtam a  szobámba amit gondosan bezártam aztán felvettem. Vajon mit akarhat?
-Mond mit akarsz és hagyj békén - szóltam bele a telefonba.
-Édeske hát semmi szeretlek? Na szép - nevetett gúnyosan a telefonba aztán elkomorodott. -Tudod most, hogy védtelen vagy a kicsi lánykáddal sok baleset történhet veled. Egy kis autóbaleset mondjuk..
-Miről beszélsz? Nem vagyok védtelen! Itt van a bátyám és a három legjobb barátnőm Ők segítenek Emmát megvédeni - keltem ki magamból.
-Ők se lehetnek mindig veled, vagy lehet Ők is megsérülnek sajnos - mondta.
-Hagyd békén Őket! Engem akarsz? Akkor tessék itt vagyok - tártam ki a szabad karom bár tudtam ezt nem látja.
-Akkor gyere este 10 kor a parkba meglássuk akkor mekkora szád lesz - vágta rá.
-Rendben - egyeztem bele.
-Egyedül kell jönnöd - tette hozzá.
-Szerinted kivel mennék? - forgattam meg a szemem.
-Csak kikötöttem drágám - morogta.
-Ott leszek - mondtam a végszót mire kinyomta.
Ha meghalok akkor a mennybe kerülök és találkozom anyával meg a többi szerettemmel? Nem, nem állhatok így a dolgokhoz nekem szembe kell állnom vele és nekem kell kijönnöm jól. Élve kell hazajönnöm a kislányomhoz mivel Ő neki még szüksége van rám!
A fiúk hiánya miatt a nap csakúgy elrepült mellettünk és már azt vettük észre, hogy Emmát fektetjük le aludni. Szegény kislány nem éppen tudott elaludni mivel hiányzott neki a fiúk este meséje és mi nem éppen jól énekeltük el. Nagyon nehezen azért elaludt persze nem fog ugyanolyan jót aludni, mint eddig, de egy ideig meg kell szoknia. Amint lefektettük Emmát mindenki elment a maga szobájába mármint Dani elment az Ő saját szobájába Georgeal - még mindig nem tetszik ez a helyzet -,  Pezz elment Zaynel közös szobájukba míg Lex elment Harry szobájába akivel állítólag nincsenek együtt pedig tuti van valami ott is.
Bementem a szobámba és elmentem lezuhanyozni aztán valami melegebb ruhába bújtam, de talpig feketébe öltöztem, hogy a sötétbe azért ne jól lásson meg. Amikor minden tevékenységgel kész lettem indultam lefelé a lépcsőn amikor valaki a nevemen szólított.
-Hannah hová mész? - kérdezte a támadom mire felé fordultam és Lexy állt ott a pizsamájába.
Most találj ki valamit Hannah!
-Nem tudok aludni így elmegyek kocsikázni - suttogtam.
-Ilyen szerelésbe? - nézett furcsán rám.
-Fázok és most ezt kaptam ki - vontam meg a vállam. -Amúgy minden rendben Lex?
-Persze csak lemegyek iszok egy pohár tejet - mondta.
Lecsoszogtunk a lépcsőn és a lépcső alján szorosan megölel mire én visszaölelem.
-Örökké a legjobb barátnőm maradsz - mondta mosolyogva.
-Emlékszel rám? - kérdeztem.
-Nagyjából, de még nem minden tiszta - mondta Lex.
-Ennek nagy örülök - mosolyogtam rá. -Reggel majd beszélgetni szeretnék veled!
-Ha Harryről előre mondom, hogy semmi sincs köztünk - vágta rá.
-Persze - kuncogtam. -Túl hamar vágtad rá!
-Fenébe - morgolódott és itt árulta el magát. Valami volt, vagy van.
Elnevettem magam aztán a falra néztem és 10 perc múlva tíz óra így elköszöntem Lexytől és a kocsim felé vettem az irányt. Beültem a kocsimba és a park felé vettem az irány. A park előtt volt egy parkoló oda letettem az autótót és a park felé vettem az irányt. A park közepére mentem a szökőkúthoz, mert tuti biztos ott vár és nagyon jól megsejtettem mivel már ott várt karba tett kézzel.
-Késtél - nézte meg az óráját amikor odaértem.
-Két percet húha - forgattam meg a szemem. -Mit akarsz?
-Mondtam, hogy megölni - vette elő a gatyájából a fegyvert.
Hátrahőköltem és a testem megremegett a fegyver látásától pedig nem kéne félnem hisz már egyszer láttam, de mégis érzem, hogy valami rossz, valami nagyon rossz fog történni. Nem, nem és nem az nem történhet meg hisz nem tud megölni, ugye? Bármire képes.
-Csak nem félsz édesem - közelített felém vigyorogva.
-Nee... nem - mondtam nagy nehezen.
-Látom - nevetett. -Jól van amúgy a fejed? Sajnos most könnyen nem úszod meg hisz szegény kislányod újabb temetést élhet meg!
-Mindig az sérül meg aki mondja - mondtam magabiztosan.
-Oh igen - emelte fel a fegyvert ami pont a szívem felé mutatott. -Csak meghúzom és viszlát Hannah Walker.
-Nem tennéd - léptem egyet hátra pedig pontosan tudtam, hogy megtenné. Hideg szívvel ölne meg!
-Nem mondasz búcsú beszédet? Vagy csak úgy most hirtelen bizonyítsam be? - nagy léptekkel közeledett felém míg végül egy fának nem szorított és a fegyvert belenyomtam a testembe.
-Max kérlek - könyörögtem.
-Ne könyörögj szívi nem áll jól neked - mondta nyersen.
-Ne - ficánkoltam mire megragadt a karom és erősen fogta ez tuti megfog látszani.
-Viszlát Hannah Walker - mondta és behunytam a szemem hisz nem tudtam mit tenni ellene most meghúzza a ravaszt és örök sötétségbe rekedek.
A sötétség helyett viszont egy éles, erőteljes kiáltásra lettem figyelmes. Kinyitottam a szemem és már nem állt hozzám közel sőt teljesen elhúzódott tőlem és a pisztoly se volt már a kezébe és csak a rendőrökre nézett. Meghallották a segély kiáltásom gondolatba éljen.
-Dobja a földre a fegyvert és tegye fel a kezeit a magasba - utasította a rendőr.
-Milyen fegyvert? - nézett körül értetlenül Max. -Nincs is nálam fegyver mi csak a hölggyel épp másra készültünk.
-Fúj, dehogyis - vágtam rá.
-Tudjuk, hogy nem így van és maga hazudik hisz egy névtelen bejelentő küldött minket, hogy figyeljük a kegyedet és jól tettük - szólalt meg a rendőr míg a másik hátra fogta Max kezét.
-Engedjen el én vagyok Max Hurd Eleanor Calder legjobb barátja - rángatta a kezét.
-Én meg hadnagy vagyok és ezt szerintem nem kérdeztem - morogta aztán rátette a bilincset.
-Ezt még nagyon megfogják bánni - morogta Max.
-Maga jobban - lökte be a kocsiba.
Bezárták a kocsiba aztán az egyik rendőr felém lépett.
-Jól van? Haza tud jutni? - simította meg a karom.
-Persze a kocsim a parkolóba áll minden rendben - erőltettem magamra egy mosolyt.
Még mondtak egy-két dolgot aztán amikor a rendőr autó mellett mentem el Max kiabált ki az ablakon:
-Te kis kurva ezt még nagyon megkeserülőd csak jussak ki innen! Egyet ne felejts el, hogy én amíg élek megkeserítem az életed!
Ránéztem és épp akkor húzták fel az ablakot, de még kopogott az ablakon mire én nyeltem egy nagyot és elsétáltam mellette. Visszasétáltam a kocsimhoz tele gondolattok, de nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy egy ideig megszabadultam Maxtől, de Eleanor még jelen van és lesz is. Bármennyire is örültem Maxnek nem tartott sokáig míg a másikra nem gondoltam és aztán Max szavai kattogtak az agyamba. Sose szabaduljon ki! Miért érzem azt, hogy ki fog szabadulni? Remélem ez csak paranoia.
Amint a kocsihoz értem beültem  a vezető ülésbe és mindvégig meredtem magam elé.
Gondolkoztam azon, hogy mi lesz velem, velünk és nem jutottam semmire. Örülnöm kéne, hogy megszabadultam tőle, de mégse tudok teljes szívemből hisz nem örökké ebbe a világba nem létezik olyan, hogy örökké főleg az én világomba. Ha Eleanor megtudja ezt az egészet én leszek a hibás és ki tudja mit csinál majd velem. Képes bármire és félek tőle! Viszont még egy valami nagyon aggaszt. Ki lehetett a  titkos bejelentő? Egyedül csak Zayn tud mindenről, de erről még Ő se tud hisz már rég úton vannak. Ki mentette meg az életem?
Minden kezdett nehéz, de a végsőkig csak kitartással juthatsz el.

Sziasztok drágáim!
Már előbb hoztam volna, de ettől a nyártól és a gyakorlattól tiszta kusza vagyok és alig tudtam befejezni, de mégis sikerült. Rávettem magam arra, hogy írjak persze csak zenével sikerült. Ezzel a kis szösszenettel befejeződött az első évad. Örültök? Nem örültök? 
Mi volt az ami tetszett az első évadba? Különleges pillanatokat várok!:)
A második évad első része már a fejembe összeállt és a napokba szeretném elkezdeni, de ez az időtől is függ, hogy hogyan tudok leülni, zenét hallgatni és írni hisz most kis a pár hónapos kölyök kutyuskám zaklatója a székem miközben írom ezt a szösszenetet.:D
Remélem tetszett és várom a visszajelzéseket szeretettel! 

U.i.: Remélem azért maradtak kérdőjelek a fejetekbe amikre majd a 2.évadba találsz választ.:)