Season 2 Chapter 7 - Családegyesítés

James Arthur - Impossible

Egy hét elteltével Emma pöttyei begyógyultak ami annyit jelentett, hogy végre Niall is a közelébe mehet így most a két szöszi minden időt amit külön töltöttek együtt töltenek. A konyhával kezdték szóval most valószínűleg fagyit esznek közösen. Kíváncsian várom, hogy mit tervezz még az én kislányom Niall-el olyan aranyosak két igazi gyerek. Emmával együtt még van két gyerekem, de a göndörke most épp egy titokzatos lánynál van akit nem rég ismert meg, de le kell ülnöm vele beszélgetni hisz Lexy. Tudom, tudom szakítottak, de Harry szereti Őt és bármennyire tagadja, de legjobb barátnőm is még oda van Haroldkáért. Helyére kell tennem Őket és még azt se tudom, hogy miért is dobta Lex Harry-t mivel azt se mondja el. Miért van olyan érzésem, hogy köze van Eleanor-hoz? Kezdek paranoiás lenne vele szembe hisz minden rossz dologba Őt képzelem bele. Orvoshoz kéne mennem! Sürgősen. Pedig a napokba Ő se zaklatott szóval valamire készül így már szinte rettegve lépek ki a házból, vagy lépek be a szobámba hisz bármikor megjelenhet. Nem kéne félne tőlem hisz a szeme elé merek állni már nincs hatással rám, de nem is magam miatt félek, hanem attól félek, hogy a többiekkel csinál valamit mondjuk Emmával. A legfurcsább, hogy Max se jelentkezett bár Ő bujkál, de mi van akkor, ha épp Eleanor-ral tervezgetnek. Tényleg paranoiás vagyok!
-Hello - csapódott ki az ajtó ahova egyből tekintettem és az ajtóba Harry és egy vörös szinte már piros hajú lány állt eléggé vad kinézettel nem tudom elképzelni Őket együtt. -Oh szia Hannah - mosolygott rám Harry ezzel kivillantva a gödröcskéit.
-Szia úgy értem sziasztok - habogtam összehúzott szemöldökkel.
-Többiek? - kérdezte mire megvontam a vállam így elkiabálta magát mire mindenki a nappaliba rohant. Louis, Niall és Emma a konyhából érkezetek míg Liam, Danielle, Pezz és Zayn az emeletről míg Lex és a bátyám  a lépcső tetejéről pillantottak lefelé viszont amikor megláttam Lex tekintettét amikor meglátta a vörös hajú lányt láttam rajta, hogy most tört össze igazán. -Srácok Ő itt Elena a barátnőm! - Dicsekedett Harry és közelebb húzta magához a lányt míg Ő mosolyogva intett nekünk.
-Oh igen - szólalt meg fentről Lexy hangosan mire egyből mindenki rápillantott. -Bejelentésem van! - Folytatta és belekarolt bátyám karjába. Oh kérlek csak ne az legyen amire gondolok hisz tudom milyen Lex féltékenyen és ez durva lesz. -George és én járunk! - Helyben vagyunk most jön a legcikisebb időszak.
-Jó - morogta Harry.
-Jó - tette hozzá Lex.
-Jó - vágták rá egyszerre.
-Kínos - szólalt meg Niall mire mindegyikünk rá sziszegett.
-Mielőtt még kínosabb lenne beleszólok - vakarom meg a tarkóm idegesen és először is felnézek legjobb barátnőmre és bátyámra akik biztos nem járnak hisz utálják egymást már régóta az igaz, hogy a napokba megtalálták a közös hangot, de Lex semmi pénzéért nem járna vele tudom, ismerem. -Gratulálok nektek! - Villantottam rájuk egy amolyan még beszélünk mosolyt aztán Harryék felé fordultam. -Hannah Walker vagyok. - Mutatkoztam be a bizonyos Elenanak.
-Mindegyikőtöket ismerem - mosolygott rám mire kérdően felhúztam a szemöldököm. -Harry sokat beszélt rólatok és, ha nem tévedek az a kis szöszi kislány Emma akivel randizott párszor Harry.
-Szia - integetett neki Emma mosolyogva mármint elküldte a fenébe.
-Emma - szóltam rá.
-Semmi baj nem ismer még - legyintett Elena mosolyogva és közelebb ment a lányom felé. -Remélem azért lehetünk barátnők! - Hajolt le Emma elé mire Emma elkezdte ütögetni az állát az ujjával.
-Talán - bólintott mosolyogva.
-Uh Emmánál a talán kifejezés nagy szó egy idegen számára - nevetett Pezz.
-Um... Emma, Niall nektek nincs pótolni valótok? - néztem mosolyogva a kislányomra aki csak hevesen bólogatott.
-Paci - kiáltotta el magát Emma vigyorogva és Niall lement négykézláb, hogy Emma a hátára üljön és "kivágtattak" a nappaliból. Nem akarom, hogy Emma jelen legyen ebbe az egész kavalkádba ami most itt folyik Harry és Lexy között főleg most így.
-Mióta vagytok együtt? - vonta kérdőre Harry legjobb barátnőmet tudtam, hogy amint Emma elhagyja a szobát robban a bomba.
-Mi közöd hozzá? - vágta rá Lex és lejjebb trappolt a lépcsőn sietős léptekkel és mikor az utolsó lépcső fokhoz ért Harry felé rohant és szorosan elé állt karba tett kézzel.
-Miatta szakítottál velem? Mert Őt szereted, hogy te mekkora ribanc vagy - vágta a fejéhez Harry. Haver ne szúrd el te ezeket nem akarod mondani csak felkaptad a vizet inkább most kérj bocsánatot!
-Az a bajod, hogy valaki nem érez Harry Styles iránt semmit? Mert akkor tudatom veled a tényt, hogy én nem érzek irántad semmit - vágta rá Lex, de a szemébe láttam ezt még Ő maga se gondolta komolyan. Szereti Őt! -Vagyis, de érzek irántad valami! Utálatot, utállak Harry Styles!
-Igen hát én is utállak Alexandra Peters - morogta Harry.
-Jó - mordult már Lex.
-Remek - vágta rá Harry.
-Jó - ordítottak egymásra mindketten és azzal a lendülettel el is fordultak egymástól és Lex felszaladt az emeletre míg Harry a konyha felé indult el magára hagyva újdonsült barátnőjét.
-Okés én rosszabbra számítottam - szólalt meg egy kis idő után Louis.
-Rosszkor jöttem? - kérdezte Elena feltett kézzel. Igen rosszkor jöttél igazából el se kellet volna jönnöd, ha jót akartál volna magadnak!
-Nem, á dehogyis - legyintett a kezével Pezz.
-Pezz - ripakodott rá Dani mire a szőke hajú  feltette a kezeit védekezésképpen. -Igazából ez mindennapi ügy ami nálunk van szóval ne ijedj meg! - Mosolygott rá Dani kedvesen. -De jobb lenne, ha mennél. - Na azért ilyen könnyen kirúgja ez nem Danira vall hisz Ő mindig kedves.
-Igen szerintem is - helyeselt Elena és elindult az ajtó felé, de amikor kinyitotta a bejárati ajtót egy barna hajú hölgy állt és egy szőke hajú lány akiket jól ismertem. Elena elslisszolt mellettük míg Ők sebesen vágtattak be a nappaliba maguk után becsapva az ajtót.
-Hol az unokám? - dübörgött be Louis mamája vagyis Jay. Tudott Emmáról sőt mindig küldtem neki róla képet azzal a feltétellel, hogy Louisnak nem szól  semmit se róla szóval nem tudom mivel rukkolt elő mikor Louis meglátta Emma kis kori képét, ha egyáltalán hozzájutott.
-Anya - üdvözölte Louis édesanyját és igyekezett felé egy ölelésre, de Jay most kikerülte így inkább húgát ölelte meg. -Mi a baja? - Suttogta Lottie-nak a szavait bár nem éppen volt halk.
-Perceken belül leesik - veregette meg Lottie bátyja vállát mosolyogva.
-Hol van? - járkált Jay, de hirtelen rám nézett és kérdően nézett rám.
-Niall-el játszik - tettem fel a kezeim mivel elég ijesztő ilyenkor.
-Te kisfiam - fordult Jay fia felé. -Most már lassan 1 éve ismered a lányod és egyszer se hoztad el hozzánk! Tudod mióta várok arra, hogy végre szemtől szembe megismerjem az unokám? Három éve! Igen a kisbaba aki a képen volt az Emma mivel tudtam róla, de nem mondtam el, mert ezt Hannah-nak kellet aki félt! Lepődj meg nyugodtan kisfiam és hozzátok ide az unokám!
-Én is szeretlek anya - nyögte ki Louis úgy néz ki nem igazán figyelt amiket az anyja elhadovált neki, vagy értette, de sejtette.
-Niall - kiabálta el magát Zayn mire Jay mérgesen ránézett és Pezz mögé bújt. -Mi a legrosszabb egy anyánál? A mérges anya!
Niall robogott be a nappaliba és a hátán Emma lógott, mint egy kis majom viszont Niall amint meglátta a mérges Jay-t fordult volna meg, de Jay rászólt így felé fordult.
-Jay, de rég jártál itt igazán fiatal lettél - vigyorgott Niall zavartan.
-Ne nyalizz Horan - nevetett Pezz.
-Emma - Jay nem törődött semmivel Niall felé lépett és megragadta Emmát aki csak mosolygott és furcsán méregette nagymamáját. -Úristen végre a kezembe tarthatom az én első kis unokám! - Ölelgette Jay Emmát míg Ő még mindig furcsa fejet vágott bár megértem én is ilyen lennék, ha egy olyan nő ölelgetne akiről csak beszéltek, de sose láttam. Valójában Jay engem is leszidhatott volna hisz nekem is lehetett volna annyi eszem, hogy elviszem hozzájuk Emmát.
-Te vagy a nagymamám? - kérdezte Emma.
-Hannah? - fordult felém Jay.
-Emma tudod Ő apukád anyukája akiről meséltem mindig a nagymamád - mosolyogtam kislányomra mire bólintott.
-És hol a te anyukád? - kérdezte tőlem Emma.
Megdermedtem a kérdéstől hisz már többször elmagyaráztuk neki és akkor se viseltem jól, de most így újra belegondolni miközben Louis anyja előttem áll nehéz.
-Emma a másik nagyi a mennybe van - szólt bele Louis mire hálásan mosolyogtam rá míg Ő közelebb lépett felém és vállamnál fogva átölelt. Jól esett közelsége így a fejem a mellkasára hajtottam és csak hallgattam egyenletesen szívverését olyan nyugodt és kellemes így.
-Bátyus - szakított félbe Lotts mire felé néztük. -Úgy tudom Eleanor-ral vagy, vagy tévedek? Együtt vagytok? Én örülnék neki hisz egy nagy boldog család lennétek! - Lelkendezett Lottie mire Louis rám nézett és zavartan elhúzódtunk egymástól és hevesen ráztuk  a fejünket.
-Nem, nem vagyunk együtt - szólaltunk fel egyszerre a fejünket rázva.
-Nagy boldog család? - hallottam meg Emma vékony kis hangját mire egyből ránéztünk. -Az mi?
-Amibe most élsz prücsök - mosolygott rá Louis. -Tudod nem minden családba van egy Niall bácsi, de te ilyennel is élsz sőt, ha Niall bácsi nem lenne elég még van egy pár szóval különleges családba élsz!
-Nekem van Niall bácsikám - kuncogott Emma.
-Én.. inkább most... felmegyek megnézem Lexy-t - dadogtam a lépcső felé mutogatva.
-Én meg... megnézem... öömm Harryt - mutogatott Louis a konyha felé.
Felrohantam az emeletem és mikor visszanéztem már Louis se volt sehol így csak megrázva a fejem rohantam tovább. A legjobb barátnőmnek szüksége van rám és nem ezen a "mi van köztem és Louis közt" dolgon kéne aggódnom hisz semmi. Semmi sincs köztünk csak... csak van egy lányunk és ennyi. Louis fontos nekem, mert a lányom apja és én fontos vagyok neki, mert a lánya anyja vagyok ennyi az egész történet. Nem is tudom hova tenni Lottie feltételezését hisz én és Louis? Újra? Kizártnak tartom hisz, ha a múltba nem ment akkor miért menne most? Csak tönkre tennénk Emmát és Eleanor-nak lenne miért megölni bár most is arra pályázik gondolom.
Megráztam a fejem és megláttam a próba szobát, mely most Lexy szobája is és kopogás nélkül benyitottam. Az ágyon ült törökülésbe és a lepedőt nézegette amíg be nem léptem a szobába, mert amint beléptem rám nézett és akkor láttam meg kisírt szemeit, melyek a sírástól pirosan fel voltak duzzadva.  Becsuktam magam után az ajtót és leültem elé az ágyra, hogy szorosan megöleljem. Nem érdemli meg a szenvedést ahogy Harry se nekik együtt kéne lenniük, de valami az útjukba akadt amit nem értek. Nem értem Lexy-t miért szakított vele, nem értem Harry-t miért lett ilyen ős bunkó és nem értem Őket miért nem küzdenek egymásért.
-Jól vagy? - kérdeztem mikor visszaült a helyére.
-Nem - motyogta.
-Tudom nem akarod elmondani miért szakítottatok, de tudnom kell - mondtam mire megrázta a fejét. -Miért nem mondod el? Mi a baj? - Faggattam, de csak rázta a fejét komolyan Ő nem bólogatós kutya lesz, hanem fej rázó kutya.
-Hannah ez bonyolult és nem akarok beszélni róla neked is vannak titkaid és nekem is - vonta meg a vállát Lex.
-Jó legyen elfogadom - mondtam morogva, mert valójában nem adtam fel csak, ha Mohamed nem megy a hegyhez akkor a hegy jön Mohamedhez. Vagy fordítva? Mindegy ez most így helyes! -Miért mondtad azt, hogy a bátyámmal jársz? - Kérdeztem a következő kérdésem ami érdekelt bár erre egész egyszerű a válasz.
-Nem azért, mert gondolod - rázta meg a fejét.
-Nem is tudod mire gondolok - mosolyogtam rá.
-Arra gondolsz, hogy bosszantsam Harry-t hát nem azért - vágta rá mire egy amolyan komolyan fejjel ránéztem. Azért mondta kár tagadnia hisz a szemébe látni, hogy mikor kimondja a göndörke nevét ezernyi érzelem fut át rajta. -Ne nézz így rám Han! Tényleg nem azért mondtam amit mondtam, hogy Harry-t bosszantsam vele!
-Hinnék neked Lex, de a vak is látja, hogy szereted és Ő is szereted - mondtam, de a számról levakarhatatlan volt a vigyor viszont szomorú is vagyok, hogy Ők ezt nem látják.
-Nagyon szerethet, ha már új barátnője van - fogta meg a párnáját és az ölébe helyezte most jön az a tipikus dolog mikor Lexy a párna helyére képzeli Harry újdonsült barátnőjét és püfölni kezdi. -Legyenek boldogok ki a francot érdekel én szakítottam vele! - Miközben magyarázott ököllel verte szerencsétlen lila dísz párnát. Mondjuk inkább azt verje, mint mondjuk a falat így legalább nem okozz magának fájdalmat.
-Te eltudod képzelni azzal a csajjal? Mert szerintem csak azért mutattam be nekünk, mert azzal akart bosszantani és elég jól sikerült neki - magyaráztam el neki az előbbi történteket hisz Harry a veszekedésük után otthagyta a csajt és ment duzzogni, mint Lex. Szó szerint egyszerre rohantak el. Ha Harry szeretné a lányt nem hagyta volna ott.
-Nem érdekel Harry - rázta meg a fejét. -Tőlem nullától huszonnégy órába döngethet meg csajokat az se érdekel! Én szakítottam vele erre emlékeztetlek szóval azt csinál amit akar. - Miközben mondta a szavakat a kezét tördelte ezzel jelezve, hogy érdekli, de nem mutatja ki. Lexy szereti Harry-t és Harry szereti Lexy-t, de most az valahogy nagyon összekuszálódott.
-Ha nem érdekel miért robogtál fel ide feldúltan? - kérdeztem rá a nyilvánvalóra.
-Tudod ezt én sem tudom - vágta rá és felállt. -Üdvözlöm Jay-t! - Rohant ki a szobából míg engem itt hagyva egyedül a szobába. Lexy is jóba volt a Tomlinson családdal nem meglepő módon így érthető, hogy megy üdvözölni, de valójában ezt a beszélgetést akarta elsöpörni, mert kényes neki Harry-ről beszélni, mert még mindig menthetetlenül szerelmes belé. De nem értem akkor miért dobta? Valami oknak kellett lenni hisz az nyilvánvaló, hogy szereti, de valami, vagy valaki az útjukba állt. Kár, hogy ezt sose tudom kiszedni Lexy-ből ahogy senki se bár... a bátyám talán.
Felugrottam az ágyról és sietős léptekkel hagytam el a szobát. Átszeltem a folyosót és csak lerobogtam a lépcsőn ahol már mindenki jelen volt. Lexy épp Lottie-val beszélgetett míg a többiek Jay-el beszélgettek akik az unokáját tartotta. Azonnal észrevettem Harry-t aki nem igen figyel Jay-re, mert Ő legjobb barátnőmet bámulta. Megráztam a fejem és a bátyám felé vettem az irányt aki a kanapén karfáján foglalt helyet és hallgatta Jay mondanivalóját.
-Bátyuskám - ütögettem meg a vállát suttogva mire rám nézett. -Beszélhetünk? - Kérdeztem még mindig suttogva mire felállt és elnézést kérően elindult a konyha felé. Ezért szeretem én a bátyámat akit alapból utáltam, de tényleg megváltozott.
-Mi van? - ugrott fel a pultra.
-Te tudod miért dobta Lex a göndörkét? - tértem a lényegre mire megrázta a fejét. Okés ez nehezebb lesz, mint gondoltam.
-Miért kéne? - kérdezte mire bólintottam. -Miért? Ez Lexy-re vonatkozik és különben is már kérdeztem, de terelte a témát szóval valami komoly dolog állhat ez mögött! - Magyarázta George miközben én csak hümmögtem.
-De mi lehet az a komoly dolog hisz a vak is látja, hogy szeretik egymást? - gondolkoztam el, de semmi megoldásra nem leltem.
-Fogalmam sincs. Miért van olyan érzésem, hogy tőlem várod el, hogy kiderítsem? - sandított felém mosolyogva. Utálom, hogy ennyire ismer.
-Mostanában olyan jól kijöttök - kezdtem el, de belevágott.
-Nem jövők ki vele jól csak próbáljuk nem megölni egymást - emelte fel a kezét ezzel jelezve, hogy az nem ugyanaz.
-És bejött különben is most úgynevezetten jártok - világosítottam fel mire elnevette magát. -Mi van? Ezt mondta Lex!
-Felakarta húzni Harry-t - nevetett. -Nem hiszem el, hogy nem jöttél rá? - Folytatta a gúnyolódást mire lelöktem a pultról bosszúsan.
-Rájöttem - vágtam rá.
-Na mi a terved duli-fuli? - kérdezte viccesen míg újra felmászott a pultra.
-Mondjuk beszélgethetnél vele erről hát, ha neked jobban kinyílik most már nem tagadhatod sokkal jobb a viszonyotok - a végét kihangsúlyoztam mosolyogva mire Ő is egyetértően bólintott.
-Megpróbálom - ugrott le a pultról. -Ha - emelt fel az ujját mire felmordultam. Gondoltam. -Te kerülöd a bajt!
-Megígérem - mosolyogtam rá és komolyan gondoltam csak az a baj, hogy az két baj engem követ.
-Jaj húgocskám - ölelt magához George mire visszaöleltem. Ez hiányzott a legjobban. A bátyám óvó karjában lenni ahol mindig biztonságba éreztem magam. Igen csak az Ő karjába voltam biztonságba, mert Ő az én bátyám. Igaz a múltja nem fényes, de kinek nincsen sötét múltja? Mindenki követett el hibát, de nem mindenki bánja meg és azok el se ismerik a bűneiket. Pedig mindenkinek vannak bűnei akinek nincs talán nem is ember. -Szeretlek húgi - éreztem, hogy belepuszil a hajamba mire elmosolyodtam. Mióta visszatért mindig bizonygatta, de én sose mondtam ki neki.
-Én is szeretlek bátyuskám - suttogtam míg a fejem a mellkasába fúrtam. Ismerem már annyira, hogy tudjam most mosolyog pedig fel se néztem rá.
-Gyere menjünk az anyósod vár - húzódott el kuncogva.
-Louis és köztem semmi nincs - vágtam rá mire csak elkezdte a "persze" szót ismételgetni míg én csak megforgattam a szemem és elhagytam a konyhát.
Visszasétáltunk a nappaliba ahol még mindig ugyanaz volt a helyzet viszont mikor Jay meg látott azonnal felém rohant a kezében a lányom volt, de még ez se akadályozta meg, hogy szorosan a karjai közé zárjon. Jay-t anyámként tekintettem pedig az anyám az a anyám és nem Ő, de most jól esett az ölelése olyan anyai volt amit az anyám már nem tud adni nekem. Jay tudott Emmáról a kezdetektől fogva és izgatott volt, de sose tudott eljönni megnézni az unokáját így maradtunk a képeknél amit mindig küldtem neki és bevallása szerint Louisnak is megmutatta aki semmit se sejtett. Mindig erősködött, hogy mondjam el a fiának, de én nem hallgattam rá. Miért hallgattam volna? Makacs, önfejű és önző voltam, és egy buta kislány aki félt. Félt, hogy elveszíti a lányát azzal, hogy elmondja a gyerek apjának az igazat. Félt, hogy mit szól hozzá szinte mindentől félt. Mennyivel más ember voltam akkoriba...
-Nehogy azt hidd téged nem szidlak le - mosolygott rám Jay mikor elhúzódott.
-Sajnálom Jay teljesen kiment a fejemből - mentegetőztem és majd nem kiböktem, hogy miért is, de szerencsére észbe kaptam.
-Megbocsájtva drágám - simította meg a karom kedvesen mire hálásan rámosolyogtam. -Olyan gyönyörű olyan nagyot nőtt a képekhez képest már egy ifjú hölgy - mosolyog a kezébe lévő kislányra aki érdekesen nézi nagyanyját.
-Hát már nem kisbaba - simítottam ki egy tincset Emma homlokából mosolyogva.
-Nagyi letennél? - szólalt meg Emma bársonyos, mosolygós hangja mire Jay letette és a kislányt aki többiek felé fordult. -Zayn bácsi kapj fel! - Szaladt bácsikája felé aki egyből felkapta mikor elért hozzá.
-Mi a baj tökmag? - kérdezte Zayn mosolyogva a lányomtól.
-Játszunk balerinásat - mosolygott Emma.
-De most nem akarok - nyafogott Zayn.
-De akarsz - vigyorgott Emma.
-Nem, nem akarok - mondta határozottan.
-De igen - törölgette Emma a szemeit a kis sunyi eljátszotta a jól bevált sírós énjét.
-Okés akarok - forgatta meg a szemeit unottan Zayn.
-Rendben pörgess meg - mosolygott Emma mire Zayn elkezdett pörögni miközben a szabad kezét feltette. -Lábujjhegyen! - Szólt rá Emma mire Zayn tette amit mond a többiek nevetve nézték végig a jelenetet. Valójában tényleg vicces volt, de akkor is csak ámulók amit megtesznek Emmáért. A múltkor mondjuk Liam térden állva volt egész nap és Emma a hátán lovagolt. Túl sok mindent tesznek meg neki.
-Húha ez csudi jó volt - lelkendezett Zayn és befejezett.
-Póz - dőlt hátra Emma.
-Póz - ismételte el Zayn és Ő is úgy tett, mint a kislány.
-Ezt mindennap el kell ismételnünk míg bele nem tanulsz - mondta a végszót Emma szúrósan nézve bácsikájára.
-Értettem kisasszony - tisztelgette Zayn aztán egy hatalmas puszit nyomott Emma arcára.
-Zayn a végén balerina leszel - szólt bele nevetve Louis.
-Te meg papucs - vágta rá Zayn barátjára nézve. -Ja bocsi már az vagy - tette hozzá nevetve mire durcásan belerúgott Zayn lábába akit nem hatotta meg az ütést csak folytatta a nevetést.
-Fiúk emlékeztek egy nagyon fontos szabályra? - szóltam bele karba tett kézzel kihangsúlyozva a "nagyon" szócskát mire elgondolkoztak mindketten. Közelebb léptem feléjük és Zayn kezei közül kivettem Emmát és a földre tettem aki egyből beleült a kanapén ülő Lottie ölébe. -Nem verekszünk, ha gyerek van a kezedbe! - Világosítottam fel Őket mire egyetértően bólintottak.
-És mikor lesz az esküvő? - lépett közelebb Jay felénk és a kezét a vállamra tette mire érdeklődve pislogtam rá, de Louis szemei is kiestek. -Ugye összeházasodtok? - Kérdezte újra miközben felváltva nézett rám és nézett a fiára. -Emma nem növekedhet fel csonka családba és gondolom nem akarjátok elveszíteni pedig elfogjátok, ha nem házasodtok össze.
-Anya te meg miről beszélsz? - kérdezte Louis és a kezeit a zsebébe tette lazán.
-A a tényeket kisfiam! Ha nem veszed feleségül a lányod édesanyát elveszíted Őket, mert Hannah férjhez megy máshoz és elköltöznek messze tőled a lányodnak új családja lesz amit gondolom nem szeretnél - fejtette ki az egészet Jay mire Louis rám nézett, de csak elfordítottam a fejem. Nem tudok a jövőre koncentrálni most, de lehet valami igazság abba amit Jay mondott. Vajon beletudok szeretni egy rendes férfiba aki elvesz? Akivel egy családot építek fel Emmának. Louis nélkül. Nem, Louis a gyerekem apja Őt nem hagyhatom ki az életemből már.
-Ez nem történne meg - ráztam meg a fejem mire Jay rám nézett. -Lehet, hogy összeházasodok majd egy kedves férfival akit tudok szeretni, de nem akarok a jövőre koncentrálni viszont sose vinném messze Louistól Emmát mivel Ő az apja joga van hozzá.
-És mi van Louissal? - fordult felém Jay mire megdermedtem kérdésétől. Mi lenne vele? -Mi van akkor, ha Louis feleségül vesz egy lányt ezzel új anyja lesz Emmának? Nem lesz joga hozzá, hogy elvegye tőled amit nem is ajánlók neki, de hétvégente mégis azzal a nővel lenne. - Van igazság abba amiket mond és így belegondolni rossz. Tudom, hogy Louis egyszer feleségül vesz egy kedves lányt, de nem akarom. Még nem. 
-Emmának egy anyja van és az Hannah - vágta rá Louis.
-Nézzétek én tudom milyen mikor elvált szülők gyereke vagy - szólalt fel Lottie mire ránéztünk ez nem igaz Emma nem elvált szülők gyereke hivatalosan. -Hannah nem fogsz tudni egy hétvégét tervezni, mert Emma az apjánál lesz és lesz olyan mikor egy hétre. A nyaralásokat nehezebb lesz megtervezni és Emma ide-oda fog ugrálni, mert a szülei másokkal vannak.
-Most mit vártok el tőlünk? - kelt ki magából Louis.
-Nem vághatunk bele egy házasságba úgyhogy együtt se vagyunk - mondtam.
-A célunk külön is közös - mondta Louis rám nézve.
-Emma boldogsága - mosolyogtam rá.
-És így is boldog, mert egy fedél alatt él velünk - fejezte be Louis. -Nem akarok többször erről a frigyről hallani így is tökéletes és semmiért nem hagynám el Emmát és Hannaht, mert Ők az életem részei. De, ha egyszer megnősülök akkor is a közelükbe maradok, mert Emma a lányom!
-Én csak azt akarom, hogy boldogok legyetek - fogta meg Jay a kezünket.
-Boldogok vagyunk - bólintottam és Louisra néztem aki megerősítette.
-Boldog család - tapsikolt Emma mire rámosolyogtam.
-Boldog anya, boldog apa és boldog baba - mondta mosolyogva Danielle aki felkapta Emmát, hogy egy puszit nyomjon az arcára.
-Nem vagyok baba - tolta el Emma Dani arcát.
-Tényleg nem vagy az sózsák - nevetett Dani.
-Óriás csecsemő - szólt bele nevetve Liam aki átkarolta Danielle derekát.
-Kugli fejű - vigyorgott Emma és megfogta Liam orrát.
-Engedd el az orrom - szólt rá Liam orrhangon míg Emma csak megrázta a fejét vigyorogva. Liam megragadta a kislány derekát és kivette Dani kezébe, hogy elkezdje csikizni így Emma ennek hatására elengedte Liam orrát nevetgélve.
Emma kikecmeregett Liam karjai közül és Louis felé futott aki egyből felvette. Szorosan ölelte Emma édesapja nyakát míg Louis ugyanígy tett, mint ahogy a filmekbe szokott lenni egyszer-egyszer Emma felnézett Louisra mosolyogva aki visszamosolygott rá, de egyből visszabújt édesapja vállára.
Miközben figyeltem Őket hirtelen rezgett a zsebembe a telefonom amit udvariatlanul elővettem, de kár volt. Megtanulhattam volna, hogy inkább hagyjam fenn a szobámba a telefonom.
"Családegyesítés, de szép szinte elolvadok tőletek. Remélem hiányzok még pár nap és találkozunk drágám xx" 
Ismeretlen számról írt, de így is pontosan tudtam ki Ő, de mégse az aki imádja az sms írást. Max. Azt írta pár nap, de mit tervezhet? Fogalmam sincs, de biztos ezerszer rosszabb, mint amit elképzelek. Miért nem tud békén hagyni? Mert Ő Max aki tönkre teszi az életemet!
-Hé Hannah jól vagy? - szólított vissza  a valóságba Lottie hangja aki időközben már mellettem állt. Megráztam a fejem és eltettem a telefonom, hogy a szőke hajú lányra mosolyogjak. -Ki írt sms-t? - Kérdezte sejtelmesen mire csak megvontam a vállam.
-Félre küldte - legyintettem a kezemmel egy mosolyt erőltetve az arcomra.
-Biztos? - kérdezte míg bólintottam ismét aztán magához ölelt. Lottie olyan nekem, mint a nem létező húgom mindig számíthattam rá és ez kölcsönös volt. Régen képes volt hajnali 4 kor felhívni, mert nem érti a matek leckét. Persze az évek során a problémái megváltoztak ahogy Ő maga is már nem az a kislány aki volt, hanem egy ifjú hölgy.
-Ne lopd a húgom - csapott a fenekemre Louis mire megfordultam és a lábammal fenéken billentettem. -Hé rád miért nem vonatkozik a szabály? - Háborodott fel mire mosolyogva csak megvontam a vállam.
-Na add ide az unokám már nem tudom sokáig ölelgetni - vette ki Jay fia kezéből Emmát.
-Miért mikor mentek vissza? - szomorodtam el, mert örülök, hogy itt vannak bár nem a legjobb kor jöttek, de azért örülök, hogy eljöttek.
-Csak délutánra ugrottunk le így este jön értünk Dan aki kitett minket - mondta kedvesen Jay.
-Hol vannak a törpék? - kérdezte Louis.
-Nagyinál - mosolygott Jay ami annyit jelent, hogy pihenés vár rá otthon.
-És Miss Okoskodó miért nincs ott? - bökte meg Louis húgát aki vissza lökte.
-Zavarok bratyó? - húzta fel a szemöldökét Lottie mire Louis egyből megrázta a fejét és felkapta a húgát úgymint egy krumplis zsák és elszaladt vele.
-Ebből sírás lesz - rázta meg a fejét nevetve Jay.
-Apuci sírni fog - kuncogott Emma.
-Pacsi törpe - mutatta fel a kezét Harry mire Emma belecsapott.
A kanapéhoz sétáltam és leültem a szélére, és a bátyámra néztem amolyan telepatikus módon elkezdtem neki könyörögni míg Ő felsóhajtott és egy majd egy később legyintéssel válaszolt. Olyan fasz fej néha! Duzzogva összekócoltam a haját nevetve míg Ő belehúzott az ölébe és elkezdett csikizni. 
-Fogadok, hogy Hannah fog sírni - hallottam meg Harry hangját.
-Állom a fogadást szerintem George - tette hozzá Zayn.
-A fogadás elfogadva - hallottam meg mögülem Lexy nevető hangját.
Lexy tudja, hogy mindenben legyőzöm a bátyámat viszont a sírásba legyőzhetetlen, mert mindig én sírtam el magam először, de ez most megváltozik kicsikarok belőle egy kis könnyet, ha törik, ha szakad és, ha nyerek mennie kell beszélgetni Lexy-vel most. A nagy csikizés közepette megjelent a kanapén mellettünk Emma aki szintén elkezdet csikizni nagybátyját így elkezdődött a játék.
-Ez nem éri - nevetett George és egyik kezével Emmát, másik kezével engem lökött fére. -Nyertettek! - Állt fel és megragadta Lex karját, és elkezdte a lépcső felé húzni.
A nyereményem az, hogy végre megtudom mit titkol el előlem a legjobb barátnőm.
Emma beleült a helyembe míg Jay foglalt mellettem helyet így a kislányom átmászott nagyanyja ölébe. Örülök, hogy Jay szereti a lányom és örülök, hogy Emma elfogadta ilyen hamar a nagymamáját így legalább lesz egy nagymamája akire támaszkodhat, ha már a másik.... Nem, Hannah nem sírhatsz mindig utána hisz itt az anyád. Itt van veled csak te nem látod emlékezz vissza mit mondott Louis. Örülök, hogy akkor nem kérdezte, de nem az anyámról álmodtam, hanem róla. Róla, rólunk a családunkról ami nincs, de az álmomba egy nagy boldog család voltunk. Bárcsak igaz lenne! Egy nagy boldog család Vele, Emmával és a születendő gyerekeinkkel. Nem kergethetek álmokat, de egyszer nekem azt mondták, hogy minden álom a valóságot tükrözi. Igaz lenne?

~George Walker szemszöge~

Nem értem a húgomnak ezt a logikáját Ő kedve szerint titkolózhat pedig megígérte nem fog és mindent elmond, de persze ezt elfelejtette viszont, ha tegyük fel most Lexy nem akar beszélni egy dologról az már baj, mert neki mindent tudnia kell. Én megértem Lexy-t miért nem mondja el a szakítás okát mivel az egyedül rá és Harry-re tartozik. De megpróbálom kideríteni a dolgokat hisz a húgom csak jót akar és gondolom a legrosszabbra gondol, de komoly mit akarhat Eleanor Calder Lexy-től és Harry-től? Az a nőszemély a húgomat akarja tönkre tenni nem a barátai kapcsolatát. Kicsit paranoiás a napokba a húgom arra gondoltam, hogy elviszem pszichológushoz, de nem akarom rontani a kapcsolatunkat pedig ráférne már egy dili doki.
-George neked mi a franc bajod van? - tör ki a kezeim közül Lex mikor beértünk a szobámba. -El akarod rontani azt a jó kapcsolatunkat amit felépítettünk? Mert, ha kell utálhatlak!
-Nagyon szívesen utálnálak újra, de beszélnünk kell - mosolyogtam rá mire csak megforgatta a szemét és leült az ágyamra. -Igen, ülj csak le megengedtem - tettem hozzá nevetve mire az íróasztalhoz léptem és felültem rá.
-Bökd ki - dőlt hátra az ágyamon.
-Tudom nem akarsz róla beszélni - egyenesedtem ki és az ágy felé vettem az irányt, hogy leülhessek mellé mire Ő megemelte a fejét. -Miért szakítottatok Harry-vel? - Kérdeztem mire inkább visszadőlt az ágyra és egy párnát a fejébe nyomott. -Tudom nem akarsz erről beszélni, de vagyunk annyira jóba, hogy elmondhasd - kértem mire eldobta a párnát és felült.
-Bármennyire is leszünk jóba sose fogod megtudni - vágta rá.
-Miért? Megcsalt? - kérdeztem.
-Harry? Megcsalt? Nem - nevetett fel a végén.
-Akkor meg mi a gond Lex?
-Semmi és nem akarok erről beszélgetni, ha ezért rángattál fel akkor felesleges volt - a mondanivalója végén felpattant, de nem hagytam ennyibe megragadtam a csuklóját és visszahúztam, de Ő egyenesen rám esett így elterültünk az ágyon.
-Elmondhatod - suttogtam mire teljesen megdermedt.
-Nem akarom sajnálom - szabadkozott és feljebb tornázta magát míg én ott maradtam a hátamon feküdve és nem Lex tornyosult felém, hanem a fal bámult vissza rám. Olyan ártatlan, védtelen volt mikor rajtam feküdt. -Tudod ez ami történik egy olyan történet amit egyik felem elmondani, de a másik megakadályozza - motyogta míg feljebb ültem és megláttam, hogy a szemeiből könnyek csurognak végig gyönyörű arcán. Elkezdtem simogatni a hátát míg Ő rám nézett aztán mellkasomra húztam.
-Ne sírj - simogattam a haját.
-Könnyű mondani - suttogta és felnézett rám.
-Minden rendben lesz - pusziltam bele a hajába mire felhúzott szemöldökkel rám nézett.
-Ez..? Wao George Walker kedves velem - törölte meg a szemét nevetve.
-Alexandra Peters előttem sír el kell kürtölnöm a suliba - mondtam nevetve mire belebokszolt a vállamba. így egész közel került hozzám. Megdermedt és arcunkat csak pár centi választotta el egymástól míg eszembe jutott még egy kérdés. -Ugye tudod, hogy most mindenki szerint együtt vagyunk? - Kérdeztem suttogva mire Ő neki is eszébe jutott és zavartan a fejét a kezébe temette.
-George ne haragudj csak.. - nem fejezte be, mert a kezemet a szájára tettem és rámosolyogtam.
-Tudom - mondtam és bólintott.
Pár percig csak ültünk egymás mellette és hol egymásra néztük, hol próbáltunk valami teljesen mást nézni, de teljesen lehetetlen bizonyult.
-Kínos - szólalt meg Lex pár perc csend után mire ránéztem.
-Elég - helyeseltem.
-Az első kínos csend köztünk ez furcsa - jegyezte meg Lex mire elnevettem magam.
Belenéztem gyönyörű szép barna szemeibe amik furcsán csillogtak és már csak azt vettem észre, hogy fejem közelít felé míg Ő le van dermedve. Megakarnám csókolni? Nem, Ő a húgom legjobb barátnője!
Megráztam a fejem és előre fordultam mikor Lexy megragadta a felsőmet és megcsókolt. Rövid ideig éreztem Lexy ajkait az ajkaimon, de csak akkor fogtam fel mi történt mikor zavartan elhúzódott. Csókolóztam a húgom legjobb barátnőjével és még élveztem is. Túl édesek azok a telt ajkak Lex arcán és túlzottan kezdek teljesen beleőrülni. Egész életembe úgy tekintettem rá, mint a húgomra és ez így belegondolva nagyon abszurd. Csókolóztam a húgommal. Nem, Lex nem a húgom Ő csak egy gyönyörű, kedves, aranyos és édes lány aki néha az őrületbe kerget. Mi az ördög van velem?
-Bocsi - tűrte a haját a füle mögé zavartan.
-Mi? Ja semmi - dadogtam zavartan.
-Nem vagyok szerelmes beléd csak elfogott az érzelem - magyarázta ki magát Lex mutogatva míg én elképedtem. Miért nem szerelmes belém? Miért érdekel engem?
-Persze én se vagyok beléd szerelmes a húgom vagy - hangsúlyozta ki a végét míg Ő felhúzott szemöldökkel nézett rám. -A húgom barátnője vagy így természetesen húgomként tekintek rád - magyarázom ki magam mire bólintott.
-Szerintem felejtsük el ezt - ajánlotta mire bólintottam. Hogy tudnám elfelejteni azok az édes csókolni való ajkaidat? -Meg sem történt!
-Ugyan mit? - nevettem fel mire nevetve bólintott. A csókot. Amikor megragadtad a pólóm és magadhoz húztál. Amikor ajkaink összeértek pár percre. Amikor valami elkezdődött köztünk. Valami más. Valami ami több, mint barátság, de kevesebb, mint testvériség. Ez hülyeség Lexy nem is a húgom inkább kevesebb, mint szerelem, mert az végképp nincs köztünk. Vagy mégis? Lexy és én? Komolyan? Ez olyan abszurd! Még csak most lett vége Danielle a kapcsolatomnak igaz Ő hamar túllépet, de.... Mi a francokat agyalok itt ilyen dolgokon? Nincs olyan, hogy én és Lexy, és nem is lesz sose, mert én nem vagyok szerelmes a húgom legjobb barátnőjébe! De haver szerelmes vagy belé! - Súgta a belső hang mire felmordultam és felpattantam.
-George jól vagy? - ugrott fel mellém Lex és megragadta a karom.
Gyors cselekedetből felé fordultam és megragadtam az arcát, hogy ajkait az ajkaimra nyomjam. Elsőnek habozott aztán kezeivel átkulcsolta a nyakam míg az én kezeim a derekára tévedtek és felemeltem Őt, hogy a lábait a derekam köré kulcsolja. Vadul csókolóztunk és nem érdekelt semmi más csak Ő és az ajkaink háborúja egymás ellen. Ki vontuk a külvilágot és már csak mi voltunk ketten jelen egy alternatív jelenbe.


Sziasztok bogárkáim!
Itt vagyok nektek az új résszel ami kárpótol a késedelmek miatt mivel giga hosszú lett. Nem ez lett volna a legelején a címe csak aztán kicsit átszerkesztettem a fejembe a történéseket és voálá ez lett. A poénjaim, ha vannak benne akkor nagyon mélyre ejtettem Őket szóval aki megtalálja annak külön dicséret. (Szerintem nincs benne)
Mindjárt szeptember vége gyerekek baromi gyorsan elment ez a hónap és jön az amit Évi alig vár már szeptember elseje óta az őszi szünet. *idétlen táncolás helye* Fél lábbal is kibírjuk! Amúgy biztos, hogy nem, mert fél lábon ritka szar vagyok. 
Minden TVD, TO nézők OKTÓBER 8.-A remélem nem felejtitek el közeledik. Feeling izgatott. *-*
Akinek tetszett ez a szedett-vedett, rossz befejezésű rész az kommentálja, hogy "sajt" és akinek nem tetszett az meg azt kommentálja, hogy "mandarin" mindegy a lényeg várom a kommenteket! :) Remélem azért elnyerte tetszéseteket!

Season 2 Chapter 6 - Emma tervei

One Direction - Half A Heart

Még csak hét közepénél járunk, de tiszta őrültek háza van. Louis vett a lányának egy hangos dudát és Emma szeretettel használja mindig, minden perceben ezzel minket az őrültbe kergetve pedig csak akkor használhatja, ha valami baj, de mindig van vele valaki. Most jelenpillanatban George  van bent nála a nagybátyja mivel, mostanság a George-al való kapcsolatom kissé elhalványult. Szeretem, persze, hogy szeretem hisz Ő segített továbblépni, de amióta megtudtam, hogy Liam szakított Sophia-val azóta valami, mintha fellobbant volna bennem. Felszínre kerültek a régi érzéseim amiket elég jó helyre rejtettem, de úgy néz ki mégis visszataláltak.
-Hé - szólított vissza a valóságba egy nagyon kellemes hang amitől még mai napig ellágyulok. Felé néztem és aggódó barna szemei örvénylettek. -Minden okés? - Kérdezte még mindig nyugodt aggódó hangon.
-Ja... igen... persze - ráztam meg a fejem amiből kiűztem minden vele kapcsolatos érzelmet. Milyen érzelmet Danielle? Hisz már rég elfelejtetted, nem vagy belé szerelmes ezt ne feledd! -Veled minden oké? - Kérdeztem én is udvariasan mire a pupillái kitágultak úgy meredt felém. Meglepettem ezzel hisz amióta visszajöttek egy percet se beszéltünk, de most... most minden megváltozott azt hiszem.
-Igen persze -  nyelt egy nagyot és magára erőltet egy mosolyt amitől nekem is mosolyognom kellet. Összeakadt tekintetünk akár percekre is, de akkor is életem legjobb percei voltak hisz még mindig gyönyörű barna nagy szemei vannak. Kár, hogy ezt  megzavarták és zavartan néztünk másfelé.
-Kedvesem - hajolt le hozzám George és egy puszit nyomott a szám szélére. Pár percre el is felejtettem, hogy nekem barátom van akit nagyon szeretek és Ő is viszont szeret. -Emmának vannak tervei, de most veled akar beszélgetni! - A mosolyában volt valami fura amit nem tudok hova tenni hisz amikor Emmáról beszél fülig ér a szája, de most van valami más. Mi lehet?
-Mi a baj? - kérdeztem és megsimítottam kigyúrt karját mire Ő csak mosolyogva megrázta a fejét. Nem hittem neki már miért is hinnék neki hisz látom a szemeiben van valami probléma. Felálltam eddig helyemről és Liam-re néztem aki elkezdte a tévét bambulni aztán George-ra néztem amolyan "légy jó" tekintettel mire csak feltette a kezeit. Gyors puszit nyomtam ajkaira és az emelet felé futottam. Majdnem neki mentem futás közben Zayn-ek aki csak nevetve feltette a kezeit és tovább futottam Emma szobájához. Amikor beértem Pezz ült Emma mellette és nagyon nevetgéltek valamin.
-Na végre - nevetett Pezz felállt az ágyról. -Gyógyulgass töpörtyű! - Megpuszilta a fejét és kiugrált a szobából teljesen el van varázsolva a közelegő esküvő miatt, de még a ruha miatt még nem igazán jutott döntésre. Van három esélyes ruha mindegyik gyönyörű és Perrie-s így lehetetlen dönteni!
-Na mi van manó? - ültem le az ágyra mellé és átkaroltam, hogy magamhoz húzzam mire Ő mosolyogva nézett fel. Tiszta pöttyös volt már, de a vakarás miatt Louis feladta rá a konyhai kesztyűket így nem tudja vakarni a pöttyeit.
-Beszélgettem George bácsival - kezdte mosolyogva mire csak bólintottam hisz tudom, de vajon mit mondott neki ez az okos 3 éves Tomlinson. -Terveim vannak és unatkozom! - A végén lebiggyesztette ajkait mire csak elnevettem magam és az ölembe húztam.
-Minden percben valaki itt van melletted - mosolyogtam rá.
-Nem igaz Niall bácsi is hiányzik - mondta szomorkásan. -És a rohangálás, mert ez a viszketés borzalmas! - Vakarta meg a kesztyűs kezével a lábát.
-Elfog múlni nyugalom - pusziltam bele szőke hajában.
-Jó nem is én vagyok a lényeg - legyintett a kezével ami így kesztyűvel sokkal nagyobb és szinte leesik róla, de Louis megoldotta, hogy ne essen le. Persze nem varrta bele Emma kezét annyira Louis se hülye na jó igen, mert azt akarta! -A lényeg itt Liam bácsi! - Térített vissza a gondolataimból mire csak úgy rámeredtem a név hallatán.
-Mi van Liam bácsikáddal? - kérdeztem és elkezdtem a helyemen egy kicsit mozgolódni.
-Legyetek szerelmesek - mondta ki kerek perec mire még jobban leesett az állam. Ezt mondta volna el George-nak is? Remélem, hogy nem, de miért van olyan érzésem, hogy igen? Mert talán igen. 
-Emma! Én és Liam bácsikád nagyon régen szerelmesek voltunk aztán teltek múltak az évek, hónapok és vége lett, de barátsággal - magyaráztam az ölembe ülő kislánynak aki érdeklődve figyelt.
-De szeret téged - motyogta nagyon halkan.
-Ezt Ő mondta? - kérdeztem rá mire rám nézett és bólintott. Szeret? Ezért szakított volna Sophia-val? De hisz észre kellet volna vennem és lehet észrevettem, de nem érdekelt, de most ezt így hallva a szívem megszakad. Mennyit szenvedhet amikor lát engem és George-ot csókolózni? Pont annyit amennyit én szenvedtem. Egyik felem azt mondja megérdemli, de a másik felem mérhetetlenül sajnálja.
-Te szereted? - hallottam meg Emma kis hangját mire ránéztem. Szeretem? Igen... nem ... nem tudom! Nem tudok semmit se én boldogok vagyok George-al, de Liam mégis csak egy különleges személy volt az életembe akibe szerelmes voltam. Vagy még mindig? Minek is gondolok én erre? El kell Őt felejtenem és ez Rómába sikerült! Talán vissza kéne mennem? Nem, nem tudnám itt hagyni a barátaimat és... Liam-et. Már megint itt van a róka elásva felszínre törtek az érzéseim amiket próbáltam eltemetni.
Amikor újra ránéztem a várakozó kislányra éreztem ahogy az arcomon végig csúszik egy könnycsepp amit azonnal megtöröltem és megráztam a fejem.
-Miért sírsz? - kérdezte.
-Csak belegondoltam valamiben ami nagyon rég voltam - nyeltem egy nagyot ezzel is leküzdve a torkomba növekvő gombócot.
-Ha szereted mond el neki - simogatta meg a karom. Még csak 3 éves, de sokkal okosabb, mint mi magunk és remek ember ismerő is már ilyen fiatalon.
-Boldog vagyok George bácsikáddal - erőltettem magamra egy mosolyt és magamhoz húztam.
-Szerintem nem - motyogta, de nem törődtem vele csak közelebb vontam magamhoz és belepusziltam a hajában.  Felém fordult és a nyakamat átkarolva átölelt. Mikor viszont elfordult kimászott az ölemből és visszaült a helyére. -Küld be apuci! - Kérte mosolyogva mire bólintottam és a hajában pusziltam újra és elindultam az ajtó fele, de mielőtt kimentem még hallottam utolsó szavait; -Úgyis nekem lesz igazam!
Amikor kiléptem az ajtón pont Louis bukkant elő és csak mosolyogva megveregettem a vállát mire beljebb szaladt a lánya felé. Még nem tudja mi vár rá remélem nem csak én kaptam Emma terveiből, hanem más is.
A szobám felé indultam, de megtorpantam a próba szoba előtt ami már Lexy szobája is. Sejtem miért szakítottak, de istenemre esküszöm együtt lesznek újra, mert ez így borzalmas. Szeretik egymást mégis külön vannak. A próba szoba felől gitár hang hallatszott ki így megálltam és bekukucskáltam. Liam ült a földön nekem háttal. Mit csinál itt egyedül? Mostanában nagyon sokszor kuksol, vagy itt, vagy a szobájában. Ez miattam van? Nem bírja elviselni, hogy George-al vagyok, de akkor elmondhatta volna és kiköltöztem volna, ha zavarok neki.
-So your friends been telling me
You been sleeping with my sweater... - amikor meghallottam gyönyörű, gyötört hangját megszakadt a szívem. Ez a kedvenc számom tőlük. Ahogy énekel a szívem csak ezerszeresével ver míg a tenyereim izzadni kezdenek és a gyomromba lévő pillangók újra életre kelnek. Az érzéseim iránta újra felszínre törtek és most itt lenne az alkalmunk újra kezdeni hisz nincs Sophia, de most nekem van barátom. Nem tehetem meg ezt George-al aki annyira szeret engem, nem érdemli meg és engem se érdemel meg.
-Danielle - bökött valaki az oldalamba, de ezt a visítást megismertem már.
-Niall - szóltam rá felé fordulva. Már nem hallottam a gitár hangját és a gyönyörű hangját se már csak azt hallottam ahogy kinyílik az ajtó és megjelenik Ő.
-Dani? Mit csinálsz? - kérdezte zavartan Liam.
-Uh - szólalt meg vigyorogva Niall mire ránéztem amolyan megöllek fejjel. -Szerintem én most megyek majd később! - Ugrált el mellettünk mire egy szívet rajzolt a levegőben amiben mi vagyunk benne. Egyszer megölöm!
-Na igen várom a válaszod - dőlt az ajtófélfának karba tett kézzel, de az arcán ott bujkált az a elviselhetetlen vigyora.
-Én csak... - kerestem megfelelő szavakat, de nehéz, ha így néz rám, mert a szemeim mindig lejjebb vándorolnak kigondolkozó mellkasára. Miért kell neki fehér pólóban lenni? Olyan egy szemét! Egy szexi szemét. -Csak meghallottam a gitár hangját és érdekelt. - Vonom meg a vállam zavartan és már indultam volna el, de megragadta a csuklóm ezzel is arra ösztönözve, hogy belenézek a szemeiben.
-Bejöhettél volna - mondta.
-Nem akartalak zavarna - motyogtam, de egyszer se vesztettem el tekintetét.
-Te sose zavarsz - mondta szinte suttogva így gondolom Ő se tudta, hogy meghallom pedig, de.
-Emma elmondta, hogy szeretsz - baszki megint előbb járt a szám, mint az eszem. Basszus.
Elhúzta a karját és megszakította a szemkontaktust helyette a kezeit az arcában temette és felsóhajtott. Elbénáztam, mint mindig szerintem írjuk a homlokomra, hogy béna, mert azt tök jól jellemez engem.
-Mármint... ajh fogalmam sincs - próbáltam elmagyarázni, de sehogy se tudtam,
-Nem semmibaj - rázta meg a fejét és újra rám nézett. Végre! -Azt hittem tudtad... - Motyogta az orra alatt amit szerintem megint magának akart mondani.
-Csak most tudatosult bennem úgy igazán - magyaráztam el neki mire bólintott. -Liam.. - Szólítom meg mire kérdően rám néz, de nem tudok mit mondani neki semmit. Talán egy "sajnálom, hogy így érzel, de én is átéltem már" szöveget kellet volna mondanom neki.
-Jól vagyok - legyintett a kezével mire bólintottam. Nem, nincs jól csak jól akar lenni. Az igazi macsó Liam aki mindig próbálja mutatni mennyire jól van, de sose sikerül neki ez az arcának köszönhető a gyönyörű arcának ahol minden egyes érzelem átfut rajta, ha akarja, ha nem. -Figyelj, ha akarod bejöhetsz. - Dadogta mire mosolyogva bólintottam és utat engedett nekem, hogy beljebb menjek viszont amikor beértem kérdően fordultam felé aki az ágyra bökött. Leültem az ágyra míg Ő az ágy elé ült törökülésben és magához húzta gitárját. -Különleges kívánság? - Mosolygott rám amitől nekem is mosolyognom kellet.
-Half a heart - mosolyogtam rá mire Ő mosolyogva bólintott.
Újra neki futott a dalnak mire én érdeklődve figyeltem ahogy beleéli magát és ahogy játszik közben a gitáron. Mindig is szeretem így nézni Őt olyan más ilyenkor, olyan nyugodt és elmerül a dallamokban ahol kialakított magának egy szép kis álmot ahova akárhányszor betér amikor énekel és gitározik.
Észre se vettem mikor elhallgatott teljesen elmerültem a látványában.
-Bámulsz - nevetése hozott vissza a világban és megpillantottam gyönyörű mosolyát. Csodálkozik? Csodálatos látványt mutat! -Sose változol! - Mosolygott rám és megráztam a fejem.
-De te igen - mondtam még mindig Őt bámulva mire érdeklődve figyelt. -Annyit változtál és nem csak külsőre, belsőre is már nem az vagy aki régen volt persze jó irányban változtál. - Beszámolóm után lehajtottam a fejem. Minek mondtam ezt neki?
-Hé - emelte meg a fejem az államnál fogva amitől testem bizseregni kezdett és úgy néztem bele újra barna szemeiben. -Kérlek maradj mindig ilyen! - Közelebb hajolt, de csak az orrom hegyén hagyta ott szája lenyomatát. Utoljára akkor kaptam puszit tőlem az orromra amikor együtt töltöttünk egy csodálatos estét és azután. De az rég volt nagyon rég!
Felállt és felém nyújtotta a kezét amit azonnal elfogadtam és felhúzott. Elég közel kerültünk egymáshoz mellkasunk szinte súrolta egymást a tekintettem lejjebb vándorolt és még mindig fogta a kezem. Mit csinálok én? Nekem barátom van aki szeret engem, de én.... Nem! Én is szeretem George-ot. Amikor viszont közelített felém és arcunk már csak pár méterre volt egymástól nem tudom, mit és miért cselekedte, de kezeimet átvettem a vállán és Ő lecsapott az ajkaimra.

A nyakánál összekulcsoltam a kezeim míg nyelve könyörgése zavart meg amit egyből engedélyeztem neki. Jó volt újra érezni csókjait az ajkaimon miközben nyelve újra felfedezést tett. Nem gondoltam a következményekre, nem gondoltam semmire csak rá. Tudtam, hogy ez nem helyes hisz nekem barátom van, de nem tudom titkolni az érzéseim előtte. Tudom, hogy megérdemelné a szenvedést hisz ugyanúgy szenvedtem én is, de ahogy belenéztem barna nagy szemeiben elmúlt az a érzéseim, hogy neki szenvednie kell. Nem, Őt szeretni kell és az érzés amikor csak te vagy képes megadni a fiúnak amire vágyik felbecsülhetetlen. Bárhogy is próbáltam eltiporni az érte érzett érzelmeit nem sikerült sose igazán, mert mindig előjönnek és ez ellen nem tehetek semmit.
-Ti meg mit csináltok? - hallottam meg mögülem egy hangot akitől egyből megijedtem. Elhúzódtam Liam-tól, de nem mertem hátranézni a szemében. -Danielle! - Kiabált rám mire a szememből megeredtek a könnyeim és elkezdtem a plafont nézegetni, de ez se igaz segített. Elmondtam volna neki, de ezt nem akartam, hogy lássa is.
Erőt vettem magamon és hátrafordultam, hogy szembenézzek vele, de amikor megláttam kifogja a vállát kikerekedtek a szemeim. Ő meg mit keress itt?
-Liam - suttogta elkeseredett hangon.
-Baszki - morogta Liam mögülem mire ránéztem kérdően, de teljesen lefagyott. Ő hívta ide?
-Ezért hívtál ide, hogy ezt lássam? - kérdezte feldúltan Sophia, de igazából nem kért választ, mert azonnal folytatta. -Tudod mit nem érdekelsz azt hittem adni akarsz még egy esélyt, de úgy néz ki megint beleestél a hálójában! - Mondanivalója végén elhaladt, de még utoljára vállba veregette George-ot aki mindvégig kereste a pillantásom.
-George - léptem felé és megakartam fogni a karját, de elhúzta. -Hadd magyarázzam el! - Könyörögtem neki mire megrázta a fejét.
-Nem akartam elhinni Emma szavait, mert csak 3 éves mit tudhat, de rohadtul igaza van - morogta még sose használt csúnya szót főleg nekem nem. -Szerintem még mindig szereted és tiszteletben tartom, mert csak azt akarom, hogy te boldog légy, de gondod át! - Közelebb jött felém és megfogta gyengéden az arcom és letörölte a szememből a könnyeim. Hogy képes rá? Olyan jó olyan amilyen én sose leszek!
-Sajnálom - motyogtam mire Ő megrázta a fejét és a homlokomra nyomott egy puszit.
-Ne sajnáld, szeresd és ne foglalkozz velem - mosolygott rám. -Barátként kezdtünk és jobbak vagyunk mi barátnak! - Miközben ezeket mondta visszaemlékeztem a találkozásunkra tényleg barátként kezdtünk aztán az egyik nap elhívott randira és elfogadtam, és aznap éjszaka mikor megcsókolt találtam reményt, hogy elfelejtsem Liam-et. Ő segített talpra állni neki köszönhetek mindent.
-Akkor most mi? - nem akartam kimondani, mert féltem és különben is senki se használja már.
-Barátok vagyunk - mosolygott rám és magához húzott egy ölelésre. A fejemet a vállára hajtottam és próbáltam visszafojtani a könnyeimet sikertelenül.
-Hé mi folyik itt? - jelent meg Hannah, Lexy és Pezz, de ezt csak Pezz kérdezte míg Hannah gyomron bökte.
-Miért vagytok a szobámba? - kérdezte Lexy mire Hannah Őt is gyomron könyökölte.
-Mi történt? - lépett előrébb Hannah.
-Szakítottunk - sóhajtottam letörölve a könnyeimet mikor elhúzódtunk.
-Szakítások hónapja van? - kerekedett ki Pezz szeme. -Harry és Lexy most meg ti hát ezt mondhatom jó. - Szomorodott el Pezz kiakadva.
-Szakítás egy új kapcsolattal fűszerezve - teszi hozzá George rám mosolyogva.
-Nem értjük - morogta egyszerre Pezz és Lex mire lepacsiztak.
-Ti nem is fogjátok üres fejűek - nevetett George két barátnőmön és elhaladt mellettük.
-Hé - háborodott fel a két érintett és George utána mentek kiakadva.
-Menyasszony vagyok ne szaladj előlem - hallottam Pezza kiabálását.
Hárman maradtunk. Liam, Hannah és én. Kellemetlenül álltam legjobb barátnőm előtt aki csak mosolygott ránk én azt hittem kifog akadni hisz mégis a bátyjáról van szó. Bár Hannah megértő hisz tudja csak akkor szakítunk, ha már kihűlt a kapcsolat és fogadjunk Hannah is benne volt még mindig a Liam-Danielle összehozása csapatban.  Igen tudok az összeesküvésről, mert Niall és Emma kikotyogta véletlen ki gondolta volna a két nagy szájú mindent kikotyog.
-Akkor ti most...? - kérdezte Hannah vigyorogva. Igazából fogalmam sincs csak csókolóztunk, de még erről nem beszéltünk hisz időnk se volt rá.
-Szeretném - lépett mellém Liam mosolyogva és összekulcsolta a kezeinket. Igen Ő szeretnél, de mi van velem? Én is kellek egy kapcsolathoz és szerintem az én véleményem is számít.
-Még nem beszéltük meg - húztam el a kezem zavartan. Nem akarok beleugrani csak úgy rögtön megbeszélés nélkül, mert nem szeretném elrontani most ezt és különben is érdekel mit keresett itt Sophia. Ha szereted engem Liam, mert állítólag szeret akkor minek hívja ide Őt? Elsőnek erre akarom tudni a választ!
-Okés akkor beszéljetek én megnézem a lányom - mosolygott Hannah és már el is indult Emma szobája felé.
Becsaptam az ajtót és felé fordultam Ő ugyanolyan közel volt hozzám és már lépett volna még közelebb, hogy lecsapjon ajkaimra amit most szívesen fogadnék, de előbb beszélgetnünk kell így kezemmel megakadályoztam közeledését mire Ő felhorkantott. Nem érdekel, hogy nem érdekli, de én előbb megszeretném beszélni, hogy ne ugorjunk egyből fejest ebbe és ne rontsuk el. Nem akarom elrontani, mert szeretem. Igen, szeretem mindig is szeretem.
-Beszélgessünk - kerültem ki és leültem az ágyra míg Liam mellém telepedett.
-Miről? - kérdezte unottan.
-Erről - tártam szét a karom. -Akkor most újra? Jó ötlet ez egyáltalán? Emlékeztetlek egyszer már megpróbáltuk és tudjuk mi lett a vége! - Ömlöttek belőlem a szavak míg Ő kikerekedett szemekkel rám nézett a szemén átfutott a félelem. -Nem, nem azért, mert szeretlek, de nem akarom tönkretenni a barátságunka! - Mentegetőztem mire kifújta a levegőt.
-Szeretlek - suttogta és megragadta az arcom,hogy egy puszit nyomjon érzékien a számra. -Tudom hülyeség, de érzem, hogy a második mindig bejön! - Mosolyog rám édesen mire én is elmosolyodom.
-Akkor együtt? - kérdezem félénken mire magához húz egy rövidke csókra.
-Válasz a kérdésedre? - mosolygott rám mire bólintottam.
-Jó, de akkor beszélgessünk a többi mindenről - kezdtem el újra a csacsogásom mire Ő unottan hátradőlt az ágyon én egyből ráültem a derekára és felülről vigyorogtam rá. -Ne légy már ilyen! - Vigyorgok rá és lehajolok hozzá, hogy most én csókoljam meg. Érzem, hogy férfiassága dudorodik amin csak jobban mosolygok.
-Tudod ezért szeretlek, mert ilyen vagy - mosolyog fel rám.
-Tényleg? - a mosoly az arcomról levakarhatatlan miközben Őt hallgatom.
-Igen meg azért is amit oda lent okozol egy csók után - kuncog mire elnevetem magam.
-A "kis" Liam türelmetlen - kuncogok mire megragadja a derekam, hogy magához húzzon.
-A "nagy" Liam is - teszi hozzá mosolyogva.
-Tudom sajnálni őket - folytatom a nevetgélést mire Ő sértett arcot vág persze a szája sarkába ott bujkál az a édes mosolya.
-Danielle - töri meg a csendet mire megemelem a fejem a mellkasáról és felnézek rá. -Írsz velem adóbevallást? - Kérdi mosolyogva mire rámosolygok.
-Vártam mikor kérded meg - kuncogok.
Fordított a helyzetünkön és most Ő kerekedett felülre.
-Tudod tökéletesen elfelejtettem már milyen veled - hajol közelebb a fülemhez mire sértett arcot vágok. -Mi van? - Kérdezi mosolyogva mire közelebb vonnom magamhoz, de a csók helyett beletúrók kevéske hajába.
-Én tökéletesen emlékszek rád sőt emlékszem a "kis" Liam-re - mosolygok rá.
-Felelevenítenéd az utolsó közös éjszakánk? - duruzsolja a fülembe és rám mosolyog kajánul.
Imádom testemmel kívánom!

***

Olyan rég feküdtem már ezen a mellkason miközben csak szorosabban von magához és olyan jó érzés ez, de ezért Lexy tuti megöl, hogy most az Ő ideiglenes ágyában csináltuk. Nem akarok ma már találkozni Lexy-vel. 

-Liam - nézek fel rám mire Ő mosolyogva figyel. -Kérdezhetek valamit? 

-Igen, Danielle tudom nagyon jó volt - kuncog mire hasba böktem nevetve. 

-Nem azt te hülye - nevettem mire mosolyogva bólint így felteszem azt a kérdést ami már ez az egész előtt bennem ékelődik. -Mit keresett itt Sophia? - Kérdeztem és éreztem teste megfeszül a kérdéstől. Biztos vagyok benne, hogy Ő hívta ide, de tőle akarom hallani mit keresett itt és miért hívta ide. 

-Ööö... - kezdte és szabad kezével megvakarta a tarkóját aztán rám nézett ismét. Bökd ki végre! -Én hívtam ide. - Mondta ki amit eddig is tudtam már csak egy kérdésem lenne felé. Miért?

-De miért? Szakítottak - folytattam a kérdez felelek játékom, de sejtettem miért. Újrakezdeni.

-Ez nem számít már, mert velem vagy - vont magához közelebb, hogy egy puszit nyomjon a fejemre. 

-De érdekes - ültem fel mire sóhajtott. -Azért hívtad, hogy összejöjjetek igaz?

-Igen - ült fel szóval ennyire volt belém szerelmes nem voltunk igaz együtt, de ha én valakiben szerelmes vagyok nem jövők össze egy olyannal aki iránt semmit sem érzek. George iránt is éreztem valamit, de az elpárolgott amikor az érzéseim újra feltámadtak Liam felé. 

-Szóval képes lettél volna vele összejönni miközben nem szereted? - kérdeztem.

-Mással voltál - vágta rá.

-És nem akartál egyedül lenni és akkor miért ne - fakadtam ki. 

-Mit érdekel ez téged? Veled vagyok azzal akit szeretek - mosolygott rám édesen, de nem tudom ez engem annyira frusztrál. 

-Mégis majdnem összejöttél vele - sóhajtottam és megráztam a fejem. Megragadtam a takarót amit magam köré csavartam.

-Hova mész? - kérdezte.

-Átöltözni - mondtam és elindultam az ajtó felé.

-De mi...? - kérdezte és hátrafordultam.

-Együtt vagyunk csak.. hagyjuk - legyintettem a kezemmel mosolyogva. -Lent találkozunk? 

-Természetesen - mosolygott rám mire én is mosolyogva bólintottam és kisettenkedtem a szobából át az én szobámba.

Amint beértem a szobámba bezártam az ajtót és neki dőltem. Miért zavar ez engem ennyire? Engem szeret és velem van, de a tudta, hogy majdnem összejöttek újra meg őrit. Ha később érek oda hozzá akkor már talán Sophia-val csókolózott volna míg én ott maradtam volna Emma szavaival. Nem szabad olyanra gondolnom ami nem történt meg, de zavar és ez ellen nem tudok semmit se tenni. 

Végül is Emmának igaza lett bejött a terve a kis furfangos Tomlinson-nak. 

~Harry Styles szemszöge~

A szakítás óta most megyek újra randira egy igazi lánnyal. Nagyon aranyos lány szőke hajú, kék szemű és odavan a Micimackóért kicsit féltékeny is vagyok  Micimackóra, de elnézem neki hisz mégis randizhatok vele. Megnyertem vele a főnyereményt csak az apja nehogy vasvillával kergessen ki a szobájából amikor egy puszit akarok nyomni az arcára. 

Életem legjobb randijára felkészültem viszek neki egy kenőcsöt amivel bekenhetem piros pöttyeit, egy pohár tejet és vacsorát persze a tálcára tettem kedvességből egy szál rózsát mégis csak randi. És mivel illik randira vinnem valamit még meglepetést is kap és talán engem is meglep egy puszival. Na akkor második randink is lesz! 

-Harry hova készülsz? - kérdezi Zayn miközben megyek fel óvatosan a tálcával a lépcsőn. 

-Randira - mosolyogtam rá büszkén. -Emmával.

-Megcsalt a kis törpe? Előbb velem randizott - duzzogott nevetve Zayn. -Na majd kérdőre vonnom az én törpém!

-Megcsaltad Pezz-t? És kopj le a csajomról Ő az én törpém - nevettem mire Ő megrázta a fejét nevetve. 

Amint felértünk a lépcsőn Ő a szobájuk felé ment míg én a macis ajtó felé léptem. Elsőként is illedelmesen bekopogtam és amikor hallottam, hogy mehetek lábammal belöktem az ajtót. A kis beteg az ágyán ült kedvenc plüssét szorongatva. Beljebb löktem az ajtót és az ágyához léptem. Letettem az ágyra a tálcát és leültem mellé.

-Mit hoztál? - kérdezte kíváncsian.

-Egy krémet a viszketés ellen - mutattam fel a tálcán lévő krémet mire vigyorogva bólintott. -Tejet és vacsorát amit édes anyukád csinált csak is neked. - Mosolyogtam rá mire elismerően bólintott, de láttam arcán valamit hiányolt.

-Sütike nincs? - kérdezte szomorúan.

-Jó, hogy említed - mutatom fel a tányér mögött rejtőző sütit amit direkt neki raktam félre. Már nyúlt volna érte, de nem adtam neki oda. -Előbb a vacsora! - Szóltam rá mire elkezdett duzzogni. Végül megadta magát és az ölébe helyeztem óvatosan a tálcát persze a váza virágot elvettem onnan és az éjjeli szekrényére helyeztem. Levettem a kezéről a sütő kesztyűket, de szigorúan ránéztem mire bólintott.

Miközben Emma falatozott én mindvégig figyeltem és elmerültem a gondolataimba újra, és megint Lexy-re gondoltam. Még mindig nem értem a szakításának okát hisz látom a szemeiben Ő is szeret és mikor rám néz látom benne, hogy küszköd a könnyeivel. De, ha szeret miért szakított? Nem értem ezt az egészet már Lexy is elkezdte ezt a Hannah fajta titkolózást és ez nekem nem tetszik mivel féltem. Féltem, mert szeretem és nem akarom, hogy baja essen. És lehet, hogy nem vagyunk együtt, de akkor is figyelek rá és megvédem bármi bajtól bár az nehéz, ha semmit sem tudok, de ki kell derítenem, mert meg kell védenem bármi áron is. Elmondhatatlanul szerelmes vagyok belé és az éjszakáim üresek nélküle a szakításunk óta egy cseppet se tudtam aludni, mert nem volt mellettem. Próbálok beszélni vele, de láthatóan kerül egyedül a szemkontaktus maradt meg nekünk.
-Harry bácsi megettem - vigyorgott Emma mire megráztam a fejem és ránéztem.
-Nem ittad meg a tejed - szóltam rá nevetve, de egyből odaadtam neki a sütit amit jóízűen befalt miközben szürcsölte a tejet. -Finom? - Kérdezte mosolyogva mire teli szájjal mondott. -Ez igent jelent értem! - Kuncogtam.
Emma megette a süti, megitta a tejet és az éjjeli szekrényére tettem a tálcát ahonnan levettem a kenőcsöt.
-Mutasd a bendőd törpe - szóltam rá mire egyből felhúzta a pizsama felsőjét. Minden egyes pöttyre kentem egy kis krémet és ezt folytattam a hátával, a kezeivel és még a lábával is. -Még van valami törpe? - Kérdezte mire megütögette állát és akkor eszembe jutott. Ráhúztam biztonságosan a konyhai kesztyűket így már mindjárt másabb volt.
-Én nem látok semmit - tárta szét a kesztyűs karját amikor észrevettem mit hagytam ki. Megnéztem a füle mögött ahol még szokott lenni ahol találtam is egyet amit jól bekentem. -Harry bácsi. - Kezdte mikor tekertem vissza a kenőcs tetejére a kupakot és ránéztem kérdően. -Szomorú vagy? - Tudtam mire érti így kifújtam a levegőt és lettem a krémet a helyére és ránéztem.
-Persze, hogy szomorú vagyok törpe, de elfogadom a döntését - erőltettem magamra egy mosolyt és feljebb ültem, hogy a hátamat neki támasszam a támlának.
-Akarod hallani a terveim? - vigyorgott tovább mire magamhoz húztam a kis pöttyös szőke kislányt.
-Hallgatlak - mosolyogtam rá.
-Légy boldog - simítja meg az arcom mosolyogva.
-Az vagyok - mosolyogtam rá.
-Nem vagy az - rázta meg a kis fejét azzal elszabadultak szőke hajai. Kérdően felvontam a szemöldököm hisz mit tud Ő csak 3 éves. -Viszketek! - Azt hittem folytassa erre újra elkezdené vakarni magát, ha a kesztyű nem lenne rajta.
-Hé nem vakarhatod - szóltam rá és megfogtam két kezét míg könyörgően rám nézett. Ajkait biggyesztette és rám nézett a nagy kék szemeivel. Ne dőlj be neki Harry! -Bárányhimlős vagy. Bárányhimlős vagy. Bárányhimlős vagy. - Ismételgettem magam mire Ő beleült az ölembe és folytatta.
Letettem az ágyára és egyből felpattantam, hogy ajtóhoz rohanjak és Louis helyett pont Lexy jelent meg. Na pont Ő kell nekem.
-Mi a baj? - kérdezte Lex.
-Vakarási krízis - szólalt meg mögülem Emma mivel én hirtelen köpni-nyelni nem tudtam így ezt most megköszöntem neki.
-Bekented a pöttyeit? - kérdezte mire bólintottam és beljebb jött, hogy leüljön az ágyra Emma mellé. Én az ajtóból néztem rájuk vissza és ajtófélfának dőltem. -Emma nem vakarhatod hisz csúnya sebes leszel, ha meggyógyulsz tudom viszket nekem is viszketett, de erős kislány vagy egy Szuper Nagylány aki mindent kibír. - Elmosolyodtam amiket mondott Emmának és azonnal belegondoltam, hogy egyszer majd ezt a saját gyerekének mondja akinek remélem én leszek az apja. -Harry! - Fordult felém mire egyből megráztam magam amit kicsit furán nézett. -Kiviszed a tálcát? Én itt maradok vele! - Kérte egy nagy mosollyal és magához húzta a kislányt aki hozzábújt.
Bólintottam és elmentem a tálcáért és elindultam az ajtó felé ahol visszanéztem és Emma kacsintott rám csak elmosolyodottam, mert igazán jó terve van ennek a 3 éves kislánynak. Levittem a konyhában ahol Hannah írt valamit.
-Hé mit csinálsz? - tettem be a mosogatóba a koszós edényeket mire kérdően rám nézett. -Remélem nem adóbevallást, mert ahhoz ketten kellenek. - Nevettem és közelebb mentem hozzá, hogy leüljek mellé.
-Nem - kuncogott. -Emma jelentkezési lapját írom.
-Már most munkába állítod? Vagy minek? - vonom fel a szemöldököm mivel nem értem mi a fészkes fenét csinál.
-Az óvodához kell te hülye - lökött meg nevetve.
-Nem fiatal még hozzá? - kérdeztem.
-Ne kezd te is Louis szerint se jó ötlet pedig ideje lesz 3 éves és vele egykorú barátok kellenek neki - magyarázta el, de szerintem hülyeség jó kell az óvoda, de Emma kicsi még hozzá.
-Ott van Niall - vágtam rá mire felvonta a szemöldökét. -Vicc volt! - Emeltem meg a kezem nevetve bár igazából nem volt vicc.
-Mindegy állj be Louis mellé aki szerint szar ötlet az óvoda - legyintett mosolyogva és folytatta az írást.
Hirtelen a konyhai ajtó felé kaptam a fejem ahol azok jöttek be csókolózva akiktől feljön a tegnapi vacsorám. Nem tehetek róla, de amikor Lexy-vel voltam megfertőzött, hogy Eleanor és Louis... ja.
-Hazza - rohant felém Eleanor és megölelt mire Hannah is felkapta a fejét. -Hannah. - Engedett el és felé nézett.
-Én is örülök neked - vigyorgott Hannah kedvetlenül és inkább folytatta az írást.
Louis és Eleanor elkezdtek valamit kotyvasztani a konyhában amit én inkább nem néztem inkább próbáltam Hannah-nak segíteni, de inkább mondjuk ki az igazat; rohadtul unatkozom. Niall ugrált le a lépcsőn és egyből felpattantam, hogy megöleljem barátom.
-Uh - nevetett mögöttem Hannah.
-Örülök, ha hiányoztam - vigyorgott Niall.
-Ne szokd meg - vigyorogtam rá mire megláttam mögöttük a Zerrie párost.
-Harry csak nem megtaláltad az igazid? - kérdezte nevetve Pezz.
-Te most olyanról beszélsz ami neked nincs - folytattam gúnyos mosollyal.
-Kicsinállak Styles - mondta fenyegetően és megvontam a vállam.
-Van egy hírünk - mondta Zayn mosolyogva mire mindannyian ránéztünk.
-Várjatok - szólt bele Pezz. -LIAM, DANIELLE! - Kiabálta el magát mire futottak lefelé a lépcsőn. Danielle-n csak Liam pólója van míg Liam-en csak a nadrágja.
-Dugtatok - vágtam rá mire szégyenlősen a padlót nézték. Tudtam!
-Mielőtt kibeszéljük ezt - kezdte Pezz és megragadta a bébi figyelőt. -Lexy, George, Emma ott vagytok? - Mi? George is ott van Lexy-vel? Rohadtul elfogott a féltékenység!
-Hallunk - szólalt meg George mire Emma belekiabált, hogy Ő is itt van.
-Okés szóval - kezdte mosolyogva Zayn és kedvesére mosolygott. -Meg van az esküvő időpontja!
-Mikor? - kérdezte izgatottan Hannah.
-Két hét múlva - vágták rá egyszerre mire mindannyiunk szeme kikerekedett.
-Remek - mondta mindenki egyszerre.
-Tudjuk gyors hisz egy esküvőhöz idő kell, de már nem bírunk várni - öleli magához Zayn Pezz-t.
-Mindegy - legyintettem a kezemmel. -Lesznek helyes koszorúslányok? - Miután feltettem a kérdést megbántam és egyből kijavítottam. -Szerintetek van rá esély, hogy az esküvőtökön megdöngetem életem szerelmét?
-Tönkre teszed az esküvőm Styles megöllek - nézett rám szigorúan Pezz mire a bébi figyelőből kuncogást véltem felfedezni.
-Adóbevallás - hallottam meg George nevető hangját gondolom Emmának mondta.
-Szóval ne akarjam rátenni a kezem a nászutaslakosztályra? - kérdeztem még mindig az ifjúpártól.
-Nem - ordít Emma mire mindenki elismerően bólint.
-Olyan unalmasak vagytok - duzzogtam persze nevetve miközben beletúrtam göndör fürtjeimbe amire csak Lexy miatt szoktam rá mivel Ő imádta. Annyira imádom amikor paradicsommá válik az arca imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá már attól is és megőrülök, hogy nem csókolhatom meg ilyenkor és nem ölelhettem magamhoz.
Arra lettünk figyelmesek, hogy Eleanor kezd el nyafogni és rángatja Louist az emelet felé, de Louis nem akar menni.
-Eleanor a lányomnak szüksége van rám - fogta meg Louis Eleanor csuklóját.
-De - kezdett nyafogni mire Louis a kezét a szájára tette.
-Majd máskor - mosolygott Louis a lányra és egy puszi után felrohant az emeletre.
Eleanor felénk fordult ellenséges fejjel mire elindult felém.
-Hazza beszeretnék mutatni neked egy lányt hisz neked köszönhetem, hogy Louis-al együtt vagyok - mosolyog rám.
-Köszi, de másnak tartogatom magam - mosolyogtam rá kedvesen, de a gondolataimba Lexy arca lebegett.
-Kire? Ugye nem arra a szajhára pocsékolod az időd aki kidobott? - hangjába megvetést véltem felfedezni és a szajha kifejezésnél legszívesebben felpofoztam volna.
-És, ha igen? Nem érdekel a véleményed - ráztam meg a fejem mogorván.
-Tudod mit akkor légy hülye úgyse lesz veled - morogta és intett morogva mindenkinek aztán hátradobta a haját és elment. Miért gondolok arra, hogy megfojtanám? Hisz eddig kedveltem, de most felpofoznám.
Miután elment a többiek felé nézek és inkább folytassák tovább amit eddig elkezdte, vagy épp csináltak.
Eszembe jutott Emma tanácsa amin egész végig gondolkoztam. Légy boldog! Hallottam meg Emma kis hangját a fejembe és igaza van, ha így döntött nekem is tovább kell lépnem, de olyan nehéz és nem azzal szeretnék tovább lépni akit Eleanor ajánlana nekem.
-Niall elmegyünk ma bulizni? Inni akarok és csajozni - nem hiszem el, hogy ezt mondtam a lány előtt akit mindig is szeretni fogok.
-Nincs tervem szóval miért ne - vonta meg a vállát Nialler.
-Csak ne rúgjatok be - szólt bele Liam mire Niall-el összenéztem és felnevettünk. -Gondoltam.
-Ne aggódj Payno nem múlatunk annyira jól hisz a legjobb esténk Zayn legénybúcsúja lesz - mosolyogtam rá mire csak nevetve megforgatta a szemét.
-Ez az - ugrott fel örömébe Zayn mire ránéztünk. -Mi van? Ez azt jelenti terveztek valamit! - Mondta izgatottan és teljesen bepörgött. Persze, hogy terveztünk neki legénybúcsút, de arról nem tud.
-Szerintem a leánybúcsú jobb lesz - szólt bele Dani és hátulról átölelte Liam-et.
-Tévedsz drágám - fordult vele szembe Liam és adott neki egy orr puszit.
-Fenn dugjatok - vigyorgok rájuk mire mindkettőjüktől kapok egy mérges pillantást.
-Szerencséd Styles, hogy kikapcsoltam a bébi figyelőt - mondta Pezz. Akkor nem hallotta azt se Lexy, hogy ma este bulizni megyek? Bár tudni fogja, de ideje már.
-Előbb utóbb megtudja Emma is és jobb előbb, mint később - bólintottam.
-Új szabály - szólt bele Hannah és felmutatta a tollat. -Harry az utolsó babysitter jelölt és akkor is felügyelt kell!
-Támogatom - emelte magasba mindenki a kezét.
-De - kezdtem volna, de mindenki lepisszegett. -Undokok! - Vigyorogtam rájuk karba tett kézzel és levágtam magam az egyik székre. A többiek folytatták a dolgukat miközben én hol az estén, hol Lexy reakcióján gondolkoztam. El kell Őt felejtenem és tovább kell lépnem hisz Ő szakított velem.

***

-Niall menjünk haza! - Kiabáltam szőke barátomnak aki épp legurította a következő italt. Rám néz amolyan "biztos vagy benne?" fejjel mire idegesen bólintottam és elém gurítottak egy újabb italt amit azonnal lehúztam.
-Neked mi a bajod, haver? Te akartál bulizni jönni - kiabálta túl a zenét Niall.
-Mert... nem tudom jó? - akadtam ki és a fejemet a pultra helyeztem.
-Lexy miatt? - kérdezte mire felnéztem.
-Azt hiszem - bólintottam.
-El kell Őt felejtened - mondta mire bólintottam. Tudom, kurvára tudom, de nem akarom mégse hisz Lexy... az Lexy. Mármint Ő az életem és, ha Ő nincs velem akkor életem sincs. -Bulizz egy kicsit haver! - Folytatta Niall mire ránéztem aztán a tömegre. Talán igaza van hisz Emma is azt tanácsolta, hogy legyek boldog igaz azt nem mondta, hogy hogyan, de ez az egyetlen megoldás.
Ellöktem magam a pulttól és az emberek közé indultam mire hirtelen egy tűz vörös hajú lány esett a karjaimba és, ha én nem fogom meg a földre esik. Felnézett rám és a sötét szemei szinte beleolvadtak a szórakozóhely színeibe.
-Köszi - motyogta zavartan és felállt egyedül.
-Jól vagy? - kaptam gyorsan észhez mire felnézett rám és bólintott.
-Te ugye Harry Styles vagy? - kérdezte és szája sarka mosolyra húzódott. Bólintottam mosolyogva mivel biztos csak egy rajongó egy nagyon érdekes stílust viselő rajongó. -Az én nevem Elena Thompson. - Mosolygott rám kedvesen mire bólintottam. Végig mértem a lányt és eléggé kihívó szinte már kurvás öltözködést képviselt amolyan vad, fiatal lány lehet.
-Kérsz egy autogramot, vagy képet? - kérdeztem mosolyogva mire felnevetett. Mi a baja?
-Nem vagyok a rajongotok, de jól ismerlek titeket - mosolygott és rám kacsintott. -És, ha nem haragszol megyek bulizni! - Félredobta a haját és elindult a táncparkett felé. Honnan ismerős nekem ez a mozdulat?
Visszafordultam Niall felé aki végig figyelte a történéseket és vigyorogva húzogatta a szemöldökét.
-Miért nem mész utána? - kérdezte és legurított még egy italt.
-Mert - kezdtem volna a magyarázatom.
-Lexy - sóhajtott ezzel befejezve, de igaza van Ő miatt, mert én Őt szeretem és nem egy ilyen lányt aki túl furcsa nekem. -Haver lazíts és eredj a csaj után! - Mordult rám.
-Nem - vágtam rá aztán hátrafordultam és a vörös hajú lány mármint Elena közelített felénk mosolyogva.
-Szia szépfiú - mosolygott rám és megsimította az arcom, de tovább ment. A pulthoz állt és kért magának egy italt amit nem értettem mit, de amint elé rakta le is gurította.
-Hé vörös - szólította meg Nialler a csajt mire elkezdtem hadoválni mögötte. -Vidd magaddal táncolni a barátom túl depressziós egy volt csaja miatt. - Folytatta Niall mire Elena felém fordult, de én a fejem elfordítottam.
-Rendben - hallottam meg Elena hangját és amire odafordultam megragadta a karom és húzott a táncparkett felé még visszanéztem Niall-ra aki vigyorogva integetett míg én egy megöllek fejet küldtem felé, de Ő csak vállat vont és a mellette lévő szőke csajra szegezte pillantását. -Csak egy tánc! - Szólított meg Elena és felé fordultam ahol már Ő riszálta magát előttem.
-Szeretem a volt barátnőm - mondtam közel hajolva a füléhez.
-Oh igen - vigyorgott és megragadta a nyakamhoz, hogy magához húzzon. Megcsókolt és nem tiltakoztam ellene egyből visszacsókoltam pedig nem akartam hisz én Lexy-t szeretem, de Ő... nem ez akkor se mentség.
Végett vetettem a csóknak és megragadtam a csuklóját.
-Többet nem csinálhatod ezt - morogtam mire csak vigyorgott.
-Miért? El kéne felejtened - mosolygott rám.
-Nem, nem kell - vágtam rá és eszembe jutott ismét Emma terve; Légy boldog! Aztán eszembe jutott Lexy és George akik ma együtt voltak Emmával a szobába és elkapott a féltékenység. Nem gondolkodtam csak megragadtam az előttem álló lány arcát és megcsókoltam. Lehet szörnyű ember vagyok és az is vagyok, de ami bennem játszódik le ebbe a pillanatba az felfoghatatlan odaadtam neki a szívem és Ő csak úgy elhajította, de még mindig szeretem. Szeretem, de mással csókolózom igazán okos vagy Harry tényleg!

Sziasztok drágák!<3
Túléltétek az első hetet? Én igen sőt még élveztem is és tudtam volna írni suli után, de egyik nap se voltam itthon így egész héten egy mukkot nem írtam. Látjátok milyen szemét írótok van! Igazából amennyire jó volt ez az első hét annyira lesz szar az utóbbi hetek sajnálatos módon, de hétvégén mikor nem pihennek és nem csavargok, vagy nem leszek sehol se csak itthon akkor írok, hogy minél előbb hozzam nektek a részt, de erről már volt szó. :)
Ritka részek, de hosszú részek! Áll az alku?
Remélem elnyerte ez a rész is tetszésetek, ha igen akkor alul írjátok meg nekem mi tetszett nektek a részbe, vagy csak egy "HALLO" is elég ám! :D 
Amúgy a Never Die c. közös blog amit Esmee H.-val írok az elnyerte a tetszéseteket? 

U.i.: Sajnálom, hogy ebbe a részbe semmi szó nem esett Hannah-ról, vagy épp Louis-ról, de úgy éreztem egy ilyen rész is kell. 

Eva H. xx