Season 2 Chapter 21 - Nem létezik boldog vég

„Minden jónak vége szakad egyszer,

Szóval kétlem, hogy ezek után barátok maradhatunk”

One Direction - Love you goodbye

~Louis Tomlinson szemszöge~

Egy hét telt el a tűz eset óta és azóta is csak az megy a hírek, hogy a One Direction háza rejtélyes módon kigyulladt persze pár pletyka lap már elkezdte találgatni az okát, de a valódi okától nagyon messze állnak.  Az egy hét alatt nagyon sok minden történt kezdjük ott beszéltem Max Hurd-al aki felvilágosított egy-két dologról amiket először nem tudtam és nem is akartam elhinni, de amikor Eleanor szájából hallottam mindent akkor a düh elárasztotta a testem és csak tomboltam. Mégis a legnagyobb bűne, hogy azt hazudta, hogy terhes a gyerekemmel miközben Cindy nem is az én gyermekem és aztán ott van Hannah. Mennyi szenvedést okozott neki és én mennyi szenvedést okoztam neki azzal, hogy elvettem ezt a boszorkányt ahogy a többiek hívják. Elsőnek a többiekre is haragudtam, de az csak elterelés volt a valódi dühömnek amit Eleanor iránt érzek amiket a képemben vágott Emmával kapcsolatban azt hittem ott nyomban pofozom fel, de nem tettem meg mivel én vele ellentétben tisztességes vagyok és majd megbünteti a londoni bíróság hisz mindent amit megtudtam bíróság alá vittem, de az a probléma, hogy nincs bizonyítékom így nem csinálnak semmit szóval meg kell várnom Hannah-t neki biztos lesz valami bizonyítéka. Meg kell bűnhődnie annak a szajhának.
Visszatérve az egy hét alatt Hannah még mindig nem kelt fel az orvosok szerint kezdi feladni, mintha nem akarna élni pedig elvileg már rég felkellet volna kelnie és Ő mégse kel fel így a hátralévő napjaimat a kórházban töltőm meg a hotelben a lányommal mivel a házunk porrá égett ugye bár. Perrie már elkezdte keresni a vadonatúj házat és belevonta Lexy-t is, hogy kicsit jobb kedvre vidítsa rájuk fér egy kis boldogság hisz ez a egy hét mindannyiunknak borzalmas volt.
-Apuci húgi sír - rázott vissza a gondolataimban Emma aki a karomat rángatta. Felhúzott szemöldökkel meredtem rá mire észhez tértem és fejbe vágtam magam a fejemben mivel Emma nem tudja, hogy Cindy nem a testvére hisz nem szeretném odaadni az igazi szüleihez itt jobb élete lesz így most várunk a gyámhivatal döntésére és az nehezebb lesz mivel Eleanor ragaszkodik a lányához ezért is kell a bizonyíték arról, hogy egy pszichopata.
-Elintézem - futott be Liam és a bölcsőhöz ment ahol felkapta a picit.
-Dani? - húztam az ölemben Emmát miközben Liam a cumisüveget megfogta és elkezdte etetni a kicsit.
-George-al a kórházban - válaszolt mire bólintottam szóval Ők az ügyeletesek.
-Húgom? - kérdeztem mire elvigyorodott.
-Niall és Harry szórakoztatja bár leginkább Niall azt hiszem a szőkék megtalálják a közös hangot - nevetett mire felnevetettem hisz Lottie nagyon sok időt tölt Niall-al amint nem is bánok hisz Nialler a legjobb választása Lottie-nak, ha boldog akar lenni ebben a szar helyzetben.
-Akkor gondolom Pezz és Lexy házat keress - mondtam mosolyogva mire bólintott.
-És Zayn a sofőr - emelte meg a kezét nevetve mire ismét felnevettem azt hiszem Zayn ma a földre terül annyira kifárad.
-Bemegyünk anyucihoz mi is? - nézett fel rám Emma a nagy kék szemeivel mire a szemem egy pillanatra elvettem tőle és Liam-re néztem aki sóhajtva bólintott.
-Természetesen - álltam fel és a nyakamba helyeztem a lányom aztán letettem egy percre ezt gyorsan elintéztem szegényt jól összezavartam. -Vedd fel a cipőd prücsök - mosolyogtam rá mire már futott is és én is utánam mentem. -Köszönöm Payno - veregettem vállba mire csak bólintott és Cindy-vel épp nagyon jól elszórakoztak. Megsimítottam a picur fejét aztán Emma felé mentem és már a kabátját tartotta felém más néven segítsek neki felvenni. Leguggoltam elé és feladtam rá a kabátját aztán a fejére húztam a sapkáját és miután Emma kész lett én is felvettem a cipőmet míg a kabátomat a karomba vettem. Emma megragadta a kezem és kifelé húzott arra nem volt időm, hogy elköszönjek csak a kulcsomat sikerült elvennem a kis szekrényéről.
Megragadtam Emma derekát és magamhoz vettem mire mosolyogva húzogattam a szemöldököm míg Ő összekócolta az amúgy is kócos hajam.
Amint végre kiértünk a szállodából fekete autómhoz mentem amit gyorsan kinyitottam és Emmát beültettem a gyerekülésében míg Ő már intézkedett is a kis manó megtanulta becsatolni magát. Bepattantam előre és mikor hátranéztem tolatva Emma épp az ülés mellett talált játékkal játszadozott komolyan Emma előtt a kocsimban maximum női fehérneműt lehetett találni most meg tele van játékokkal ez valamiféle haladás, nem?
Bekapcsoltam a rádiót a kocsiban természetesen Emma kedvéért és pont az egyik kedvenc dala ment amit annyira imád és kivételesen nem egy gyerekdal, hanem valami sokkal jobb amit mi éneklünk ez már enyhe egoizmus, ha itt lenne Hannah biztos azt mondaná, hogy egoista vagyok. Rettenetesen hiányzik és szó szerint belülről megöl a hiánya, ha nem ébred fel fogalmam sincs mit csinálok nélküle én belehalok ebben a teherben ami rajtam van, ha nem segít.
-My feet is open wide - rázott vissza a valóságban Emma hangja igaz, hogy nem tökéletes, de egy 3 évestől nem is annyira rossz.
Még hallgattam volna kislányom ének hangját, de megérkeztünk így kikecmeregtem az autóból és rögtön Emma ajtajához rohantam csak az ajtót nyitottam neki mivel Ő már egyből ki is ugrott a kocsiból. A kezemben lévő kulccsal lezártam az autót aztán megláttam kislányom toporgását és egyből felkaptam a kocsiban lévő játékot ölelte magához és mikor rám nézett a vállamra hajtotta a fejecskéjét.
Amint beértünk a kórházban a lépcső felé mentünk mivel a lift nagyon lassú és előbb érek fel gyalog a másodikra, mint lifttel pedig nem vagyok annyira fitt. Kórtermek ezrei sorakoztak miközben a nővérkék ide-oda rohangálták míg egy ismerős barna hajú lány a 228-as kórterem előtt ácsorgott toporogva így gyorsan felé siettünk és amint meglátott minket biztatóan mosolygott ránk.
-Jó hír? - kérdeztem rá köszönés után.
-Mondhatni - kezdett bele mosolyogva mire Emma felszegezte a fejecskéjét és mosolyogva pislantott hol rám és hol Danielle nénikéjére. -Ma mikor bent voltam nála magához tért így most George van mellette annyira megkönnyebbült pedig ma is zombiként jött be azt hiszem ráférne egy pihenés - amint meghallottam, hogy felébredt a szívem gyorsabban kezdett elverni és a többi mondanivalója csak úgy elment a fülem mellett. Él, fent van és ráadásul jól van! Életem legboldogabb napja.
-Bemehetek hozzá? - kérdezte Emma vigyorogva.
-Várjál prücsök most George bácsi van bent nála Ő is nagyon aggódott - szóltam rá a kis izgatott töpörtyűre aztán újra Danielle-re néztem. -Vidd haza George-t aludni amint kijön és, ha nem megy adj be neki altatót most már megnyugodhat a húga jól van ráfér egy kis pihenés hisz egyszer se mozdult el mellőle - mondtam és pont akkor lépett ki a szobából boldogan az emlegetett szamár.
-Téged vár manócska - csikizte meg George Emma hasát.
-Gyere George hazamegyünk Hannah-nak pár cuccért - karolt bele Danielle a boldog testvérben és elkezdte húzni meg se várva a válaszát.
Emma kificánkolt a karjaim közül és meg sem várva engem benyitott a szobában míg én utána lépkedtem be.
-Mami - futott Hannah felé aki egy kivirult arccal fogadta a kislányát és rögtön a karjaiban zárta sőt az ölében emelte. Az ajtót becsuktam és akkor Hannah felnézett a tekintetünk összetalálkozott istenem mennyire hiányzott ez a arc és most már semmi se állhat közénk most már nincs több hazugság tudom mit tett vele Eleanor és Max igaz Ő nem tudja, hogy én mit tudok, de hamarosan elmondom neki, de nem itt, nem most. Most csak boldog akarok lenni és hallani szeretném a hangját ahogy beszél hozzám és én is beszélni akarok hozzá megakarom nevetni, hogy lássam gyönyörű mosolyát.
-Nagyon hiányoztál angyalka - vette el a tekintetét Hannah rólam és a kislányára figyelt akit szorosan tartott a karjában míg én beljebb sétáltam és az ágya melletti székhez léptem ahova rögtön leültem. Hannah beleültette Emmát az ölében nem törődve azzal a szabállyal, hogy látogatok nem ülhetnek a betegágyra bár ezt senki se tartja be főleg egy anya aki végre magához ölelheti a lányát.
-Minden rendben? - kérdeztem és a kezemet a combjára tettem igaz a takaró takarta, de mikor rá helyeztem a kezem a combjára végig a kezemet nézte.
-Persze - nézett fel rám mosolyogva mire már majdnem nyitottam volna a szám, hogy tudok Eleanor-ról és Max-ról, de inkább elhallgattam hisz Emmának a piszkos dolgokról nem kell tudnia bár kislányom se szívlelte azt a két szemétládát. -Valami baj van Lou? Olyan fura az arc kifejezésed - húzta fel a szemöldökét érdeklődve Hannah mire megráztam a fejem ezzel kissé kitisztítottam a gondolatom.
-Apucinak hiányoztál sírt miattad - szólalt fel a kis árulkodó mire Hannah Emmára nézett kidülledt szemekkel. -Tényleg így volt - bólogatott Emma mire a szőke lány ismét rám nézett kérdő tekintettel mire bólintottam.
-Kis lepcses szájú - vágtam rá vigyorogva mire Emma a szájára tette a kezét nevetve és a fejét rázta így a haja össze-vissza lobogott mivel mi férfiak nem értünk a haj csináláshoz pedig ma nekünk kellet elkészítenünk a kis asszony haját. Hát mit ne mondjak semmi nem lett belőle vagyis lett volna, ha Emma nem szedi ki a hajából a csatokat pedig nagyon szép haját varázsoltunk neki tényleg.
-Jól van Loui tudjuk, hogy picsogó vagy - veregettette meg a vállam kuncogva Hannah mire a fejemet hátrahajtottam és felnevetettem na igen ez hiányzott az Ő állandó piszkálódása, mert ez tesz minket különlegessé. -Amúgy mi a helyzet a többiekkel? - rázta meg a fejét Hannah és komoly témára tért rá míg a kezeit összefonta Emma hasán.
-Mindenki hiányol - válaszoltam két szavas válaszban mire az egyik kezével a bővebben jelt mutatta ez a türelmetlenség örök nála. -Perrie bevonta Lexy-t házat keresni és Zayn a sofőr míg Harry és Niall a húgomat boldogítsa és a legutolsó sorban Liam vigyázz Cindy-re a többiekről meg tudsz - meséltem el neki hosszan mosolyogva mire bólintott.
-És Eleanor? - kérdezett rá arra a nőre aki hivatalosan még mindig a feleségem, de már nem sokáig.
Most mit mondjak neki? Az igazat? Emma előtt? Ha elmondom neki az igazat akkor Emma megtudja, hogy a szeretett kistestvérkéje nem is a kistestvére inkább akkor mondanám el Hannah-nak a dolgokat mikor kettesben vagyunk. Persze egyszer elmondom Emmának is az igazat, de míg kicsi nem akarom ezzel terheli szegény gyermeket és akkor lehet nem szeretné Cindy-t se és én azt nem akarom hisz Ők testvérek csak mégse, de attól még szeressék egymást.
-Majd elmondom később - böktem Emmára mire zavartan bólintott. 
Amíg Emma el nem aludt Hannah kezében addig voltunk bent nála aztán óvatosan átvettem tőle a közös lányunkat és egy este még találkozunk után ki is sétáltam a kórteremből és valljuk be pont jókor, mert épp most kezdődik a szokásos vizit amikor még az osztályról is kirugdossák a segged. Legalább tud pihenni vizit előtt, mert mire odáig eljut az orvos alszik is egyet, de azért otthon is elmondom a többieknek, ha beakarnak menni hozzá akkor kicsit később hisz vizit után is hadd pihenjen egy kicsit. Meg hát én akarok vele beszélni este. Önző vagyok? Lehet. Kicsit. Nagyon. De az én lányom anyja és remélem ma estére már más is lesz nekem.

***

Dudorászva lépkedtem be a kórházban miközben kezemben szorongattam a fekete kis dobozkát ami mindent megváltoztat. Remélem már felébredt, mert mikor írtam neki egy sms-t arra nem reagált így arra következtettem, hogy alszik szóval nagyon remélem, hogy most már fenn van. Amint beléptem a kórházban ahelyett, hogy befogtam volna az orrom most nem tettem, mert nem érdekelt a tipikus kórházi bűz ami a fertőtlenítő illata csak egy dolog érdekelt és az Ő. A lépcsőn gyorsan felszaladtam, mint egy rossz óvodás aki versenyzik a képzeletbeli barátjával, de amint felértem a csapatot véltem felfedezni. Mit keresnek itt? Direkt megkértem Őket, hogy este ne jöjjenek, mert én akarok bejönni fontos dolog miatt. 

Tudom már! Kíváncsiak voltak mit akarok és túl izgatottak voltak otthon várni Ők hallgatózni akarnak ki gondolta volna. 

Mikor közelebb léptem feléjük meg láttam az arcukat ami nem éppen nyugalom gerjesztő, ránéztem a húgomra akit Niall tartott és már a sírástól remegett. Tovább vándorolt a szemem Lexy-re aki egy széken ült és elég hallhatóan zokogott míg mellette Harry nyugtatta, de lehetetlen feladatot vállal hisz valami nagyon rossz történt azt letudom olvasni mindenki fejéről. Még Emma is sírt aki a babakocsi mellett fogta Cindy kezét, de amint meglátott felém futott így egyből felkaptam. 

-Mi történt itt? - tipegtem feléjük míg Emma a vállam szipogott mire mindenki kísértetéjesen egyszerre nézett fel rám. -Na.. mi folyik itt? Hol van Hannah? - fakadtam ki mire ismét felsírták és a fejüket újra leszegezték mire én átadtam Emmát a legközelebbi személynek aki jelenesetben Liam volt aki mellett furcsa módon nincs ott Dani. Miután ezt megtettem berontottam a kórteremben és ahelyett, hogy Hannah-ra leltem volna a szoba üresen állt az összes behozott holmi eltűnt, de a legfontosabb, hogy Ő se volt a helyén. Berontottam a fürdő helyiségben, de az is üresen állt így visszarohantam feléjük. -Mi történt? Hol van Hannah? - kérdeztem hisztérikusan mire Lexy felállt és kisöpörte szeméből a haját aztán felém lépett kezét a vállamra tette és úgy nézett fel rám mivel egy fejjel alacsonyabb lányról beszélünk. -Mi folyik itt Lex? - kérdeztem könyörgően mire felsóhajtott és a fejét a vállamra helyezte aztán újra felemelte. 

-Elment - szólalt meg remegő hanggal mire oldalra billentettem a fejem. -Elvileg egy sráccal és Dani-val - folytatta mire felhúztam a szemöldököm. Tessék? 

-Milyen sráccal? - kérdeztem rá. 

-Fogalmunk sincs - válaszolt Zayn aki feleségét tartotta a karjában. 

-Miért ment el? - kérdeztem rá a következő kérdésemre hisz miért ment volna el itt a lány, itt a legjobb barátnője, itt vannak a barátai és itt vagyok én.

-Ha tudnánk, de van egy érzésem köze van Eleanor-hoz és Max-hoz - állt fel Harry és közelebb lépett Lexy-hez akit rögtön magához szorított. 

-Megölöm - robbantam ki és mielőtt folytathattam volna hátat fordítottam neki, és ahonnan jöttem arra mentem. Megtalálom és megölöm most már nincs több kegyelem! Hiába kiabáltak utánam a többiek hajthatatlan voltam egyedül Hannah lebegett a szemem előtt és Eleanor akit megfojtok azért amiért tönkre teszi az életemet. 

Amire feleszméltem már az autóba ültem és mikor beakartam indítani Hannah jelent meg előttem. 

Ne tedd, Louis! Nem éri meg. 

Rácsaptam a kormányra és a szemeimből potyogni kezdtek a könnyeim aminek a hatására még nagyobbakat csaptam a gépjármű kormányára. 

Szeretlek ne feledd el!

A szemem előtt ismét megjelent mire felemeltem a fejem és megtöröltem a szemem, és szerencsére még mindig ott volt igaz, hogy csak az elmém játéka ez az egész, de legalább látom. 

-Én is szeretlek kérlek ne hagyj el - suttogtam leginkább magamnak mire rám mosolygott és elkezdett integetni. -Ne kérlek! 

Muszáj tovább kell lépned vigyáznod kell a lányunkra csak te vagy neki!

A fejem leesett a kormány kerékre és mikor újra felnéztem csak egy öreg néni állt az autó előtt oldalra fordította fejjel mire megtöröltem a szememet és egy erőltette mosollyal rámosolyogtam integetve. 

-Idióta - kiabálta rám aztán tovább haladt mire csak megforgattam a szemem a mai öregek nem tanulnak illemet. 

A gondolataim újra visszaterelődtek Hannah-ra és igaza van az elmémnek elment, de tudom visszajön viszont addig is Emmának csak én vagyok. Csak rám számíthat és, ha már itt tartunk ott van Liam aki szintén elvesztette szerelmét és aztán ott van a húgom, Lexy és a többiek most a választott családommal kell törődnöm hisz Ők is szenvednek. Fel kell állnom az önsajnálatból és másokkal is törődnöm kell. Ez tenné Hannah is, nem?

~Hannah Walker szemszöge~

Amikor Danielle és a bátyám is elmondta nekem, hogy mennyi ideig voltam kiütve totálisan lesokkoltam hisz egy hétig egy kórházi ágyban feküdtem míg a többiek össze-vissza aggódtak értem és még a szarban is hagytam Őket. Segítenem kéne nekik új házat keresni és átvészelni ezt az egész tűz dolgot, de ágyhoz vagyok kötve míg az orvos végre meg nem kegyelmezz nekem, de a bátyám szerint ne számítsak semmi jóra. Ugye milyen jó bátyám van csupa pozitív gondolkodással áldotta meg a sors most már biztos, hogy elcserélték a kórházban régen folyton ezt szajkóztam, de szerintem totálisan igaz. Na jó nem bántom hisz mikor megláttam az arcát csak elszomorodtam és, ha nyolcvanszor nem mondtam neki, hogy menjen aludni akkor egyszer se és Ő egyszer se ment csak azzal próbáltam rá hatni, hogy a lányomat akarom látni remélem Danielle hazarángatja az én makacs bátyuskám. Pihennie kell hisz a húga jól van, de nem leszek jól, ha vele valami történik szóval hozza rendben magát egy 24 órás alvással, mert tuti egy hete nem alszik.
Bátyámat követte az én angyalkám és vele együtt az apja is aki arca szintén nyúzott volt, de nem csak miattam valami más is van a paradicsomban szerintem valami Eleanor tájékán, de nem akartam nagyon faggatni hisz azt mondta majd este bejön és elmondja. Kíváncsian várom!
-Miss Walker - lépett be a szobában az orvos egy mosollyal az arcán. -Örülök, hogy végre fenn van ez jókat jelent!
-Haza mehetek? - ültem fel egyből mosolyogva mire nevetve a fejét rázta így visszadőltem a párnámra.
-Sajnálom míg nem jön meg minden eredménye kénytelen itt maradni, de a lázlapját nézve az eredmények után elkészíthetjük a zárójelentését - nézegette az ágyam végében lévő lapokat. -Emily kezdje el zárójelentését, de majd az eredmények után nyomtassa ki - szól hátra a nővérnek mire Ő mosolyogva bólintott.
-Azok a vizsgálatok még ma nem akarnak megjönni? - kérdeztem reménykedve mire megrázta a fejét a doki. Azok a francos vizsgálatok sose tudnak időben jönni!
-Két nap minimum ne aggódjon - nyugtatott meg a doki mire sóhajtva bólintottam hát nem repdesek az örömtől, de nincs más választásom. -Pihenjen és igyon sokat persze szigorúan csak vizet ihat - mondta mire bólintottam és az éjjeli szekrényemről elvettem a literes ásványvizet és rögtön töltöttem is magamnak a pohárban amit ki is ittam gyorsan. A doki mosolyogva köszönt aztán kifelé lépkedett és már dőltem volna el az ágyon mikor az egyik nővére visszanézett.
-Egy barna hajú nő keresi behívhatom asszonyom? - kérdezte mire elgondolkoztam és mosolyogva bólintottam biztos csak Danielle.
A nővér kilépett a szobából és belépett rajta a látogatom, de nem Danielle volt akire számítottam azt hiszem a tippelő képességem még mindig pocsék.
-Hannah örülök, hogy jól vagy - csukta be maga után Eleanor az ajtót és felém kezdett elsétálni.
-Mit akarsz? - kérdeztem rá egyből.
-Beszélgetni, tárgyalni és beszélgetni - sorolta fel az ujjain számolva mire oldalra billentettem a fejem. -Megkérdezted a doki, hogy a kisbabád él-e? - kérdezte mire rögtön a hasamra tettem a kezem aztán felnéztem Eleanor-ra hisz neki ezt nem kéne tudnia. -Jól informált vagyok - olvasta ki a gondolataim mire bólintottam. -Viszont lehet már nincs semmi a szíved alatt - ült le az ágy mellé mire a fejemet ráztam hisz az nem lehet akkor mondta volna a doktor, de nem mondta és különben is azt érezném. Ugye? Minden gondolatom a hazatérésen volt így teljesen elfelejtettem egy még fontosabb dolgot én akkor egy idióta vagyok.
-Bökd ki mit akarsz és húzz innen - ráztam meg a fejem és ráripakodtam mire felnevetett.
-Jaj Hannah - rázta a fejét nevetgélve. -Én azt akarom, hogy elhagyd London-t - folytatta mire oldalra billentettem ismét a fejem. -Tudod mindent megkapok amit akarok így most rajtad áll minden vagy önszántadból mész el, vagy nem, de akkor nincs biztosítás arra, hogy valaha megszülőd azt a porontyod - lehet, hogy a fenyegetései valódiak, de nem tudok már tőle félni valamiért már nem megy és bosszant a folytonos fenyegetése.
-Takarodj ki a kórteremből nem akarom hallani az újabb fenyegetésed már nem hat rám - mutogattam az ajtó fele feldúltan mire felállt és elindult az ajtó irányában, de ott visszanézett.
-Én szóltam - vonta meg a vállát mire rákiabáltam és kilépett a kórteremből míg én hátradőltem a párnáimra és akaratlanul is elkezdtek folyni a könnyeim. Lehet, hogy már megedződtem és erős vagyok vele szemben, de azért még mindig bennem van az is, hogy az amit mond az nem csupán fenyegetés Ő tényleg megteszi, de ha nem Ő akkor rám küldi ismét Max-et. Fogalmam sincs mitévő legyek nem hunyászkodhatok meg ismét és nem sétálhatok csak úgy el ezt nem tehetem meg a többiekkel, de főképp Emmával nem. Ő az én angyalkám, a kincsem és a kislányom akit mindennél jobban szeretek nem hagyhatom Őt magára, de az új csecsemőt is megakarom védeni, de hogyan védhetném meg, ha Eleanor folyton a nyomomban lesz és bármikor bánthatja. Ha elmegyek akkor a fiúk vigyázhatnának Emmára és nyugodt életük lehetne hisz Eleanor az én életem akarja tönkretenni és legalább Louis-al lehet úgyis férj és feleség. Míg én megvédem a második közös gyerekünket messze tőle.
Nem tudom megtenni.
Nem tudok csak úgy elmenni úgyhogy Louis még azt se tudja, hogy lesz még egy gyerek és nem tudom itt hagyni Emmát. Fogalmam sincs mitévő legyek hisz azt akarom tenni ami mindenkinek a legjobb, de mindenkinek nem tudok jót tenni valaki a végén úgyis szenvedni fog a kérdés az, hogy; 
ki? 

***

A nagy elmélkedésem kereteiben észre se vettem, hogy elaludtam hisz még álmaimban is Eleanor szavai jártak a fejemben és a döntés, hogy mit is kéne tennem. Viszont ezenkívül az álmaimban visszagondoltam az elmúlt időszakra mikor még Louis nem tudta, hogy Emma a lánya és Lexy a gyerekkel próbálkozott jobb belátásra bírni, hogy mondjam el neki az igazat a legjobb az álmomban, hogy anyja is velem volt. Ha Ő most itt lenne akkor tudnám mit tegyek, mert Ő segítene nekem, Ő elmondaná mitévő legyek. Bárcsak itt lenne...

Óvatosan nyitottam ki a szemem miközben feljebb ülők és az ágyam mellett egy szőke hajú Tomlinson lány ücsörög. 

-Hannah - ölelte át egyből a nyakam boldogan mire visszaöleltem. -Annyira örülök, hogy jól vagy - hallottam a hangjában, hogy mosolyog és mikor visszaült a helyére meg is bizonyosodtam róla. 

-Persze, hogy jól vagyok, de te nem nézel ki annak. Jól vagy, Lotts? - ültem fel az ágyon és a kezemet a lány vállára helyeztem mire lesütötte a szemeit. -Mi a baj? - kérdeztem rá újra mire felnézett és a kezével letörölt pár kusza könnycseppet az arcáról és erőltettet magára egy mosolyt sóhajtás kíséretében.  

-Csak tudod van egy srác - mindig van egy srác aki miatt sírunk Lottie drága. -Az a srác másban szerelmes, de a lány csak barátként tekint rá így megígértem neki, hogy segíteni fogok neki, hogy a lány belé szeressen, de mindhiába a lány összejött a volt barátjával én meg beleszerettem a segítség közben, de mind hiába a fiú sose fog úgy nézni rám, mint a másik lányra - miközben Lottie mesélte a történetet azon agyaltam ki is lehet az a srác hisz nem mondott nevet szóval ismerem, de nem is az a lényeg. A lényeg az, hogy Lottie szíve darabokban és bennem bízik annyira, hogy kiönti nekem a szívét ami jól esik hisz mindig is húgomként szerettem sose volt húgom, de mindig akartam egyet és nesze nekem most van így köteles vagyok neki segíteni. 

-Az a srác nagyon jó barátod? - kérdeztem rá mire bólintott. 

-Egyszer kavartunk is, de az annyiban maradt - vágta rá mire most én bólintottam és Ő ismét leszegezte a tekintetét. 

-Figyelj Lotts szerintem csak idő kérdése és a srác is rájön, hogy ki az aki tiszta szívéből szereti - mondtam mire felnézett rám és egy mosollyal biztattam. -Fogadni mernék, hogy hamarosan te leszel a legboldogabb lány és Ő lesz melletted - mosolyra húzta a száját miközben a fejét rázta szóval nem hisz nekem na szép. 

-Kétlem Han - vágta rá. 

-Ne kételkedj bennem hidd el így lesz hisz egy fiú elsőnek vak aztán a végén mikor késő lenne akkor veszi észre a valóságot - mondtam mosolyogva mire feltette a kezeit nevetve aztán bólintott. -Ne higgy nekem, de így lesz!

-Bocsi nem tudtam, hogy egy jósnővel van dolgom - tette fel a kezeit védekezően nevetve aztán felállt és újra megölelt, de mikor elhúzódott az ajtó felé lépkedett. 

-Hé hé hova mész? - estem kétségben mire kuncogni kezdett. 

-Nem csak én örülök neked - válaszolt mosolyogva és amint kilépett Lottie, belépett az ajtón Lexy aki egyből szorosan magához ölelt. 

Legjobb barátnőm bezsongva mesélte el az egész történetet arról, hogy hogyan jött össze újra Harry-vel bár állításai szerint még semmi se hivatalos sőt meg se beszélték így egy kicsit észhez térítettem, hogy jó lenne, ha leülnének és beszélgetnének mire behívta Harry-t, hogy a védelme alá álljon. Miután Harry is jól megölelgetett vagyis éppen próbálta kibogozni a kórházi öltözékem Lexy az övénél fogva maga mellé húzta. 

-Na mi a helyzet? - kérdezte vigyorogva Harry és a kezét Lexy dereka köré fonta. 

-Milyen kapcsolatban állsz a legjobb barátnőmmel? - tettem csípőre a kezem szigorúan, mint egy édes anyuka ami pontosan igaz is rám. 

-Tommo Mami visszatért - kuncogott Harold mire megforgattam a szemem, de a fülemet csengette a becenév. 

-Tommo Mami? - kérdeztem rá oldalra billentett fejjel.

-Te vagy Tommo Mami míg Louis a te Tommo Papid ez egy új becenév a fiúk találták ki - vonta meg a vállát mosolyogva Lex mire elvigyorodtam aztán észhez tértem és a szememet forgattam. 

-Jó mindegy - legyintettem a kezemmel. -Takarodjatok beszélni, mert ez a felvilágosító órátok címe, hogy ti rohadtul jártok - kiabáltam rájuk mire nevetve felém léptek és megöleltek aztán az ajtó felé lépkedtek. 

-Ne erőltesd meg magad Tommo Mami - vigyorgott rám Harry mire az éjjeliszekrényen talált műanyag poharat hozzávágtam, de addigra a kis pofátlan kilépett a szobából és az ajtó is becsukódott. 

Pár perc se telt el az ajtó újra kinyitódott és most egy szőke feleség futott felém visongva míg a férje mosolyogva lépkedett felém és miután elhúzta mellőlem feleségét Ő is szorosan megölelgetett. Zayn leült a székre és egyből az ölében ültette Pezz-t azt hiszem Ők a legbiztosabb kapcsolat pedig eddig ezt a címet Liam és Danielle mondta el magáról, és még most is azok, de a Zerrie páros most már örök hűséget fogadott egymásnak ezzel leelőzve a Payzer párost. 

Perrie épp ecsetelte milyen házat nézett és, hogy szerinte  meg van az új ház mire Zayn közbe vágott. 

-Hannah honnan tudtad magadról, hogy terhes vagy? - érdekesen meredtem a fekete hajú barátomra aztán a tekintetem átterelődött a szőke hajú lány felé aki felháborodottan fordult férje felé. Miről maradtam le?
-Zayn - szólt rá Pezz mire Zayn szorosan mindkét kezét kedvese szájára nyomtam és az se érdekelte, ha tele lesz harapás nyommal.
-Nos? - terelte vissza a témát Zayn mire a homlokomat ráncoltam és a tarkómat kezdtem elvakargatni.
-Hát voltak reggeli rosszullétek, hányások és a menstruációm is késett, de a legfeltűnőbb nekem az volt, hogy rosszul lettem a reggeli palacsintától - vontam meg a vállam és a kezem lejjebb csúszott a hasamra mire Perrie bokán rúgta Zayn-t aminek a hatására Ő felkiáltott.
-Még meg van a kicsi Han? - jött mellém Perrie aggódó tekintettel mire ránéztem mosolyogva, de igazából fogalmam sincs mi a helyzet vele. Bólintottam hisz Eleanor vele fenyegetett meg így élnie kell, de ha nem teszem meg amit kér akkor... Nem! Megvédem a gyermekem bármi áron.
-Egy percre azt hittem elvesztetted - gondolkozott hangosan Zayn és felesége mögé lépett, de mikor magához akarta volna ölelni Perrie kitért előle.
-Mi ez az egész köztettek? Ki terhes? - fakadtam ki az ágyamra ütve mire mindketten felhúzott szemöldökkel rám meredtek. -Nem vagyok hülye és Zayn nem azért tette fel a kérdést, mert nagyon is érdekli ez az egész dolog szóval akár ki is bökhetitek végre - miközben tartottam a kis beszédem Perrie ismét megütötte férjét aki teljesen jól tűri a sok-sok bántalmazást míg engem az őrületben kergetnek azzal, hogy nem mondják el mi a helyzet.
-Lehet terhes vagyok, de semmi se biztos - fordult vissza felém Pezz mire egy hatalmas vigyorra húztam a számat, de mielőtt megszólalhattam volna folytatta. -Hé én még nem akarok édesanya lenni! - Oldalra döntöttem a fejem bár tisztában voltam ezzel a tudattal, hogy Pezz még nem tervezz gyermeket még a karrierjére akar koncentrálni.
-De, ha igen akkor...? - féltem kimondani azt a csúnya szót hisz mindig is ellene volt mivel az felér egy gyilkossággal.
-Nem! Nem lennék rá képes - vágta rá egyből mire mögötte Zayn is kissé megkönnyebbült. -Ha igaz is megbirkózunk vele - fordult Pezz mosolyogva hátra mire Zayn közelebb lépett felé és homlokon csókolta aztán a kezei a dereka köré fonódtak így mikor visszafordult felém Pezz akkor Ő  Zayn mellkasának dőlt. -És rád is szükségünk lesz te tapasztalt vagy már - mosolygott rám Pezz mire Zayn szaporán bólogatni kezdett persze, hogy segítek nekik hisz milyen barát lennék, ha nem.
Miután a Zerrie páros kicsoszogott Őket követte Niall és Liam furcsálltam, hogy Liam nem Danielle-l jön, de nem is bánom, hogy Dani egyedül jön be mivel vele kell egy nagyon fontos dologról beszélnem.
-Niall ízlik az ebédem? - húztam fel a szemöldököm hisz mióta bejöttek azóta Liam-el beszélgetek míg Niall a kórházi kaját zabálja fel ami elvileg az enyém lenne.
-Nagyon - mondta teli szájjal miközben felmutatta hüvelykujját. 
-Ezt hívják stressz evésnek - fordította le Liam mire egyből ráemeltem a tekintettem. -Csak annyiba avatott be, hogy a szerelem nem neki lett kitalálva - folytatta Liam mire bólintottam aztán az evő srác felé fordultam.
-Niall - szóltam rá mire ijedten fordult felém. -Miért nem neked találták ki a szerelmet? - a kérdésem után letette a polcra a műanyag tányért és szalvétával megtörölte arcát meg a kezét aztán teljes testével felénk fordult.
-Mert az én szerelmem a kaja - vágta rá.
-Nem igaz a te szerelmed egy nagyon csodálatos lány akit még lehet nem ismersz, de hidd el hamarosan megismered - mosolygottam az ír fiúra mire hanyagul megvonta a vállát aztán kérdően Liam-re néztem aki feltette a kezeit.
-Már megismertem azt a lányt, de az a lány mást szeret engem meg lapátra tette, de nem hibáztatom érte hisz a lány régóta szerelmes a másik srácban míg rám egy hülye barátként tekint - mondta Niall egész végig a földet nézegetve ez a kis mese majdnem megegyezik Lottie hosszú meséjével hisz elvileg Lottie szerelme egy másik lányban szerelmes, de az a lány lapátra tette, mintha Niall lenne a lapátra tett srác akiben Lottie szerelmes. Lottie szerelmes lenne Niall-ba?
-Tudod miért szereted azt a lányt? - kérdeztem rá mire Niall felnézett kérdő tekintettel mire én rámosolyogtam tudtam, hogy ez már érdekelni fogja. -Mert nem kaphatod meg, mert Ő nem érez úgy irántad, de ha megkapnád az a kis szikra elrepülne és rádöbbennél, hogy nem szereted azt a lányt  - érdeklődve pislogott rám míg Liam a kezét a vállamra tette és mikor ránéztem büszkén mosolygott rám. -A lényeg, hogy vond meg a vállad és tartsd nyitva a szemed hisz van kint egy lány aki tiszta szívéből szeret akit pont hozzád teremtettek - fejeztem be mosolyogva és, ha igaz, hogy Lottie szerelmes Niall-ba akkor remélem a kis szőke ír fiú hamar rájön és nem fog Lottie sokáig szenvedni miatta, mert akkor Niall nem ússza meg élve.
-Bölcs vagy - állapította meg bólintva Niall. -Köszönöm anyuci - felállt és felém lépett, hogy magához ölelhessen míg én mosolyogva öleltem vissza Niall-t, és mikor elhúzódtunk megborzoltam kissé szőke haját.
-Veletek mi a helyzet Liam? - fordultam mosolyogva a másik illető felé hisz hátha valamiféle házasság jár a buksijukban.
-Danielle nem mesél? Szerintem többet tudsz, mint bárki - kuncogott Liam mire nevetve bólintottam hisz ez igaz az Ő kapcsolatuk az ami számomra a legédesebb.
A fiúk után belépett Danielle az emlegetett szamár bár az ajtóban pár percig nyált cserélt barátjával aztán ágyam mellé ült.
-Bátyám? És Emma? - érdeklődtem felőlük hisz bátyám délelőtt volt utoljára, mint a kislányom azóta Őket nem láttam és ez zavar vagyis hiányoznak.
-George egy hete nem aludt így végre sikerült álomban rugdosni és Emma is végre álomban szenderült - mondta mosolyogva mire bólintottam így már megnyugodtam valamennyire.
-Itt járt Eleanor - vágtam rá hahotázás nélkül.
-Tessék? Miért? Mikor? - kapkodta a fejét össze-vissza Dani mire megvontam a vállam.
-Megfenyegetett, hogy hagyjam el London-t - válaszoltam neki mire Dani az ágyamra csapott mérgesen. -A babával fenyegetett meg és tudod, hogy nem viccel - folytattam mire a szájához kapott és a fejét rázta.
-Nem hihetsz neki! Nem hagyjuk neki, hogy bármit tegyen vele! Ugye nem gondolkozol azon, hogy elmész? - hiába teszünk bármit Eleanor olyan aki elér bármit amit akar szóval nem tehetnénk ellenne semmit. Bólintottam mire homlokon csapott így egyből a homlokomra raktam a kezem és kérdően meredtem rá. -Megérdemelted! Nem hagyhatod itt a lányod és nem hagyhatsz itt minket szóval ezt felejtsd el azonnal - vágta rá feldúltan mire lepisszegtem, hogy halkabban beszéljen így kicsit halkított a hangnemén.
-Nem is lennék rá képes már csak Emma véget, de gondolnom kell a babára is - szóltam bele és mielőtt beleszólhatott volna egy párnát nyomtam a képében. -Visszajönnék csak egy időre mennék el míg Eleanor le nem nyugszik - folytattam volna, de Dani a képemben nyomtam a párnát ezzel elnémított.
-De Eleanor... - kezdett volna bele aztán hirtelen félbehagyta.
-Eleanor mi? - tettem vissza a párnát a hátam mögé és oldalra fordított fejjel meredtem Danielle-re.
-Semmi a lényeg, hogy maradsz - legyintett a kezével mosolyogva Dani mire megráztam a fejem.
-Mennem kell itt az idő a továbblépésnek - hunytam be a szememet miközben felidéztem az összes emléket magamban kezdve a koncertig ami mindent megváltoztatott. Emlékek ezrei futottak át az agyamon amikor Emma feltornázta magát a lépcsőn, hogy az apjához jusson akinek fogalma sem volt mi folyik itt. És a pillanat mikor Louis elvette feleségül Eleanor-t talán azt az egy emléket örökké kitörölném az elméből. És az éjszaka mikor megfogant az újabb gyermekünk akit most kötelességemnek érzek megvédeni Emmának hisz az Ő kistestvére és itt vannak a többiek, itt van az apja  elfog boldogulni nélkülem is csak a kérdés az, hogy én elboldogulok majd nélküle?
-És, hogy akarod ezt csinálni? - térített vissza a gondolatban Dani mire sóhajtottam igazából fogalmam sincs, de azt akarom, hogy elfelejtsenek és boldogan éljenek nélkülem.
-Majd én elmondom - tárult ki az ajtó ahol Max lépett be már csak Ő hiányzott. -Felszáll a repülőre persze előtte minden lehetséges készüléket amivel Louis elérhetné összetöri, kilép az életéből és cserében a pici babájuk lehet megéli a 18.születésnapját - ellökte magát az ajtótól és egészen az ágyam végig sétált ahova belekapaszkodott mire  én bólintottam. -Okos lány vagy Hannah!
-De nem megy el - vágott közben Dani. -Miért menne? Könnyen megtudjuk oldani, hogy véget vessünk a fenyegetéseiteknek azzal, hogy elmegyünk a rendőrőrsre szóval kár erről beszélni - Dani felállt, hogy egy magasban lehessen Max-al míg Ő szó szerint a képében nevetett.
-Jó tegyük fel marad! Szerinted meddig hagyjuk, hogy boldog élet élhessen? És miféle bizonyítékotok lenne ellenünk? Örülhet, hogy választási esélyt adtunk neki - emelte fel Max a kezét mire Danielle rám nézett és csak bólintottam rohadtul igaza van még, ha fel is akarnám Őket jelenteni bizonyíték nélkül elhajtanak és a bizonyíték a házban volt ami porig égett szóval a boldog élet számomra nem megadott.
-Rendben elmegyek - ültem fel és átvetettem mindkét lábamat a baloldalamra ahol belebújtam papucsomban aztán felálltam. -Búcsú nélkül új életet kezdek a gyermekem kedvéért - helyeztem a kezeimet a hasamra és éreztem ahogy a szemeimből elerednek könnyeim hisz itt kell hagynom Emmát a lányomat, de azt megígérem saját magamnak, hogy visszajövők. Visszajövők Emmához, visszajövők a családomhoz nem tudom mikor, de visszajövők.
-Jó, de én is megyek veled - lépett mellém Dani míg én ráemeltem tekintettem.
-Az unokatestvérem ott lesz nem szükséges jönnöd Dani hisz itt van neked Liam és te vagy az egyedüli akire rábíznám Emmát - ráztam meg hevesen a fejem mire megvonta a vállát.
-Ha te képes vagy feláldozni Louis-t Emma kistestvéréjért akkor én is képes leszek feláldozni Liam-et azért, hogy segítsek a legjobb barátnőmnek. Emma jól leszel ne aggódj Pezz, Lexy és Lottie vigyáznak rá - mondta mosolyogva mire pár perc hezitálás után bólintottam,
Összepakoltam a kórházi cuccaimat míg Max lerendezte a dokit és elindultunk természetesen Max megakarta róla bizonyosodni tényleg elmegyek e így Ő vitt ki minket a reptérre érdekes, hogy cuccok nélkül repülünk, de szinte az összes cuccom eléget csak pár kórházi holmi volt amit valószínűleg úgy vettek a többiek. A kocsiban egész végig a telefonomat vizslattam míg mellettem Danielle egy hosszú sms-t ír Liam-nak nem kéne így lennie most miattam szakítanak, miattam veszíti el Liam Danielle-t. Minden miattam van! 
A telefonom rezegni kezdett és Louis neve villant fel a képernyőn egy sms jött tőle az utolsó szóval megnyitottam természetesen.

Alig várom a ma estét ez az este mindent megváltoztat! :) Louis xx

Igen Louis ez az este mindent megváltoztat érdekes ma mindenkivel volt egy kisebb beszélgetésem ami egyben utolsó is volt, de mégse gondoltam utolsónak, ha tudtam volna, hogy a mai nap beszélek velük utoljára nem a szokásos dolgokról trécseltünk volna. Viszont így volt jó utoljára tudtam nekik segíteni az utolsó emlékeim a legfontosabbak ezek az emlékek lesznek velem Franciaországban. 

Az autó megállt és Max hátrafordult mire én bólintottam és kikecmeregtem az autóból Danielle-l együtt. A telefonomból kivettem a kártyámat és a legközelebbi kukában dobtam aztán hátra se fordulva indultam a repülőtér fele ahol rögtön az első járattal elhagyom London-t. 

-Biztos ezt akarod? - néztem legjobb barátnőmre mire felnézett a telefonjából aztán bólintott. 

-Jó móka lesz, mint egy nyaralás - erőltette arcára egy mosolyt mire bólintottam egy  hosszan tartó nyaralás. 

Becsekkolás után felszálltunk a gépre és a maradék helyre helyet foglaltunk szerencsére volt egy hely az ablak mellett így rögtön leültem oda míg mellém Danielle. Kinéztem az ablakon és még utoljára jól megnéztem London repülőterét, de ahelyett inkább a többieket láttam nem úgy mintha itt lennének a fejemben láttam Őket. Boldogok voltak. Mosolyogtak és hülyéskedtek, mint mindig. Szememet megtörölve fordultam Dani felé aki biztatóan rám mosolygott mire a fejemet a vállára hajtotta míg Ő a fejét a fejemre hajtotta.
Viszlát város, ... hiányozni fogsz angyalkám!

Sziasztok manók!
Érdekes most hamar hoztam a részt remélem nem szokjátok meg most is csak azért hoztam hamar, mert az előző rész írása közben már elkezdtem ezt a részt. Furfangos vagyok!
Direkt helyeztem így a szemszögeket utoljára akartam írni Hannah szemszögét hisz ez volt az utolsó Hannah szemszög. Ezzel a Hannah szemszöggel búcsút veszünk Hannah-tól és Danielle-től. 
Utolsó előtti rész a 2.évadból a következő részben lezárom a 2.évadot. Örültök neki? Várjátok a 3.évadot? :) 

Várom a véleményeket manók! :))xx

Season 2 Chapter 20 - Visszatérés

  „Mindent megadsz nekem,
És én is ezt szeretném tenni”

One Direction - I want to write you a song

~A 18.rész tartalmából~
-Még egyszer megkérdezem - szólaltam meg újra mikor a nyolcadik kérdésemre se válaszolt igen számolóm mivel elég frusztráló mikor nem válaszolnak a kérdésemre pedig elég egyértelműen tettem fel. -Kivel beszéltél Eleanor? 
A kezét kezdte elpiszkálgatni ami azt jelenti, hogy ideges szóval valaminek kell lennie ez mögött és most már kíváncsian várom a válaszát. Valamit titkol előttem ez nyilvánvaló hisz ezt saját fülemmel hallottam és az orvos szerint tökéletes a hallásom nem tud arra hivatkozni, hogy rosszul hallottam, mert semmit se hallottam rosszul minden egyes szót amit kiejtett a szaván tökéletesen hallottam igaz nem tudom kivel beszélt, de nem hiszem, hogy egy nagyon jó barátjával hisz egy baráttal nem szokás agresszívan kiabálni. Persze kiabálni szoktunk a fiúkkal egymással, de nem így ahogy Eleanor a telefonban lévő valakivel. 
-Jó lenne, ha kiejtenél valamit a szádon vagy én vonok le következtetést, de az nem lenne jó - nem tudom mi a franc üthetett belém, hogy már a saját feleségemmel így beszélek, de valami itt nekem nagyon is bűzlik és ez nem olyan, mint Emma régi kakis pelusai ez valami más sokkal komolyabb dolog. 
-Csak.. - kezdett bele a vizes hajában túrva mire a kezeimet összefontam a mellkasomnál és vártam, hogy folytassa. -Jól hallottad nem voltam jókedvemben, mert a drága orvosom felidegesített - felhúztam a szemöldököm és oldalra billentettem a fejem, hogy ez mit is jelentsen. -Tudod a doki még mindig azon van, hogy tudnunk kéne a gyermek nemét, de én mondtam neki, hogy kizárt dolog és már elkezdett a pénzzel meg a szüléssel fenyegetőzni, hogy akkor nem szülhetek nála szóval egy igazi ripacs - miközben mondta a szavait ismét felment benne a pumpa így leeresztettem magam mellé a kezem aztán szorosan magamhoz öleltem hisz minden szavát a szememben mondott így nem hazudhatott. Képes valaki szemtől szemben hazudni?
-Hiszel nekem? - nézett felém rám könnyes szemmel mire lenyeltem a torkomban lévő gyanakvását és bólintottam pedig valamiféle kétségem még mindig van efelől, de semmiféle okom nincs hazugnak hívnom hisz még egyszer sem hazudott nekem és remélem nem most kezdte el. Meg hát gondolnom kell a születendő gyermekemre is akit hamarosan a karjaimban tarthatok így nem lenne jó, ha pont szülés előtt kételkedek ez a gyermek nem érdemli meg, hogy olyan világban szülessen ahol a szüleinek nézetelértései vannak. 
Eleanor nagyszerű anya lesz. 
Én meg fogalmam sincs milyen apa leszek. 

Cindy Samantha Tomlinson így van a második gyermekem is kislány lett ami annyit jelent, hogy egy ember csak egy fajtát tud gyártani és én a kislányokban vagyok verhetetlen ami tök jó meg minden, de mi lesz akkor mikor kamaszodnak? A kamaszkorral jön a pasizás és a bulik, a késői hazajárásról már ne is beszéljünk. Egy áldás és egyben átok ez a lányos apa dolog!
Óvatosan behelyeztem a babahordózót a kocsiban mivel benne Cindy aludt békésen miközben Eleanor beült előre. Nem értem miért előre ül hisz hátul lenne a helye a gyereknél, de nem szólok inkább bele hisz a szülés óta előjött az a úgynevezett dilis korszak a nőknél amikor minden amit mondasz rossz nekik. Cady születése óta csak vitatkozunk és egy jó szavunk nincs egymás felé vagyis, de este mikor nagy nehezen ágyba bújtunk csendesen aludtunk el egymás mellett míg Eleanor hozzám bújt, de nem tudtam viszonozni így minden este úgy aludtunk el, hogy Eleanor a mellkasomon fekszik míg én normálisan alszok.
Beültem a vezetőülésben mivel az igaz, hogy amikor ide jöttünk hátul ültünk mindketten Eleanor-ral, de ez a felállás hazafelé változott. Elhajtottam a hotel parkolójából és elkezdődött a rémesen frusztráló, unalmas és csendes út persze a csendnek örülök hisz utálok hangzavarban vezetni mégis Emma miatt anno megkellet tanulnom. Úristen, de hiányzik az én kis hercegnőm! Most már csak pár óra és újra láthatom, újra magamhoz ölelhetem. Mindennél jobban erre vágyok most, hogy a megszokott házban legyek a többiekkel miközben Emma rángassa a kezem, hogy játsszak vele ezt is meg azt is.
Az útközben Cindy hátul felsírt így a megszokott csendes utat átváltotta a gyermek sírás és a szokásos veszekedés persze a végére megálltunk, és Eleanor hátraült a kicsihez, hogy megnyugtassa amit már elinduláskor megkellet volna tennie, de Ő nem így már megint nekem lett igazam. Louis egy, Eleanor nulla és Cindy több ezer.
A hátralévő időben Eleanor hátul morgolódott és amint megérkeztünk kipattant a kocsiból és az ajtóhoz vágtatott mire én kihúztam a kulcsot a kocsiból és kiszálltam, hogy hátra lépjek a lányomhoz, hogy Őt is kivegyem mivel az anyja egy házsártos boszorkány. Hol jár ez a világ már a saját feleségemet szidom ez így nem jó.
Eleanor az ajtó előtt várt és amint én is odaértem együtt kinyitottuk az ajtót, de nem az történt amire számítottam. Nagy kiabálásra és üdvözlök táblára számítottam erre a nappaliban a húgom és Niall nézett egy filmet Emmával míg a többiek látszólag már aludtak egyedül Hannah és Danielle nem volt jelen a nappaliban.
-Eleanor - rohant le a lépcsőről Sophia és egyből feleségem karjaiban ugrott. -Annyira, de annyira hiányoztál - visongott Sophia míg Eleanor boldogan ölelte magához legjobb barátnőjét míg a többiek felém fordultak.
-Apuci - állt fel Emma és rögtön hozzám szaladt míg én megigazítottam a karomban Cindy-t aztán leguggoltam, hogy Emma megtudjon ölelni.
-Hiányoztál prücsök - szabad kezemmel magamhoz húztam Emmát míg a másik kezemben Cindy nézegetett a nagy barna szemeivel. Annyira furcsa, hogy ez a kis tökmag jobban hasonlít Eleanor-ra, mint rám sőt eddig egyetlen egy hasonlóságot sem találtam ezen a kis manón.
-Nekem is hiányoztál - karolta át a nyakam így lehúzott egészen magához.
-Hé hé prücsök vigyázz - igazítottam meg a kezemben Cindy-t mire elengedett és lábujjhegyre állva megleste a kisbabát aztán oldalra billentett fejjel kémlelte. -Prücsök Ő itt a kistestvéred Cindy - mutattam be neki mosolyogva mire Emma megfogta a kezét.
-Szia Emma vagyok - mutatkozott be és egy percre se pillantott rám. -Tudsz te bármit is azon kívül, hogy nézel a szemeiddel? Tudod például táncolni - rázta meg egy kicsit magát mire felnevettem, de Cindy-nek nem nagyon tetszett, mert elkezdett sírni. -Gondoltam - vonta meg a vállát Emma csalódottan.
-Szerintem nevetni tud - csikiztem meg Emmát mire felnevetett aztán Cindy-t is így szája mosolyra húzódott hisz az előbbi csak hiszti volt nem sírás.
-Én jövők - akaratoskodott Emma így ismét megcsikiztem.
Egyszer Emmát, egyszer Cindy-t csikiztem, de mikor az apró csecsemőt csikiztem Emma rám ripakodott így visszakellet térnem rá.
-De hülye vagyok én - morogtam az orrom alatt egy kényszer mosollyal míg ide-oda csikiztem mindkettőt.
Szerencsére a többiek megmentettek és Zayn rögtön felkapta a nyakában kislányomat, hogy a többiek is tudjanak üdvözölni engem na és persze Eleanor-t. Sophia kivette a kezemből Cindy-t így Ő meg a kislányom elvoltak fel is vonultak Eleanor-ral az emeletre így magamra maradtam a többiekkel. Átvettem Zayn-től Emmát, hogy újra magamhoz öleljem és amint az ölemben került a nyakamban fúrta picike fejecskéjét míg én több ezer puszit nyomtam a feje búbjára.
-Örülök, hogy látlak - suttogtam, hogy csak Ő hallja mire felnézett egy nagy mosollyal a száján aztán visszabújt míg én pár percre lehunytam a szemeim és beszívtam azt a tipikus baba és nagylány keverékű illatát.
-Milyen lányos apának lenni haver? - csapta meg a vállam Harry aztán észrevettem, hogy Lexy bújt hozzá elég közel mire felhúztam a szemöldököm. Miről maradtam le?
-Évekig távol voltam, vagy mi a franc van? - néztem az egyikről a másikra mire mosolyogva összenéztek aztán Lexy legyintett. -És mi van a franc tudja, hogy hívják barátnőddel? És neked meg nem alakult valami George-al? - George a fejét rázta mosolyogva míg a két szerelmesnek mondható párocska egyszerre nevetett fel.
-Loui, ha tudnád mik voltak itt - tette Pezz a kezét a vállamra vigyorogva mire én hátrahőköltem hisz, ha Pezza így nézz az már rég rossz.
-Tudjátok mit nem érdekelnek a részletek - bólogattam eszeveszetten mire mindenki felnevetett és mielőtt kibökhettem volna, hogy gratulálok egy édes nevető hang hallatszott a hátam mögül így rögtön arra fordultam ahol épp Danielle és Hannah jött le nevetve. -Hali - suttogtam mire Hannah zavartan kisöpörte a haját az arcából.
-Szia - hallottam meg mosolygós hangját és ismét megtaláltam azokat a gyönyörű szép szemeit amik magukkal rejtenek annyira hiányzott, hogy képtelen vagyok szavakban önteni. Persze, hogy hiányzott hisz a távollétem során az Ő képe tartott életben és mikor lefeküdtem csak Ő rá tudtam gondolni mindig elképzeltem, hogy Ő éppen mesét olvass a lányunknak aztán a fiúk a szokásos altatódalt éneklik ami miatt szomorú lettem hisz nem lehettem ott, de most itt vagyok és itt is maradok.
-Te Lou ez a gyerek rohadtul nem hasonlít rád szerencsére - Danielle hangja ébresztett fel a mámorból miközben közelebb lépkedtek és a vállamra tette a kezét aztán elengedte Hannah-t és Liam felé lépkedett.
-Mit tehetek anyja lánya - vontam meg a vállam mosolyogva.
-Jó, de nem furcsa ez hisz Emma mindkettőtökre hasonlít ez a kölök meg csak az anyjára és rád nem - fakadt ki Lex.
-Nem kölök! A neve Cindy - vágtam rá hisz az a bizonyos kölök az én lányom, ha hasonlít rám, ha nem.
-Jól van tigris nyugalom - Hannah a kezeit a vállamra tette mire rámeredtem és egy mosollyal nézett felém aztán kézfejére néztem amik pont jó helyen voltak azt akarom, hogy soha ne vegye el onnan. Pár percig csak meredtem a tekintetében aztán a többiek köhécselése zavart meg és ezzel együtt Hannah elvette a kezét a vállamról, és Niall-hoz  meg a húgomhoz lépett. Lehet, hogy csak pár lépésre van tőlem, de így is rohadtul messze van.
-Amúgy honnan jött a név? - kérdezte Pezza.
-Eleanor bement megszülni a gyermekünket és úgy hozták ki nekem, hogy Cindy Tomlinson aztán hozzátettük a kedvemért a Samantha nevet - vontam meg a vállam hisz igazából talán egyszer beszélgettünk a nevekről, de akkor is összevesztünk, mert én fiúnak a Thomas nevet akartam volna adni neki míg Ő teljesen mást így a lány nevekről nem is beszélgettünk.
-Nem voltál bent vele? - folytatta a faggatást Pezza.
-Hülye vagy nincs kedvem azt látni, hogy a gyermekem onnan pottyan ki ahova én bedugom totál véresen túl gusztustalan - hevesen ráztam a fejemet mire mindegyik lány oldalra fordította a fejét kivéve Emma aki a vállamon pihent remélem nem kérdezz erre rá, mert még kicsi a szexuális felvilágosításra. Lehet nem is hallotta, mert ha hallotta volna beleszólt volna szerintem figyelni se figyel tiszta anyja.
-A szülés egy csoda és azoknál ott kell lennie - oktatott ki Hannah.
-Egyik fiú se szeretné látni azt a csodát amit úgy hívnak, hogy szülés - mondtam miközben a lányok a többi fiúra néztek akik egyetértően bólintottak.
-Igaza van - adott nekem kivételesen igazat Liam.
-A szülés szar örülök, hogy nem nő vagyok - folytatta Zayn mire Perrie vállba gyűrte. -Mi van? Csak őszinte vagyok és egy csomó okom van rá miért nem jó nekünk - fogta meg Zayn a vállát míg Perrie oldalra döntötte a fejét.
-Egyet se tudsz mondani - forgatta meg a szemét Danielle.
-Hármat is mondok - vágta rá Zayn mire mindenki érdeklően várta. -Az első az amit Louis mondott, hogy nem szeretnénk tudni honnan jön ki a gyerek és a másik a vér a gyerek akkor egy gusztustalan kis patkány - Hannah gyorsan mellém jött és befogta Emma fülét így közelebb került hozzám míg a kislány érdeklődően pislogott, de sajnos az anyja megfosztotta a hallástól.
-És a harmadik az pedig, hogy miközben a nő szül minket üt és a sikításában még közben meg is süketülünk - folytatta George mire mindannyian bólogattunk kivétel a lányok akik csak a szemüket forgattak és morogtak.
-A látástól kezdve mindent elveszítünk - tette Niall drámainasan a kezét a szívére.
-Olyan nyámnyilák vagytok - vágta rá Dani mire minden lány bólintott és még Emma is aki lehet nem hallotta a lényeget, de bezzeg ezt már hallhatja ez nagyon nem fair dolog.
-Mit vársz? A férfiak csak megcsinálni tudnak egy gyereket utána meg gyáva nyulak - vonta meg a vállát Lexy mire Harry kitárta a karjait aminek hatására Lexy hasba vágta így Harry letámadta mire mindannyian felsóhajtottak míg Emma a kezében temette az arcát.
-Most indult el a reggelim felfelé - szóltam bele aztán a hátamra dobtam Emmát és kérdőjelekkel otthagytam a többieket. Felrohantam a lépcsőn egyenesen a szobámban mentem ahol ahelyett, hogy üres szoba fogadott volna ott ült az ágyon Eleanor és Sophia, de Cindy nem volt velük.
-Louis - ripakodott rám feleségem mire megforgattam a szemem.
-Cindy? - kérdeztem.
-Szobájában - mondta mosolyogva Eleanor mire felhúztam a szemöldököm hisz amíg kicsi addig a mi szobánkban alszik ezt magyaráztam neki a szülős nászúton, de úgy néz ki megint rendezkedik. -És most magunkra hagynál? - szó szerint kidobott a saját szobámból mire kiléptem az ajtón és becsuktam. Elhelyeztem a kezemben Emmát aki az arcomat simogatta.
-Sajnálom apuci, de nem aludhatsz a szobámban - mondta édesen Emma mire rámeredtem aztán egy mosolyra húzta a száját így megcsikiztem. A feleségem kirak a szobámból és a lányom se fogadd be mi a fene van itt?
Miután befejeztük a csikizést elindultam Emma szobájában és amint beléptem Emma ágya mellett egy kis ágy volt sőt ez Emma régi kiságya.
-Ez az én ágyam - mutatott Emma az ágyra.
A kiságyból füleket sértő gyermek sírás hallatszott így beléptem a szobából és gyorsan bezártam az ajtót aztán Emmát az ágyára tettem míg Ő onnan bekukucskált az ágyban. Kiemeltem a kiságyból Cindy-t aki még mindig hánykolódott.
-Éhes vagy manócska? - simogattam meg az arcát mire elkezdett szipogni.
Emma szekrényén megláttam egy cumisüveget így ahhoz lépkedtem és amint kezemben vettem Cindy szájához tettem aki rögtön bekapta a horgot így csendben szürcsölte a finom tejecskét. Végig vizsgáltam ezt az édes csecsemőt aki jóízűen eszik és eszembe jutottak Lexy szavai. Emma rám is meg Hannah-ra is hasonlít, de ez a gyermek csak Eleanor-ra ez olyan furcsa. Olyan, mintha...
-Gu gu gá gá - zavarta meg az elmélkedésem Emma és mikor felé fordultam Ő a kiságyban ült miközben az ujját szopta. -Kisbaba vagyok oá oá - folytatta és elkezdett sírni ami hatására Cindy elfordította a fejét a cumisüvegtől és sírni kezdett.
Letettem a cumisüveget és a vállamra helyeztem Cindy-t aztán a kiságy felé léptem.
-Emma már nagylány vagy - mosolyogtam a kislány mire Ő tagadóan rázni fogja a fejét. -Ne bolondozz prücsök te már nagylány vagy szóval szállj ki az ágyból - szóltam rá mire újra elkezdett sírni és az egyik plüsst az arcomra dobta miközben a vállamon valami meleg folyt végig. Nem akartam tudni így egyik kezemben elhelyeztem Cindy-t míg a másikkal kiemeltem a kiságyból a kapálózó óriás bébit. Miután ezzel végeztem Cindy-t helyeztem a helyére és Emma ágyáról egy plüsst odaadtam neki.
-Az a én plüssöm - szólt bele Emma.
-Ugye nem akarsz irigy lennie prücsök? - néztem rá felhúzott szemöldökkel mire leült az ágyára aztán visszafordultam a kiságy felé. -Hé angyalka most eléneklek neked egy dalocskát, de akkor alukálj - Cindy egy mosolyt küldött felém miközben a nyusziját szorongatta. -...You can't go to bed without a cup of tea, And maybe that's the reason that you talk in your sleep.. - miközben énekeltem a dalt arra gondoltam mikor először énekeltük Emmának akkor még Ő is a rácsos ágyban feküdt és most meg egy igazi nagy lány.
-Ez az én dalom - hallottam meg az éneklés közben egy szomorú, halk hangot ami hatására megálltam és akkor vettem észre, hogy Cindy már az álom tengerén jár. Emma felé fordultam és még mindig ugyanott ült az orrát lógatva.
-Hé prücsök - guggoltam le elé mire felnézett rám.
-Elvett tőlem mindent - motyogta mire egy puszit nyomtam a homlokára.
-Ez a dal a tiéd és különben is neked közösen énekeljük az a igazi - biztosítottam róla mosolyogva mire megvonta a kis vállát. -Tudod miközben énekeltem rád gondoltam - ültem le a földre törökülésben és lehúztam az ölemben Őt is míg Emma érdeklődve tekintett rám. -Arra a napra gondoltam mikor először énekeltük ezt a dalt neked te meg mosolyogva kémleltél minket onnan a kiságyból néha még ki is nevettél minket igazán vagány prücsök voltál már akkor is és ezt bebizonyítottad akkor is mikor Zayn bácsi vadmotorossá alakított - miközben meséltem neki felnevetett és ezt öröm látni végre boldog és örökké boldog lesz, mert  Ő az én első szerelmem.
-Vagány vagyok - bólintott Emma mosolyogva.
-Az bizony, de azonkívül hercegnőtől kezdve balerina is ám -  bújt hozzám. -Sose hidd azt, hogy elhanyagollak csak most a húgod a kisebb, de nekem te ugyanolyan fontos vagy sőt fontosabb - suttogtam mire elhúzódott és egy puszit nyomott az arcomra aztán visszabújt az ölelésemben. Hirtelen egy kéz érintette meg a vállam mire felé fordultam és egy szőke szépség állt felettünk mosolyogva.
Felemelkedtem, hogy szemtől szemben álljak vele és akkor láttam meg egy-két könnycseppet végig csúszni az arcán, de közben mosolygott is.
-Hallottad? - kérdeztem mire bólintott.
-Ez édes volt - mosolygott rám aztán a kiságyhoz lépett. -Ha már külsőre nem hasonlít rád remélem ugyanilyen jó ember lesz, mint te - mindvégig a kiságyban lévő lányomat nézte és egy pillanatra a kezével megsimogatta.
-Emma kívül-belül rád hasonlít - szólaltam meg mire felnézett rám. -Kívül ugyanolyan gyönyörű, mint te és belül a legönzetlenebb és barátságosabb ember, mint te - fejtettem ki mire zavartan a füle mögé tűrte a haját aztán mosolyogva nézett fel rám.
-Ez nem igaz Emma ugyanolyan, mint te! A te mosolyodat örökölte, a te huncutságod és a te aranyosságod - a végén lesütötte a szemeit mire elvigyorodtam és közelebb léptem felé miközben Ő megtámaszkodott a kiságyban és mikor felé értem mellkasunk szinte összeért és hallottam egyenletes szívverését. Hirtelen Hannah nyújtotta a kezét, de csak kislányunk arcához érintette. -Elaludt - simította ki a homlokából szőke haját mire én is rápillantottam és tényleg az én édes kislányom elaludt az ölemben.
-Letegyem? - kérdeztem suttogva mire rám meredt.
-Ne - rázta meg a fejét mosolyogva. -Alig várta, hogy haza gyere hadd aludjon egy jót - a szemei újra letévedt kislány arcára míg én mindvégig Őt bámultam. -Amúgy is jól áll a kezedben a gyerek - kacsintott rám mosolyogva mire felhúztam a szemöldököm. -Hülye voltam, hogy eltitkoltam előled a terhességem hisz most már semmi kétségem afelől, hogy remek apa vagy - szabad kezemmel megfogtam azt a kezét amivel simogatta Emma arcát mire kérdően rám meredt.
-Köszönöm ezt a csodát neked - suttogtam és épp hajolni akartam felé mikor másik kezével megállított.
-El kell mondanom valamit - szólt bele mire visszaálltam helyemre és megigazítottam a kezemben óvatosan a lányom aztán kérdően néztem rá. -Én...
-TŰZ VAN - hallottunk meg egy kiabálást a távolból ami belefojtotta Hannah-ban a szót és ahelyett, hogy folytatta volna megfogta Cindy-t míg én engem Emmával kitessékelt és bármennyire is megakartam várni hiába én előre mentem, de csak Emma miatt és mikor hallottam Hannah lépteit mögöttem megnyugodtam.
Vajon mit akart mondani?

~Hannah Walker szemszöge~

Kedvelem Susan-t mivel boldoggá teszi az apám és ez minden amit kívánok neki; a boldogság. És, ha anyja is ezt akarta akkor nekem is el kell fogadnom hisz igaza van a bátyámnak az apánk csak boldog akar lenni és Susan boldoggá teszi abba biztos vagyok. Így a vacsora után rákövetkező napra hazamentek Doncaster-ben persze megígértem apának, hogyha nem naponta akkor hetente egyszer felhívom már csak amiatt is, hogy Emmával tudjon beszélgetni hisz az unokája neki mindennél fontosabb kezdem azt hinni, hogy nálam is fontosabb Emma ami nem igen érdekel hisz inkább Ő legyen neki a mindene én régóta az vagyok neki most Emma-idő van.
A mai nappal elérkeztünk oda is, hogy Louis és Eleanor hazaérkezik a kicsi poronttyal akinek valljuk be szép neve van, de remélem az én kicsikém fiúcska lesz. Barna bozontos hajjal és nagy kék szemekkel. Egy mini Louis-t akarok, ha már a valódi Louis másé. A többiek szerint, ha hazaér Louis ideje neki elmondanom a terhességem így egész nap Danielle készített fel a nagy beszélgetésre persze azt a beszélgetést átment másban.
-Mi lesz a neve a picinek? - kérdezte meg Danielle harmadszor na igen jobban érdekli a gyermek neve, mint az, hogy ma elmondom az apjának az igazat.
-Még mindig titok - kuncogtam mire hozzám vágott egy párnát amit szerencsére eltudtam kapni mindkét kezemmel így visszadobtam neki.
-Okés és te minek érzed? Kisfiúnak vagy kislánynak? - a másik kedvenc témája a gyermek neme.
-Kislánynak érzem, de kisfiút szeretnék - válaszoltam mosolyogva.
-Akkor ikrek - csapkodott a levegőben Danielle mire felnevettem gyerekes viselkedésen hisz szinte elakar repülni.
-Be is baszna - vágtam rá a fejemet rázva mire kérdően rám tekintett. -Nem az, hogy nem örülnék két babának, mert imádnám Őket is, de elég nekem egy így is itt van Emma és Ő kihozz két gyereket - válaszoltam mire felnevetett aztán meghallottam egy síró csecsemő hangot. -Louis-ék itthon vannak?
-Aha ez valószínűleg a pici - vonta meg a vállát nem törődve.
-Miért nem mondtad? - álltam fel az ágyról idegesen és már indultam volna az ajtó felé aztán felé fordultam. -Már rég túl lennék az igazság pillanatán - mondtam mire a fejét rázta.
-Nem vagy képes neki elmondani, mert félsz a következményektől. Félsz Eleanor-tól - mondta mire most én ráztam hevesen a fejem.
-Ez nem igaz - vágtam rá. -Nem félek attól a boszorkánytól, már nem - mondtam aztán hátat fordítottam neki és mielőtt megszólalt volna kicsaptam az ajtót és kiléptem aztán be is csaptam. Le szerettem volna menni bebizonyítani Danielle-nek, hogy nincs igaza, de a sírás nem halkult és Emma szobájából jött így a kíváncsiság hajtott meg a törődés.
Amint beléptem a szobában az üres volt pedig szerintem az anyja is hallja, hogy a lánya eszeveszettül bömböl mégse tesz semmit. Miféle anyja az ilyen?
A kiságy felé lépkedtem és amint meglátott a pici elhallgatott. Sőt amint rámosolyogtam Ő is visszamosolygott rám egy igazi tündér virág nem is értem miért nem törődik vele az anyja. Benyúltam a kiságyban és megsimítottam kis arcát aminek hatásra elkezdett rugdalózni, de a mosoly az arcáról még mindig nem tűnt el. Emlékszek mikor Emma ilyen picike volt, de neki a haja vöröses színű volt és ahogy egyre növekedett kiszőkült teljesen. Ennek a kislánynak meg barna haja volt hozzá ragyogó barna szemekkel igazán elbűvölő kislány volt, de semmi köze Louis-hoz. Még a mosolya se hasonlít Louis-hoz mégis az Ő gyermeke.
A hasamra kaptam a kezem és felsóhajtottam itt bennem is Louis gyermeke növekszik az élet igazságtalan.
Nyöszörögni kezdett mire újra felé kaptam és körülnéztem mikor meggyőződtem, hogy anyja nem toporog felé kiemeltem a kicsit a kiságyból és elkezdtem ringatni. Abbahagyta a nyöszörgést sőt még a szemecskéjét is lehunyta és az álmok tengerén járt újra. Nincs ennek a kisbabának semmibaja csak anya hiánya van.
-Hát meg vagy - nyílt ki az ajtó, de egy hatalmas kő esett le a szívemről mikor Danielle hangja szólalt meg és nem annak a bányáé. -Te mit csinálsz a boszorkány kölykével? - kérdezte mire lepisszegtem így beljebb sétált óvatosan bezárva az ajtót aztán felém lépett. -Jó ez nem Louis gyereke!
-Dani, hogy mondhatsz ilyet? Ez az Ő gyermeke - ripakodtam rá mikor ismét nyikorgott az ajtó, de most pont az állt ott akinek nem kéne.
-Igaza van - csukta be maga mögött az ajtót mire kérdően ránéztem, de Ő csak felém lépett és szó szerint kitépte a kezemből a gyermeket aki megijedt és elkezdett sírni, de abbahagytam, mert meglátta anyját aki borzalmasan fogja. Egy ilyen kisbabát magunkhoz kell ölelni, hogy érezze a szeretettet! -Nem Louis gyermeke - mondta mosolyogva mire az állam leesett, de Danielle álla koppant elsőnek a padlón. -Viszont ezt Ő sose tudja meg mivel mindketten hallgatok, mint a sír, mert hanem lesz így.... már tudjátok mire vagyok képes - a végén legyintett egyet mosolyogva mire bólintottam és megböktem Danielle-t aki morgolódva bólintott. -Helyes és most takarodjatok ki a lányom szobájából - kiáltott ránk mire zavartan kikerültük.
-De ez - jutott volna eszemben, hogy ez Emma szobája, de addigra kihúzott a szobából Danielle.
-El kell mondanod Louis-nak, hogy a felesége egy hazug, bestia - suttogta Danielle miközben a lépcső felé igyekeztünk.
-Mi? Miért nekem? - kérdeztem rá hisz ehhez nekem semmi közöm Louis-nak kell rájönnie.
-Mert szereted - vágta rá mire megdermedtem míg Danielle mosolyogva bámult várt valami reagálást, de igaza volt. A korláthoz sétáltam ahol megláttam Louis-t Emmával és mosolyogva bámultam rájuk míg Danielle mellém nem lépett. -Tudnia kell mindenről! - Felé fordultam és bólintottam eljött az igazság pillanata és, ha törik, ha szakad ma Louis mindent megtud a terhességemtől kezdve Eleanor-ig mindent. Jöhet árvíz, lehet tűz, de ma akkor is elmondom neki az igazat!

***

Amint meghallottuk a kiabálást gyorsan felkaptam a csecsemőt míg Louis-t lökdöstem, hogy mentse a lányom és majd én mentem az Ő másik lányátt aki nem is a lánya mégse hagyhatom itt ezt az ártatlan csecsemőt meghalni nem tehet róla, hogy az anyja beteg. Szaladtam a kicsivel Louis után mikor valaki visszahúzott és a közös fürdőben találtam magam. 

-Mi a..? - fakadtam ki amikor megláttam az illetőt és a vér is megállt az ereimben. 

-Te itt maradsz és megrohadsz - köpte felém Max a szavait. 

-Max a lányod - böktem a kislány felé akit magamhoz öleltem mire Ő hanyagul megvonta a vállát. Nem kellet sokat gondolkodnom ki a gyermek apja, de ha mégse Ő lenne akkor marad az utolsó gondolatom miszerint Eleanor kurva.

-Nem érdekel csak a te halálod érdekel - vágta rá és kinyitotta az ajtót mire utána eredtem, de amint kilépett be is csukta és hiába rángattam a kilincset haszontalan volt bezárt ide, de ezzel együtt kiderült, hogy igazam van Cindy az Ő lánya. A stressz helyzetben még a gyerek is sírni kezdett míg én idegesen járkáltam és próbáltam elhallgattatni, de ez mind haszontalan volt így miután feladtam ismét elkezdtem a kilincset rángatni. 

Könnyeimtől elázva csaptam az ajtóra aztán elléptem tőle és a kád elé a hideg kőre ültem míg a kicsit szorosan magamhoz öleltem.
-Minden rendben lesz - csókoltam meg a homlokát sírva míg Ő szipogva rám nézett a nagy szemeivel. -Bocsi, hogy hazudok - öleltem magamhoz és  a fejemet a kis fejére tettem. Nem akartam én is sírni, de ez a helyzet belőlem ezt hozza ki. -Hárman halunk meg - suttogtam leginkább magamnak mire óvatosan egyik kezemmel a hasamra tettem a kezem igaz még egy kis pötty lehet, de akkor is az én gyermekem vagyis a mi gyermekünk Louis-al.

A füst az ajtó alatt kezdett beszivárogni mire a szemhéjaim egyre gyengébbek lettek hirtelen csak annyit vettem észre, hogy valaki megmozdítsa a kilincset és hiába akartam felpattantam a kicsivel az összes erőm elvesztettem. A füst elárasztotta a fürdőszobát így nem láttam jól ki tört be és mikor hozzám ért akkor se tudtam beazonosítani csak annyit, hogy egy másik személy kiveszi a kezeimből Cindy-t míg a másik felkap és kihurcol a fürdőszobából.
Következő emlékem, hogy köhögők és körülöttem nyolcvanezer ember dumál össze-vissza mindent míg egy aprócska kéz megérinti a kezem így arra fordítottam köhécselve a fejem. Hunyorogva kinyitottam a szemem és kislányom könnybe lábadt szemmel guggol mellettem.
-Ne hagyj el mami - suttogja és átöleli a testem szerettem volna mondani valamit, de hangomon egyedül az átkozott köhögés jön ki semmi más. Másik kezemet óvatosan felemelem és Emma hátára helyezem míg Ő szipogva ölel magához még szorosabban. -Szeretlek mami! - Én is szeretlek angyalka. Bár csak a köhögésen kívül ezt visszamondhatnám neki hiszen lehet, hogy naponta milliószor elmondom neki, de az nem elég.
-Minden rendben lesz prücsök - hallottam meg egy másik hangot aki kislányom mellett termet és amint megláttam eszembe jutott az amit félbeszakított a tűz. -Anyuci erős, mint te - mondta Louis  mire Emma az ölébe kuporgott és a kezemet már egy aprócska és egy nagy kéz fogta.
-Louis itt vannak a mentők - kiabált egy másik mire Louis felállt Emmával a karjában.
-Danielle vigyázz rá nekem beszélnem kell valakivel - Louis hangját felváltotta a kéken világító fény azután a látóterem elsötétült és utoljára már csak Louis szavai visszhangzottak a fejemben. Kivel akar beszélni?

~Eleanor Calder szemszöge~

Fogalmam sem volt arról, hogy Max ezt tervezi mondott valamit, hogy valami nagyba gondolkodik, de azt, hogy rám gyújtsa a házat arról fogalmam sem volt. Még azt mondom, hogy az a szajha meg a lánya égjen bent a házban, de sajnos Zayn bement érte és megmentette az idióta míg engem Max rángat isten tudja hova. Nem értem mit akart tőlem, ha Cindy-t akarja akkor tessék neki adom, de nem hiszem, hogy érdekelné a lánya hisz Őt nem hozta magával csak engem akar, de nem tudom mit.
Kirántottam a karom Max keze körül mire rám meredt és a kabátjában nyúlt. Amikor megláttam mit rántott ki ösztönösen hátrafelé igyekeztem messze tőle és a fegyverétől szóval megtalálta a fegyverét. De miért rám fogja ez a nyomorult? Hisz Hannah-t kéne kinyírnia nem engem elvileg társak voltunk, vagy mi jó az igaz, hogy mostanság nem veszek részt a kalandjaiban, mert egy elvetemült fasz lett, de attól függetlenül egy oldalon állunk, vagy tévednék?
-Mi az ördögöt akarsz? - szólaltam meg mire megigazította a kezében a fegyvert. -Egy oldalon állunk - folytattam mire a fejét rázta nevetve.
-Már rég nem állunk egy oldalon szívecském - rázta a fejét mosolyogva mire felhúztam a szemöldököm és kicsit közelebb léptem felé, de kár volt hisz megragadta a felkarom és a fűben lökött.
-Hé mi a faszt csinálsz? - futott felém Louis, hogy segítsen talpra állítani mire  az állam leesett a meglepődöttségtől. Ő mi a francot keress itt?
-Örülök, hogy eljöttél Louis - harsogott fel Max önelégült vigyorra.
-Mit akarsz? - tette keresztben a karjait Max míg nekem leesett az egész.
-Inkább fogd be a lepcses pofád - löktem az útból Louis és felé igyekeztem amikor kitárta a pisztolyt ami a hasamban állt. -Na tessék húzd meg te szemétláda úgyse mered - néztem vele farkas szemet mire elhúzta a pisztolyát és a nevetése elnyomta a tűzoltó és mentő hangját. -Mi van nincs annyi bőr a pucádban? - tudtam, hogy nem teszi meg hisz annyira nem jó gyilkolásban, mint aminek mondja magát.
-Drágám előbb beszélgessünk - lök arrébb, de én nem akarom Louis felé engedni bár ezt Ő nem kérdezte meg így a földre lökött ismét. -Louis te okos srác vagy gondolom kapiskálod, hogy a drága feleséged egy hazug banya - megragadtam a lábszárát míg Ő végig húzott a fűvőn a kérdő tekintetű Louis felé.
-Ezt, hogy értsem? - kérdezte semmit se értve.
-Nem a tiéd a gyerek - vágta rá mire felálltam a földről és bokán rúgtam.
-Ne hallgass rá Louis csak hazudik tudod szerelmes belém - löktem el a férjem elől, de Ő a háta mögé tessékelt és hiába kapálóztam ez minden haszontalan volt.
-Hallgass Eleanor - kiabálta el magát Louis mire  a szemeim majd kiestek a helyemről azt hiszem el kell játszanom a kétségbeesett, szomorú feleséget.
-De Louis... - nyöszörögtem biggyesztett ajkakkal aminek a hatására újra rám kiabált így összefontam a karjaimat a mellem alatt duzzogásképen.
-Folytasd - dugta zsebre Louis a kezeit.
-Az én gyerekem! Louis a drága feleséged csak kihasználta a terhességét mivel te nem feküdtél vele bár Ő azt mondta egy vadéjszakát töltöttek együtt, de te be voltál rúgva így aludtál végig - kezdett bele Max mire bokán rúgtam, de már mind hiába ott az útvégén a vesztem, de ezt meg még keserüli Max és Hannah is azt ajánlom, ha felépül az a ringyó se lesz boldog az én férjemmel. -Azt ugye ott van Lexy eltűnése amit megint Ő gondolt ki és én vittem véghez a kis piszkos munkáját ne tudd meg mennyi rosszat tettünk Hannah-nak és az a probléma Eleanor-nak ez volt az elejétől kezdve a terve, hogy tönkre tegye a lányod anyját, de én ellenszegültem és külön útra tévedtem - amikor befejezte Louis kikerülte Max-et és elém állt.
-Igaz ez? - kérdezte mire a kezeimet kezdtem el nézegetni. -IGAZ? - kiabálta rám mire felnéztem rá és azt hiszem, ha már ilyen szépen lerövidítette Max akkor valljunk színt.
-Igaz sose szeretem azt a kis fattyút ahogy az anyját se minden amit Max mondott igaza és a legigazabb, hogy Cindy nem a te lányod - kiabáltam a képében a végét és mikor megláttam Louis szemét amik bekönnyesednek eszembe jutott egy nagyszerű ötlet. -De ez mind azért volt, mert szeretlek - öleltem át amikor Ő hirtelen ellökött magától.
-Hagyj békén te... ribanc - vágta rá. -A többieknek igazuk volt te egy boszorkány vagy!
-Jobban szeretem az eszes kifejezést - javítottam ki mire megforgatta a szemét.
-Azonnal hívom a rendőrséget - amint ezt kimondta Max fejbe vágta és Louis összerogyott.
-Na mi van nem az a célod, hogy lecsukjanak? - tárom szét a karjaimat miközben a szemem a földön heverő férjem és a társam között cikázott.
-Dehogynem! Viszont, ha feljelent én is bukok szóval gyere tűnjünk el innen mielőtt a többi haszonleső megtalál - mondta és megragadta a karom, de én kirántottam onnan.
-Újra társak? - kérdeztem.
-Mi lesz Sophia-val?
-Sose bírtam túl kedves - vontam meg a vállam mire elmosolyodott és a kezét Louis fölé tette mire én is vonakodva odatettem.
-Tűnjünk el innen - vágta rá mire bólintottam amikor hirtelen magához húzott és megcsókolt. Hirtelen ért a csók, de egyből visszacsókoltam és mikor elváltunk kérdőn meredtem rá. -Visszatértem drágám!


Sziasztok drágák!:)<3
Mivel most már látom a 2.évad végét így a dolgok most kezdenek el megváltozni nagyon is és lehet, hogy most úgy tűnik Louis és Hannah egymásra találhat, de a végkimenetel mást tartogat számukra. Nem terveztem a végére benyomni egy Eleanor szemszöget, de mivel Eleanor kimagyarázására is kíváncsiak voltatok így gondoltam a lebukásra is kíváncsiak vagytok.  
Szerintetek ezután mit fog tenni Louis? És mi fog történni a többiekkel? 
Várom a véleményeteket, mint mindig hisz az erőt ti külditek egy-egy rész megírásához! :))

Remélem azért tetszett a rész. :)xx

Season 2 Chapter 19 - Hexy kontra Nexy

„Azt hiszem tévedtem 

nem tudod mid van, 

míg el nem veszíted”

Ariana Grande - My Everything

 Azt hittem, ha több időt töltök George-al beleszeretek hisz régen is vonzó pasinak találtam csak akkor egy drogos pöcsfej volt talán amiatt találtam vonzónak, hogy olyan szabad volt, de mégse kezdtem ki vele hisz a legjobb barátnőm bátya. Úgy tekintett rám, mintha a húga lennék míg én is próbáltam úgy tekinteni rá, hogy Ő a bátyám már csak Hannah miatt. És most meg én tekintek rá testvér pedig mindennél jobban azt szeretném, hogy az érzéseim átváltozzanak szerelemé, de mind hiába én csak egy embert vagyok képes szeretni, de az a ember már rég elfelejtett. Nem hibáztatom én szakítottam vele az én döntésem volt vagyis inkább zsinóron rángattak, de Ő ezt nem tudja. Hangosan sose vallanám be, de még mindig szeretem az én göndör fiúmat.
-Hé Lex - szólalt fel egy hang akivel mostanság nagyon sok időt töltök és ez kivételesen nem George. Ráemeltem a tekintettem és megláttam mosolygós arcát ami hatására az én szám is feljebb görbült főleg mivel szőke haja ismét össze-vissza állt.
-Mi a helyzet Nialler? - kérdeztem tőle mosolyogva mire lehuppant mellém a kanapéra aztán a fejét az ölembe hajtotta úgy nézett fel rám. -Kényelmes? - húztam fel a szemöldökön mire vigyorogva bólogatni kezdett. -Minek köszönhetem ezt az egészet? - kérdeztem tőle mosolyogva és elkezdtem a hajával játszadozni persze előtte megcsavartam az orrát aminek a hatására felkiáltott így kuncogva játszadoztam a hajával.
-Unatkozom és te itt vagy szomorkodva, és utálom, ha valaki lógassa az orrát - mondta mire hálásan belecsíptem az arcában.
-Köszönöm Niall, hogy itt vagy nekem - mondtam mosolyogva mire Ő csak megvonta a vállát. -De nehéz a fejed - löktem le nevetve a fejét a lábamról viszont hamar észben kapott így nem esett le a földre, hanem mellém ült és rögtön meg is lökött, de én nevetve visszalöktem és ez így ment addig míg Emma be nem lépett a nappaliban.
-Ti meg mit csináltok? - kérdezte a szőke hajú kislány a dohányzóasztal elé guggolva.
-Semmit törpi - mondta mosolyogva Niall aztán meglöktem. -Hé ne bánts - fogta meg a vállát ahol meglöktem mire felhúztam a szemöldökeimet aztán Emmahoz guggolt és mögé bújt. -Ments meg törpikém - puszilta meg az arcát mire én oldalra döntöttem a fejem. Ez bolond!
-Te agyalágyult vagy - vágtam rá nevetve.
-Mi az a agyalágyult? - kérdezte Emma oldalra döntve a kis fejét.
-Niall bácsikád - vontam meg a vállam mosolyogva mire Niall Emma mögött a felháborodást tükrözte.
-De... - kezdett volna bele Emma mire Niall befogta a kicsi száját.
-Emma nem tudod hol van anyuci? - kérdezte Niall mosolyogva mire a kislány megrázta a fejét. -És Zayn bácsi? Azt hiszem téged keress - mondta Niall mire Emma szemei felcsillantak és az emelet felé robogott.
Amire Emma eltűnt a látó távolságból Niall visszatelepedett mellém a kanapéra, de én csak összefontam a karjaimat mellkasomon mire kérdően kitárta a karjait.
-Hazudtál neki - vágtam rá. -Ki vagy te? - lepődtem meg hisz Niall sose hazudott egyszer se Ő volt az a fiú aki mindig megmondott mindent őszintén erre most hazudik tuti lázas.
-Niall James Horan, és te? - kérdezte nevetve és közelebb férkőzött mellém mire én összeráncoltam a homlokom és csak úgy meredtem rá hisz egész testével nekem nyomult. -Meg kéne ismerkednünk - hajolt hozzám közelebb úgyhogy arcunk között már csak pár centi maradt ki és úgy meredtem bele tengerkék szemeiben amik most másképp örvénylettek sőt talán most látom jobban Niall gyönyörű szemeit. Akarva, vagy akaratlanul megsimítottam kissé borostás arcát mire Ő a kezeit a derekamra tette és a következő pillanatban ajkai letámadták az én ajkaimat. Karjaimat összekulcsoltam nyaka körül és valamiért élveztem ahogy nyelve felfedező utat jár. Niall csókjai mások, mint Harry-é. Harry csókja inkább édes, mint a méz és gyengéden bánik velem sőt Ő miközben csókolózunk a derekamat simogassa míg Niall kiéhezve csókol gyengédség nélkül. Mintha régóta erre várna.
Régóta.
Emlékképek sorakoztak fel előttem amin Niall minden kis mozdulatomra odafigyelt míg én Harry tekintetéért kutattam. És a folytonos vigyázata amikor a semmiből megjelent, hogy segítsen nekem, vagy éppen jobb kedvre vidítson mind azért volt, mert érezz valamit irántam. Basszus és én ezt észre se vettem ennyi idő alatt ekkora hülye libát még a földön nem láttam csak magamat. Míg én Harry után esedeztem Niall egész végig utánam és én ezt észre se vettem.
-Mi a franc folyik itt? - hallottunk meg egy erőteljes hangot a konyha irányából így egyből eltoltam magamtól Niall-t és mikor a konyhaajtóra tekintettem Harry állt ott és mögötte Lottie kukucskált. Ennél rosszabb már nem lehet! -Most ez komoly? Ne dőlj be neki Niall csak kihasznál - a szám elnyílt miközben mondta a szavait hisz nem is a legjobb barátjára mérges, ha nem rám pedig Niall csókolt meg és nem én Őt. Felpattantam a kanapéról mire Niall megragadta a karom, de csak kirántottam és a fejemet rázva közelítettem Harry felé aki összefont karokkal állt ott lenézően.
-Na álljon meg a menet te neked nincs jogod engem kritizálni hisz te rosszabb vagy nálam - böktem a mellkasára mérgesen mire felhúzta dühösen a szemöldökeit. -Nem is tudom hány szomszéd csajt vittél már az ágyadban különböző hazugságokkal tudod hányok tőled talán emiatt is szakítottam veled - kiabáltam mire az alap zaj elhalkult és már csak az én dühös morgásomat lehet hallani.
-Mégis hitegeted az összes pasit aki a közeledben van és emiatt nem akarom veled újra kezdeni - kiabálta rám mire kitártam a karjaimat.
-Ki akarta, hogy újra kezd velem? - én. Még mindig szeretem így érthető, hogy újra összejönnék vele és így belegondolva egy idióta vagyok. Olyat mondok ami nem igaz hisz nem amiatt szakítottam vele hisz kapcsolatban Harry a világ leghűségesebb férfija inkább más miatt, vagyis inkább egy személy miatt szakítottam vele.
-Te akartad velem újrakezdeni, de én elhajtottalak, mert egy kurva vagy aki csak hitegeti a srácokat - miközben mondta a szavait összekellet magam nagyon szednem, hogy ne mutassam ki az érzéseim és ahelyett inkább pofán vágtam mire Ő egyből az arcára tette a kezét.
-Ezt jegyezd meg én soha nem jönnék veled össze - minden szó után hagytam egy kis szünetet aztán hátat fordítottam neki, de a karomnál fogva visszarántott. -Mi van nem volt elég? - ripakodtam rá aztán a következő tettére nem számítottam. Ajkait ismét megéreztem ajkaimon hazudnék, ha azt mondanám, hogy most először a szakítás óta hisz egy kisebb kis valami történt köztünk a konyhába is mikor hozzávágtam az üres fagylalt dobozt amit megevett előlem. Azt hiszem ezek vagyunk mi; összevesszünk aztán később újra itt vagyunk. Ez nem egy normális kapcsolat mégis ez tesz minket különlegessé igaz, hogy most én vagyok a ház legnagyobb kurvája hisz előbb Niall-el csókolóztam most meg az ex-emel... úristen Niall!
Eltoltam magamtól Harry-t aztán megfordultam és Niall ugyanott ült a kanapén a földet nézegetve csak annyi különbséggel, hogy Lottie már mellette ült és a hátát simogatta.
-Niall - szólaltam meg halkan mire felemelte a fejét. Lottie felállt így odacsoszogtam a kanapéhoz és leültem mellé aztán a kezemet a kezeire helyeztem. -Szeretlek - mondtam a szemeiben mire oldalra billentette a fejét. -De nem úgy ahogy te azt elvárnád, de attól függetlenül nagyon fontos vagy nekem - szorítottam meg a kezét mire bólintott és újra leszegezte a földre a fejét. -Hé ez azt jelenti, hogy nem akarom, hogy szomorkodj - emeltem meg a fejét és egy apró mosolyt kivillantott. -A te vidámságod derített engem jókedvre így nem akarok egy búskomor Niall-t - játszottam el a búskomor arcot amire felnevetett így belebújtam az ölelésében.
-Szeretlek Lexy - csókolta meg a fejem tetejére mire még jobban bújtam bele ölelésében.
Egy torokköszörülés szakított félbe minket mire mindketten Harry felé néztünk aki várakozóan várt míg én csak megforgattam a szemem és visszatekintettem Niall felé.
-Menj - bökött Harry felé mire oldalra billentettem a fejem. -Menj, mert aztán később nem engedlek el - mutatott Harry-re ismét nevetve mire én is elmosolyodtam és akkor értette meg mire értettem így az arcához hajoltam ahova egy puszit hintettem és mielőtt eltávolodtam volna tőle a füléhez hajoltam.
-Mosd ki a szemed Nialler van valaki halálosan oda van érted - suttogtam és mire elhúzódtam Ő vonta fel a szemöldökét kérdően mire mosolyogva megvontam a vállam pedig pontosan tudtam ki az, de ezt ráhagyom hadd jöjjön rá Ő maga. Mosolyogva megborzoltam a haját aztán felhuppantam és a helyemet visszaadtam Lottie-nak akiről beszéltem Niall-nak remélem hamar rájön és nem lesz még késő.
Megráztam a fejem és mikor Harry-re néztem Ő mindvégig engem bámult így közelebb lépkedtem felé és mikor elé léptem a kezemet a mellkasára tettem és elkezdtem a konyha felé lökdösni úgyhogy majdnem hátraesett. A pultnak löktem mire Ő gyorsan hátul megtámaszkodott és mielőtt neki estem volna összefontam a mellkasom alatt a kezeimet.
-Akkor egy tapintatlan fasz vagy - kezdtem bele.
-Most mi az isten bajod van? - lökte el magát a pulttól, de egyből visszalöktem.
-Az, hogy Niall a legjobb barátod szerelmes belém - vágtam rá mire a szemei majd kiestek a helyéről. -És én hülye nem tudom viszonozni, mert egy idiótát szeretek még mindig pedig Niall sokkal jobban megérdemelné, mint az a idióta fasz - hőbörögtem vele mire a szemöldöke még feljebb kandikált remélem érti a hangsúlyt, mert az a idióta fasz jelző az Ő maga. Ha nem érti akkor elgondolkozok az orvos dolgon miszerint felhívok egy orvost, hogy nézze át Harry fejét, mert üres, mint az üveg whiskey a bár szekrényben.
-George-ra érted Őt szereted? - fordította oldalra a fejét mire megforgattam a szemem igen kell az a doki.
-Tudod George nem fasz, min te. Hupsz elárultam magam - tettem a kezemet a számra a végén kétségbeesetten persze nagyokat sóhajtva hisz ennyire idióta nem lehet. Azt hiszem most esett le neki az egész hisz olyan fejet vág, mintha rájönne bár ez hasonlít arra a fejre is mikor Emma baba korábban kakilt. Harry bekakilt? Fúj!
-Még mindig szeretsz? - kérdezett rá. Uh okos fiú egyedül rájött kekszet neki.
-Szerinted? - kérdeztem mosolyogva megvonva a vállam mire bólintott és elkezdte a földet nézegetni. -Épp ez a lényeg Harry, én még mindig érzek irántad valamit, de te látszólag totál elfelejtettél - felnézett és a fejét kezdte elrázni aminek a hatására a göndör lóbonca elszabadult komolyan éjszaka lefogom vágni a haját míg alszik.
-Tévedsz - szelte át a köztünk lévő távolságot és mikor elém ért megragadta az arcom és úgy nyomta ajkait az ajkaimra. Ez az a csók amit hiányoltam Niall csókjaiból, ez az a mézédes csók amikről álmodozom. Most már kár tagadnom vágytam a csókjaira, vágytam az érintéseire és vágytam rá. Ujjaimat belemélyesztettem dús hajkoronájában mire egy halk morgás hallatszott fel tőle emiatt nem bírtam nem elmosolyodni csókcsatánk közben. Azt hittem ezzel a mosollyal megzavarom, de ekkor utánam Ő is mosolyogni kezdett és mikor elváltak ajkaink a homlokát a homlokomnak döntötte és mosolyogva nézett le rám míg én kérdően meredtem bele zöld szemeiben. Hiányzott ez a nézés, hiányzott ez a igéző tekintett és úgy hiányzott minden amit Ő nyújtott nekem.
-Mindig is szerettelek - suttogta mire a pillangók a gyomromból a szívemet célozták meg és éreztem, hogy arcomra kiül a pír. A kis mocsok imád zavarban hozni.
-Öm micsoda nem hallom? - döntöttem oldalra a fejem mosolyogva mire felnevetett na igen én meg imádom piszkálni.
-Szeretlek, szeretlek, szeretlek és szeretlek Alexandra Peters - minden szeretlek után egy csókot nyomott szám szélére így a végén alig vártam, hogy befejezze és újra megcsókoljon rendesen. Felemelt a derekamnál fogva mire belekapaszkodtam a vállába, de egy percre se szakadtunk el egymástól akkor engedtem el mikor a pultra ültetett fel és ez a helyzet kísértetéjesen hasonlít a múltkori esetre. Harry elkezdte a nyakamat csókolgatni míg én a haját húzogattam és már a pólóm alját keresgélte amikor..
-Mit csináltok? - hallottunk meg egy édes kislány hangot aminek a hatására egyből elszakadtunk és gyors igazgatásban kezdtünk.
Igen ez pontosan olyan, mint a múltkori eset!
-Összejöttek - ugrált felénk Pezza boldogan és egyből megölelt mindkettőnket mire Harry-re néztem és vártam valami reagálás, de semmi. Ez már megint csak egy kis affér lenne? De hát azt mondta szeret!
-Gratulálok nektek tényleg skacok, de a konyha az a hely ahol eszünk - emelte meg Zayn az érdeklődő kislányt és el is helyezte a karjaiban. -És különben is, ha Louis hazajön és Emma ezeket eldarálja neki ti húzzátok a rövidebbet! - Oh attól nem kell félni a múltkori kis akciót is egyből elterjesztette a kis pletykás ebbe a házban nincs olyan, hogy magánélet.
-Ez igaz - bólintott Emma mosolyogva mire megforgattam a szemem. -Ja és a többiek elmondták mit jelent az a két kifejezés amit egymásra mondtatok. Szégyelljétek magatokat -  nézett ránk Emma mérgesen a kis ujját ingatta felénk mire ismét összenéztünk, de Pezz előttünk ugrált.
-Újra együtt a Hexy pár - visongott Pezz mire befogtam a fülem nagyon erőteljes hangja van.
-Bocsi,de mi? Mi az a Hexy? - döntöttem oldalra a fejem hisz fogalmam sincs milyen hülyeségről zagyvál össze.
-Harry és Lexy egybe mondva Hexy a rajongók imádnak közös neveket kreálni a pároknak - igen ezt én is tudtam köszönöm az információt Perrie, de erről én is tájékozott vagyok mivel egykoriban én is a fandom közzé tartoztam csak ez az új kifejezés furcsa nekem. Hexy... olyan, mint egy állat név! Ha Niall szerelmét sikerült volna viszonozni akkor mi lennénk a Nexy? Ezek a nevek egyre furcsábbak!
-De mi.. - kezdtem volna bele, de Harry-re tekintettem. Mi is vagyunk most?
-Hivatalosan még nem vagyunk együtt ezt nekünk - mutogatott Harry magunkra aztán újra a felpörgött szőkére tekintett. -Meg kell beszélnünk - fejezte be mire Perrie hümmögött egy kicsit aztán az állát ütögette pont úgy, mint Emma szóval innen tanulta.
-Akkor mire vártok még? - tárta szét a karjait Pezz pár perc gondolkodás nélkül és Emma tökéletesen jól utánozta míg Zayn magában jókat mulatott. -Beszéljetek csak gondoljátok azt, hogy mi itt se vagyunk - sétált el mellettünk Pezz és utánuk Zayn meg a kis törpe. Elkezdtek szendvicseket gyártani míg mi Őket bámultuk. -Nem hallom, hogy dumáltok - kiabálta Pezz mire megforgattam a szemem és Harry-re néztem aki láthatóan engem nézett már jó ideje.
Magam előtt összekulcsoltam a kezeimet úgy néztem fel Harry zöld szemeiben miközben Ő ide-oda dülöngélt, de végig tartottuk a szemkontaktust miközben Perrie, Zayn és Emma láthatólag szendvicset gyártottak, de mindketten tudtuk valójában minket figyelnek. Mit is kéne most mondanunk egymásnak?
-Szia - intett Harry zavartan mire felhúztam a szemöldököm.
-Ja hali - ráztam meg a fejem és egy zavart köszönést én is elmotyogtam.
-Hali - ismételte el Harry az én köszönésem.
-Szia - mondtam összeráncolt szemöldökkel aztán lenéztem a földre és mikor újra felnéztem rá Ő közvetlen előttem állt.
-Harry Styles vagyok - nyújtotta felém a kezét mire oldalra fordítottam a fejem míg Ő még nagyobb mosolyra húzta a száját és akkor értettem meg mit akar az a mosoly mindent elmond.
-Alexandra Peters, de csak Lexy - fogtam vele kezet mosolyogva mire bólintott.
-Örülök, hogy megismerhetlek Lexy remélem szoros kapcsolatot tudunk alkotni - csókolta meg a kézfejem amin felnevetettem.
-Kegyelmezz - hallottuk meg Emma hangját és mikor felé néztünk összeszorított kézzel bámult ránk elmosolyodtam a kislány szólásán és mikor visszafordultam Harry felé a kezei a derekamon voltak.
-Na, de Styles még csak most találkoztunk - húztam fel a szemöldököm kuncogva mire közelebb hajolt hozzám egy csókért. Kezeimet összefontam a nyaka körül és, ha nem lettek volna "uu" hangot kiadó emberek most megemelt volna és valószínűleg a konyhapadlón csináltuk volna, de ez csak egy csók volt. Egy csók ami többet jelent egy egy-éjszakás kalandnál.
Egy csók amit megszakítottak az "uu" és "aw" emberek.
-Ezt nem élem túl - döntötte Harry a homlokát a homlokomnak egy kacér mosollyal mire megforgattam a szemem nevetve.
-Akkor most már hivatalos; együtt vagytok - visított fel Pezz mire a fejemet Harry vállára hajtottam míg Ő láthatóan jól mulatott rajtam.
-Okés Pezza szerintem menjünk ki a kertben a kutyuskákkal - Zayn hangjára felnéztem aki kifelé húzta feleségét míg Emma a válla felett minket nézett.
-Én nézni akarom a puszilkodást - nyafogott Emma na igen nekem ezért nem kell gyerek soha.
Mire végre kiléptek a konyhából sóhajtva fordultam vissza a göndör felé akinek a keze még mindig a derekamon pihentek amik egyébként tökéletes helyen voltak viszont még az nem hangzott el, hogy együtt vagyunk csak ismerkedtünk. Nálunk csókkal zárul az ismerkedés? Emlékszem amikor Hannah-val elmentünk a koncertjükre már akkor epekedve néztem a göndör srácot, de tudtam sose jöhettek vele össze hisz Ő más világban él aztán az emlékezet kiesésem valahogy közelebb vonzott hozzá. Mellettem volt, ha Ő nincs fogalmam sincs, hogy élem túl azokat a napokat.
-Mondtam már, hogy fontos vagy nekem, vagy hallani akarod újra - suttogta mire feleszméltem az emlékeim közül és megláttam mosolygós arcát.
-Mond még egyszer - vigyorodtam el és közelebb hajolt a fülemhez.
-Nagyon nagyon nagyon fontos vagy nekem - hangjától libabőrös lettem és mikor befejezte a hosszúnak sikeredett "nagyon" ismétlését a nyakába vetettem magam és a számat ajkaira nyomtam. Kezei letévedtek a fenekemre ahova erősen belemarkolt így a csókunkba mormoltam aztán a combom alá nyúlva megemelt és egyből a pultra ültetett. Végig döntött a konyhapulton így egy pár tárgy a földön landolt, de kicsit se érdekelt csak az érdekelt ami most történni fog. Gyorsan lehámoztam róla a felsőjét így egyből megpillanthattam tetkóit amiket nagyon is szeretek és mikor Ő is levette rólam a felsőm hirtelen szétrebbentünk és a kerti ajtó felé tekintettünk ahol Perrie-ék álltak egy "aw" alakú szájjal. Zayn kezei a kislány szemén voltak, de még így is huncut mosoly terült szét a 3 éves kislány arcán.
Nevetve fordultunk ismét egymás felé mire Harry a hátára vágott úgyhogy én fejjel lefelé lógtam és a lépcső felé lódult míg én nevetve ütögettem a vállát, de Ő meg se állt a szobájáig ahol az ágyra rögtön lerakott.
-Magánélet, szükségünk van magánéletre - ugrott mellém az  ágyban Harry és mosolyogva egy puszit nyomott az orromra.
-Ebben a házban nincs magánélet barátom - veregettem meg a vállát mosolyogva.
-Akkor kerítsünk - vigyorogva hajolt újra felém és a nyakát megrántva csókoltam újra meg és most már senki se zavarhat meg minket.
Senki.
Csak én és Ő. 

 ~Hannah Walker szemszöge~

 Anya temetése óta nem láttam apát csak telefonon beszéltem vele talán egyszer és onnan tudtam, hogy a nagyiékhoz költözött egy időre, mert nem bír otthon lenni anya emlékeivel. Azóta semmi hírt nem hallottam róla párszor eszembe jutott és felhívtam, de a mobilja ki volt kapcsolva és mikor a nagyit hívtam Ő azt mondta már haza költözött így próbáltam az otthoni telefont, de ismét zsákutcában ütköztem. Aztán feledésbe merült túlzottan lefoglalt a saját magam problémája emiatt is nem merek, vagy nem tudok édesapám szemeiben nézni pedig én kerestem és Ő vissza se hívott, vagy valami mivel attól, mert a problémáim és Emma volt az első a helyem a telefonom mellettem volt és egyetlen egy hívás se érkezett tőle. Akkor arra gondoltam, hogy túlzottan anyára emlékeztettem és emiatt elhagyott így nem is törődtem vele, de mikor megláttam az ajtóban hirtelen minden érzelem elszállt és csak arra vártam, hogy az ölelő karjai közé bújak. És ezt is tettem.
Pár napja van itt és egész napot velem meg George-al, meg persze unokájával tölti, de Emmát lefoglalják a többiek így most mindent megtudhatok amit eddig nem tudtam.
Kint a hintaágyba ülünk természetesen én ülők középen míg egyik oldalamon George a másikon meg édesapám épp nagyon nevetnek egy totál nem vicces emléken ami velem történt, de mindegy.
-Jól vagy kicsim? - szólított meg apa mire megráztam a fejem és felé fordultam aztán szaporán bólogatni kezdtem. -Nem úgy nézel ki - rázta meg a fejét aztán a fejemre egy puszit nyomott. Valójában tényleg nem igazán érzem jól magam, de mit lehet tenni nem fog megakadályozni a terhesség abba, hogy pár napig élvezzem édesapám társaságát.
-Le kéne dőlnöd húgi - fogta meg a vállam George mire felé fordultam, de túl gyorsan így a fejemhez kaptam, mert kissé megszédültem.
-Jól vagyok - erősítettem meg magamat és ide-oda járt a fejem mire mindkettő feltett kézzel bólintott ezt utálom mikor apa és fia ugyanazt a mozdulatot csinálják, vagy mikor ugyanazt az okosságot mondják. -Tényleg - húztam fel a lábaimat törökülésben és egy mosolyt erőltetve magamra végre el is hitték vagyis remélem, hogy elhitték.
-Hol is tartottunk? - csapott a térdére apa nevetve és már George szólt volna közben, de a kezem a szájára tettem.
-Ott, hogy elmondod mi volt veled és, hogy miért jöttél - vágtam rá mire elkomorodott. Hoppá kínos téma.
-Elmondom, de nem akadhattok ki - emelte fel apa a kezeit mire George-ra néztem és mosolyogva mutattuk fel egyszerre a hüvelyujjunkat bólintva. -Okés szóval megismerkedtem valakivel - apa hangja remegett mikor mondta a szavait mire én oldalra fordítottam a fejem és George meg mellettem elfelejtette levegőt venni én vagyok rosszul, de Ő fog összeesni. Ez érdekes! -És azt hiszem a kapcsolatunk elég komoly - a mondat amitől minden gyerek megijed. Persze azt akarom, hogy apa boldog legyen és anya is ezt akarná, de akkor se tudom elképzelni apát egy másik nő mellette aki az én... mostohaanyám? Nem! Kizárt nekem nem kell mostohaanya nekem egy igazi anyám van aki lehet nem él, de akkor is mellettem van.
-Szóval van egy barátnőd? - reagált először George mire apa a tarkóját kezdte vakarászni. Ideges. Miért ideges?
-Elakarom venni feleségül - és a második rettegett mondat amit egy gyerek nem akar hallani édesapjától.
-Mi van? - akadtunk ki szinte egyszerre bátyámmal hisz az oké, hogy apa boldog akar lenni legyen is, de nem kell attól elvennie különben is házas és, ha most elveszi azt a nőt akit ismerni se ismerek akkor találkoznom is kell vele. Ezt a találkozást el lehetne kerülni úgyhogy apa nem követi el élete legnagyobb hibáját.
-Ne ijedjetek meg előbb szeretném, ha megismernétek így ma egy puccos étteremben mennénk és szeretném, ha az unokám is jönne - erőltette az arcára egy mosolyt apa mire magamban megforgattam a szemem hisz ezt tőle tanultam ezt a mosoly erőltetést. A szemeim majd kiestek mikor apa hozzátette azt is, hogy Emmát is hozzam el a vacsorára. Minek? Emmának az a nő senkije nem lesz, mert egy nagymamája van az Jay és a másik meg fentről figyeli szóval tök felesleges neki eljönnie a vacsorára.
-Nem hiszem, hogy Emmának ott kell lennie a vacsorán - vágtam rá gyorsan mire George kicsit megbökött, de csak egy váll rántással díjaztam. -Viszont mi szívesen elmegyünk megismerni, de nem fogom mostohamaminak szólítani - folytattam mire apa bólintott nem tudom mit várt talán azt, hogy a nyakába ugrok és vele örülök annak, hogy elvesz egy vadidegen nőt hát, ha ezt várta tévedett. Legyen boldog, de nem kell ahhoz esküvő!
-Emma is a családom része és ragaszkodom ahhoz, hogy az unokám is eljöjjön tudom dühös vagy, mert nem mondtam el, hogy van valakim, de hidd el én se így terveztem sőt alapból nem terveztem, hogy találok valakit aki elkápráztat hisz anyád után nehéz dolga volt. Viszont megtörtént és elakartam mondani, de nem tudtam, hogy így ennél a megoldásnál maradtam és különben se akartam elhamarkodni, de most itt vagyok és szeretem ezért elveszem - miközben apa mondta a beszédnek mondható valamiét George-ra néztem aki bólintott szóval Őt egyáltalán nem zavarja apa és az új anyánk frigye. Legyen boldog, de ne vegye el még mindig ehhez a megoldáshoz ragaszkodok.
-Elfelejtetted anyát - kiabáltam rá. -Persze apa legyél boldog nem tiltom meg tőled, de nem értem minek ahhoz a házasság. Szeresd! Mutasd be! De ne vedd el!
-Sose felejtem el anyádat hisz Ő volt az első szerelmem viszont a halála előtt Ő mondta nekem legyek boldog és vegyek el egy olyan nőt aki boldoggá tesz ezt mondta és azzal, hogy elveszem nem magamnak teszek jót, hanem neki hisz hallgattam rá - sose mondta apa, hogy ezt mondta neki anya, de nem is érdekel akkor se fogom elfogadni azt a nőt anyámnak sőt semminek se, de még Emma se. -Szóval fejezd be a duzzogást és készítsd el a lányod meg magad, mert ma megismered és rájössz, hogy milyen jó ember - parancsolta apa mire megforgattam a szemem és egyből felálltam.
Otthagytam Őket a hintaágynál míg én bevágtattam a házban és rögtön az emelet felé rohantam fel a lépcsőn aztán a szobámban amint beértem becsaptam az ajtót és az ágyra dobtam magam. Nem tiltom meg apámtól, hogy boldog legyen, de miért kell ahhoz el is vennie valakit még akkor is, ha anya kérte rá. Legalább adna maguknak 1-2 évet és, ha utána is úgy látják vegye el, vagy ne. Ne vegye el! Az én apámnak csak egy felesége lehet és az a én anyám. Igaz, hogy az esküvőkön az van, hogy amíg a halál el nem választ, de az mellékes hisz az igaz szerelem a halál után is tart.
-Miért vagy ennyire csökönyös? - tört be az ajtómon drága bátyám így felültem és a lábaimat törökülésben húztam. -Apa boldog és ennek örülnöd kéne!
-Örülök is, de nem kell ahhoz házasság csak 1 éve ismerheti ez nem elég egy házassághoz - állapítottam meg mire George felhúzta a szemöldökét utálom mikor ezt csinálja annyira idegesít.
-Apa se lesz fiatalabb és, ha neki bejön a nő nekünk örülnünk kell sőt fogsz is örülni és megfogod a lányod és magad, és egy nagy mosollyal lépsz be apa mellett az étteremben - mutogatta el az egész étterem jelenetet mire homlok ráncolva kémleltem.
-Akkor se fogom mostohának szólítani sőt Emma se fogja mamának hívni - vágtam rá összefont karokkal mire George felnevetett így kitártam a karjaim, hogy már megint min vihog.
-Nem is kérte ezt senki Han csak próbáld meg elviselni apa boldogságáért anya is ezt akarná - ült le elém az ágyra mosolyogva mire benyomtam a tévémet, de nem igen törődtem vele csak kell valami háttér hang.
-Miért gondolja azt mindenki, hogy anya is ezt akarná? Honnan tudjátok? És, ha... - nem tudtam befejezni a mondanivalóm, mert a tévéképernyőn Louis és Eleanor jelent meg vagyis egy kép villant fel róluk.
-Mert anya jó volt és... - kezdett volna bele George, de löktem az ágyról és az ágy végében másztam közelebb a tévéhez és maximális hangerőre tekertem ezt a rohadék tévét. Most vettem észre, hogy Louis kezében egy kis csecsemő van. Megszületett volna?
-Mint láthatjuk kedves Directionerek megszületett az első 1D baba és a nagy öröm ellenére Louis Tomlinson-nak kislánya született elvileg
a szülei Cindy Samantha Tomlinson-nak keresztelték a csecsemőt. Igaz még képet nem láthattunk a gyönyörű kislányról, de biztosan tudjuk, hogy Ő a világ legédesebb gyerek hisz egyik szülője se egy bányarém - a végén a műsorvezető felnevetett, de én lemaradtam az első 1D baba monológnál. És mi van Emmával? Jó próbáljuk normális gyermekként kezelni, de attól függetlenül a közösségi oldalakon a képeire több ezer szívecske jön és mindenki elhalmozza a lányom csupa jóval.  Különben is rosszul tudják az anyja maga a rossz feltalálója!
-Ez hazugságokat hord elő - kapcsoltam volna ki mire George kikapja a kezemből a távirányított és a tévére bökött.
-Bár mind tudjuk Tomlinson-nak nem első gyermeke hisz az első gyereke az ex barátnőjétől születette így kíváncsiak leszünk, hogy fog örülni a kis Emma újdonsült féltestvérének - lelkendezett ismét mire megforgattam a szemem és bátyámra tekintettem aki kinyomta a televíziót.
-Milyen jó nevem van az ex barátnő - vontam meg a vállam mivel nem igazán érdekel miként neveznek csak akkor is azon az elven vagyok, hogy az embereknek van nevük.
-Igazat írt most ezen kiakadsz? Mostanában furán viselkedsz húgi sőt a többiek is veled kapcsolatban - egyedül a bátyám és az apám nem tud a terhességemről mivel nem volt alkalmam még nekik elmondani pedig elkellet volna tudom, de annyira hirtelen toppant be apa az ajtó, hogy csak arra tudtam gondolni, hogy mi szél hozta ide. El kéne mondanom legalább a bátyámnak mondjuk most, de nem így akarom, hogy megtudja, hogy a húga ismét felcsináltatta magát ugyanattól a férfitól. -Olyan, mint amikor terhes lettél Emmával - témánál vagyunk bátyuskám úgy néz ki örökölt valami okosságot is szüleinktől.
-Minden oké George csak fáradt vagyok ennyi az egész - ráztam meg a fejem aminek hatására kissé megszédültem így hanyatt vetettem magam az ágyon persze jó testvér hívően George egyből utánam kapott.
-Tényleg? Nem nézel ki annak és ez a hangulatingadozás nagyon is összezavar szóval magyarázd el kérlek szépen húgocskám mi a franc bajod van - egyáltalán nem kérdésnek szánta inkább parancsnak bezzeg ilyenkor játssza a nagy testvért, de amikor tényleg szükségem volt rá akkor a bunkó testvért játszotta.
-Minden rendben van! Melyik szót nem érted ebből? - álltam fel az ágyról és a szekrényem felé siettem amit egyből ki is nyitottam.
-Persze tényleg jobb hazudni ehhez értesz - hallottam meg hátam mögül George morgását mire csak megforgattam a szemem és becsaptam a szekrény ajtaját.
-Na ide figyelj ne most kezdj el nekem nagy testvérként viselkedni ezt az ütő kártyád rég eljátszottad és most jobban tennéd, ha kimennél a szobából, mert lehet egyikünk nem lesz ott a vacsorán és azt is tudom ki - elsőként összefontam a karomat aztán a végénél kibontottam és az ajtó felé kezdtem el hadoválni így Ő is felállt pár percig némán állt előttem persze az ágyam köztünk volt így nem tudtam a torkának esni aztán a fejét megrázva kisiet a szobámból.
Az ajtóhoz sietem és alul a zárnál bezártam, hogy senki se zavarjon hisz most egyedül akarok lenni az ajtónak dőltem és végig csúsztam egyenest a kemény fapadlóra. Először megtudom attól az idegesítő hangú tévés nőtől, hogy Louis a gyermekem vagyis hamarosan a gyermekeim apja ismét apa lett attól a nőtől aki tönkre vágtam az életem aztán előtérben kerül az apám és a bátyám. Jó okés Ők most nem tudják mit élek állt tudok erről a hangulatingadozásról, hogy ne tudnék hisz ezt már egyszer átéltem így kifejezetten utálom most magam, de az a baj ilyenkor nem csak magamat utálom, hanem mást is. Olyanokat mondok, vagy teszek amit sose tennék valójában és az egyik percben sírok míg a másik percben kiabálok, vagy a jobbik esetben vidáman nevetgélek a barátaimmal. Sajnos a jobbik eset még nem igen fordult elő velem eddig a kiabálós és a bömbölés énem mutatkozott be amit már kifejezetten kezdek unni.
Most is ahelyett, hogy készülődnék a vacsorára, vagy éppen a bátyámat hajkurásznám bocsánatkérés miatt itt ülők a hideg padlón és az arcomon az összes könnycseppen végig csúszik szépen lassan ami ismét kikészít. Szépen lassan égeti végig a bőrömet.
Fel kell állnom, tovább kell lépnem és a vacsorán nem kiborulni.
Talán elmondhatnám a vacsorán az apámnak és a bátyámnak, hogy terhes vagyok? Csak nem borulnak ki nyilvános helyen és még azt a nőt is bevonnom a családi ügyeinkben. El kell fogadnom végre, hogy apám tovább lépett. Ha neki sikerült nekem miért nem? 

***

Este nyolc órára teljesen kész volt és mivel még nem látszik gömbölyödő hasam ki is használtam legalább senkinek nem tűnik fel, hogy Hannah Walker vagyis Louis ex barátnője ismét várandós. Viszont amint visszatér Louis át kell váltanom a nagyon nagy pólókra, pulcsikra, hogy véletlen se szúrja ki, hogy terhes vagyok és újra létfontosságú teendőnek kell tűznöm azt, hogy mikor és hol mondom el Louis-nak a terhességem. Mert igaza van Liam-nak nem titkolhatom el előle az nem lenne fair rá nézve és amúgy se akarom egyszer már elkövettem életem legnagyobb hibáját még egyszer nem áll szándékomban. 

Mosollyal az arcomon állok fel a kanapéról mikor apa kezében a lányommal sétál le a lépcsőn persze velem pont egyszerre a dühös bátyám is felállt. A történtek után nem beszéltem vele és talán jobb is míg nem tudja, hogy ismét nagybácsi lesz.

-Készen vagytok gyerekek? - kérdezte tőlünk mosolyogva apa mire bátyámra néztem aki apánk felé mosolyogva bólintott így én is apám felé néztem és bólintott. -Remek akkor menjünk - puszilta meg Emma arcát mosolyogva mire a kislány kuncogva húzódott hátrább pedig nagyapja most nem is szúrhatja, mert apa látszólag készült így megborotválkozott. 

-Mr Walker áttettük a kocsijában Emma gyerekülését - szólalt fel Zayn mögülem így ráemeltem a pillantásom míg apám egy "köszönöm"-mel díjazta. 

Amint felvettük a kabátunkat meg a cipőnket a többieknek köszöntünk míg Ők jókívánságokkal köszöntek el mosolyogva és azt hiszem szükségem is lesz rá. Beültem lányom mellé hátra a kocsiban míg a két nagyon fontos férfi az életemben beült előre. Emma megfogta a kezemet mire egy mosollyal biztattam, hogy minden nagyszerű lesz és tényleg elhittem. Hisz mi baj történhet? 

Az étteremhez érve sóhajtva szálltam ki az autóból hisz a kínosnak nevezhető csend a kocsiban nem kicsit zavart sőt a hangos zene is eléggé felpumpált. Ez a terhesség kezd nagyon is az idegeimre menni. 

Mosolyogva karoltam bele édesapámban mire Ő egy nagy mosollyal jutalmazott csak tudatni akarom vele, hogy eléggé hülye liba voltam ma vele túlzottan kiakadtam egy hülye kis piti dolgon. Apa másik oldalán George állt kezében a lányommal aki szinte ragyogott Pezza és Dani öltöztette fel míg Lexy csinálta meg a haját így nagyon gyönyörű volt bár Emma mindig gyönyörű. Az étteremben beérve apám intette a pincérnek, vagy a vendég fogadónak aki rögtön felénk jött és az asztalhoz vezetett minket ahol egy nagyon kedvesnek tűnő nő várakozott, de amint odaértünk egyből felállt így elengedtem apát, hogy felé igyekezzenek igaz nem akartam látni ahogy az apám más nőt csókol, de nem vagyok már 5 éves így el kell fogadnom a tényt, ha tetszik, ha nem. 

-Susan Ők itt a gyermekeim és az a kis tökmag az unokám - kezdte el a bemutatását apa mire Susan mindegyikünkkel kezet fogott és időközben Emma is a lábaira került így Ő is mosolyogva foghatta meg a kezét Susan-nak. 

-Susan Harris - mutatkozott bele teljes névvel az úgy nevezett mostohám aki anyám cipőjét se takaríthatná. 

Na már megint kezdem valaki lőjön le!

-Hannah Walker - mosolyogtam erőltetetten a nőre. 

-George Walker - mutatkozott be mellettem a bátyám is.

-Emma Tomlinson vagyok - integetett a társaság legvidámabb tagja az én imádott kislányom. 

-Sokkal cukibb vagy élőben Emma - mosolygott Susan a lányomra mire megfogtam Emma kezét és közelebb vontam magamhoz nem tudom mitől féltem csak jó magam mellett tudni.

-Üljünk le - szólalt fel apám mire bólintottam így mindannyian elhelyezkedtünk persze mellettem Emma ült míg a másik oldalamon apa így velem szemben foglalt helyett George aki kikészített ezzel a mérges-vagyok-utállak nézéssel bár nem hiszem, hogy utál, de akkor is kikészít. 

Amint kikértük az italokat az étlap közzé fúrtam magam és közelebb hajoltam Emmához, hogy megkérdezzem mit is szeretne enni bár a válasz egyértelmű; pipi húsi sült krumplival és persze természetesen fagyi kehely desszertnek. Túl sok időt tölt Niall-al, de tényleg kettőjüket könnyebb öltöztetni, mint etetni. Az italok kihordása után rendeltünk aztán próbáltam egy pontot keresni amit bámulhatok, mert epilepsziás rohamot fogok kapni a bátyámtól és az apámtól ahogy sugdolózik újdonsült barátnőjével.

-Olyan csendesek vagytok ma este az apátok nem ilyennek mondott titeket - szólt hozzánk Susan mire megráztam a fejem és felé fordultam.
-Nagyon fáradtak vagyunk - mosolyogtam a nőre aztán bátyám nyitotta a száját.
Csak ügyesen bratyó!
-Pedig ma egész nap pihentél húgocskám miben fáradtál el? - gúnyosan rám mosolygott mire a szememmel szikrákat szórtam felé tudtam, hogy még itt is provokálni fog, de nem fogom tönkretenni az estét kibírom és majd otthon ölöm meg.
-Tudod drága bátyám a gyerek nevelés nem könnyű munka és egész nap az én aranyos kislányommal voltam - pusziltam meg Emma fejét mosolyogva, de egy percre se tévesztettem szem elől bátyámat.
-Nem igaz ma egész nap a fiúkkal lógtam - húzta fel Emma a szemöldökeit a fejét rázva.
-Én szültelek meg - vágtam rá.
-Inkább meg se szólalok - tette fel a kezeit rémülten Emma remek elérte ez a barom, hogy a saját lányom megijedjen tőlem.
-Gond van gyerekek? - kérdezte apa mire egyből ránéztünk és mosolyogva ráztuk a fejünket.
-Szerintem csinálj valamit, mert nagy baj lehet - bökte meg Susan apámat ez a nő nagyon beleakar szólni az életünkben túlzottan aggódó.
-Ne aggódj kedvesem megoldják sose bírnak egymásra haragudni sokáig igaz az utolsó balhéjuk évekig tartott, de most nem lehet komoly - hú apa ez igazán nyugtató volt kérlek mikor a halálos ágyamon leszek ne te nyugtass meg, mert előbb halok meg, mint amikor kéne. Most már biztos vagyok benne, hogy az apák pocsékul nyugtatnak meg embereket hisz a saját apámon kívül ott van még a lányom apja is.
Mielőtt Susan újra megszólalt volna kihozták a rendelt ételeket és miután felvágtam Emmának a húst Ő jóízűen falatozott míg én unottan tologattam az ételt a villámmal nem tudom miért ezt rendeltem hisz, ha ránézek rosszul leszek. Eddig imádtam a sajttal töltött pulykamellet, de most egyszerűen nem kívánom igen ez a legjobb szó erre. Viszont sajnos evés közben is folyton csak kérdezgetett ez a nő még evés közben se tudja befogni a száját bezzeg, ha Niall itt lenne hallgatna egy életre Ő tudja, hogy evéskor beszélni vagy bármi más cselekedett tenni tilos. De legalább nem azt a beszélgetést folytattuk amit a pincér nagy örömömre félbeszakított.
Vacsora után mosolyogva kémleltem az étlapon lévő desszerteket persze Emmának olvastam fel, de most nagyon megkívántam az eper fagyit sok-sok tejszínhabbal.
-Kincsem te nem vagy fagylaltos - húzta fel a szemöldökét gyanakodva apa mire felnéztem az étlapból és csak rámosolyogtam.
-Túl sok időt töltök Niall-al - vontam meg a vállam mire bólintott igaz nem ismeri annyira a fiúkat, de azt tudja, hogy Niall folyton fagyit zabálna Nando's sült krumplival. Ez a kettő ötvözet felforgatja a gyomromat és a vacsorám elindult felfelé. Hogy a francban képes Niall szemetet enni?
-Minden rendben húgi? - kérdezte a túlsó oldalról George aggódva mire mosolyt erőltetve az ajkaimra bólintottam.
A pincér lépett felénk, de én már nem bírtam és oldalra buktam egyenesen a cipőjére ez kísértetéjesen hasonlít egy olyan esetre mikor Louis-al a múltban felültünk a hullámvasútra és a zokni nélküli lábát lehánytam. Mindenki engem nézett mire  a kezemet a számra tettem és hunyorítva fordultam feléjük. Okés ebből most, hogy fogok kimászni? A körülöttem lévő emberke közül egyedül Emma tudja, hogy lesz egy kistestvére, de ez a kis angyalka hallgatni fog mivel megbeszéltem vele, hogy amint Ő és a többiek tudnak azt másnak nem kell elpletyizni. Igaz nem jó ötlet egy ilyesfajta titkot elárulni egy 3 évesnek, de hiszek a lányomnak, hogy nem mondja el senkinek. Miféle anya lennének, ha nem bíznák a gyermekemben? És különben is azzal értem el, hogy hallgasson, hogy ez az egész az Ő édes apukájának meglepetés lesz nagy meglepetés.
-Elnézést - néztem a pincérre pár perc csend után mire legyintett aztán arrébb állt gondolom letakarítani a mocskot a fekete cipőjéről aztán hozzánk vág egy több milliós számlát. Én ezt tenném a helyében!
-Elmondanád drága kislányom ez mi volt? - tette fel a kezeit apa az asztalra és azzal együtt felállt mire én is követtem a tettét így szó szerint egymás előtt álltunk.
-Csak rosszul vagyok néhány ételtől - vágtam rá összefont karokkal mire apa hümmögött egy párat aztán bátyámra nézett aki szintén felállt. -Most meg mi van? Nekem fogtok esni vagy mi? - akadtam ki nem tudom mi okozza ezeket a beszólásaimat talán a terhesség, de talán a fogalmam sincs micsoda.
-Vagyis terhes vagy - fordultam bátyám felé és hirtelen nem tudtam reagálni a mondanivalójára talán azért nem, mert igaz amit feltételezz.
-Ezeket már ismerjük drágám - fogta meg apa a vállam mire rápillantottam és lenéztem az asztalra aztán újra felnéztem édesapám szemeire amik ugyanolyanok, mint az enyémek mégis inkább anyára hasonlítok.
-Sejtettem, hogy terhes vagy húgi, de nem voltam biztos benne mostanáig a kérdés, hogy miért nem mondtad el? El kellet volna! A családod vagyunk Hannah az istenszerelmére - George a végére felemelte a hangját míg én mindvégig Őt bámultam és a szemeimből elindultak az idegesítő könnyeim. Hirtelen megéreztem apa kezeit a derekamon és közelebb vont magához Ő egyáltalán nem kiabált velem inkább magához húzott és egy puszit nyomott a fejem tetejére, mint régebben. Pedig amikor elsőnek teherben estem nem így reagált akkor anyának kellet helyre pofoznia, hogy értse meg a helyzetem és nézzenek oda az apám most felnőtt azt hiszem jó hatással volt rá anya oktatása.
-Fejezd be fiam - bátyámra néztem aki épp szólalt vissza, de apa hangja belefojtotta a szót.
-Igaza van - törtem ki apa öleléséből. -Tökre igaza van nektek kellet volna elsőnek elmondanom, de féltem és vártam arra a pillanatra, hogy kibökjem, de sose volt rá elég bátorságom kit álltatok a többiek is azért tudják, mert Liam felhúzta az idegeimet különben Ők se tudnák  -  ide-oda kapkodtam a fejem hol édesapám arcára néztem, hol bátyám arcát kémleltem próbáltam valamit leolvasni az arcukról, de úgy néz ki a terhesség azért ennyi szuper képességet nem ad. Még mindig nem tudok emberek arc kifejezéséről olvasni!
-Szegény kis tesóm - szólalt meg Emma mire rátekintettem aki csak a fejét csóválta. -Sose ehet és a fagyi nagy kívánatos - húzta fel Emma a szoknyáját, hogy megmutassa pocakját aztán a kezeit összefonta a hasa körül és könyörgően nézett ránk. Mosolyogva lehajoltam hozzá és a karjaimban helyeztem, hogy egy puszit nyomhassak a fejecskére aztán közelebb bújt hozzám. Ha a kis vakarcs is ilyen beszédes meg bújós lesz, mint nővérkéje akkor az életem még pörgősebb lesz, mint most.
-Éhes vagy még angyalka? - kérdeztem tőle kuncogva mire szaporán bólogatni kezdett aztán apa és bátyám felé fordultam.
-Akkor miért állunk még kóstoljuk meg a fincsi desszerteket - csapta össze a kezeit boldogan apa és még bátyám is mosolyogva helyet foglalt.
-Mit kérsz törpi? - kérdezte bátyám mosolyogva unokahúgától mire hatalmas mosolyra húzta a száját.
-Hát fagylaltot George bácsi - legyintett a kezével mosolyogva mire bátyám felemelte a kezeit kuncogva, de ezen mindenki elnevette magát.
Apa biztatóan rám mosolygott csak úgy ragyogott, de nem tudtam mitől is pontosan attól, hogy ismét nagypapa lehet, vagy azért, mert ilyen tündéri unokája van. Lehet mindkettő.  A bátyámra pillantottam aki egész jól elszórakozott unokahúgával teljesen felszabadult és mikor rám nézett csak egy mosollyal rám kacsintott ami annyit jelentett nála, hogy büszke rám hát én is büszke vagyok rá már ideje. Mosolyogva néztem az eddig elfelejtette Susan-ra aki mindegyikünkre rámosolygott és csak úgy ragyogott hát most betekintést nyerhetett a Walker család életében. Remélem nem ijesztettük el hisz szívből kívánom, hogy tegye boldoggá az én jó öreg apukámat.
A pocakomra simítottam a kezem és a mosoly egyszerűen levakarhatatlan volt a számról azt hiszem most még az se tudja elrontani a kedvem, hogy Eleanor megszülte a gyermekét Louis-tól, mert tudom, hogy ez a pici akit én hordok a szívem alatt igazi szerelemmel fogant hisz lehet nem engem vett el Louis-t, de van egy kis apró reménysugár bennem, hogy ettől függetlenül szeret mivel én még mindig szerelmes vagyok belé.
Azt hiszem ilyen érzés az igazság pillanata mikor magadnak bevallod ami eddig a szemed előtt volt, de most magadnak kimondtad és ez jó sőt nagyon jó érzés. És most már attól se kell félnem, hogy a családom, hogy viszonyul az újabb terhességemhez hisz már Ők is tudják.  Igaza van a bátyámnak az igazság úgyis előtérben kerül! A kérdés; mikor? 


Sziasztok bogyeszok!
Mint látjátok megérkeztem fogalmam sincs mit mondhatnék erre a részre hisz most semmi hozzáfűzni valóm sincsen ez a rész csak egy egyszerű, felesleges rész ami mindenhol előjön vagyis tudjátok mindenhol vannak unalmas, semmit nem mondó részek.  
Remélem mindenki sikeresen túlélte a hetet és most szusszanhat egy kicsit, hogy újult erővel készüljön fel a következő hétre, de elsőként hétvége van ráérünk még a következő héten gondolkodni. :D 

Várom a véleményeket a rész végén remélem azért elnyerte a tetszéseteket! :))xx